Nógrád, 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

Nagyüzem az ENSZ-ben• Sokoldalú eszmecserék Az ENSZ-közgyűlés meg­­nyílása utáni napokban foko­zódott a diplomáciai aktivi­tás. U Thant, a világszerve­zet főtitkára szerdán mun­kaebéden látta vendégül And­rej Oromiko szovjet külügy­minisztert. A megbeszélések tárgyát nem ismertették, de sajtóberkekben úgy tudják, hogy a Közel-Keletről is szó esett. Csütörtökön mondott beszé­det a közgyűlés fórumán Nixon elnök és az esemény — mint New Yorkból je­lentették — utat nyit a két­oldali és a több oldalú meg­beszélések egész sorozatának. A Thant szombaton este „munkavacsorát­’ ad az ENSZ- titkárság 38. emeleti termei­ben. Meghívták a négy nagy­­­hatalom külügyminiszte­reit is, közülük Schumann, a fran­cia diplomácia feje, szerdán érkezett meg New Yorkba. Valószínűleg ott lesz az es­ten Gunnar Jarring, U Thant közel-keleti közvetítője is, aki már hétfő óta New York­ban tartózkodik, miután né­hány hónapra felfüggesztette közel-keleti működését. Gro­­miko és Rogers amerikai külügyminiszter először szep­tember 22-én, hétfőn találko­zik, másodszor pedig pénte­ken, mindkétszer társadalmi rendezvény keretében. Nixon a maga részéről konferenciá­kat vett tervbe egy sor dip­lomatával, köztük az ang­­o fracia és az izraeli külügy­miniszterrel. Egy díszvacso­rán, amelyet a Szovjetunió ENSZ-képviseletének reziden­ciáján rendeztek szerda este, részt vettek számos szocialis­ta ország delegáció­vezetői: a magyar, a bolgár, a kubai, a mongol, a lengyel, a román, a csehszlovák, az ukrán, a belo­rusz diplomaták. Jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete is. Egy másik diplomáciai ese­mény, a TASZSZ jelentése szerint Gromiko meleg baráti légkörben, a két országot kölcsönösen érintő, vala­mint közgyűlési kérdések­ről tárgyalt szerdán Ma­­nescu román külügymi­niszterrel. Úgy tudják egyébként, hogy csütörtökön, magyar idő sze­rint este 8 óra körül, az ENSZ székhelyén folytatódnak az amerikai—szovjet megbeszélé­sek a közel-keleti kérdés ren­dezéséről. Diplomáciai érde­kességként említi meg a Reu­ter iroda tudósítója, hogy jól­lehet az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Köztársaság között a hivatalos kapcsolat az 1967-es háborúval megsza­kadt, csütörtökön, amikor Nixon elnök a közgyűlésbe látogatott, a kairói képviselők is jelen voltak az ünnepélyes fogadtatáson. A közgyűlés általános ügy­rendi bizottsága kedden es­te egy sor napirendre java­solt kérdést, szám szerint 90- et hagyott jóvá, de elhalasz­totta a döntést arról, vajon napirendre tűzzék-e az észak­­írországi problémát. Elfogad­ták 14 ország javaslatát, hogy — mint már az elmúlt évek­ben többször — ismét a fó­rum elé vigyék a Kínai Nép­­köztársaság törvényes ENSZ- jogai helyreállításának kér­dését. A bizottság közfelkiál­tással fogadta el ezt a napi­rendi pontot. Az ajánlók fel­­terjesztésükben megemlítették, hogy a Kínai Népköztársaság „békés ország” és a nyugati hatalmak az „egészségügyi zárlattal” amellyel Kínát ki­rekesztik a világszervezetből, az ENSZ alapokmányát sér­tik meg. Csak a csangkajse­­kista klikk képviselője emelt szót a kérdés napirendre tű­zése ellen, de ő is csak az in­­dokolás megfogalmazását ki­fogásolta, máskülönben — váratlan húzással — „elsőd­legességet” kéret a kínai kér­dés megvitatásának abban az esetben, ha a plénum való­ban foglalkozni kíván vele. A nyugati nyomásra a bizottság a napirendre tűzte az úgynevezett ko­reai kérdés megvitatását is, jóllehet a „Korea újraegye­sítésével és talpraállításával” foglalkozó