Nógrádi Népújság, 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-07 / 72. szám
NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI: EGYESÜLJETEK! Népújság AZ MSZMP NOGRAD megyei bizottsága ésA MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVF.72. SZÁM. ÄRA: 60 FILLÉR 1963. SZEPTEMBER 7. Tovább lombosodik a főépítésvezetőségek dolgozóinak termelési vetélkedése Lankadatlan lendülettel folyik a munkaverseny a megyei építőipari vállalat dolgozói között. A III. számú főépítésvezetőség másfél hónappal ezelőtti kezdeményezése kedvező visszhangra talált. Néhány nappal a versenykihívás közzététele után bejelentették csatlakozásukat a Pécskő utcai lakásépítők Luda László építésvezetővel az élen. Hamarosan jelentkeztek a mezőgazdasági építkezéseket lebonyolító II. számú építésvezetőség dolgozói is. A legnagyobb objektumok kivitelezője, az I. számú főépítésvezetőség vezetője, Misztrik Imre elvtárs is úgy nyilatkozott lapunk munkatársának, hogy „fölveszik a kesztyűt”. Az elképzelések azóta formát öltöttek. A többi között vállalták, hogy a Salgótarjáni Rákóczi úton, az üveggyáral szemben épülő negyvenlakásos szövetkezeti házat, az eredeti határidővel — december 31-vel — szemben november 15-én a beruházó rendelkezésére bocsájtják. Elkészülnek a vasbeton szerkezet szerelési, illetve elhelyezési munkáival az üveggyári export-raktár építkezésén október 15-re, a belső építőmesteri munkákkal pedig úgy igyekeznek, hogy november 25-ével elkezdhessék a szakipari műveletek lebonyolítását. őszre tető alatt lesz a sajtó székház csarnok része, az emeletes szárny pedig év végéig olyan állapotba kerül, hogy télen is lehessen dolgozni az épületen belül. A pártszékházban az év végéig a válaszfalazást is be akarják fejezni. Tető alatt lesz erre az az időre a salgótarjáni megyei művelődési ház is. A főépítésvezetőség szilárd elhatározása, hogy a szállodát még az idén átadják rendeltetésének. Jelentős téliesítésre nyílik mód a kórház építkezésen, valamint a 13. jelű lakóháznál végzendő munkák alapos megszervezésével. A gazdaságosabb termelés érdekében kiterjesztik az egyösszegű utalványozást, a minőség javítására pedig elhatározták, hogy a kifogásolt munkák értékét a jövőben 15 százalékkal csökkentik. Emelik a termelékenységet, amelyhez hozzájárul a gépkihasználás fokának növelése is. A szakipari építésvezetőség számláján 1 millió 300 ezer forintos elmaradás volt a félév végén. Ebből 300 ezret már törlesztettek, vállalásuk szerint az egymillióból sem marad semmi az esztendő végéig. Ehhez az kell, hogy például a Pécskő utcában az átadásra váró épületekben 10-10 nappal hamarább fejezzék be a szakipari munkákat, s ez nemcsak a minőség rovására nem mehet, de annak még javulnia is kell a jelenlegihez képest. A dokumentum hangoztatja, hogy valamennyi objektumon a brigádok versenyfelajánlást dolgoznak ki. Különösen fontos lehetne a vállalás azon pontja, mely a kisgépek jobb kihasználására irányítja a figyelmet — de sajnos ez és a vállalás több más pontja is kissé általános. Az építésvezetőség csatlakozása a mélyépítők felhívásához dicséretes. De abban a dokumentumban, amelyben ez az elhatározás testet öltött, nem tapasztaltuk azt a szinte minden részletre kiterjedő alaposságot, konkrétságot mint más főépítésvezetőségek illetve építésvezetőségek csatlakozásánál. A DÍVSZ főtitkárának látogatása megyénkben Csütörtökön pénteken Nógrád megyében járt Pietro Pieralli a DÍVSZ főtitkára. A neves vendéget a megyei pártbizottság és KISZ bizottság vezetői fogadták. Pénteken a megyei KISZ bizottságon találkozott Nógrád megye ifjúságmozgalmi vezetőivel, majd városnézésen vett részt. Intézkedés a nők munkába állításáért Jelentős lépést tettek a szécsényi járásban a nők munkába állítása érdekében. Mint azt az illetékes szervek közölték, szeptember 15- ével