Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

Ma 49 éve, hogy Pszkov és Narva mellett a Vörös Had­sereg 1918. február 23-án meg­adta az első tanulságos leckét az agresszoroknak. A Vörös Hadsereg ragyogó győzelme lett a Szovjet Hadsereg Napja. Amint a londoni Times írja: „ma az egyetlen jelentős haderő a világon, amely teljesen új fegyverzetet halmozott fel és e fegyverek igen képzett katonák kezében vannak, akik egyaránt képesek harcolni nukleáris, vagy nem nukleáris háborúban kisebb, vagy nagyobb szabásúban éspedig bármiféle terepen és időjárási viszonyok között.” % l»ek £ s­égiááőiBiBinka Is véd­jü­k a g»sBi*t helyes politikáját I­nnepség a munkásőrség megalakulásának 10. évfordulója alkalmából A munkásőrség megalakulá­sának 10. évfordulója alkal­mából tegnap Salgótarjánban, a megyei pártbizottság szék­­házának nagytermében ünnepi egységgyűlést rendeztek. Az ünnepi ülés elnökségében he­lyet foglalt Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Malúz József, az MSZMP Nóg­rád megyei Bizottságának tit­kára, Szabó Aladár, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottságának titkára, Mátrai István, a munkásőrség megyei parancsnoka, dr. Mezővári Gyu­la, a honvédség megyei kie­gészítő parancsnoka, dr. Szom­széd Imre határőr őrnagy, az alegységek parancsnokai, kül­döttei, a város üzemeinek kép­viselői. Szabó Pál, a munkásőrség megyei parancsnokának he­lyettese jelentéstétele, és Jed­licska Gyula, a megyei párt­­bizottság első titkára üdvözlő szavai után Mátrai István, a munkásőrség megyei parancs­noka nyitotta meg a megyei törzs ünnepélyes gyűlését. Az úttörők köszöntése után Ma­túr József, a megyei pártbi­zottság titkára mondott ün­nepi beszédet. — A megyei pártbizottság nevében szívből köszöntöm a munkásőrség megyei törzsének tagjait­ és parancsnokait, a munkásőrség megalakulásának tizedik évfordulóján — kezd­te ünnepi beszédét Matúz Jó­zsef elvtárs, majd így folytat­ta: — Pártunk Központi Bi­zottsága 1957. februárjában hozott határozatot a munkás­őrség szervezésére, megalakí­tására. Ezt a határozatot az­­ Elnöki Tanács emelte törvény­­erejű rendeletre. Már a ren­delet megjelenése után me­gyénkben a munkások, parasz­tok értelmiségi dolgozók szá­zai jelentkeztek a párt vezet­te fegyveres testületbe. Örök­ké emlékezetes lesz számunk­ra az első fegyverszállítmány megérkezése Salgótarjánba, a laktanya udvarába. Ápoltuk, gondoztuk fegyvereinket. Em­lékezetes marad a küldöttek­nek a fegyverek leosztása és azok az örömteli arcok, ame­lyeket akkor láttunk. Örökké emlékezetes lesz a munkásőr­ség első felvonulása Salgótar­jánban. A megalakulás arra az időre esik, amikor még füstö­lögtek az ellenforradalom okozta romok, amikor még fegyver volt az ellenforradal­márok kezében. Milyenek vol­tak azok az emberek, akik ebben a nehéz időkben fegy­vert fogtak? Mindenekelőtt öntudatos, a proletárdiktatúrát akaró, féltő, és védeni kész kommunisták — jelentette ki az ünnepi szónok. — A mun­kásőrség fennállásának tíz éve azt mutatja, hogy munkás­­őreink méltó örökösei apáik­nak, a magyar és az emberi­ség haladását képviselő elő­döknek. Matúz József elvtárs ezután történelmi visszapillantást tett Dózsa mezítlábas paraszt­jaira, Rákóczi kurucaira, Martinovics és hívei repub­likánusaira, az 1848-as polgá­ri forradalom és az 1919-es Tanácsköztársaság proletár­forradalmának harcosaira. Szólt az előadó a fegyveres testületek mai feladatairól, a