Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-18 / 246. szám

i VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEF NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYH TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVF. 246. SZÄM ÄRA: 50 FILLER 1967. OKTOBER 18., SZERDA Eddig kétszázezer tonna áruval többet szállított a tervezettnél az NKÖV Hárommillió forint többletnyereségre számítanak a közlekedési vállalat dolgozói Az esztendő háromnegyed részében a 2. AKÖV több, mint másfélmillió forinttal magasabb nyereséget fizetett be az államnak, mint amennyire terv szerint köteles lett volna. Mindezt olyan körülmények között, hogy a vállalat kapacitása, létszáma a tavalyi állapotokhoz képest semmivel sem változott, hogy az AKÖV személyszállítási részlegének négymillió forintnál jóval több bevételi kiesését kellett ellensúlyozni, mivel a bányák leépítése sok autóbuszjárat váratlan megszüntetését is magával vonta. Mi az, ami ennek ellenére mégis a közlekedési vállalat nemhogy csökkenő, de emelkedő bevételét előidézte? A számok arról vallanak: a tavalyihoz képest az idén megnövekedett az elszállított áruk mennyisége, sőt az idei háromnegyed évi tervnél is kétszázezer tonnával több az a rakomány, amelyet a nógrádi TEFU járművei elfuvaroztak. Tekintve, hogy az emberek sem a teherautók, sem más gépek számának növekedésére nem számíthattak, a belső fuvarszervezésben, a gépek kihasználásában, a munka fegyelmezett végzésében szinte önmagukat múlták felül. Ez természetesen észrevehető a teherfuvarozásban dolgozó fizikai munkások keresetén is. A több, de méginkább jobb, szervezettebb tevékenység következtében magasabb a fizetés: a tavalyi kifizetett munkásbéreknél összesen csaknem nyolcszázezer forinttal. S ez kevés híján tizenhét százalékos kereseti emelkedésnek felel meg! Az év utolsó negyede — a dolgok természeténél fogva — az autóközlekedés számára a legnehezebb. Az őszi-téli csúcsforgalom mégis nyugodt hangulatban zajlik. Ebben a dolgozók lelkiismeretessége, szaktudása, az irányító, szervező személyzet találékonysága, élelmessége, körültekintése mellett nagy szerepet játszik, hogy a vállalat gazdasági és műszaki vezetői az esztendő első felében elvégeztették a gépkocsipark nagyobb felének, pontosan hatvannégy százalékának a felújítását. Igaz, ez átmenetileg csökkentette a felhalmozást, de mert a második félévben mindig elegendő üzemképes jármű áll rendelkezésre, ez nemcsak a megrendelők zavartalan kiszolgálását segíti elő, de ugrásszerűen gyorsítja a nyereség akkumulációját is. Ezekben a napokban készül az utolsó előzetes vállalati számvetés. A gazdasági és műszaki vezetők az év sikeres háromnegyed részével a hátuk megett úgy kalkulálnak: a 2. számú AKÖV negyvennégymillió-hatszázhetvennyolcezer forint nyereséget köteles befizetni az államnak, esztendő végére. A várható többletnyereség körülbelül hárommillió forint, amelynek a vállalatnál maradó és felosztható részéből előreláthatólag tizenkét egész nyolc tized napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedési alapot képeznek. S ez másfélnapi munkabérnek megfelelő összeggel magasabb a tavalyi eredménynél. A számítás persze előzetes. Hogy megvalósuljon, a 2. számú AKÖV dolgozóinak, vezetőinek ugyanolyan lelkesedéssel, odaadással kell dolgozniuk, mint ahogyan azt eddig egész évben tették. Élnek az ú f lehetőséggel Nagyobb választék a földművesszövetkezetekben Az őszi-téli forgalomra készülnek ezekben a napokban megyénk fogyasztási szövetkezetei. A MÉSZÖV közreműködésével a nagykereskedelmi vállalatok kedvező feltételek mellett kínálták áruikat a szövetkezeteknek. Ez többféle és nagyobb mennyiségű árucikk forgalomba hozását teszi lehetővé. Az smsz-ek többsége élt az árukihelyezési akcióval. Ennek megfelelően nyolc