dohánysimító üzemet építenek Szécsényben, ahol 10-12 női dolgozót tudnak foglalkoztatni. Az elkövetkező évben a szécsényi Vegyesipari Javító Vállalatnál a tervek szerint körülbelül 20 női munkaerő beállítása válik szükségessé. Felmérést végeztek Litke, Ipolytarnóc, Nógrádszakál községekben is a nők foglalkoztatását illetően. Úgy tervezik, hogy a majd létesítendő víztároló építésénél is több női munkaerőt tudnak elhelyezni. Az intézkedéssel a szécsényi járásban megoldódik a női munkaerők zömének foglalkoztatása. Iskolát avattak Nógrádkövesden Több mint 470 ezer forint értékű társadalmi munka Alig több, mint 1200 lelket számlálnak Nógrádkövesden. Ennek a kis községnek lakói még 1961-ben elhatározták, hogy a községfejlesztési alapból, új minden igényt kielégítő iskolát építenek. Az elhatározást tett követte, s még abban az évben hozzáláttak az építkezéshez. Lassan három év telt el azóta, hogy megkezdték az új öt tanteremmel, politechnikai oktatóteremmel és nevelői lakással rendelkező iskola építését. A munkánál a társadalom nagyszerű összefogása érvényesült. Segített az építkezésnél a kőbánya, a termelőszövetkezet, az állami gazdaság. Legtöbbet azonban a község lakói tettek- Nincs a falunak egyetlen lakója, aki ne segített volna az építkezésen. Katók Miklós iskolaigazgató és Oravecz Sándorné, a községi tanács vb. titkárnője volt a munka szervezője irányítója. Ott voltak a szülői munkaközösség tagjai különösen az asszonyok, de tevékenykedtek az úttörők is. S ha a falu lakói közül valakit mégis meg lehetne dicsérni, az elsősorban Jobbágy József lenne, akinek iskolába járó gyermeke sincs, mégis csaknem 600 órát végzett társadalmi munkában. Ezen a héten hétfőn, az iskolai év megnyitásának napján kedves ünnepség zajlott le Nógrádkövesden. A több mint 1,5 millió forint értékű új iskolát avatták fel, s adták át rendeltetésének. A teljes költséget községfejlesztésből biztosították, s a társadalmi munka értéke is meghaladja a 470 ezer forintot. A kövesdi nevelők és diákok ebben a tanítási évben már az új, egyemeletes iskolában végezhetik eredményes munkájukat. Az etesi Haladás Termelőszövetkezetben egy év alatt egy literrel emelték a tehenek fejési átlagát, önmagában talán keveset mond ez, pedig jelentős eredmény: szorgalmas, lelkiismeretes, céltudatos munkát bizonyít. A szövetkezeti irodából Kotroczó-pusztára küldtek, ugyanis ott van az istálló. Nagy üggyel-bajjal elvergődtünk a sáros úton a pusztáig, s megtaláljuk, akit keresünk, Zámbó Vilmost. Ő az irányító a tehenészetben, a vele együtt három tagú fejőgulyás csapat vezetője. — Sokkal több tejet is adhatnának ezek a tehenek m int az állások felé, de hiába kapom oda a tekintetem. A tehenek most legelnek. — Akkor miért nem segítik elő, hogy többet adjanak? — csapok rá az előbbi szavakra. Zámbó meghökken, de a másik pillanatban már elmosolyodik. — Ha csak rajtunk múlna? De miért elégedetlenkedik? Tavaly alig nyolc litert fejtünk egy-egy tehéntől, az idén már kilencet, 6,8 liter az istállóátlag, teljesítettük szerződési kötelességünket, mert augusztus 31-ig leadtunk 55 000 liter tejet... Úgy belelendül a tények sorolásába, hogy szóhoz sem juthatok. S még azt mondja „tavaly alig nyolc litert fejtek tehenenként”. Hm. Ez az alig milyen jó lenne sok szövetkezetben. Figyelmeztetőleg még hozzáteszi: — ... Pedig takarmányszűkös esztendő volt a tavalyi. Nagyon féltünk a teleltetéstől. Az etesiek azt tartják, jobb félni, mint megijedni. Mikor az idei feladatokat tervezték, csupán 55 000 liter tejre kötöttek szerződést, éppen a gyenge takarmány miatt, összesen pedig 103 200 liter tej „megtermelését” tervezték. A szerződést teljesítették az éves feladat teljesítéséből, még valamivel több mint 24 000 liter hiányzik. — S mi a jó eredmény titka? — kérdezem. — Nincs titok — mondja Zámbó Vilmos. A