Nimród, 2009 (97. évfolyam, 1-12. szám)

Új év, új remények Tisztelt Vadásztársaim! Az előző év januári számában írtam, örök opti­mistaként bízom abban, hogy a magyar vadgaz­dálkodás és vadászat megér még szebb napokat. Ha a területkialakítások után megnyugszanak a kedélyek, több idő marad a szakmai munkára, a gazdálkodásra. De miért ne bízhatnék? Hazánk természeti adottságai jók, valamennyi vadászható fajból van elfogadható törzsállomány, egyre több szakem­ber kerül ki a szakirányú egyetemekről, egyre gyümölcsözőbb és megértőbb a kapcsolat a ter­mészetvédelemmel, az erdészekkel, a földtulaj­donosokkal és a hatóságokkal. Miért maradná­nak el az eredmények? A siker elsősorban egy­egy lelkes, a vadgazdálkodáshoz és a vadászat­hoz értő szakirányító személyen, az időt és fá­radtságot nem ismerő hivatásos vadászokon mú­lik. De mindez önmagában nem elég, minden­nek az alapja és mozgatója az anyagi forrás. Enélkül a vadgazdálkodás is csak extenzív kö­rülmények között művelhető. A jogosultak igyekeznek előteremteni az anyagi erőforráso­kat. Ki a bérvadászatból, ki a vadhúsból vagy élő vadból, pályázatokból, vagy éppen a tagdíjból, illetve vagyoni hozzájárulásból. Most már min­denki belátja, amit egy évtizeddel ezelőtt csak itt-ott lehetett hallani, hogy a vadászat milyen sokba kerül, és aki ezt a hobbit választja,sokat kell áldoznia rá. A jóváhagyott tervek figyelem­bevételével valamennyi terület keresi azokat az optimális arányokat a vadállomány hasznosítása során, amelyek még a hazai vadászoknak is lehe­tőséget adnak rá, hogy szenvedélyüknek hódol­hassanak.Úgy gondolom,nekünk, az érdekkép­viseleteknek,a hatóságokkal és a törvényhozók­kal együtt elsődleges feladata olyan jogszabályi környezet megteremtése és elfogadtatása, amely hosszú távon biztosítja az optimális létszámú magyar vadállomány fennmaradását és a mint­egy 50-60000 magyar vadász vadászati lehető­ségeinek megteremtését. Most, amikor túl vagyunk az új üzemtervi ciklus második évének felén, még csak sejteni le­het, hogy milyen lesz a 2008–2009-es vadász­szezon. Talán hasonló, mint az előző év volt. A vadállomány létszáma és a teríték megegyez­het az előző évivel, egyedül a vaddisznó az a faj, amelynek állománya növekvő tendenciát mutat. Persze ennek a gazdák és a vadászok sem örül­nek a jelentős vadkártöbblet miatt. De mit mondhatunk a minőségről? Az egyes erdőgaz­dasági zrt.-knél egyre inkább hagyománnyá váló trófeabemutatók is tükrözik az állomány elfiata­lodását, pedig ott valóban a szakszemélyzet köz­reműködésével történik a vadászat. Mi van azo­kon a területeken, ahol a vadászok önállóan vég­zik a selejtezést, kísérés nélkül? Foglalkoznak-e ott a korosztályviszonyokkal? Ha a szezon végén regionálisan ezekből is trófeabemutatót szervez­nénk, bizonyára meglepetés érne bennünket. De talán jobb is (vagy nem), ha sokan nem látják az ígéretes bakok és bikák trófeáját, amelyek idő előtt a „gazdasági válság” áldozatává váltak. Tisztelet azon kivételeknek, akik pillanatnyi ér­dekekért nem élik fel a jövőt, és következetesen, hosszú távú céljaiknak megfelelően kezelik terü­letük vadállományát. Többek között ez is okot ad az optimizmusra, mert remélem, hogy a „jó példa ragadós” elv alapján sokak csatlakoznak majd a ragadozógyérítési programhoz, élnek a csapdázás ez évben elindított lehetőségeivel, pá­lyáznak az élőhely-fejlesztési programokban, és elkezdik újra a korábbi években abbamaradt szárnyasapróvad-tenyésztést,a vadászati turiz­mus fejlesztése érdekében pedig kihasználják az ilyen célú pályázati lehetőségeket is. További re­ménnyel tölt el, hogy 2009-ben, civil kezdemé­nyezésre,az érdekképviseletek hathatós közre­működésével, együttműködve a Kulturális Egyesülettel és a hatóságokkal, a vadászatra jo­gosultak részt vehetnek a szalonkakutatási prog­ramban, melynek az a középtávú célja, hogy öt év múlva bebizonyíthassuk, Magyarországon igenis van létjogosultsága a szalonka tavaszi va­dászatának. A Vadászati Törvény módosításai során igyekszünk érvényre juttatni azokat a javaslato­kat, amelyek megkönnyítik a vadgazdálkodók és a vadászok tevékenységét. Biztató, hogy rövide­sen megjelenik a vadegészségügyi rendelet, melynek feltételrendszere a korábbihoz képest sokkal elfogadhatóbb részünkre. Több civil szer­vezet kezdeményezésére, remélhetőleg pár hé­ten belül, ismét megkezdődik a fegyvertörvény, illetve végrehajtási rendeletének módosítása, melyet az EU-s jogszabály keretei között kívá­nunk a vadászok számára elfogadható formába hozni. Kedves Vadásztársak! A gazdálkodáshoz, a vadászathoz a törvényi fel­tételek adottak – tudjuk, hogy sokszor túlszabá­lyozottak –,de megvan a lehetőség ahhoz, hogy vadászhoz méltóan, etikusan vadásszunk, visel­kedjünk a vadászterületen és a mindennapi élet­ben. Jó lenne elkerülni azokat a nyilvános, a köz­vélemény számára elfogadhatatlan sajtóvissz­hangokat, amelyek a védett állatok mérgezésé­vel, illetve súlyos emberi mulasztások miatt be­következett balesetek kapcsán látnak napvilágot. Beszéljünk inkább a barátságokról, amelyek a vadászat kapcsán régen vagy újonnan kialakul­tak, összekovácsol embereket és családokat. Be­széljünk a vadászat eredményeiről, szépségeiről, a vadász természetben betöltött szerepéről, a hi­vatásos vadászok vállalásairól, munkájáról. Be­széljünk a vadászok különböző közösségekben betöltött szerepéről, a vadásznapokról, a vadá­szat különböző művészeti ágakban való megje­lenéséről. Egyszóval a vadgazdálkodás és vadá­szat társadalomban betöltött szerepéről, mely ősidők óta meghatározó volt egy-egy nép életé­ben. A béke, a barátság és az egymás iránt érzett felelősség jegyében kívánok valamennyi vadász­társamnak és családjának boldog új esztendőt! Pechtol János az OMVV ügyvezető elnöke Dr. Kun Edit festménye

Next