Nimród, 2007 (95. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-15 / 1. szám

dot okozott a tulajdonjogi igazo­lások beszerzése.Az FVM ígére­tet tett arra,hogy jogszabályi háttérrel,elfogadható áron a földhivatalok földkönyvi kivona­tot bocsátanak a közösségek ren­delkezésére.A végrehajtás során kiderült,hogy ez az elfogadható ár egyes megyékben a tisztesség­telen haszonszerzés fogalmát is kimerítette.Itt kell visszakanya­rodnom a vadásztársadalom egy­ségéhez,az összefogáshoz,mert az állam és a hatóságok által gör­dített akadályokat könnyebb lett volna kezelni,ha sokan nem él­nek vissza helyzetükkel,hanem a békés,megegyezéses utat válasz­tották volna. Az elmúlt háromnegyed év­ben,a vadászterületek kijelölése során olyan kapcsolatrendszerek jöttek működésbe,amelyek még a régi beidegződés alapján hit­ték a megújulást.Sokak próbál­tak a politikai,társadalmi kap­csolataikat latba vetve tisztes­ségtelen előnyökhöz jutni az ed­dig jól működő közösségekkel és az eredményes vadgazdálko­dást folytató állami erdőgazda­ságokkal szemben.Itt szeret­ném megemlíteni és megkö­szönni a vadászok többsége ne­vében (néhány kivétel természe­tesen akad) a természetvédelem és az erdészszakma területkiala­kításokkal kapcsolatos pozitív hozzáállását,kompromisszum­készségét. Barátaim! Igaz,10 évrôl van szó, a következô 10 évrôl,amely,re­méljük,olyan lesz,amilyet leg­többen elképzelünk.Egy idô múlva elmúlnak az indulatok,és reméljük,azok a szakmai irány­elvek érvényesülnek,amelyeket majd az új üzemtervek megha­tároznak.A vadászok többsége – az egyre kevesebb szabadide­jében – vadászni szeretne,ehhez azonban vad kell. Hogy a lassan kicserélôdô,de létszámában növekvô vadásztár­sadalmunk vadászati lehetősé­geit bővítsük,az új vadgazdál­kodóknak elsődleges és legfon­tosabb feladata lesz az apróvad­állomány élőhelyének és létszá­mának fejlesztése,a nagyvadál­lomány létszámának kor és ivar szerinti szakszerű szabályozása. Kell tehát minden vadászterü­letre egy jól felkészült szakmai irányító,hozzá elhivatott szak­személyzet,elfogadható és fej­leszthetô élôhely és sok-sok pénz,mert a vadgazdálkodás és vadászat egyre többe kerül,és akik élni kívánnak ezzel a lehe­tôséggel,egyre többet kell beru­házniuk.A folyamatosan kicse­rélôdô vadásztársadalomnak pe­dig olyannak kell lennie,hogy büszkén merje vállalni vadász mivoltát,mert viselkedésében – mind vadászként,mind ma­gánemberként – példát kell mu­tatni környezetének.Célunk, hogy a jövőben egészséges, megfelelô szakmai tudású és stabil vadászerkölcsön nyugvó vadásztársadalmat építsünk.Ez elsôsorban azon múlik,hogy a kicserélôdô vadászgenerációk új tagjai kitôl,milyen módon,ho­gyan sajátítják el a vadászat alapelemeit.Szükséges tehát az oktatás,a vizsgáztatás felülvizs­gálata,szigorítása és a gyakorlati ismeretek súlypontos elôtérbe helyezése.Nem engedhetők meg tovább a vadászbalesetek, vigyáznunk kell egymásra úgy, mint az élet egyéb területén,a vadászatban is. Nemrég a Mindentudás Egyetemén szerepelt a vadászat témaköre,„Miért vadászunk?” címmel.Ott megnyilvánult a szemészprofesszor,az olimpiai bajnok birkózó és a nyugalma­zott erdőigazgató;mindegyikük más-más alapállásból értékelte, hogy mit jelent számára a vadá­szat.Egy azonban közös volt bennük:a természet szeretete,a természetben megnyilvánuló je­lenségekkel való együttélés,a vadászat szabályozó szerepe és a génjeikben lapuló ősi ösztön eti­kus megnyilvánulása. A vadászatot olyan higgadt érzelmi állapotban kell átélni, hogy az ne okozzon problémát környezetünknek,embertár­sainknak,de hozzájáruljon a természet egyensúlyának fenn­tartásához.A vadászat valóban vadászatot jelentsen számunkra, nem trófeahajhászást,élelem­szerzést,hanem olyan élménye­ket,amelyek végigkísérnek ben­nünket egész életünk során. Kívánom,hogy a következő tíz évben valamennyi vadásztár­sam minél több alkalommal le­gyen részese a vadászat örömé­nek,és felejthetetlen élményeit boldogan ossza meg mindazok­kal,akik át tudják érezni a vadá­szat felemelô érzését. Ezúton