Nimród, 2007 (95. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-15 / 1. szám
dot okozott a tulajdonjogi igazolások beszerzése.Az FVM ígéretet tett arra,hogy jogszabályi háttérrel,elfogadható áron a földhivatalok földkönyvi kivonatot bocsátanak a közösségek rendelkezésére.A végrehajtás során kiderült,hogy ez az elfogadható ár egyes megyékben a tisztességtelen haszonszerzés fogalmát is kimerítette.Itt kell visszakanyarodnom a vadásztársadalom egységéhez,az összefogáshoz,mert az állam és a hatóságok által gördített akadályokat könnyebb lett volna kezelni,ha sokan nem élnek vissza helyzetükkel,hanem a békés,megegyezéses utat választották volna. Az elmúlt háromnegyed évben,a vadászterületek kijelölése során olyan kapcsolatrendszerek jöttek működésbe,amelyek még a régi beidegződés alapján hitték a megújulást.Sokak próbáltak a politikai,társadalmi kapcsolataikat latba vetve tisztességtelen előnyökhöz jutni az eddig jól működő közösségekkel és az eredményes vadgazdálkodást folytató állami erdőgazdaságokkal szemben.Itt szeretném megemlíteni és megköszönni a vadászok többsége nevében (néhány kivétel természetesen akad) a természetvédelem és az erdészszakma területkialakításokkal kapcsolatos pozitív hozzáállását,kompromisszumkészségét. Barátaim! Igaz,10 évrôl van szó, a következô 10 évrôl,amely,reméljük,olyan lesz,amilyet legtöbben elképzelünk.Egy idô múlva elmúlnak az indulatok,és reméljük,azok a szakmai irányelvek érvényesülnek,amelyeket majd az új üzemtervek meghatároznak.A vadászok többsége – az egyre kevesebb szabadidejében – vadászni szeretne,ehhez azonban vad kell. Hogy a lassan kicserélôdô,de létszámában növekvô vadásztársadalmunk vadászati lehetőségeit bővítsük,az új vadgazdálkodóknak elsődleges és legfontosabb feladata lesz az apróvadállomány élőhelyének és létszámának fejlesztése,a nagyvadállomány létszámának kor és ivar szerinti szakszerű szabályozása. Kell tehát minden vadászterületre egy jól felkészült szakmai irányító,hozzá elhivatott szakszemélyzet,elfogadható és fejleszthetô élôhely és sok-sok pénz,mert a vadgazdálkodás és vadászat egyre többe kerül,és akik élni kívánnak ezzel a lehetôséggel,egyre többet kell beruházniuk.A folyamatosan kicserélôdô vadásztársadalomnak pedig olyannak kell lennie,hogy büszkén merje vállalni vadász mivoltát,mert viselkedésében – mind vadászként,mind magánemberként – példát kell mutatni környezetének.Célunk, hogy a jövőben egészséges, megfelelô szakmai tudású és stabil vadászerkölcsön nyugvó vadásztársadalmat építsünk.Ez elsôsorban azon múlik,hogy a kicserélôdô vadászgenerációk új tagjai kitôl,milyen módon,hogyan sajátítják el a vadászat alapelemeit.Szükséges tehát az oktatás,a vizsgáztatás felülvizsgálata,szigorítása és a gyakorlati ismeretek súlypontos elôtérbe helyezése.Nem engedhetők meg tovább a vadászbalesetek, vigyáznunk kell egymásra úgy, mint az élet egyéb területén,a vadászatban is. Nemrég a Mindentudás Egyetemén szerepelt a vadászat témaköre,„Miért vadászunk?” címmel.Ott megnyilvánult a szemészprofesszor,az olimpiai bajnok birkózó és a nyugalmazott erdőigazgató;mindegyikük más-más alapállásból értékelte, hogy mit jelent számára a vadászat.Egy azonban közös volt bennük:a természet szeretete,a természetben megnyilvánuló jelenségekkel való együttélés,a vadászat szabályozó szerepe és a génjeikben lapuló ősi ösztön etikus megnyilvánulása. A vadászatot olyan higgadt érzelmi állapotban kell átélni, hogy az ne okozzon problémát környezetünknek,embertársainknak,de hozzájáruljon a természet egyensúlyának fenntartásához.A vadászat valóban vadászatot jelentsen számunkra, nem trófeahajhászást,élelemszerzést,hanem olyan élményeket,amelyek végigkísérnek bennünket egész életünk során. Kívánom,hogy a következő tíz évben valamennyi vadásztársam minél több alkalommal legyen részese a vadászat örömének,és felejthetetlen élményeit boldogan ossza meg mindazokkal,akik át tudják érezni a vadászat felemelô érzését. Ezúton kívánok minden