honvédség, a rendőrség, a munkásőrség tevékenységéről. Ezután hangsúlyozta, hogy az elmúlt tíz év tapasztalatai bizonyítják: megyénk mun­kásőrei élen járnak, példát mutatnak a mindennapi mun­kában, a termelésben is. Megemlítette, hogy a megye munkásőrei közül 728 tagja a szocialista brigádoknak, s 69 szocialista brigádvezető. De kiveszik részüket a társadal­mi élet minden megmozdulá­sából akár az árvízvédelem­nél, a mezőgazdaság megse­gítésében és így tovább. Be­szédét így folytatta: “ Pártunk IX. kongresszu­sa kimondta, hogy a szocializ­mus építésének gyakorlati fel­adatai közül most a leglénye­gesebb a népgazdaság új irá­nyítási és szervezeti rendsze­rének kialakítása. Nem túl­zás azt állítani: ez ma előre­haladásunk legfontosabb kér­dése. Amit eddig tettünk, az nem volt rossz, megfelelt a követelményeknek. De az el­ért sikerek következtében ma­gasabbra kell emelni a mér­cét, megvalósítani mindenütt a gazdaságos termelést, siker­re vinni a harmadik ötéves terv célkitűzéseit. Mi azt kér­jük, hogy ennek az élharcosai legyenek a munkásőrök, akik már a kongresszusi verseny so­rán­ is bizonyították hűségüket a párthoz, a párt politikájá­hoz. A kongresszusi munka­verseny folytatásaként pártunk Központi Bizottsága meghir­dette a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lója méltó megünneplését szol­gáló mun­ka­versenyt. Biztosak vagyunk abban, hogy munkás­őreink kezdeményezői, részt­vevői lesznek ennek a mun­kaversenynek. — A munkásőrség megala­kulásakor a Központi Bizott­ság határozata azt mondotta ki, hogy ez a szerv a párt fegyveres alakulata — folytat­ta beszédét Matúz József elv­társ. — Ez azt is jelenti, hogy a munkásőrség a párt közvet­len irányítása alatt áll. Az elmúlt tíz év tapasztalata bi­zonyítja, hogy ez helyes volt, s így kell lenni a jövőben is. Céljaink megvalósítása érdeké­ben minden munkásőrnek vé­denie kell a párt helyes po­litikáját, nemcsak fegyverrel, hanem a békés építőmunka közepette is. Okos, meggyőző szóval kell kiállni pártunk po­litikája mellett, amihez meg kell érteni a párt határozatait, mert csak így tudják magya­rázni és védeni azt Az ünnepi előadó a költő szavaival fejezte be beszédét: „Acélos kezük fegyvert szorít, mely bányát véd, földet, gyá­rakat és védi a rendet, mely a népé lett. ez örömteli bé­­kés­ életet, a véráztatta vörös lo­bogót, falut és várost, traktort és kohót és az eljövendő bol­dog éveket, s kik nyomukba lépnek, a gyermekeket.” Ezután Jedlicska Gyula elv­társ, a megyei pártbizottság el­ső titkára hét munkásőrnek a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany és ezüst fokozatát a megyei törzshöz tartozó öt­venkét munkásőrnek pedig a Szolgálatért Munkaérem ki­tüntetést nyújtotta át. A ki­tüntetettek nevében Tihanyi­­ Sándor munkásőr mondott kö­­­­szönetet, majd Mátrai István­­ zárszavával és az Internacio­­nálé hangjaival ért véget az­­ ünnepi egységgyűlés. ' i VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! m ca mä mm NOGRAD XXIII. ÉVF. 411. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1967. FEBRUÁR 23. CSÜTÖRTÖK Legyen a választás népüink m­esszen­^i­gző s­zava Választási nagygyűlés a budapesti Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt buda­pesti Bizottsága és a Hazafias Népfront bu­dapesti Bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. Az elnökségi emelvény mögött felirat hirdette: Éljen és erősödjék a szocialista építést segí­tő nemzeti összefogás! A nagygyűlés résztvevői — a budapesti gyárak, üzemek dolgozói — nagy tapssal kö­szöntötték az emelvényen megjelenő elnök­séget Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Né­meth Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közben Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lépett a mik­rofonhoz. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi­ Bi­zottságának első titkára emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs beszéde Kádár János bevezetőben rámutatott: A hárommillió választó rész­vételével lezajlott nyolcvanöt­­ezer jelölő gyűlés jól mutatja, hogy a választás olyan belpo­litikai esemény, amely áthat­ja egész társadalmunk éle­tét. A jelölő gyűlésekre a meg­­­kmvekedett, és nagyfokú köz­életi érd­eklődés, és­­ akti­vitás volt a jellemző. Ez érthető, mert a választások középpont­jában népünk életét, orszá­gunk fejlődését legközvetle­nebbül érintő, és legfontosabb kérdések állnak. A továbbiakban kijelentette: érdemes és kell beszélni arról, milyen viszonyok között ké­szül ma a magyar nép a vá­lasztásokra. Mivel az élet semmit sem ad ingyen, és sok éves harcunk legfőbb eredmé­nyét ebben látom, elsőként említem: választásra készülő hazánkban ma szilárd népha­talom, törvényes rend, és nyu­galom va­n, békés, és eredmé­nyes szocialista építőmunka folyik. Nemrégiben végezte el mun­káját társadalmunk vezető ere­je, a Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. Kongresszusa, ez sokat segít politikánk helyes értelmezésében és feladataink széles körű megvilágításában. Komoly jelentősége van an­nak, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári ülé­sén egyhangúan állást fog­lalt a párt IX. kongresszusá­nak alapvető tételei, a szocia­lista társadalom teljes felépíté­sének programja mellett, és annak megvalósítására szólít fel mindannyiunkat választási felhívásában. Szilárd szocialista rendsze­rünk intézményesen garantálja a dolgozó nép érdekeinek vé­delmét. A párt IX. kongres­­­szusa, kiindulva az adott hely­zetből, megjelölte tennivalóin­kat, világosan kijelölte a szo­cialista társadalom teljes fel­építésének, a munkásosztály, az egész dolgozó nép, a nem­zet boldogulásának biztos és reményteljes útját. A Hazafi­as Népfront Országos Tanácsa januári határozatával és vá­lasztási felhívásával, amelyben a szocialista társadalom teljes felépítésének célját a nemzet céljaként támogatta, progra­mot adott. Ez együttvéve, elvtársaim, azt jelenti, hogy az ország­ban jó feltételek vannak a választáshoz. Dolgozó népünk március 19-én szavazatával nyilváníthatja egyetértését, politikánkkal, szocialista cél­jainkkal és jó összetételben választhatja újjá legfőbb tör­vényhozó és néphatalmi szer­veinket, az Országgyűlést, a tanácsokat. Kedves elvtársak! A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a vissz­hang ismeretében, nem utolsó sorban a jelölő gyűlések ta­pasztalatai alapján, teljes jog­gal megállapítható, hogy párt­tagságunk és népünk jól fo­gadta, és helyesli annak hatá­rozatait. Osztatlan egyetértés­sel találkozott, hogy politikánk fő iránya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, ahol ez szükséges és megfe­lelő döntések születtek fejlő­désünk megoldást kívánó kér­déseiben. Közvéleményünk helyesli, és támogatja világos, és határo­zott imperialista-­el­lenes kül­politikánkat, amely a szocia­lizmust, a haladást, a békét szolgálja. Teljes egyetértéssel találko­zott