teheneink zöme öt-tízéves. Jól ismerjük mindegyiket. Rendszeresen selejtezzük az állományt. S ha van jó takarmány, bőséges a tejhozam is. S még egyet! — emeli fel a hangját. — Telelés előtt jó húsban legyenek a jószágok, mert a jó kondíció nagyon döntő. Ismert aranyigazságokat mond Zámbó Vilmos, amelyeket minden termelőszövetkezetben ismerni kell, de Etesen nem vizet prédikálnak és bort isznak. Ebben a termelőszövetkezetben nagy szerepe van az állattenyésztésnek, így nagyon fontos a fejlesztés előmozdítása. Az átteleltetés takarmányszükségletét biztosították. A pillangósok bőségesebben teremtek, mint tavaly, viszont abraktakarmány szűkösebben van. Milyen hasznos lenne, ha Zámbó Vilmos, Pál László és Kalcsó Béla — akik már hosszú évek óta a tehenészetben dolgoznak — a tejtermelés olyan módszereit is elsajátítanák, amelyek a Az eredményesebb tejtermelést a termelőszövetkezet is elősegíti — helyes anyagi ösztönzéssel. A jószágok gondozását a munkaegység könyv szerint díjazzák. Viszont minden kifejt tej litere után 20 fillér prémiumot kapnak a fejőgulyások. Augusztus végéig majdnem 13 000 forint prémiumot kaptak, önmagában már ez is buzdítja a fejőgulyásokat a jobb munkára. De nem panaszkodnak a havi keresetre sem, mert ez mindent beszámítva, több mint kétezer forint. Már éppen búcsúzunk, mikor odakint elbödül egy tehén. — Megjött delelni a csorda — tájékoztat Zámbó. Alacsony, vékony ember, Kalcsó Béla kíséri a jószágokat. Ma ő a soros legeltető. Addig legeltetnek az idén is, amíg lehet. Hadd maradjon a széna és az abrak télre és tavaszra. Most egy kiszántásra váró lucernásba járnak. A jószágok szépek. Kócos pulik hangoskodnak, mintha ők lennének a főszereplők. PÁDÁR ANDRÁS A fejési átlag 9 liter Az etési fejőgulyások a magasabb tejhozamért takarmány adagok növelésének mellőzésével is jobb eredményt biztosítanának. Sem állás pénzre, hanem vadonokra van szükség A vasút és az üzemek együttműködéséről nyilatkozik az állomásfőnök A salgótarjáni ipari üzemek éves tervteljesítése, illetve a termelt áruk elszállítása, nem utolsó sorban pedig az őszi csúcsforgalom komoly feladatok elé állítja megyénk vasutasait, különösképpen a salgótarjáni vasúti állomás dolgozóit. Sok függ attól, hogy a vasutas dolgozók hogyan állnak helyt, hogyan biztosítják az áru továbbszállításához szükséges vasúti kocsikat. Munkatársunk felkereste Újvári Ferenc elvtársat a salgótarjáni vasútállomás főnökét, és az alábbi kérdésekre kért választ: — MILYEN ELMARADÁS MUTATKOZIK JELENLEG A VASÚTI SZÁLLÍTÁSNÁL? — Az úgynevezett téli adóság és elmaradás salgótarjáni vonatkozásban nem létezik. Az üzemek ezt az első félévben pótolták, amit legjobban bizonyít az első félévben elért szép siker. Ismeretes, hogy a város nagyobb üzemei jóformán termelésből rakodnak, annál is inkább, mivel a raktározási lehetőségekkel vagy egyáltalán nem, vagy igen kismértékben rendelkeznek. Éppen ezért részesülnek kivételes elbírálásban a téli korlátozások idején is, amivel más iparmedence nem dicsekedhetett. Ha mégis lemaradásról beszélhetünk, az csak igen kisméretű lehetett és nem is annyira a szállítás, mint a tervezés következménye kell legyen. Ugyanis a tervezéssel szemben inkább többet, mint kevesebbet szállítottunk el. Például a Nógrádi Szénbányászati Tröszt a zagyvai rakodóra 34 ezer tonna szén elszállítását tervezte. Ezzel szemben több mint 37 ezer tonnát továbbítottunk. Az acélárugyár 9 395 tonnájával szemben 9 846, az öblösüveggyár 4 342 tonna helyett 4 404 tonnát rakott be vasúti kocsikba. Elmaradás a Zománcipari Műveknél van, ahol a tervezett 2479 tonnával szemben csak 2168 tonna volt az elszállított termék. Elmaradásról csak a szállítóeszközök területén beszélhetünk, mert a vasút vontatott és vontató járműparkja nem szaporodik oly mértékben, mint ahogyan emelkedik a szállítási