Nógrád, 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-19 / 217. szám
Nagyüzem az ENSZ-ben• Sokoldalú eszmecserék Az ENSZ-közgyűlés megnyílása utáni napokban fokozódott a diplomáciai aktivitás. U Thant, a világszervezet főtitkára szerdán munkaebéden látta vendégül Andrej Oromiko szovjet külügyminisztert. A megbeszélések tárgyát nem ismertették, de sajtóberkekben úgy tudják, hogy a Közel-Keletről is szó esett. Csütörtökön mondott beszédet a közgyűlés fórumán Nixon elnök és az esemény — mint New Yorkból jelentették — utat nyit a kétoldali és a több oldalú megbeszélések egész sorozatának. A Thant szombaton este „munkavacsorát’ ad az ENSZ- titkárság 38. emeleti termeiben. Meghívták a négy nagyhatalom külügyminisztereit is, közülük Schumann, a francia diplomácia feje, szerdán érkezett meg New Yorkba. Valószínűleg ott lesz az esten Gunnar Jarring, U Thant közel-keleti közvetítője is, aki már hétfő óta New Yorkban tartózkodik, miután néhány hónapra felfüggesztette közel-keleti működését. Gromiko és Rogers amerikai külügyminiszter először szeptember 22-én, hétfőn találkozik, másodszor pedig pénteken, mindkétszer társadalmi rendezvény keretében. Nixon a maga részéről konferenciákat vett tervbe egy sor diplomatával, köztük az ango fracia és az izraeli külügyminiszterrel. Egy díszvacsorán, amelyet a Szovjetunió ENSZ-képviseletének rezidenciáján rendeztek szerda este, részt vettek számos szocialista ország delegációvezetői: a magyar, a bolgár, a kubai, a mongol, a lengyel, a román, a csehszlovák, az ukrán, a belorusz diplomaták. Jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete is. Egy másik diplomáciai esemény, a TASZSZ jelentése szerint Gromiko meleg baráti légkörben, a két országot kölcsönösen érintő, valamint közgyűlési kérdésekről tárgyalt szerdán Manescu román külügyminiszterrel. Úgy tudják egyébként, hogy csütörtökön, magyar idő szerint este 8 óra körül, az ENSZ székhelyén folytatódnak az amerikai—szovjet megbeszélések a közel-keleti kérdés rendezéséről. Diplomáciai érdekességként említi meg a Reuter iroda tudósítója, hogy jóllehet az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Köztársaság között a hivatalos kapcsolat az 1967-es háborúval megszakadt, csütörtökön, amikor Nixon elnök a közgyűlésbe látogatott, a kairói képviselők is jelen voltak az ünnepélyes fogadtatáson. A közgyűlés általános ügyrendi bizottsága kedden este egy sor napirendre javasolt kérdést, szám szerint 90- et hagyott jóvá, de elhalasztotta a döntést arról, vajon napirendre tűzzék-e az északírországi problémát. Elfogadták 14 ország javaslatát, hogy — mint már az elmúlt években többször — ismét a fórum elé vigyék a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ- jogai helyreállításának kérdését. A bizottság közfelkiáltással fogadta el ezt a napirendi pontot. Az ajánlók felterjesztésükben megemlítették, hogy a Kínai Népköztársaság „békés ország” és a nyugati hatalmak az „egészségügyi zárlattal” amellyel Kínát kirekesztik a világszervezetből, az ENSZ alapokmányát sértik meg. Csak a csangkajsekista klikk képviselője emelt szót a kérdés napirendre tűzése ellen, de ő is csak az indokolás megfogalmazását kifogásolta, máskülönben — váratlan húzással — „elsődlegességet” kéret a kínai kérdés megvitatásának abban az esetben, ha a plénum valóban foglalkozni kíván vele. A nyugati nyomásra a bizottság a napirendre tűzte az úgynevezett koreai kérdés megvitatását is, jóllehet a „Korea újraegyesítésével és