ENSZ-bizottság — mint Malik, szovjet külügy­miniszter-helyettes mondotta — már kihalt testület és e kérdés nem tartozik az ENSZ fóruma elé. A szovjet küldöttség javas­latot terjesztett elő, hogy a koreai kérdéssel kapcsolatos vitára hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság képviselőit. Ha meg­nyilvánul ilyen óhaj, egyide­jűleg meghívhatnák a dél­koreai rezsim képviselőit is. Az ügyrendi bizottság elnöke nem tette fel szavazásra a KNDK képvselőinek meghívá­sára vonatkozó szovjet indít­ványt, azzal az ürüggyel, hogy ez a kérdés nem tar­tozik az ügyrendi bizottság hatáskörébe. Észak-Írország­­ról nem született döntés, a közel-keleti kérdéscsoport megvitatását megjegyzések nélkül elfogadták, míg a töb­bi napirendre elfogadott té­ma: a leszerelés, Rhodesia, a faji elkülönítés, gyarmati kérdések, valamint gazdasági és szociális problémák. (MTI) Harcban az olasz dolgozók Olaszország-szerte folytatód­nak a sztrájkok. Csütörtökön befejeződik a gyógyszer-, ve­gyi és cementipari munká­sok kétnapos sztrájkja, a vas­es kohóipari dolgozók tarto­mányonkénti lépcsőzetes sztrájkja azonban tovább tart. Közel egymillió építőipari munkás 48 órás általános sztrájkja pedig csütörtökön második napjába lépett. Az elavult olasz egészség­­ügyi rendszer reformját és fi­zetésemelést követelő kórházi orvosok és betegápolók szep­tember 24-én kezdenek két­napos sztrájkot, de sürgős esetekben az általános mun­kabeszüntetés ellenére is el­látják a betegeket. Az Alitalia légiforgalmi tár­saság pilótái a jövő hét vé­gére hirdettek meg kétnapos sztrájkot, miután a társaság­gal új munkaszerződés meg­kötéséről folytatott tárgyalá­saik eredménytelenül végződ­tek. Az elektromos művek dolgozói szintén sztrájkkal fe­nyegetőznek, amennyiben nem intézkednek nyugdíjuk eme­léséről. A gázművek dolgozói hétfőn kilenc napon keresz­tül lépcsős sztrájkot kezdemé­nyeznek, ez azonban a gázellá­tásban csak szeptember 29-én és 30-án érezteti majd hatá­sát, amikor a lépcsőzetes sztrájk általános munkabe­szüntetéssé válik. (MTI) NÓGRÁD — 1969. szeptember 19­, péntek Győzött a vasutassztrájk Franciaországban A csütörtökön zárult va­sutassztrájk és a változatla­nul tartó metrósztrájk szerda este még hatalmas forgalmi dugókat okozott Párizsban. A mozdonyvezetők és a ka­lauzok követeléseinek kielé­gítése után eredményesen­ vé­get ért tárgyalások tették le­hetővé a hét napja tartó vas­utassztrájk befejezését. A ked­den kezdődött metrósztrájk­kal kapcsolatosan csütörtök délelőtt ültek össze a szak­­szervezetek és az igazgatóság képviselői újabb tárgyalásra. A kormány — és ezt sok pol­gári lap is támogatja — igyekszik a lakosság hangu­latát a sztrájkolók ellen for­dítani. Ez csendült ki már Chaban-Delmas miniszterel­nök keddi parlamenti beszédé­ből is és Pompidou köztársa­sági elnök szerdai nyilatko­zatából, amely a miniszter­­tanács ülésén hangzott el. A vasutasok — állapítja meg a L’ Humanité — hó­napok óta eredménytelenül tárgyaltak követeléseikről. Egyik bizottság a másik után alakult problémáik megvizs­gálására, de munkakörülmé­nyeik ettől változatlanul ros­­­szak maradtak. Most viszont a hétnapos sztrájkkal elér­ték követeléseik teljesítését. Nixon beszéde Nixon amerikai elnök beszé­det mondott az ENSZ 24. ülés­szakán. Általánosságban az Egyesült Államok békés szán­dékait hangoztatta az ENSZ- közgyűlés ülésszakán csütör­tökön elmondott beszédében. Az elnök egyetlen konkrét kér­désben sem állt elő érdemileg új javaslatokkal, csupán meg­ismételte az USA korábbi ál­láspontját. Vietnamról szólva