igény. — HOL LÁTJA A LEGTÖBB HIBÁT, MIT TEHETNÉNEK AZ ÜZEMEK A SZÁLLÍTÁS MEGYORSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN? — A korábbi téves nézetek melyek szerint az őszi csúcsforgalom iparmedencénkben nem lehet probléma — mivel a mezőgazdaság betakarítása nem oly mérvű, mint más helyeken — már megdőltek. A jó termés által elfoglalt kocsik hiánya itt is érződik. Az üzemek igényei vasúti kocsikban jelentkeznek kocsit követelnek a termelt áruk elszállításához, mivel termelésük nagysága a kiszállított tonnákban mutatkozik meg. Ugyanakkor megfeledkeznek, — legalábbis kisebb erőt fordítanak a rakva érkezett vagonok kiürítésére — jóllehet ezek a kocsik lesznek újra megrakhatók, ha nem is mindig ugyanabban az üzemben, de a medence egy másik üzemében. Rengeteg a kocsiálláspont ami nem pótólja a MÁV vagonokat. Csak a legnagyobb üzemek példájából néhányat .Augusztus hónapban az acélárugyárban 1 616 kocsit kezeltek, ebből 987-nél lépték túl a rakodási időt, ami több mint 190 ezer forint álláspénzt eredményezett. Az öblösüveggyár 876 kocsival dolgozott, és ebből 471 volt álláspénzes, 37,528 forinttal. A Zománcipari Művek 514 kocsijából 180 után fizettek álláspénzt, 17 328 forint értékben. Vegyük ehhez az állami építőipari vállalatot, amely kizárólag csak árit, 459 kocsit raktak ki, és a kocsiálláspénz meghaladja a 27 ezer forintot, s még lehetne folytatni. Ha a fentiekben elmondottakat órákban számolnánk, ez 29 773 kocsióra túlidőzésnek felel meg, ami a négynapos kocsifordulót tekintve 310 vagon kivonását jelenti a forgalomból. El kell mondani azt is, hogy a bányán kívül az igény inkább fedett kocsikban jelentkezik. A nyitott vagonokat kiürítés után üresen kell más állomásokra küldeni. Véleményem szerint bátrabban kellene ezeket a nyitott kocsikat ponyvával használni úgy, ahogy azt külföldön, keleten és nyugaton egyaránt teszik. Ettől legjobban éppen a Zománcipari Művek irtózik, pedig az üzem által fogadott kocsik teljes egészében fedeznék a gyár igényét. A szállítás meggyorsítása érdekében lehetne beszélni a MÁV és a szállítófelek jó kooperációjáról, vagy arról, hogy az üzemek — különösen az építőipari vállalat a kocsik tökéletes kitakarításával is elősegítheti a gyorsabb rakodást, végső soron a szállítást. _ miben szánta M^r, AFFT *P»TnK AT. Kft-LÍÍNfISTFKTNTETTEL AZOSZT CSÚCSFORGALOMRA? — A feladatok között sok olyan van, amelyeknek megoldása meghaladja a helyi erőket. Ilyen például az acélárugyári pályaudvar megépítése, avagy az üveggyár és a Zománcipari Művek iparvágányának kettéválasztása. Ugyanis az egy iparvágányú kiszolgálás lassítja a vagonellátást. Véleményünk szerint a ZIM második vágányán meg kellene oldani a rakodás gépesítését is. Feltétlen javítani kellene az AKÖV munkáján, mert véleményünk szerint jelenleg képtelen minden igényt kielégíteni, ami a vasútnál úgy jelentkezik, hogy több vagon vár kirakásra.Azzal foglalkozzunk tehát, amit meg is oldhatunk. A vasútnak meg kell szervezni a pontos kiszolgálásokat, mégpedig menetrendszerűen. Ez a menetrend is legyen vastörvény. Meg kell találni a módját az üzemek reális tájékoztatásának is. Előfordul, hogy szombaton nem tudjuk megmondani: vasárnapra lesz-e kocsi, jóllehet, vasárnapi rakodáshoz szervezni kell a munkásokat. A kiürített kocsikat azonnal el kell távolítanunk az üzemekből, mert egyrészt útban van a következőknek, másrészt a vagonokra máshol van szükség. És amit még mi látunk. Az üzemek vezetőinek nem szabad a szállítási részlegeket magukra hagyni. Régen eldőlt már az, hogy a szállítás a termelésnek egy része, tehát olyan súllyal vegyék számításba, mint a termelés egyéb ágait. Legtöbb, amit az üzemek a hátralévő feladatok megoldásában tehetnek: a rakodási idő betartása, esetleg lerövidítése. —. fejezte be nyilatkozatát Újvári Ferenc elvtárs. S. L.