Nimród, 2009 (97. évfolyam, 1-12. szám)
Új év, új remények Tisztelt Vadásztársaim! Az előző év januári számában írtam, örök optimistaként bízom abban, hogy a magyar vadgazdálkodás és vadászat megér még szebb napokat. Ha a területkialakítások után megnyugszanak a kedélyek, több idő marad a szakmai munkára, a gazdálkodásra. De miért ne bízhatnék? Hazánk természeti adottságai jók, valamennyi vadászható fajból van elfogadható törzsállomány, egyre több szakember kerül ki a szakirányú egyetemekről, egyre gyümölcsözőbb és megértőbb a kapcsolat a természetvédelemmel, az erdészekkel, a földtulajdonosokkal és a hatóságokkal. Miért maradnának el az eredmények? A siker elsősorban egyegy lelkes, a vadgazdálkodáshoz és a vadászathoz értő szakirányító személyen, az időt és fáradtságot nem ismerő hivatásos vadászokon múlik. De mindez önmagában nem elég, mindennek az alapja és mozgatója az anyagi forrás. Enélkül a vadgazdálkodás is csak extenzív körülmények között művelhető. A jogosultak igyekeznek előteremteni az anyagi erőforrásokat. Ki a bérvadászatból, ki a vadhúsból vagy élő vadból, pályázatokból, vagy éppen a tagdíjból, illetve vagyoni hozzájárulásból. Most már mindenki belátja, amit egy évtizeddel ezelőtt csak itt-ott lehetett hallani, hogy a vadászat milyen sokba kerül, és aki ezt a hobbit választja,sokat kell áldoznia rá. A jóváhagyott tervek figyelembevételével valamennyi terület keresi azokat az optimális arányokat a vadállomány hasznosítása során, amelyek még a hazai vadászoknak is lehetőséget adnak rá, hogy szenvedélyüknek hódolhassanak.Úgy gondolom,nekünk, az érdekképviseleteknek,a hatóságokkal és a törvényhozókkal együtt elsődleges feladata olyan jogszabályi környezet megteremtése és elfogadtatása, amely hosszú távon biztosítja az optimális létszámú magyar vadállomány fennmaradását és a mintegy 50-60000 magyar vadász vadászati lehetőségeinek megteremtését. Most, amikor túl vagyunk az új üzemtervi ciklus második évének felén, még csak sejteni lehet, hogy milyen lesz a 2008–2009-es vadászszezon. Talán hasonló, mint az előző év volt. A vadállomány létszáma és a teríték megegyezhet az előző évivel, egyedül a vaddisznó az a faj, amelynek állománya növekvő tendenciát mutat. Persze ennek a gazdák és a vadászok sem örülnek a jelentős vadkártöbblet miatt. De mit mondhatunk a minőségről? Az egyes erdőgazdasági zrt.-knél egyre inkább hagyománnyá váló trófeabemutatók is tükrözik az állomány elfiatalodását, pedig ott valóban a szakszemélyzet közreműködésével történik a vadászat. Mi van azokon a területeken, ahol a vadászok önállóan végzik a selejtezést, kísérés nélkül? Foglalkoznak-e ott a korosztályviszonyokkal? Ha a szezon végén regionálisan ezekből is trófeabemutatót szerveznénk, bizonyára meglepetés érne bennünket. De talán jobb is (vagy nem), ha sokan nem látják az ígéretes bakok és bikák trófeáját, amelyek idő előtt a „gazdasági válság” áldozatává váltak. Tisztelet azon kivételeknek, akik pillanatnyi érdekekért nem élik fel a jövőt, és következetesen, hosszú távú céljaiknak megfelelően kezelik területük vadállományát. Többek között ez is okot ad az optimizmusra, mert remélem, hogy a „jó példa ragadós” elv alapján sokak csatlakoznak majd a ragadozógyérítési programhoz, élnek a csapdázás ez évben elindított lehetőségeivel, pályáznak az élőhely-fejlesztési programokban, és elkezdik újra a korábbi években abbamaradt szárnyasapróvad-tenyésztést,a vadászati turizmus fejlesztése érdekében pedig kihasználják az ilyen célú pályázati lehetőségeket is. További reménnyel tölt el, hogy 2009-ben, civil kezdeményezésre,az érdekképviseletek hathatós közreműködésével, együttműködve a Kulturális Egyesülettel és a hatóságokkal, a vadászatra jogosultak részt vehetnek a szalonkakutatási programban, melynek az a középtávú célja, hogy öt év múlva bebizonyíthassuk, Magyarországon igenis van létjogosultsága a szalonka tavaszi vadászatának. A Vadászati Törvény módosításai során igyekszünk érvényre juttatni azokat a javaslatokat, amelyek megkönnyítik a vadgazdálkodók és a vadászok tevékenységét. Biztató, hogy rövidesen megjelenik a vadegészségügyi rendelet, melynek feltételrendszere a korábbihoz képest sokkal elfogadhatóbb részünkre. Több civil szervezet kezdeményezésére, remélhetőleg pár héten belül, ismét megkezdődik a fegyvertörvény, illetve végrehajtási rendeletének módosítása, melyet az EU-s jogszabály keretei között kívánunk a vadászok számára elfogadható formába hozni. Kedves Vadásztársak! A gazdálkodáshoz, a vadászathoz a törvényi feltételek adottak – tudjuk, hogy sokszor túlszabályozottak –,de megvan a lehetőség ahhoz, hogy vadászhoz méltóan, etikusan vadásszunk, viselkedjünk a vadászterületen és a mindennapi életben. Jó lenne elkerülni azokat a nyilvános, a közvélemény számára elfogadhatatlan sajtóvisszhangokat, amelyek a védett állatok mérgezésével, illetve súlyos emberi mulasztások miatt bekövetkezett balesetek kapcsán látnak napvilágot. Beszéljünk inkább a barátságokról, amelyek a vadászat kapcsán régen vagy újonnan kialakultak, összekovácsol embereket és családokat. Beszéljünk a vadászat eredményeiről, szépségeiről, a vadász természetben betöltött szerepéről, a hivatásos vadászok vállalásairól, munkájáról. Beszéljünk a vadászok különböző közösségekben betöltött szerepéről, a vadásznapokról, a vadászat különböző művészeti ágakban való megjelenéséről. Egyszóval a vadgazdálkodás és vadászat társadalomban betöltött szerepéről, mely ősidők óta meghatározó volt egy-egy nép életében. A béke, a barátság és az egymás iránt érzett felelősség jegyében kívánok valamennyi vadásztársamnak és családjának boldog új esztendőt! Pechtol János az OMVV ügyvezető elnöke Dr. Kun Edit festménye