Nixon azt mondotta, hogy hivatalba lé­pése óta ez a kérdés foglal­koztatja a leginkább. „Mi itt, az Egyesült Államokban vé­get akarunk vetni a háború­nak és készek vagyunk ennek érdekében minden ésszerű lé­pésre. De nem férhet kétség ahhoz a sarkallatos ponthoz, hogy tiszta lelkiismerettel nem fogadhatunk el, s a tartós bé­ke érdekében nem is foga­dunk el egy olyan rendezést, amely önkényesen szabná meg Dél-Vietnam politikai jövőjét.” Mint ismeretes, az Egyesült Államok „önkényes feltételek­nek” minősíti az ideiglenes forradalmi kormány javaslata­it, és azt állítja, hogy az or­szág északi részéről „külső be­avatkozással” akarják eldön­teni Dél-Vietnam sorsát. Az amerikai elnök ellentét­ben a nyilvánvaló tényekkel, ezúttal is a VDK-t és az ideig­lenes forradalmi kormányt tet­te felelőssé a párizsi tárgyalá­sok elhúzódásáért. Felszólította az ENSZ azon tagjait, „akik hosszabb idő óta tevékenyen érdeklődnek Vietnam békéje iránt”, hogy most „segítsék elő ennek meg­teremtését”. Az USA békés szándékát a bombázások meg­szüntetésével, és az amerikai csapatok létszámának csökken­tésével igyekezett bizonyítani. „Eljött az ideje annak, hogy a másik fél válaszoljon e kezde­ményezésekre, eljött a béke ideje” — hangoztatta Nixon. A kelet—nyugati kapcsola­tok, és főként a szovjet— amerikai kapcsolatok kérdésé­ről szólva megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy a konfrontáció korszakából az együttműködés korszakába kell tovább lépni. „Az a vélemé­nyem, hogy kapcsolatainkat a Szovjetunióval a kölcsönös megbecsülés szellemében lehet építeni, elismerve nézetkülönb­ségeinket, s egyben a véle­ményeltérés jogát, elismerve érdekeink különbözőségét, de egyben a közös érdekeket is, elismerve szövetségeseink jo­gainkat — , jelentette ki Ni­xon. Utalva arra, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok képviselői tárgyalnak egymással a Közel-Keletről, kijelentette, reméli, hogy rö­videsen megindulnak a meg­beszélések a stratégiai fegyve­rek korlátozásáról is, amelyet a legfontosabb kérdésnek mi­nősített. Azt állította, hogy a Szovjet­unió nem adott választ a tár­gyalások megkezdésére vonat­kozó amerikai javaslatra, s a javaslat megtétele óta a hely­zet súlyosabb lett, mert „a Szovjetunió gyors ütemben fejlesztette stratégiai erőit, és maguk a fegyverrendszerek is bonyolultabbak és rombolóbb hatásúak lettek”. „Bár a probléma bonyolult, készek va­gyunk arra, hogy komolyan, gyakorlatiasan és célratörően tárgyaljunk róla, és határozott kísérletet tegyünk arra, hogy ne csak megakadályozzuk a stratégiai fegyverek tárházá­nak bővülését, hanem meg is fordítsuk ezt a folyamatot” — mondotta Nixon. Az amerikai elnök kijelentette: reméli, hogy rövidesen érvénybe lép a nuk­leáris fegyverek elterjedését megtiltó nemzetközi egyez­mény. „Nem lehetnek olyan illúzi­óink, hogy a fegyverzet ellen­őrzése önmagában meghozza a békét. A béke azt is igényli, hogy előbbre lássunk azoknak az állandóan jelenlevő politi­kai problémáknak a megoldá­sában, amelyek megosztják a világot”. „Az a szándékunk, hogy józanul és komolyan tár­gyalunk a Szovjetunióval. Nem hat át bennünket az előítélet, nem vakítanak el érzelmek, s arra törekszünk, hogy ne pro­pagandát folytassunk, hanem megállapodásokra jussunk”. „És amikor a kommunista Kína vezetői elhatározzák majd, hogy véget vetnek ön­akaratukból létrejött elszige­­teltségüknek, készek leszünk arra, hogy ugyanilyen őszinte és komoly szellemben tárgyal­junk velük” — hangoztatta Nixon a Kínai Népköztársa­ságra vonatkozó egyetlen mondatában. Az elnök csak igen röviden, és ugyancsak általánosságok­ban foglalkozott a közel-keleti helyzettel, azt hangoztatva, hogy a rendezésnek az ENSZ fegyverszüneti határozatán kell alapulnia. „Meggyőződé­sünk, hogy nem jöhet létre béke akkor, ha lényeges vál­tozásokat akarnak végrehajta­ni a Közel-Kelet térképén. