Nimród, 2008 (96. évfolyam, 1-12. szám)

2008-01-15 / 1. szám

Tisztelt Vadásztársaim! Hagyomány, hogy év végén, il­letve az új év elején értékelések készülnek az előző esztendő munkájáról, tevékenységéről. Az új ciklus kezdetén ilyenkor szoktuk elemezni, hogy a vadgazdálkodás és vadá­szat által termelt 14-15 milliárd miből tevődik össze, milyen költségek terhelik, hogyan ala­kult egyes vadfajok állománya, hasznosítása, és milyen volt a trófeák minősége. Engedjék meg, hogy ezúttal formabontó legyek, és a vad­gazdálkodásról, vadászatról, il­letve eredményeiről csak né­hány mondatot szóljak, mert 2006/2007-ben nem a vadgaz­dálkodás volt a vadászok elsőd­leges és legfontosabb feladata, hanem a vadászterületek meg­tartása, megszerzése, újak ki­alakítása. Most, amikor a területek többsége kialakult, talán már azok is másképp látják a jövőt, akik a területek megszerzése során ádáz harcot vívtak egy­mással, sokszor tisztességtelen eszközökkel. A folyamat meg­kezdése előtt az érdekképvise­letek részéről örültünk, hogy nem változtak a vadászati tör­vény sarokpontjai, remélve, hogy ez kedvező a gazdálkodók és a vadászok többségének, és segíti az újrakezdést. A termé­szetvédelem, illetve az állami területek képviselőivel történt előzetes egyeztetések során megállapodás született arra vo­natkozóan is, hogy a természet­védelmi, illetve az állami te­rületek aránya jelentősen nem fog változni. Ezek után szinte problémamentesnek tűnt a te­rületek kijelölése, hisz a vadá­szoknak elsősorban egymás között kellett megegyezniük. Ahogy teltek-múltak a hóna­pok, kiderült, hogy nem az álla­mi területekkel, nem a termé­szetvédelemmel kell a vadá­szoknak küzdeniük, hanem egymással. Vadász a vadásszal, vadász földtulajdonosi közös­ségek a korábbi vadász­társaságokkal, a vadász­társaságokból kivált egyes csoportok volt tár­saságaikkal stb. Szinte vala­mennyi megyében előfordultak ilyen esetek, melyek egy része végül bíróságon végződött, sőt jó néhány esetben még ma sem született döntés. Végül 2007. március 1-jétől folyamatosan kerültek bejegyzésre a vadá­szatra jogosultak, és megkezd­hették tevékenységüket, mond­hatjuk azt is, hogy birtokon be­lülre kerültek. De vajon számítottak-e arra, hogy a küzdelmes munkával megszerzett terület kezelése, az ott élő vadállomány védelme és gondozása, a vadgazdálkodás és a vadászat milyen költségekkel jár, és hosszú távon tudják-e vállalni a kötelezettségeket? Az új 10 éves vadászati cik­lust egy olyan rendkívüli év­ben kezdték meg a jogosultak, amikor a bevételek nem, a ki­adások viszont annál inkább emelkedtek. Gyenge volt az őzbakszezon, és az apróvadállománnyal sem dicsekedhetünk, mindössze a szarvasvadászat eredménye és árbevétele mutatott jobb képet a vártnál. A még hátralévő vad­disznóhajtások eredményétől függetlenül, nem nehéz megjó­solni, hogy sokan zárják a 2007. évet veszteséggel, tekintettel a rendkívüli szárazságra, a takar­ 4 Nimród 1/2008.

Next