Nimród, 1990 (110. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 1. szám
LAPZÁRTA UTÁN A vadászati törvény tervezetének legutóbbi változatára érkezett véleményeket december elején összesítették a MÉM-ben. A tapasztalatokról dr. Borbély Gyula főosztályvezető tájékoztatta lapunkat. A tárcaegyeztetés során a főhatóságok és a tanácsok többsége, valamint a MAVOSZ a törvénytervezet A, más érdekképviseleti szervek pedig a B változatát támogatják. Valamennyi vélemény összecseng abban, hogy a törvényben megfelelő szerepet kapjon a vadvédelem, az erdő-, mező- és vadgazdálkodás összhangjának megteremtése, és az ökológia. Új vonás, hogy megjelent a települési önkormányzat, és már a jövőre gondolva jogosítványt igyekeznek szerezni a vadászati jog hasznosítására. A városok, községek úgynevezett „települési tulajdont” kívánnak szerezni (értelemszerűen a közigazgatásilag hozzájuk tartozó földterületen), és részesülni akarnak a területükön folyó vadgazdálkodás hasznából. Nincs egységes álláspont a vadgazdálkodás tervezésében. A gazdálkodók a lazább, kisebb kötöttségekkel járó tervezést szorgalmazzák, a többiek viszont a szigorú, kötött formát látják a jövő útjának. Nagy általánosságban elfogadják a legkisebb hasznosítható területnagyságnak javasolt 4000 hektárt, de a javaslatok között szerepel 500 és 2000 hektár is. Abban azonos a vélemény, hogy mindenütt meg kell állapítani az optimális apró- és nagyvadállományt, azaz azt a vadmennyiséget, amelyet egy adott területen fenn kell tartani. Az erdei vadkárnál a többség az objektív felelősség, a kisebbség pedig a PTK szerinti vétkes felelősség megállapítását kívánja. Bár nem kötődik szorosan ehhez a gondolathoz, de lényeges javaslat, hogy a törvény megszületése után sokan a régi haszonbérleti szerződések azonnali felmondását, és újak megkötését kérik. Ez a vadászterületek újrafelosztását jelentené... A Gazdasági Deregulációs Tanács a tárca összes jogszabályát március végéig felülvizsgálja. El kell dönteni, hogy mi marad, mi szűnik meg és mit kell átalakítani. Ez a munka vár most ránk a 30/1970 (XII. 24.) számú MÉM rendelet esetében. Azt kérjük a vadászoktól, adjanak ötleteket, hogyan módosítsuk a törvény megszületéséig a vadászatról szóló miniszteri rendeletet és a hozzá tartozó egyéb szabályzókat. Az a vadászember-aki a természet képeskönyvébe nemcsak belefirkálni, hanem abból olvasni is képesszinte lépten-nyomon látja, tapasztalja az állatvilágban a létért folyó küzdelmet. Ez a harc kemény, de tisztességes. Tétje a túlélés, győz a jobbik, az ügyesebb, a tapasztaltabb, a gyorsabb, az, akiben a többinél egy csipetnyivel több van. A verebet hiába nevezik ki vagy választják „demokratikusan” karvallyá, csak a rövidebbet húzhatja. De a csapatbikát kerülgető mellékbikák közül is csak annak van esélye, aki rátermettségét be tudja bizonyítani. Ilyen egyszerű az egész, ha működésképtelenné válik az a sokat emlegetett kontraszelekció, hiszen ma már mindenki tudja, hogy csak a mesékben létezik, hogy a szegény ember legkisebb fia - érdemei elismerése mellett - benősül a királyi családba. Dönthet élet és halál felett, és a fele királyságon kívül még a világszép királykisasszony is a lába elé omlik. Itt a meséknek vége szakad és soha sem tudjuk meg, hogy a furfangos legény uralkodásával fölvirágoztatta vagy éppen a tönk szélére juttatta országát. Választások sora előtt áll az ország, a szűkebb közösségek, a vadásztársaságok is. A jelölő bizottságok „józan" érvrendszerében is alaposan csökkent a fegyverarzenál. Bizonyára nincsenek kevesen azok, akiknek hiányzik a „jól bevált” Ejtőernyő védőháló, a védőruha és így a döntések egyéni felelőssége a sokévtizedes gyakorlattal ellentétben öszszehasonlíthatatlanul nagyobb. A sokat emlegetett hármas követelményből mára már csak egy maradt: a szakmai hozzáértés. Nem kell senkivel „egyeztetni”, nem lehet a felelősséget magasabb fórumokra hárítani, leszólalni, áttelefonáltatni. A kézi vezérlés módszerének - reméljük egyszer és mindenkorra - lőttek. Nem számít senki és semmi, csak a többségi akarat, amely előtt a szakmai tudás, minden más szempontot megelőzve kiállhatja a próbát. Sajnos, igen sok jel mutat arra, hogy a vadászat-vadgazdálkodás szakterületét is meglehetősen sokan tekintik ejtőernyős célbaugrási kísérletnek. Annak ellenére, hogy a zöld kalap - mint annyi más „jelkép” - társadalmi presztízse a közismert okok miatt jelentősen