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a béke nem jöhet létre más alapon, mint a felek kö­telező és megmásíthatatlan el­határozásán, hogy békében él­­­nek egymással. Az amerikai elnök védelmé­be vette az Egyesült Államok világpolitikai szerepét és ki­jelentette: az USA „nem szán­dékozik elfordulni a világtól”. Tudjuk hogy erőnk felelőssé­get ró ránk. Nem akarunk kérkedni erőnkkel, nem is szándékozunk bocsánatot kér­ni miatta. Tudatában vagyunk ennek a ténynek, „annak is, hogy ez előnyökkel jár, de egyben bizonyos felelősséggel is jelent” — mondotta. Az USA úgynevezett új csendes-óceáni és európai po­litikájára utalva Nixon ki­jelentette: az a célunk, hogy bátorítsuk az alkotó naciona­lizmust, partnerekként csat­lakozzunk, ahol ez helyénvaló, és kívánatos, de ne helyette­sítsük amerikai jelenléttel a független nemzeti erőfeszíté­seket, ne okozzunk kárt a nemzeti méltóságnak és büsz­keségnek. „Nem hiszem, hogy az lenne a békéhez vezető út, ha magára hagynánk a szö­vetségi rendszereket, elfordul­nánk barátainktól.” Hozzáfűz­te, hogy a béke megőrzése „nem lehetséges amerikai, vagy bármilyen más diktátum alapján”. Az amerikai elnök az ENSZ feladatairól szólva a többi között kijelentette, a világszer­vezetnek lépéseket kell tennie a géprablások megakadályozá­sára. Ugyancsak az ENSZ feladatai közé tartozik Nixon megállapítása szerint a gazda­sági fejlődés és a születéssza­bályozás elősegítése a fejlődő országokban, a természeti kör­nyezet védelme és az űrkuta­tás előmozdítása. Nixon utalt arra, hogy a közelmúltban lé­pett első ízben az ember a Holdra. (MTI) Emlékezés Harcel Cach­inre Marcel Cachin, a Francia Kommunista Párt egyik ki­emelkedő alakja születésének 100. évfordulójáról emlékezik ma a nemzetközi munkásmozgalom. Marcel Cachin már több mint 11 éve halott, de élete, a haladó mozgalomért végzett munkássága ma is példaadó, tanulságokkal teli. 1869. szeptember 20-án egy kis breton halászfaluban szü­letett, ahol a halászok az éjszakai órákban az apállyal száll­tak tengerre és hajnalban az új dagállyal tértek meg. Szü­lőfalujának küzdelmes, a tengerrel vívott kemény élete for­málta Cachin szilárd, küzdeni tudó jellemét. Középiskolai tanulmányai elvégzése után került a bor­­deaux-i egyetemre filozófiát tanulni. Itt lépett be 1891-ben a munkáspártba, és a szocialista diákcsoportba. Mint aktív párttag bekerült a Bordeaux-i városi t­anács vezetőségébe, új­ságíró lett, majd a munkáspárt megyei titkára. A nemzet­közi munkáskonferenciákon megismerkedik az akkori idők legkiválóbb munkásvezetőivel, Bebellel, Clara Z­etkinnel, Rosa Luxemburggal és másokkal. Szoros barátságba kerül Jaures-zal, a francia munkásmozgalom lánglelkű harcosá­val, az Humanité főszerkesztőjével, akit háborúellenes szó­noklataiért meggyilkoltatott a háborúra készülő burzsoázia. Cachint barátja elvesztése még határozottabban irányítja a háborúellenes, munkásérdekeket védelmező harcra. 