szövetkezet összesen 1 millió 200 ezer forint értékű árut rendel a RÖVIKÖT Vállalattól. Többek között 1200 pár gumicsizma, jelentős mennyiségű divatcikk és mintegy 920 ezer forint értékű tűzhely és kályha kerül ily módon a falusi boltokba. Kultúrcikkeket a hat legnagyobb szövetkezet együttesen csaknem 1 millió forintért rendelt Élelmiszerből pedig csak a pásztói fmsz 1 millió 200 ezer forinttal nagyobb készletet halmozott fel a körzetében. Felkészültek a télre a szövetkezeti TÜZÉP-telepek is. Az év második felében a több mint 320 vagon tüzelőkészlethez még újabb 866 vagon szenet, brikettet és fát vásároltak. A bőséges árukészlet arra enged következtetni, hogy élelmiszerekből is biztosított az ellátás. A disznótorokhoz megfelelő mennyiségű rizs és fűszerpaprika áll a vásárlók rendelkezésére. De nagyobb mennyiségű tőkehús, hús- és ételkonzerv kerül forgalomba, mind eddig. Azokban az fészekben, amelyek helyesen éltek az új áruvásárlási lehetőséggel, iparcikkekből sem lesz hiány. Az utóbbi hónapokban megnövekedett a kereslet a bútorok iránt. Néhány hiányzó bútordarab gyártására a kisiparosokkal kötöttek szerződést a szövetkezetek. Kielégítő az ellátás a hagyományos kályhatípusokból, azonban kevés az olajkályha, a gáztűzhely, a zománcozott edény, a húzott és hengerelt vasáru. A divatáru boltokban ugyancsak nem kapható elegendő műszálas tréningöltöny, szőnyeg finom kötöttáru, kevés a bőr- és szőrmekészítmény. A vendéglátóiparban ugyancsak javulás várható a bor-, a gyümölcspálinka- és a sörellátásban. Felkészültek az fmszek az ünnepi cukrászsüteményigények kielégítésére is. A lakosság maradéktalan ellátásához az szükséges tehát, hogy jobban megszervezzék a forgalomba hozatalt. A téli felkészülés természetesen nem fejeződött be a szövetkezetekben. Az igények felmérése tovább folyik, és a szövetkezeti boltok vezetői, dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a vásárlókat megfelelő árukkal lássák el. Harcoló Vietnam képekben Ezekben a napokban a világ haladó emberisége mindenfelé bátor demonstrációkban tiltakozik, hallatja félreérthetetlen szavát az Egyesült Államok vietnami terrorcselekményei, a Távol-Kelet térségében végzett eszkalációs manőverei ellen. A júliusi, stockholmi nemzetközi Vietnam-konferencia kezdeményezése, hogy október 21-e legyen az amerikai imperialisták agressziója elleni tiltakozás s a vietnami nép iránti szolidaritás napja, általános visszhangra talált. Világszerte békemeneteken, tüntetéseken és más megmozdulásokon fogalmazzák meg a becsületes, józan gondolkodású emberek százmilliók követelését: el a kezekkel Vietnamtól. Ennek a világméretű követelésnek ad hangot a magyar nép is az október 15 és 21 közötti vietnami hét napjaiban, újra és újra hangosan fogalmazva: együtt érzünk a távoli vérző országgal, készek vagyunk minden telhető segítséget megadni jogos önvédelmi harcához. Három egymást követő számunkban képriportban mutatjuk be hasábjainkon az áldozatos küzdelmet, melyet Vietnam népe napjainkban fenyegetett létéért vív. Azt a harcot, melyben az amerikai betolakodók is nagy árat fizetnek. A képünkön látható Luong Van Tin főtiszt katonai egységének katonái, és a többi légvédelmi alakulat harcosai mind több támadó gépet semmisítenek meg A Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja, a Nhan Dan naponta közli, hány gép jutott a megsemmisülés sorsára. Képünkön: újságárus Hanoi utcáján (Király Ferenc vietnami felvételei) Emlékművek Felszabadulási emlékművet kap Salgótarján, Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész alkotja. Felmagasodik majd, kinő a bazaltbetonból novemberben a világos téren a kompozíció. Embertelenül kemény harcok által született a mélységesen emberi tartalom, minden nagyszerű munkástett előfeltétele. Erre gondolok — egyében kívül —, amikor a Képes Pesti Hírlapból egy merőben másfajta avatóünnepségről értesülök (1932. június 22., szerda): „Vasárnap leplezték le Salgótarjánban a volt losonci 25. közös gyalogezred emlékművét, amelyet Róna-Kovács Károly alkotott. Az ünnepi beszédet József kir. herceg tartotta.” A közölt fényképfelvételről nemcsak a csákó marad meg a kései utód emlékezetében, hanem a városka akkori előkelőségeinek merev tekintete is, különösen az első sorokban. Valaki táblát tart a fejek fölé: 25-ösök. (Nem erőszakolt képzettársításként írom le, de ugyanebben a képes mellékletben még egy kép is megragadja az embert, amelyen két feszes úr áll egyenruhában, szétvetett lábbal. Aláírás: A nácik új egyenruhája. Gróf Helldorf és Schmidt nemzeti szocialista képviselők a porosz országgyűlés legutóbbi ülésén már ebben az új egyenruhában jelentek meg.) Nos, a katolikus templomnál még ott a kőfalon az első világháborús dombormű, mint ahogyan az ország valamennyi városában, településén találkozunk hasonló alkotásokkal, emléktáblákkal, szobrokkal. A Szombathelyen élő költő, K. J. például így ír a város egyik parkjában álló első világháborús szoborról legutóbbi kötetében megjelent „Dulce et decorum est pro patria móri” című versében: „Nem látszik az, hogy Dulce et decorum est... — elporlottak e kőszavak; biccent egyet a fejem és mormogom: eső és hó és télidő, neked volt igazad; nektek volt igazatok, kőmaró, betű-lezúzó, türelmetlen, hajdanvolt záporok, hiszen a Kiss Istvánoknak a hazáért halni — nem volt valami szent dolog! Ó, bizony, nem volt „édes”, sem „dicső” a nagy Semmiért vérben esni el...” A Képes Pesti Hírlap 35 év távolából ad hírt egy emlékműavatásról, amely akkor a patetikus gyászt, a hivatalos „hősiséget” szolgálta. (Akkor már a monarchiánál is félelmetesebb hatalom, a fasizmus jelentkezett a földalatti végjátékban.) A város új emlékművére nem kerül ókori mondás. Ez az alkotás egyedül az „embert" szolgálja. Ezáltal, természetesen, nem kevesebb, több lesz az előbbieknél. Embernek maradni a „hősök” között, ez az igazi hősiesség, a kor nagyobb általánosságaiban is mindennapi feladat. Tóth Elemér 1.SALGÓTAR Húsz új vidéki telephely A Könnyűipari Minisztérium az utóbbi évben már szabad kezet adott a vállalatoknak új telephelyek alapítására. A minisztériumhoz tartozó vállalatok a munkába lépő vidéki fiatalok és a máshonnan felszabaduló munkaerő foglalkoztatására rövid egy év alatt húsz új telephelyet hoztak létre. Ezek az üzemek 3 600—3 700 dolgozónak adtak munkaalkalmat, ezenkívül 2 800 bedolgozó is bekapcsolódhatott a termelésbe. A helyi szervek hathatós közreműködésével felállított telephelyek némiképp változtattak a könnyűipar vidéki és budapesti dolgozóinak arányán is. 1963-ban a könnyűiparban dolgozóknak 53,5 százalékát foglalkoztatták Budapesten, s ez az arány most 48 százalék alatt van. A könnyűipari vállalatok rájöttek arra, hogy leányvállalatok létesítésével viszonylag kis beruházásokkal, gyorsan teremthetnek új termelő kapacitásokat. A Soproni Ruhagyár például Nagycenken nyitott konfekcióüzemet, a Habselyem Kötöttárugyár Kecskeméten, majd Kerekegyházán alapított üzemet mintegy 600 nő foglalkoztatására. A Debreceni Ruhagyár Mátészalkán hozott létre 200 nő részére bedolgozórészleget. A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár Makón 250 asszonynak biztosít munkát. A Gyapjúmosó- és Szövőgyár Bodajkon létesített kivarrórészleget, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár Kapuvárott, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat Zalaegerszegen, a Szombathelyi Ci 3- gyár Körmenden nyitott üzemet. E telephelyek megnyitása már ez évben is hozzájárult ahhoz, hogy a könnyűipari vállalatok terven felül több száz millió forint értékű árut szállítsanak a belkereskedeelemnek.