talpraállításával” foglalkozó ENSZ-bizottság — mint Malik, szovjet külügyminiszter-helyettes mondotta — már kihalt testület és e kérdés nem tartozik az ENSZ fóruma elé. A szovjet küldöttség javaslatot terjesztett elő, hogy a koreai kérdéssel kapcsolatos vitára hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit. Ha megnyilvánul ilyen óhaj, egyidejűleg meghívhatnák a délkoreai rezsim képviselőit is. Az ügyrendi bizottság elnöke nem tette fel szavazásra a KNDK képvselőinek meghívására vonatkozó szovjet indítványt, azzal az ürüggyel, hogy ez a kérdés nem tartozik az ügyrendi bizottság hatáskörébe. Észak-Írországról nem született döntés, a közel-keleti kérdéscsoport megvitatását megjegyzések nélkül elfogadták, míg a többi napirendre elfogadott téma: a leszerelés, Rhodesia, a faji elkülönítés, gyarmati kérdések, valamint gazdasági és szociális problémák. (MTI) Harcban az olasz dolgozók Olaszország-szerte folytatódnak a sztrájkok. Csütörtökön befejeződik a gyógyszer-, vegyi és cementipari munkások kétnapos sztrájkja, a vases kohóipari dolgozók tartományonkénti lépcsőzetes sztrájkja azonban tovább tart. Közel egymillió építőipari munkás 48 órás általános sztrájkja pedig csütörtökön második napjába lépett. Az elavult olasz egészségügyi rendszer reformját és fizetésemelést követelő kórházi orvosok és betegápolók szeptember 24-én kezdenek kétnapos sztrájkot, de sürgős esetekben az általános munkabeszüntetés ellenére is ellátják a betegeket. Az Alitalia légiforgalmi társaság pilótái a jövő hét végére hirdettek meg kétnapos sztrájkot, miután a társasággal új munkaszerződés megkötéséről folytatott tárgyalásaik eredménytelenül végződtek. Az elektromos művek dolgozói szintén sztrájkkal fenyegetőznek, amennyiben nem intézkednek nyugdíjuk emeléséről. A gázművek dolgozói hétfőn kilenc napon keresztül lépcsős sztrájkot kezdeményeznek, ez azonban a gázellátásban csak szeptember 29-én és 30-án érezteti majd hatását, amikor a lépcsőzetes sztrájk általános munkabeszüntetéssé válik. (MTI) NÓGRÁD — 1969. szeptember 19, péntek Győzött a vasutassztrájk Franciaországban A csütörtökön zárult vasutassztrájk és a változatlanul tartó metrósztrájk szerda este még hatalmas forgalmi dugókat okozott Párizsban. A mozdonyvezetők és a kalauzok követeléseinek kielégítése után eredményesen véget ért tárgyalások tették lehetővé a hét napja tartó vasutassztrájk befejezését. A kedden kezdődött metrósztrájkkal kapcsolatosan csütörtök délelőtt ültek össze a szakszervezetek és az igazgatóság képviselői újabb tárgyalásra. A kormány — és ezt sok polgári lap is támogatja — igyekszik a lakosság hangulatát a sztrájkolók ellen fordítani. Ez csendült ki már Chaban-Delmas miniszterelnök keddi parlamenti beszédéből is és Pompidou köztársasági elnök szerdai nyilatkozatából, amely a minisztertanács ülésén hangzott el. A vasutasok — állapítja meg a L’ Humanité — hónapok óta eredménytelenül tárgyaltak követeléseikről. Egyik bizottság a másik után alakult problémáik megvizsgálására, de munkakörülményeik ettől változatlanul rosszak maradtak. Most viszont a hétnapos sztrájkkal elérték követeléseik teljesítését. Nixon beszéde Nixon amerikai elnök beszédet mondott az ENSZ 24. ülésszakán. Általánosságban az Egyesült Államok békés szándékait hangoztatta az ENSZ- közgyűlés ülésszakán csütörtökön elmondott beszédében. Az elnök egyetlen konkrét kérdésben sem állt elő érdemileg új javaslatokkal, csupán megismételte az USA korábbi álláspontját. Vietnamról szólva Nixon azt