1917 elején a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évé­ben mint egy francia külügyi bizottság tagja Oroszország­ban jár. Tapasztalatairól gyűléseken szinte egész Francia­­országnak beszámolt: „Láttam az orosz forradalmat, vele vagyok!” — hirdette Cachin. Szakít az áruló II. Internacio­­náléval, majd Moszkvába érkezik, ahol részt vesz a Kom­munista Internacionálé második kongresszusán, tárgyal Le­ninnel. Hazatérve mint a szovjethatalom lelkes propagan­distája járja Franciaországot és ismerteti, népszerűsíti a nagy történelmi eseményt, az első szocialista forradalom győzelmét. Tevékenységével jelentősen hozzájárult a Francia Kom­munista Párt megalakításához. Az Humaniténak, a francia kommunisták szócsövének 1918-tól volt a főszerkesztője. Mint a Francia Kommunista Párt alapító tagja, kitűnő szónoka, ragyogó tollú újságírója és nagy műveltségű filozó­fusa harcol a pártért, amelyet kívülről a burzsoázia erőszak­­szervezeteinek szüntelen támadásai, belülről az opportunis­ták, majd a besúgók próbáltak bomlasztani. Cachint a pártért, a francia munkásosztályért folytatott rendíthetetlen harca közben a húszas években együtt bőr tömik be egy fiatal újságíróval, Gabriel Périvel, a második világháborúban a náci megszállók által kivégzett lánglelkű for­radalmárral. Találkozásuk mindhalálig tartó barátsággá fejlő­dött. Gabriel Péri így vallott erről halála előtt írt búcsú­­levelében: „Azért tudok bátran szembenézni a halállal, mert Marcel Cachin volt az én jó mesterem.” Cachin több mint 70 éves kora ellenére aktívan részt vett a hitleri megszállók elleni ellenállási mozgalomban. A második világháború után ismét elfoglalta posztját az Hu­manité élén és a párt vezetésében. Életének utolsó órái is a munka jegyében zajlottak le. Szíve minden dobbanása és tehetségének minden szikrája, munkásságának idején naggyá lett pártját, az FKP-t szolgálta. Haláláig kitartott a proletár internacionalizmus mellett és hű védelmezője volt a kommunista eszméknek, a szocialista rendszernek. Születésének 100. évfordulóján mi magyarok is kegyelet­tel emlékezünk meg Marcel Cachinről, aki többször járt ha­zánkban. Forradalmár élete, a munkásmozgalomért kifejtét fáradhatatlan tevékenysége példakép a nemzetközi mun­kásmozgalom minden aktivistája, a haladás minden híve számára. Kovács István Nyugalom Belfastban Bokáig törmelékben járt csütörtökön reggel Belfast la­kossága, miután szerdán meg­kezdték a városban a bariká­dok lebontását. Mint a UPI jelenti, augusztus közepe — a zavargások kezdete — óta most először mutatkoztak az emberek az autcán teljesen zavartalanul. Feltűnően sok volt a járókelő csütörtökön reg­gel. Az éjszaka incidens nél­kül telt el — közölte egy szó­vivő, habár a város tovább­ra is katonai táborhoz hason­lít. Az ír rendőrség és az an­gol hadsereg vezetői ígére­tet tettek, hogy alakulataik a barikádok lebontása után nem fognak behatolni a ka­tolikus negyedekbe. Londonderryben — a múlt havi utcai harcok kirobba­násának színhelyén — tovább­ra is maradnak a torlaszok. (MTI) Felajánljuk megvételre az alant feltüntetett­­ jepeket: 2 db. KNF 200/29 tip. 200 KVA teljesít­ményű hálózati transzformátor 21 000/400/231 V. A sorolású MTD—300 tip. műanyagtárcsás daraboló A sorolású EMR—140 tip. műszerészeszterga B sorolású RT—20 tip. revolvereszterga B sorolású HY—250 tip. hidrofixmásoló A sorolású 1000 mm-es marógép laposszíjhaj­­tású, ráépített előtéttengellyel és meghajtómotorral C sorolású 400 mm-es kézi előtolású asztali marógép B sorolású KV—7 58/2 tip. légkompresszor B sorolású KL—7 24/2 tip. légkompresszor B sorolású Gőzekekazán 4 kg/cm2 nyomású 22 m­­fűtőfelületű B sorolású 1000 literes bojlerkazán B sorolású Theodolit, állvánnyal A sorolású 1 db. 1 db. 1 db. 1 db. 1 db. Nógrád megyei Fémipari Vállalat Balassagyarmat 1 db. 1 db. 1 db. 1 db. 1 db. 1 db.

Next