kívánok minden ter­mészet-,vad- és vadászatszeretô társamnak és családtagjaiknak eredményes,békés,boldog új esztendôt. Pechtol János MINDENTUDÁS EGYETEME Tavaly november 20-án,látványos bemutatók és kiállítás után,zsúfolá­sig megtelt a Jövô háza Teátruma.Faragó Sándor professzor elôadását Miért vadászunk? nem csak a székeken,de még a lépcsôkön ülve is várták az ér­deklôdôk.Jó volt látni,hogy a sok vadász mellett jelentôs volt ama „civil” érdeklôdôk aránya, akik szerettek volna a címben szereplô ominózus kérdésre vá­laszt kapni.Az elôadást beveze­tô riportokban köztiszteletben álló,ismert vadászok vallottak szenvedélyükrôl.Mi,vadászok tudjuk,hogy a három ember háromféle válasza egyenként és összegez­ve is igaz,de sajnos kevés a vadászat megmagyarázásához.Vajon hány igaz vadászember véleménye lenne szükséges a teljességhez? Gróf Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című könyvének „Műked­velô okoskodás a vadászszenvedélyrôl” című fejezetében talán legtöké­letesebben írja körül mindazt,amit nekünk jelent a vadászat.Mint már elôtte és utána sokan mások,ő is körülírja,de valójában csak olyan em­bereket tud meggyôzni gondolataival,akik maguk is ismerik a leírta­kat,azt olvasva látják magukat,saját élményeikre találnak,így könnyen azonosulhatnak véleményével. De hogyan győzhetjük meg a társadalom döntő részét? Miért vadá­szunk,szükséges-e a vadászat? Úgy vélem,az ötvenezres magyar va­dásztársadalomnak ma biztosan nagyobb szüksége lenne egy viszony­lag rövid,átfogó válaszra,mint bármikor korábban.Olyanra,mely se­gítségünkre lehetne tevékenységünk elfogadtatásában.Lehetséges ez? Azt gondolom,hogy a jelenlévő zöld ruhások nagyobb része (velem együtt) a korábbiakhoz hasonló alapokra épített,szép,fennkölt és – az elôadót ismerve – tudományosan is alátámasztott elôadásra számított. Szerencsére nem,illetve nem csak ez történt! Faragó professzor el­dobta a kaptafát,más fogást keresett,hiszen a VADÁSZATOT alap­vetôen történelmi,mûvészeti,társadalmi szerepe alapján igazolta. A vadászat jelentôségének bizonyítása révén juthatott el a közönség annak megértéséhez,hogy a vadászat az emberiség fejlôdésének egyik, sôt kis elfogultsággal a legmeghatározóbb tényezôje volt.Ez a fejlôdés nem állt meg a klasszikus vadászat túlélést szolgáló szerepének csökke­nésével.Ugyan a vadászat­ra már nem létszükségünk,mégis – ará­nyaiban véve – ugyanannyi vadász van közöttünk,mint a történelmi időkben.Igaz,ezek a vadászok ma már nem csak a vad elejtésével fog­lalkoznak.Megváltozott körülmények között,de ugyanazok az ösztö­nök hajtják ôket különbözô céljaik eléréséhez.Ha pedig így vizsgáljuk a ma emberét,és a világot további fejlôdésre késztetô emberi tulajdon­ságok gyökereit keressük,akkor gyakorlatilag a vadászatra visszavezet­hetô stratégiai elemekkel találkozunk. A vadászat létjogosultságának tisztázása után a közönség képet kapott a mai vadászat jelentôségérôl és szükségességérôl is.Tudjuk,vadászni csak ott lehet,ahol vad is van.Ezért a vadász igyekszik a vadállomány számára káros civilizációs folyamatokat saját gazdálkodási és élôhelyfej­lesztési beavatkozásával kompenzálni.Olyan tevékenységet végez,amely a vadállomány bölcs hasznosításával lehetôvé teszi a tartamos gazdálko­dást.Ezt az okszerű vadgazdálkodást pedig a szintén múltbéli gyöke­reinkbôl eredô vadászati kultúrának és vadászetikának kell kereteznie. Fontos eseménynek tartom ezt az estét.Végre a vadászat úgy jelen­hetett meg az ország nyilvánossága előtt,hogy berkeink hírértékét nem a valóságos vagy kreált negatívumok és tragédiák adták.Ez az előadás sokkal inkább szólt minden társadalmi rétegnek,mint az eddigi na­gyobb nyilvánosságot kapott rendezvények.Végre széles társadalmi ér­deklôdéssel kísért mûsorsorozatban tartott elôadást egy hiteles vadász és szakember.A tartalmat ennek megfelelôen sikerült megválasztani, és a feladatnak megfelelôen szemléletesen bemutatni.A részletekért érdemes felkeresni a www.mindentudas.hu honlapot. Groszeibl Zoltán Nimród 1/2007.5

Next