mondotta, hogy hivatalba lépése óta ez a kérdés foglalkoztatja a leginkább. „Mi itt, az Egyesült Államokban véget akarunk vetni a háborúnak és készek vagyunk ennek érdekében minden ésszerű lépésre. De nem férhet kétség ahhoz a sarkallatos ponthoz, hogy tiszta lelkiismerettel nem fogadhatunk el, s a tartós béke érdekében nem is fogadunk el egy olyan rendezést, amely önkényesen szabná meg Dél-Vietnam politikai jövőjét.” Mint ismeretes, az Egyesült Államok „önkényes feltételeknek” minősíti az ideiglenes forradalmi kormány javaslatait, és azt állítja, hogy az ország északi részéről „külső beavatkozással” akarják eldönteni Dél-Vietnam sorsát. Az amerikai elnök ellentétben a nyilvánvaló tényekkel, ezúttal is a VDK-t és az ideiglenes forradalmi kormányt tette felelőssé a párizsi tárgyalások elhúzódásáért. Felszólította az ENSZ azon tagjait, „akik hosszabb idő óta tevékenyen érdeklődnek Vietnam békéje iránt”, hogy most „segítsék elő ennek megteremtését”. Az USA békés szándékát a bombázások megszüntetésével, és az amerikai csapatok létszámának csökkentésével igyekezett bizonyítani. „Eljött az ideje annak, hogy a másik fél válaszoljon e kezdeményezésekre, eljött a béke ideje” — hangoztatta Nixon. A kelet—nyugati kapcsolatok, és főként a szovjet— amerikai kapcsolatok kérdéséről szólva megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy a konfrontáció korszakából az együttműködés korszakába kell tovább lépni. „Az a véleményem, hogy kapcsolatainkat a Szovjetunióval a kölcsönös megbecsülés szellemében lehet építeni, elismerve nézetkülönbségeinket, s egyben a véleményeltérés jogát, elismerve érdekeink különbözőségét, de egyben a közös érdekeket is, elismerve szövetségeseink jogainkat — , jelentette ki Nixon. Utalva arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői tárgyalnak egymással a Közel-Keletről, kijelentette, reméli, hogy rövidesen megindulnak a megbeszélések a stratégiai fegyverek korlátozásáról is, amelyet a legfontosabb kérdésnek minősített. Azt állította, hogy a Szovjetunió nem adott választ a tárgyalások megkezdésére vonatkozó amerikai javaslatra, s a javaslat megtétele óta a helyzet súlyosabb lett, mert „a Szovjetunió gyors ütemben fejlesztette stratégiai erőit, és maguk a fegyverrendszerek is bonyolultabbak és rombolóbb hatásúak lettek”. „Bár a probléma bonyolult, készek vagyunk arra, hogy komolyan, gyakorlatiasan és célratörően tárgyaljunk róla, és határozott kísérletet tegyünk arra, hogy ne csak megakadályozzuk a stratégiai fegyverek tárházának bővülését, hanem meg is fordítsuk ezt a folyamatot” — mondotta Nixon. Az amerikai elnök kijelentette: reméli, hogy rövidesen érvénybe lép a nukleáris fegyverek elterjedését megtiltó nemzetközi egyezmény. „Nem lehetnek olyan illúzióink, hogy a fegyverzet ellenőrzése önmagában meghozza a békét. A béke azt is igényli, hogy előbbre lássunk azoknak az állandóan jelenlevő politikai problémáknak a megoldásában, amelyek megosztják a világot”. „Az a szándékunk, hogy józanul és komolyan tárgyalunk a Szovjetunióval. Nem hat át bennünket az előítélet, nem vakítanak el érzelmek, s arra törekszünk, hogy ne propagandát folytassunk, hanem megállapodásokra jussunk”. „És amikor a kommunista Kína vezetői elhatározzák majd, hogy véget vetnek önakaratukból létrejött elszigeteltségüknek, készek leszünk arra, hogy ugyanilyen őszinte és komoly szellemben tárgyaljunk velük” — hangoztatta Nixon a Kínai Népköztársaságra vonatkozó egyetlen mondatában. Az elnök csak igen röviden, és ugyancsak általánosságokban foglalkozott a közel-keleti helyzettel, azt hangoztatva, hogy a rendezésnek az ENSZ fegyverszüneti határozatán kell alapulnia. „Meggyőződésünk, hogy nem jöhet létre béke akkor, ha lényeges változásokat akarnak végrehajtani a Közel-Kelet térképén. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a béke nem jöhet létre más alapon, mint a felek kötelező és megmásíthatatlan elhatározásán, hogy békében élnek egymással. Az amerikai elnök védelmébe vette az Egyesült Államok világpolitikai szerepét és kijelentette: az USA „nem szándékozik elfordulni a világtól”. Tudjuk hogy erőnk felelősséget ró ránk. Nem akarunk kérkedni erőnkkel, nem is szándékozunk bocsánatot kérni miatta. Tudatában vagyunk ennek a ténynek, „annak is, hogy ez előnyökkel jár, de egyben bizonyos felelősséggel is jelent” — mondotta. Az USA úgynevezett új csendes-óceáni és európai politikájára utalva Nixon kijelentette: az a célunk, hogy bátorítsuk az alkotó nacionalizmust, partnerekként csatlakozzunk, ahol ez helyénvaló, és kívánatos, de ne helyettesítsük amerikai jelenléttel a független nemzeti erőfeszítéseket, ne okozzunk kárt a nemzeti méltóságnak és büszkeségnek. „Nem hiszem, hogy az lenne a békéhez vezető út, ha magára hagynánk a szövetségi rendszereket, elfordulnánk barátainktól.” Hozzáfűzte, hogy a béke megőrzése „nem lehetséges amerikai, vagy bármilyen más diktátum alapján”. Az amerikai elnök az ENSZ feladatairól szólva a többi között kijelentette, a világszervezetnek lépéseket kell tennie a géprablások megakadályozására. Ugyancsak az ENSZ feladatai közé tartozik Nixon megállapítása szerint a gazdasági fejlődés és a születésszabályozás elősegítése a fejlődő országokban, a természeti környezet védelme és az űrkutatás előmozdítása. Nixon utalt arra, hogy a közelmúltban lépett első ízben az ember a Holdra. (MTI) Emlékezés Harcel Cachinre Marcel Cachin, a Francia Kommunista Párt egyik kiemelkedő alakja születésének 100. évfordulójáról emlékezik ma a nemzetközi munkásmozgalom. Marcel Cachin már több mint 11 éve halott, de élete, a haladó mozgalomért végzett munkássága ma is példaadó, tanulságokkal teli. 1869. szeptember 20-án egy kis breton halászfaluban született, ahol a halászok az éjszakai órákban az apállyal szálltak tengerre és hajnalban az új dagállyal tértek meg. Szülőfalujának küzdelmes, a tengerrel vívott kemény élete formálta Cachin szilárd, küzdeni tudó jellemét. Középiskolai tanulmányai elvégzése után került a bordeaux-i egyetemre filozófiát tanulni. Itt lépett be 1891-ben a munkáspártba, és a szocialista diákcsoportba. Mint aktív párttag bekerült a Bordeaux-i városi tanács vezetőségébe, újságíró lett, majd a munkáspárt megyei titkára. A nemzetközi munkáskonferenciákon megismerkedik az akkori idők legkiválóbb munkásvezetőivel, Bebellel, Clara Zetkinnel, Rosa Luxemburggal és másokkal. Szoros barátságba kerül Jaures-zal, a francia munkásmozgalom lánglelkű harcosával, az Humanité főszerkesztőjével, akit háborúellenes szónoklataiért meggyilkoltatott a háborúra készülő burzsoázia. Cachint barátja elvesztése még határozottabban irányítja a háborúellenes, munkásérdekeket védelmező harcra. 