Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-10 / 1. szám
szágokban elfogadott szabályokból van mit átvennünk. - Van-e a Védegyletnek stratégiája a különböző változatokra ? - Számos elképzelésünk volt eddig is. Az általunk korábban kidolgozott és támogatott törvényjavaslat sajnos nem került parlamenti vitára. Kevés szavazaton múlt, hogy nem tárgyalták. Pedig igyekeztük ötvözni valamennyi fél javaslatait, érdekeit. Az ezután beterjesztendő új törvényjavaslat variációihoz elkészültek az előzetes vélemények. A képviselő-testület (akár a mostani, akár a következő) bármit határoz, bármit változtat, alkalmazkodni tudunk a majdani törvény feltételeihez. - Kikérik-e a Védegylet véleményét, illetve tudja-e érvényesíteni álláspontját a vitákban? - Minden, vadászattal kapcsolatos törvénytervezet és rendelettervezet előkészítése során kikérik a véleményünket az FM jogászai. Mondhatni, közösen dolgozunk a változásokon. Így volt ez a régi MÉM-rendelet módosítástervezetével is. Védegyletünk javaslatainak hetven százalékát sikerült érvényesítenünk. Remélhetően a vadászati törvény megalkotásában is lényeges szerepünk lesz. Vadgazdálkodási szakmai kérdésekben milyen szerepe lehet a Védegyletnek? - Kiváló szakemberekkel rendelkezünk a szervezetünkön belül, és kiválóak a kapcsolataink általában a szakma jeles képviselőivel. Szakmai kérdésekben bármikor rendelkezésükre állunk a hozzánk forduló vadászoknak. A tanácsadás, az útmutatás kiemelt feladataink közé tartozik. Úgy tapasztaltuk, hogy a nyugati országokban a szövetségek irodáinak is legjellemzőbb tevékenysége a szakmai tanácsadás. Szakmai probléma és gyakori konfliktus forrása a vadkár, a túlzott nagyvadállomány... - Természetesen van valóságos alapjuk az észrevételeknek, és sajnálatos, hogy ezek a problémák gyakran szembeállítják a vadászokat és a vadásztársaságokat más gazdálkodókkal, a föld, az erdő tulajdonosaival, kezelőivel. Ha azonban alaposabban utánanézünk a kifogásoknak, a legtöbb esetben kiderül, hogy a vadásztársaságok területén többé-kevésbé kiegyensúlyozott a vadállomány létszáma, csak ritka esetben fordul elő lényegesnek mondható túltartás. A túlnépesedett nagyvadállomány sokkal inkább az üzemi területekre jellemző. Véleményünk szerint mintegy három esztendő szükséges a nagyvadállomány létszámának a tudományos alapossággal megállapított szintre való beállításához. Az egyensúly megteremtése után pedig mindenki számára világos lesz a vadállomány megőrzésének fontossága. Ha nem lesz három évünk erre a nagy gyakorlatot és hozzáértést kívánó munkára, akkor inkább vadirtásról, mint állományszabályozásról lesz szó. Már így is hallani elborzasztó eseteket az erőszakos, kíméletlen, vadászhoz nem méltó állománycsökkentésről. - Mit tartalmaz az érdekvédelem, és hogyan próbálja azt hatékonyabbá tenni a Védegylet? - A közel ezer vadásztársaság és a megyei szövetségek teljes függetlenséget élveznek. Konkrét kérdésekben akkor van alkalmunk segítséget nyújtani nekik, ha valamilyen jogsérelem éri őket, s ügyükben hozzánk fordulnak. Jogtanácsosunk segítségével eljárunk érdekükben, gyakran nem is sikertelenül. Természetesen a társaságok érdekeit képviseljük az igazgatási és egyéb szervekkel folytatott megbeszéléseken, vitákon. Rendszeresen tájékoztatjuk a közvéleményt a különböző sajtóorgánumokon keresztül a vadásztársaságok életéről, az általuk elért eredményekről. Igyekszünk javítani a vadászokról, a vadászatról alkotott képet. Tudatosítjuk, mennyire hasznos tevékenység a vadászat, gazdasági szempontból nézve is. Kifejezett sikerünknek könyveljük el, hogy el tudtuk érni a - joggal mondhatjuk - hírhedt egészségügyi rendelet módosítását. -S vajon javult-e munkájuk eredményeképpen a vadászat társadalmi megítélése? - A társadalmi megítélés szempontjából fontos kötődési pont a vadászat és a természetvédelem kapcsolata. Nekem személyes célkitűzésem is e kapcsolat erősítése. Bár az a véleményem, a vadászati törvény legyen önálló jogszabály, mégis szorosan kötődjék a földről, az erdőkről, a természetvédelemről szóló törvényekhez. Mint ahogy érzelmeikben és cselekedeteikben a vadászok is kötődnek e területekhez, ebbe az irányba építve ki társadalmi kapcsolataikat. Magam is szorgalmazom, hogy a vadásztársaságok keressék fel az iskolákat, mutassák be a fiataloknak azt a sok és nehéz feladatot, amelynek teljesítésével a vadállomány és a