Nimród, 2011 (99. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-15 / 1. szám

- Elnök Úr mit tart a magyar vadászat szempontjából a legfontosabb feladatnak? - Mindenekelőtt helyre kell állítani a magyar vadászat tekintélyét. Számos sztereotípia él a társadalomban, amely a vadászatot Czinege elvtárssal, illetve napjaink újgazdag puskás embereivel azonosítja. Azonban ennek semmi köze a vadászat lényegéhez. Ahogy nem lehet vadász szóval jelölni egyszerre gróf Széchenyi Zsigmondot és Czinege Lajost, ugyanúgy nem lehet a vadászati kultúra és bizonyos visszatetsző jelenségek közé egyenlőségjelet tenni. Egy példával megvilágítva: a borhoz köthető a tokaji pincékben való borkóstoló és sárid talponálló meglátogatása után a pancsolt italtól az árok mélyén alvó részeg is, de lényegi különbség van a kettő között. A klasszikus morális teológia ezt úgy tanította, hogy különbség van az actus humanus és az actus hominis között. A borkultúra vagy Széchenyi vadászata actus humanus, mert emberi cselekedet. Czinege Lajos vagy az árokban hortyogó részeg cselekedete actus hominis, mert az ember cselekedete ugyan, de nem emberi cselekedet. Azt gondolom, ezt a distinkciót kell megvilágítani a társadalom számára. Ennek két eszköze van: egyfelől annak tudatosítása, hogy a magyar vadászat Hunor és Magortól kezdve Széchenyi Zsigmondon és Kittenberger Kálmánon keresztül napjainkig, hungaricum. Másfelől, azoknak a neves személyiségeimek, akik hódolnak a vadászat szenvedélyének, fel kell vállalniuk a társadalom előtt is vadász mivoltukat, megemlítve az elődöket, Fekete Istvántól Wass Albertig. -Melyek azok a területek, ahol változást szeretne elérni? Napi keserves tapasztalatunk a fegyvertartási szabályok tarthatatlan helyzete! Valóban. Ami ma Magyarországon a fegyvertartás körül van, az részint az abszurd bürokrácia, részint a vadászok felesleges vegzálása kifejezésekkel írható le. Azok a szabályok, amelyek Ausztriában és Finnországban vannak érvényben, számunkra is teljesen jók lennének. Mondok egy példát: ha valakinek egy sörétes meg egy golyós fegyverre van már engedélye, és örököl vagy vásárol egy újabb puskát, akkor miért kell újra végigcsinálnia az egész engedélyezési procedúrát? Ráadásul a hatóságnak indokolnia sem kell, ha újabb fegyver vásárlására nem ad engedélyt. Ez azért abszurd, mert ha egy vadász nem alkalmas a harmadik fegyver tartására, akkor el kellene venni tőle az első kettőt is. Ha pedig alkalmas rá, akkor milyen alapon mondja a hatóság azt, hogy harmadik puskája nem lehet? Nem beszélve arról - mivel a hatóság nem tartozik indokolni -, bírósághoz sem fordulhat a vadász, ami teljesen ellentétes a jogállamiság elveivel. Nonszensz az is, hogy a vadászat után a vadász nem ihat meg egy pohár sört akkor sem, ha nem ő vezeti az autót. Ez körülbelül olyan, mintha autóvezetés után megbüntetnének valakit, mert megivott egy pohár sört, és slusszkulcs volt a zsebében. De más területeken is fel kell tennünk néhány kérdést. Például, valóban szükséges-e a fegyverek műszaki vizsgáztatása? Ha veszek egy új Steyer puskát, ugyan miért kell azt néhány évente vizsgáztatnom? Ráadásul elfogadhatatlannak tartom, hogy egy érdekeltség monopóliuma legyen a vizsgáztatás, következésképpen Nyíregyházától Győrön át Pécsig, Budapestre kell jönnie annak, akinek a fegyverét vizsgáztatnia kell! Kérdés egyfelől tehát, hogy egyáltalán szükséges-e a vizsgáztatatás, a másik pedig, hogy miért csak egyetlen érdekeltségnek van erre monopóliuma? Miért nem végezhet más magyarországi nagyvárosban ilyen vizsgáztatást erre képzettséggel rendelkező fegyvermester? Itt nem csupán arról van szó, hogy jelentős összeget vesznek el az emberektől, de egy Budapesttől távol lakó embernek egy egész napja rámegy erre a procedúrára. Ezekben - és számos más kérdésben - megbeszélést kezdeményeztem Pintér Sándor belügyminiszter úrral, és biztos vagyok abban, hogy egyfelől a rendőrség, másfelől a vadászati érdekképviselet szakértői csapata olyan megállapodásra fog jutni, amely minden vadásznak egyszerűsíteni fogja az életét. Másik állandó probléma a vadászható vadfajoknak a kérdése. Sokunknak úgy tűnik, hogy a magyar vadászok indokolatlanul vannak hátrányos helyzetben európai társaikhoz képest. Általános érvénnyel két alapelvet szeretnék leszögezni. Az egyik az, hogy nem kell pápábbnak lennünk a pápánál. Például a külföldön ejtett vadfajok behozatalánál semmi sem indokolja, hogy szigorúbb előírások legyenek Magyarországon, mint azt az Unióban. Ha tehát valaki szabályosan ejt el egy vadat például Romániában, akkor szerintem az a normális, ha a trófeáját minden külön tortúra nélkül behozhatja Magyarországra; pusztán