csökkent, mégis sokan fáradoznak azon, hogy széllel bélelt ernyőjüket zuhanás közben ebbe az irányba kormányozzák. Ifjú vagy kevésbé ifjú „titánokról” van szó, és a baj csak azokkal van, akiknél a kiválasztás döntő szempontja, hogy „titán” tudtak vele valamit kezdeni. Csakhogy a mi kutyánk kölykéről is sokszor kiderült már, hogy sem ugatni, sem harapni nem tud. Akkor meg miért kellene ezt erőltetni? Végtére is bárki, előbb-utóbb megtanulhatja a „házőrzést” a saját és a közösség pénzén, de ha nyugodtan akarunk aludni, olyat kell keresni, aki a tandíjat megbízójának később vissza is tudja fizetni. Tulajdonképpen mindegy kire, miért, milyen kiváló pedigrék és plecsnik alapján szeretné házunk őrét ránk tukmálni, csak a vásárlás - vagy az alapos bevásárlás — után derül ki, alkalmas-e a feladatra, vagy sem. Választásról beszélünk, azokról a vadásztársasági vezetők kiválasztásáról, akiknek a feladata egészen más lesz, mint a pangás éveiben. Ha valamikor, most nem lehet melléfogni, tévedni, mert a hibák kijavítására már nem lesz idő. Alaposan meg kell nézni kinek, mi van a hátizsákjában, mert az ernyő itt már semmit nem ér, sőt nemcsak az ugrót érheti nyaktörés, hanem azokat is, akik biztatták, vagy csak az egészet alulról nézték. Az egyik igen súlyos vád - amely a viták során igencsak sokszor elhangzott - az úgynevezett dilettantizmus. Ismerjük be, akad ilyen is bőven, de ezzel korántsem a vadászok voltak egyedül. De elenyészően kevés olyan társaság akad ebben az országban, ahonnan hiányoznának a szakemberek. És ha ez a legfontosabb szempont, akkor az ilyen feladatokat rájuk kell bízni! Különösen akkor, ha egyáltalán kettő közül választani lehet. H. ZS. LEVÉLIÁLTÁSAINK Eredetileg „Megjegyzés nélkül” kívántuk hagyni az 1989/13. számunkban megjelent „Tüske a köröm alatt" című „Nagy László, Szeged” aláírási levelet. A levélíró egy autós orvvadász-történetet és ennek emberi tanulságait fogalmazta meg. A cikkben az áll, a szerző „hogy a lelkileg nyomasztó élménytől” szabaduljon, azonnal fölhívta „a megyei fővadászt, M. I.-t” és kérte az intézkedését. De ez elmaradt... A lap megjelenését követően két helyreigazítási kérelmet kapott szerkesztőségünk. Marsovszky István a Csongrád Megyei Tanács vadászati felügyelője-akinek monogramja egyezik a cikkben leírt illetékessel illetőleg Dragon József, a MAVOSZ Csongrád megyei fővadásza arra kért bennünket közöljük, hogy a levél írója sem telefonon, sem személyesen nem kereste meg őket... ezért a cikkben leírtak nem felelnek meg a valóságnak! A helyreigazítási kérelmeknek - miközben az érintettektől elnézést kérünk - készséggel teszünk eleget, ugyanis a levél írója otrombán „átverte” szerkesztőségünket és - rajtunk keresztül - becsapta az Olvasókat. A történet, mint ezt dr. Nagy László utólag előadta, az 1970- es évek elején játszódott, nem emlékszik már arra, hogy kinek az intézkedését kérte, s az orvvadászok autójának rendszámára sem. Megjegyzésként: dr. Nagy László vadászoknak szóló etikai, emberi intelmeit - úgy véljük - először önmagára kellene érvényesítenie! I ■——------b* j Alaposan fölkavarta a kedélyeket a szintén a 13. számunkban megjelent „Fehér Lajos azt üzente...” című írásunk. A Biharugrai Kossuth Vadásztársaságban néhányan úgy értelmezték a szerző megjegyzését, hogy Fehér Lajos éjszakai őzvadászatához a vt. egyik tagja segédkezett. Kijelentjük, hogy Fehér Lajos nem kapott engedélyt a vadásztársaságtól az éjszakai vadászathoz, sőt a vacsoránál ezt hangsúlyozottan megtiltották neki. Ennek ellenére indult neki az éjszakának... és a „segítője” a saját munkatársa volt! A Kelet-Magyarország című lapban megjelent cikk miatt - amelyet illusztrációként betűhíven közöltünk - keresett meg bennünket a Vadcoop Bérkilövő Vadásztársaság elnöke, kérvén: pontosítsuk, helyesbítsük az ott leírtakat. Ez elsősorban a Kelet-Magyarország szerkesztőségének dolga. Ha ők ezt megteszik, betűhíven közöljük a helyreigazítást. Rövid időn belül részletesen foglalkozunk e vadásztársasággal, és tájékoztatjuk Olvasóinkat a Vadcoop „GT”, „Közös vállalat” és „RT” tevékenységéről. Ugyanezt válaszoltuk ifjabb Fehér Lajos jogi képviselőjének azzal a kiegészítéssel, hogy nem állt szándékunkban Fehér Lajos volt miniszterelnökhelyettes nevének említésekor a kegyeleti jogot megsérteni, amikor a „Lajkó” becenevet használtuk. Az apa és a fiú között ugyanis - véleményünk szerint - akadnak különbségek. 3 (3)