természet megóvásáért küzdenek. Nemrég jelent meg felhívásunk a Nimródban arról, hogy a vadásztársaságok takarítsák ki a vadászterületüket. Tagjaik ugyanis pontosan tudják, hol csúfítja, pusztítja a sok hulladék az erdőket, mezőket. Nyilvánvalóan jó benyomást tesz az emberekre, növeli a vadászok tekintélyét, ha látják, hogy autóikon, vontatóikon, lovaskocsijaikon elszállítják a szertedobált szemetet, hulladékot a lerakótelepekre, s mentesítik szőkébb környezetüket az ezernyi ártalomtól. Tapasztaljuk, hogy lassanként átalakul a kép a vadászokról, ahogy változik a vadásztársaságokban a vezetési stílus: demokratikusabb gondolkodású emberek kerülnek vezető pozícióba. Egyre több úgynevezett zöld mozgalom is érzékeli, hogy a vadállomány megóvása egyetemes ügy. A világon sok természetvédő csoport viseli címerében valamely kipusztulással fenyegetett állatfaj képét. Nem szeretnénk oda jutni, hogy például a gímszarvas képét kellene ilyen okból a címerünkre festeni. - Változott-e a Védegylet nemzetközi kapcsolatrendszere? - Számos olyan nemzeti és nemzetközi egyesülettel vettük fel a kapcsolatot, amelyek a társadalmi berendezkedések hasonlósága következtében örömmel ismerkednek életünkkel és ismertetik meg velünk sajátjukat. Jártak nálunk a német, osztrák, szlovén, finn, francia, mongol, szlovák szövetségek képviselői, valamint több nemzetközi vadvédelmi és környezetvédelmi szervezet delegációi. - Miképpen építik itthoni „diplomáciai kapcsolataikat”? Milyen a viszonyuk a megyei szövetségekkel, a bérkilövők egyesületeivel? - Rendszeres munkakapcsolatot tartunk fenn a megyei szövetségekkel. Kétségtelen, hogy nem egyformán szívélyes a viszonyunk a szövetségekkel. Az egyikkel szorosabban tudunk együttműködni, a másikkal ritkábban érintkezünk. Lényeges mégis az említett rendszeresség. Nem téveszthetjük szem elől ugyanis, hogy az elkövetkező évek fejleményei évtizedekre meghatározhatják a vadászati lehetőségeket. Ezért is vagyok szomorú, ha azt tapasztalom, hogy némely szövetségben akadnak az együttműködés ellenzői. Hogy egy ószövetségi bibliai hasonlattal éljek: - Egy-egy vesszőt könnyebb eltörni, mint a vesszők összekötött nyalábját. Örömmel számolhatok be viszont arról, hogy a terület nélküli társaságok legnagyobbikával, a Vadcoop Bérkilövő Vadásztársasággal egyezségre jutottunk, megállapodtunk az együttműködés részleteiben is. A kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolat felvételéről személyesen tárgyaltam elnökükkel, Balázs Istvánnal. Mi nyitottak vagyunk, készséggel állunk a többi bérkilövő vadásztársaság rendelkezésére is. Ismerjük problémáikat, de sajnos sokuk létezéséről sem tudunk. - Hogyan ítéli meg elnök úr a Védegylet propagandáját, tájékoztatási lehetőségeiket? -Sokrétű propagandát folytatunk, és széles körben adunk tájékoztatást vadászaink, társaságaink életéről, munkájáról, de ezen a területen magától értetődően vadászlapunké, a Nimródé a meghatározó szerep. Számunkra is fontos, hogy jó munkakapcsolat legyen közöttünk. A lap színvonalát itthon és külföldön is nagyra értékelik. Emellett természetes, hogy viták folynak a lapban és a lapban írtakról. Mindig is igényeltük, hogy a nyomdai lehetőségek keretei között, minél frissebb, aktuálisabb hírforrásul szolgáljon a kiadvány. Jó megoldásnak tartom, hogy a lap egy részét elkülönült technikával készítik, aminek eredményeképpen ez a blokk lehetőséget ad a vadászok gyorsabb tájékoztatására. Elnökké választásom előtt is szeretettel foglalkoztam a Nimród Fotóklubbal - magam is fotós vagyok. A képanyagot mindig kettőzött figyelemmel szemlélem, s örülök, ha a klub tagjainak képeit látom a szépen megformált lapban. - A vadászok számára sem volt könnyű az elmúlt év. Mit várhatunk, mit vár Ön az előttünk álló esztendőtől? - Mindenekelőtt országos megbékélést várok. Nyugalmat, a „bolhából elefánt-sorozat végét, ebből következően a gazdasági élet normalizálódását, s ezen belül a vadászattal, a vaddal találkozás szépségét, eredményességét. Részfeladataink között szeretnénk sikerre vinni az orvvadászok ellen indított társadalmi akciónkat, megszigoríttatni, az európai mércéhez közelíteni a vadászvizsgát. Számítunk rá, hogy erősödnek kapcsolataink a természetvédelemmel. Szeretnénk, ha mindenki felismerné, az erdő és a vad egyaránt nemzeti kincs, s e józan vélemény jellemezné a közhangulatot, a vadászok megítélését. Gyenge László 5