annyit kell - szükség esetén - igazolnia, hogy azt szabályosan ejtette el. A másik alapelv, hogy Magyarországon a magyar emberek érdeke az első. Nem fordulhat elő olyan, hogy magyar érdekeket zárójelbe tegyünk bizonyos külföldi elvárásoknak vagy érdekeltségeinek megfelelően. Vissza kell állítani tehát például a szalonka tavaszi vadászatának lehetőségét. Indokolatlan az is, hogy a magyar vadász nem vadászhat fürjre, amikor ez Romániában vagy Szerbiában sokak megélhetését biztosítja. Különösen érthetetlen a túlszaporodott egerészölyvek és héják védelme, ami az apróvadállományt - és ezzel magyar családok megélhetését fenyegeti. Amíg például Franciaországban és az EU-ban milliószám ejtik el a szalonkát, addig nem gondolom, hogy bárki előírhatná nekünk, hogy a magyar vadászok a tavaszi húzáson - a magyar hagyományoknak megfelelően - ne ejthessék el ennek a töredékét! Nem beszélve arról, hogy a tavaszi húzáson főként kakasok esnek, és köztudott, hogy a kakasok nem vesznek részt a fiókák nevelésében. Tehát amit Európában a vadászok megtehetnek, attól a magyar vadászokat sem lehet megfosztani, mert Magyarországon a magyar emberek érdeke az első. Azt gondolom, hasonló a helyzet a vadtenyésztés estében is, ami sokak számára biztosítja a megélhetést. Ezekben a kérdésekben Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úrral gyümölcsöző tárgyalásokat fogunk folytatni. Ön korábban szót emelt a hivatásos vadászok állami védelme mellett - így van. Bizonyos vagyok abban, hogy a hivatásos vadászokat és erdészeket az állami védelem szempontjából meg kell erősítenünk, a rendőrökhöz hasonló védelmet kell nekik biztosítani az orvvadászokkal és a fatolvajokkal szemben. Az orvvadászatot önálló bűncselekmény kategóriába kell tenni a Btk.-ban, és megfontolandó az a külföldi példa, hogy az orvvadászati eszközöket automatikusan elkobozzák, beleértve nem csak a fegyvert, hanem a vadlopáshoz használt terepjárót is. E tekintetben indokolt a szigorítás, és ennek meg is lenne az üdvös hatása. A vadgazdálkodáson segít, ha a vadhús értékesítése könnyebb, és így jobban bekerül a mindennapok gasztronómiájába. Ezért, ahogy a kormány lehetővé tette, hogy a helyi gazda minden bürokrácia nélkül a helyi iskola menzájának eladhassa a malacát vagy más mezőgazdasági termékét, ugyanúgy az a helyes, ha a vadászatra jogosult, minden fölösleges bürokrácia nélkül, a helyi közétkeztetésnél értékesítheti a vadat. Ez két szempontból is szerencsés: egyrészt megkönnyíti a vadhús értékesítését - nem beszélve arról, hogy megspórolhatnák a közvetítő kereskedelem hasznát, részint pedig jobban elterjedne a vadhús fogyasztása, ami növelné a vadhús iránti keresletet. - Mi a véleménye a vad állami tulajdonjogáról és a legalább háromezer hektáros területről? - Mind a kettőt fenn kell tartani, hiszen nyilvánvaló, hogy ha háromezer hektárnál kisebb vadászterületek lennének, akkor oda jutnánk, hogy az átmenő vadakat lőnék, következésképpen a vadgazdálkodás ellehetetlenülne. Erre láthatunk számos szomorú példát Európában. Korábban nyilatkozott arról, hogy szükségesnek tartja egy országos vadászati múzeum létrehozását Miután a magyar vadászat hungaricum, természetes, hogy mind kulturális, mind turisztikai szempontból nagyon hasznos lenne egy valóban komoly országos vadászati múzeum létrehozása. Ebben részint az ország legjelentősebb trófeagyűjteményeit állítanák ki, részben a vadászattal kapcsolatos kulturális értékek, illetve a fegyvertörténet lenne bemutatható. Gondoljunk arra is, hogy a vadnak és a vadfajok élőhelyeinek diorámaszerű bemutatása milyen jótékony hatással lenne a diákok ismereteire, al akót múzeumlátogatás keretében lehetne oda elhozni, megértetve velük a vadászat hagyományát, kultúráját. Azonkívül üzleti szempontból is előnyös lehet egy ilyen múzeum, hiszen a csodálatos trófeák és a vadászati kultúra bemutatása mindenképpen emelné a magyar vadászat értékét, tehát a vadgazdálkodók is több bevételhez juthatnának a külföldiek vadásztatásából. E tekintetben már tárgyalásokat kezdeményeztem a kérdésben illetékes Szőcs Géza és Halász János államtitkár urakkal. Szerintem az volna a méltó, ha ezt az országos vadászati múzeumot gróf Széchenyi Zsigmondról neveznénk el. -A védegylet új elnökeként mit üzen a Nimród olvasóinak? - Minden magyar vadász előtt nyilvánvaló, eljutottunk oda, hogy a defenzívából kilépve, offenzívába kell kezdenünk. Ennek egyik alappillére, hogy a magyar vadászat hungaricum - tehát így kell megbecsülni -, a másik pedig, hogy Magyarországon a magyar emberek, így a magyar vadászok érdeke az első. # Magyarországon a magyar emberek érdeke az első! Interjú Semjén Zsolttal, az OMV elnökével ! .