természet-,vad- és vadászatszeretô társamnak és családtagjaiknak eredményes,békés,boldog új esztendôt. Pechtol János MINDENTUDÁS EGYETEME Tavaly november 20-án,látványos bemutatók és kiállítás után,zsúfolásig megtelt a Jövô háza Teátruma.Faragó Sándor professzor elôadását Miért vadászunk? nem csak a székeken,de még a lépcsôkön ülve is várták az érdeklôdôk.Jó volt látni,hogy a sok vadász mellett jelentôs volt ama „civil” érdeklôdôk aránya, akik szerettek volna a címben szereplô ominózus kérdésre választ kapni.Az elôadást bevezetô riportokban köztiszteletben álló,ismert vadászok vallottak szenvedélyükrôl.Mi,vadászok tudjuk,hogy a három ember háromféle válasza egyenként és összegezve is igaz,de sajnos kevés a vadászat megmagyarázásához.Vajon hány igaz vadászember véleménye lenne szükséges a teljességhez? Gróf Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című könyvének „Műkedvelô okoskodás a vadászszenvedélyrôl” című fejezetében talán legtökéletesebben írja körül mindazt,amit nekünk jelent a vadászat.Mint már elôtte és utána sokan mások,ő is körülírja,de valójában csak olyan embereket tud meggyôzni gondolataival,akik maguk is ismerik a leírtakat,azt olvasva látják magukat,saját élményeikre találnak,így könnyen azonosulhatnak véleményével. De hogyan győzhetjük meg a társadalom döntő részét? Miért vadászunk,szükséges-e a vadászat? Úgy vélem,az ötvenezres magyar vadásztársadalomnak ma biztosan nagyobb szüksége lenne egy viszonylag rövid,átfogó válaszra,mint bármikor korábban.Olyanra,mely segítségünkre lehetne tevékenységünk elfogadtatásában.Lehetséges ez? Azt gondolom,hogy a jelenlévő zöld ruhások nagyobb része (velem együtt) a korábbiakhoz hasonló alapokra épített,szép,fennkölt és – az elôadót ismerve – tudományosan is alátámasztott elôadásra számított. Szerencsére nem,illetve nem csak ez történt! Faragó professzor eldobta a kaptafát,más fogást keresett,hiszen a VADÁSZATOT alapvetôen történelmi,mûvészeti,társadalmi szerepe alapján igazolta. A vadászat jelentôségének bizonyítása révén juthatott el a közönség annak megértéséhez,hogy a vadászat az emberiség fejlôdésének egyik, sôt kis elfogultsággal a legmeghatározóbb tényezôje volt.Ez a fejlôdés nem állt meg a klasszikus vadászat túlélést szolgáló szerepének csökkenésével.Ugyan a vadászatra már nem létszükségünk,mégis – arányaiban véve – ugyanannyi vadász van közöttünk,mint a történelmi időkben.Igaz,ezek a vadászok ma már nem csak a vad elejtésével foglalkoznak.Megváltozott körülmények között,de ugyanazok az ösztönök hajtják ôket különbözô céljaik eléréséhez.Ha pedig így vizsgáljuk a ma emberét,és a világot további fejlôdésre késztetô emberi tulajdonságok gyökereit keressük,akkor gyakorlatilag a vadászatra visszavezethetô stratégiai elemekkel találkozunk. A vadászat létjogosultságának tisztázása után a közönség képet kapott a mai vadászat jelentôségérôl és szükségességérôl is.Tudjuk,vadászni csak ott lehet,ahol vad is van.Ezért a vadász igyekszik a vadállomány számára káros civilizációs folyamatokat saját gazdálkodási és élôhelyfejlesztési beavatkozásával kompenzálni.Olyan tevékenységet végez,amely a vadállomány bölcs hasznosításával lehetôvé teszi a tartamos gazdálkodást.Ezt az okszerű vadgazdálkodást pedig a szintén múltbéli gyökereinkbôl eredô vadászati kultúrának és vadászetikának kell kereteznie. Fontos eseménynek tartom ezt az estét.Végre a vadászat úgy jelenhetett meg az ország nyilvánossága előtt,hogy berkeink hírértékét nem a valóságos vagy kreált negatívumok és tragédiák adták.Ez az előadás sokkal inkább szólt minden társadalmi rétegnek,mint az eddigi nagyobb nyilvánosságot kapott rendezvények.Végre széles társadalmi érdeklôdéssel kísért mûsorsorozatban tartott elôadást egy hiteles vadász és szakember.A tartalmat ennek megfelelôen sikerült megválasztani, és a feladatnak megfelelôen szemléletesen bemutatni.A részletekért érdemes felkeresni a www.mindentudas.hu honlapot. Groszeibl Zoltán Nimród 1/2007.5