1917 elején a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évében mint egy francia külügyi bizottság tagja Oroszországban jár. Tapasztalatairól gyűléseken szinte egész Franciaországnak beszámolt: „Láttam az orosz forradalmat, vele vagyok!” — hirdette Cachin. Szakít az áruló II. Internacionáléval, majd Moszkvába érkezik, ahol részt vesz a Kommunista Internacionálé második kongresszusán, tárgyal Leninnel. Hazatérve mint a szovjethatalom lelkes propagandistája járja Franciaországot és ismerteti, népszerűsíti a nagy történelmi eseményt, az első szocialista forradalom győzelmét. Tevékenységével jelentősen hozzájárult a Francia Kommunista Párt megalakításához. Az Humaniténak, a francia kommunisták szócsövének 1918-tól volt a főszerkesztője. Mint a Francia Kommunista Párt alapító tagja, kitűnő szónoka, ragyogó tollú újságírója és nagy műveltségű filozófusa harcol a pártért, amelyet kívülről a burzsoázia erőszakszervezeteinek szüntelen támadásai, belülről az opportunisták, majd a besúgók próbáltak bomlasztani. Cachint a pártért, a francia munkásosztályért folytatott rendíthetetlen harca közben a húszas években együtt bőr tömik be egy fiatal újságíróval, Gabriel Périvel, a második világháborúban a náci megszállók által kivégzett lánglelkű forradalmárral. Találkozásuk mindhalálig tartó barátsággá fejlődött. Gabriel Péri így vallott erről halála előtt írt búcsúlevelében: „Azért tudok bátran szembenézni a halállal, mert Marcel Cachin volt az én jó mesterem.” Cachin több mint 70 éves kora ellenére aktívan részt vett a hitleri megszállók elleni ellenállási mozgalomban. A második világháború után ismét elfoglalta posztját az Humanité élén és a párt vezetésében. Életének utolsó órái is a munka jegyében zajlottak le. Szíve minden dobbanása és tehetségének minden szikrája, munkásságának idején naggyá lett pártját, az FKP-t szolgálta. Haláláig kitartott a proletár internacionalizmus mellett és hű védelmezője volt a kommunista eszméknek, a szocialista rendszernek. Születésének 100. évfordulóján mi magyarok is kegyelettel emlékezünk meg Marcel Cachinről, aki többször járt hazánkban. Forradalmár élete, a munkásmozgalomért kifejtét fáradhatatlan tevékenysége példakép a nemzetközi munkásmozgalom minden aktivistája, a haladás minden híve számára. Kovács István Nyugalom Belfastban Bokáig törmelékben járt csütörtökön reggel Belfast lakossága, miután szerdán megkezdték a városban a barikádok lebontását. Mint a UPI jelenti, augusztus közepe — a zavargások kezdete — óta most először mutatkoztak az emberek az autcán teljesen zavartalanul. Feltűnően sok volt a járókelő csütörtökön reggel. Az éjszaka incidens nélkül telt el — közölte egy szóvivő, habár a város továbbra is katonai táborhoz hasonlít. Az ír rendőrség és az angol hadsereg vezetői ígéretet tettek, hogy alakulataik a barikádok lebontása után nem fognak behatolni a katolikus negyedekbe. Londonderryben — a múlt havi utcai harcok kirobbanásának színhelyén — továbbra is maradnak a torlaszok. (MTI) Felajánljuk megvételre az alant feltüntetett jepeket: 2 db. KNF 200/29 tip. 200 KVA teljesítményű hálózati transzformátor 21 000/400/231 V. A sorolású MTD—300 tip. műanyagtárcsás daraboló A sorolású EMR—140 tip. műszerészeszterga B sorolású RT—20 tip. revolvereszterga B sorolású HY—250 tip. hidrofixmásoló A sorolású 1000 mm-es marógép laposszíjhajtású, ráépített előtéttengellyel és meghajtómotorral C sorolású 400 mm-es kézi előtolású asztali marógép B sorolású KV—7 58/2 tip. légkompresszor B sorolású KL—7 24/2 tip. légkompresszor B sorolású Gőzekekazán 4 kg/cm2 nyomású 22 mfűtőfelületű B sorolású 1000 literes bojlerkazán B sorolású Theodolit, állvánnyal A sorolású 1 db. 1 db. 1 db. 1 db. 1 db. Nógrád megyei Fémipari Vállalat Balassagyarmat 1 db. 1 db. 1 db. 1 db. 1 db. 1 db.