világos, előremutató bel­politikánk, amelynek egyértel­mű célja társadalmunk szoci­alista és demokratikus voná­sainak erősítése és továbbfej­lesztése. A kongresszusról kialakult kedvező közvéleményt erősí­tették a gyermeknevelési se­gélyről, a termelőszövetke­zeti tagok nyugdíjáról, a bá­nyászok helyzetének méltányos rendezéséről időközben már kiadott állami rendelkezések. Az emberek látják, hogy a kongresszuson elhangzottak a határozatok nem maradnak m­elven, ellenkezőleg, azok végreha­jtása nyomban megkez­dődött. Kádár János elvtárs a to­vábbiakban han­gsúlyozta: Bennünket kommunistákat mély megelégedéssel tölt el az, hogy pártkongresszusunk mindazon program jelegű cél­kitűzései, amelyek csak az egész nép munkáiéval való­síthatók meg, széles körű agyonértésre és támogatásra találtak a nopfrontmozgalom keretében és támadási éle­tünk más területén tevékeny­­ked­ő párton kívü­" szövetsége­­seinknél Úgy véljük ez to­vább erősíti egységünket, a nép, a nemzet minden alkotó ptelének tömörítését és annak h­a­tékon­ysé­gát. A mai népfrontmozgalom elánjait azok a magyar haza­fiak rakták le, akik annak­­ delén világnézeti és minden más ellentétet félretéve össze­fogták a hitlerfasiszták hábo­rúja és megszálló csapatai, horthysta és nyilas csatlósaik ellen, a nemzeti megsemmisü­lés fenyegető veszélyének el­hárítására, a szabadság kiví­vására. Ma más időket élünk. Az egykori kizsákmányoló osztá­lyok eltűntek, s a nép van ha­talmon, szocialista társadalmat építünk. De viszonyaink még átmenetiek, a szocialista tár­sadalom alapjait leraktuk, azok szilárdak, de még sós­ a tennivalónk a virágzó és gaz­dag, magasan fejlett ország, a szocializmus teljes felépítésé­ig. Éppen ezért nagy jelentő­séggel bír annak még jobb megértése, hogy belső, nagy feladataink megoldása és a nemzetközi helyzet egyaránt megköveteli minden hazafias erő összefogását a nép érde­keit legjobban előmozdító szo­cialista céljaink közös szolgá­latára. Társadalmunk összetételé­nek és fejlettségi fokának megfelelően ma a népfront­­mozgalom keretében, a képvi­selő- és tanácstagjelöltek kö­zött, itt a gyűlés résztvevői között is különböző emberek, munkások, parasztok, értelmi­ségiek és kispolgárok képvi­selői találhatók. Vannak kö­zöttük kommunisták, pártta­gok, és pártonkívüliek, mar­xisták és hívők, különböző egyházak papjai is, különböző világnézetek képviselői. A Ha­zafias Népfront-mozgalomba­­tömörült különböző emberek összefogása nem ideológiai azonosulást, hanem politikai szövetséget jelent. A mozga­lomban résztvevők viszonya­­i­ban éppen az a döntő, hogy még világnézeti különbségei­ ellenére is összeköt bennün­ket az a felismerés, és elha­tározás, hogy a nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Mi kommunisták értékeljük a párttagok és pártonkívüliek szövetségét és örülünk annak, hogy ez a választás, amely a Hazafias Népfront égisze alatt megy végbe, is­mét demonst­rálja egységünket ország-világ előtt. Kedves elvtársak! Az Országgyűlés a múlt esz­tendőben új választási tör­vényt fogadott el. Eszerint most már a képviselőket is egy egyéni választókerületben jelölik és választják. A tör­vény lehetővé teszi a képvi­selőválasztásnál is több jelölt állítását. Az egyéni választó­kerület magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is gy alakult —, hogy csökken a központi és növekszik a he­lyi képviselőjelöltek száma. Most, az előzőkhöz képest, ke­(Folytatás a 2. oldalon)

Next