Nógrád, 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
Közel- Kelet Újabb harcok Szueznél Egy jordániai katonai szóvivő bejelentette, hogy szerdán reggel izraeli és jordániai csapatok — izraeli kezdeményezésre — 30 perces tűzpárbajt vívtak a Jordán völgyének déli részén, a Holt-tengertől 1 kilométerre északra. *■ Golda Meir izraeli miniszteelnök az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában azzal vádolta a Biztonsági Tanácsot hogy amikor megvitatja az Al Aksza mecset felgyújtásának ügyét, beleavatkozik Izrael belügyeibe és a nemzetközi fórumot, úgymond, uszításra használja fel. Az izraeli légierő gépei szerdán délelőtt újabb támadást hajtottak végre a Szuezi-öböl nyugati partja ellen, ugyanazon a területen, ahol a keddi akciót végrehajtották — közölte Tel Avivban egy katonai szóvivő. A repülőgépek Szuez városától mintegy 100 kilométerrel délre megsemmisítettek néhány egyiptomi katonai szállítójárművet. A szóvivő nem nyilatkozott arról, hány gép vett részt a támadásban, de azt mondotta, hogy valamennyien sértetlenül visszatértek. Egy kairói katonai szóvivő ezzel szemben azt közölte, hogy az egyiptomi légelhárítás lelőtt egy támadó izraeli gépet, amely a Szuezicsatornába zuhant. (MTI) Alkotmánymódosítás Brazíliában Ered mény leten a rendőri hasza A háromtagú brazíliai katonai junta kedden — az állam vejeiei mett különleges intézkedések keretében — módosította az alkotmányt olyanformán, hogy felforgató vagy forradalmi tevékenység esetén halálbüntetést lehessen kiszabni. A juntának az a döntése, hogy felforgató tevékenység esetén halálbüntetés eszközéhez folyamodik, drámaian bizonyítja, mennyire súlyosnak ítéli meg az országban folyó jelenlegi gerillatevékenységet. Brazíliában csak a háború folyamán volt érvényben a halálbüntetés, s azt csak kémkedés vagy hazaárulás esetén lehetett kiszabni, gyakorlatilag azonban ilyen ítéletet soha nem hajtottak végre. A junta legújabb rendelkezése értelmében „lélektani és forradalmi háború” esetén ki lehet szabni halálbüntetést, száműzetést, életfogytiglani fegyházat, illetve vagyonelkobzást. A rendőrség időközben fokozott erővel folytatja az Elbrick amerikai nagykövet elrablói utáni hajszát. Kedden két újabb gyanúsítottat tartóztattak le. Úgy tűnik, hogy az eddig letartóztatottaknak nem sok közük van az amerikai nagykövet elrablásához. A vasárnap Mexikóba érkezett volt brazil politikai foglyok kedden virágkoszorút helyeztek el a mexikói függetlenségi emlékmű talapzatánál. A koszorún a következő felirat olvasható „A szabad Brazília a mexikói függetlenség hőseinek”. (MTI) „ Lóugrás ” és „Zöld Havel József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. A szovjet közvélemény fokozott figyelemmel követi a „NATO szeptember” gyanúsan megszaporodó militarista akcióit; a szeptember 8-tól 12-ig Nyugat-Németországban „Lóugrás” fedőnévvel tervezett nyugatnémet—amerikai hadgyakorlatokat, majd ennek befejeztével a szeptember 13- án Dániában öt NATO-ország részvételével induló „Zöld expressz” manővereket. Mint a szovjet kommentátorok aláhúzzák: nemcsak a gyakorlaton résztvevő katonák és harci eszközök tömege szembetűnő, hanem — a „Lóugrás” esetében — az is, hogy a manőverekre a NDK határának közvetlen közelében kerül sor. A kihívó akciók elsődleges célja az európai feszültség élezése, s ebben Bonné és Washingtoné a főszerep. Az Egyesült Államok és az NSZK — hívja fel a figyelmet a kedd esti Izvesztyija — mindent megtesznek annak érdekében, hogy fejtetőre állított logikával a háborús hangulat általuk keltett szításával „bizonyítsák be a NATO létjogosultságát.” A Za Rubezsom szovjet hetilap utal egy másik szempontra is. A bonni vezető körök a hadgyakorlatok hidegháborús légkörét választási manővereik szolgálatába kívánják állítani. Helytelen lenne azt mondani, hogy a NATO lázas tevékenysége riadalmat kelt a szovjet közvéleményben. Mint az Izvesztyija kommentárja hangsúlyozza: az atlanti stratégáknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy semmiféle harci „lóugrás” sem képes megfélemlíteni a szocialista országokat. Mindenesetre a háborús kalandorpolitika csak még inkább időszerűvé teszi a szocialista államoknak a budapesti felhívásban foglalt programját, amely előirányozza földrészünk biztonsága szilárd garanciáinak megteremtését, az összeurópai együttműködés fejlesztését — húzza alá a szovjet kormány lapja. (MTI) Padagógusok kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról.) termében tanítványai legyenek, akik az általa sugallt eszmék rajongóivá váltak, akinek éltető eleme volt az iskola, s nyugtalanságának okozója, hogy vajon eleget adott-e, miatta nem kallódott-e el valamelyik tehetség, segített-e azokon, akik kedvezőtlen körülmények nehézségeivel birkóztak, aki igényességével, következetességével, emberséges fegyelmező erejével szerzett magának megbecsülést, az megérdemli, hogy nyugodt, boldog, derült ősz legyen életében”. A köszöntő elhangzása után Ferencz Imre átnyújtotta Végh Erzsébetnek, Müller Pálnénak és Környei Józsefnek az aranydiplomát. Petri János gyémántdiplomát kapott. A kitüntetett pedagógusokat a pedagógusszakszervezet részéről Závorszky István köszöntötte. A gyémánt- és aranydiplomát kapott pedagógusok nevében Végh Erzsébet és Környei József mondott meghatódott köszönetet. Az ünnepélyes diplomaátadás után a városi tanács művelődésügyi osztálya fogadást adott a gyémánt- és aranydiplomát átvett pedagógusok tiszteletére. 2 NOGRAD - 1969. szeptember 11., csütörtök Közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) A párt- és kormánydelegáció VDK-beli tartózkodása során szívélyes beszélgetéseket folytatott a Vietnami Dolgozók Pártja és a Vietnami Demokratikus Köztársaság vezetőivel: Le Duannal, Truong Vhinhel, Pham Van Donggal, Le Due Thoval, Vo Nguyen Giappal, Le Than Nghivel, Xuan Thuyval. A párt- és kormányküldöttség tolmácsolta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának, a nemzetgyűlés állandó bizottságának, a kormánynak és az egész vietnami népnek azt a mély együttérzést, amelyet az SZKP Közpoti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a minisztertanács és az egész szovjet nép érez Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, a VDK elnökének, a nemzetközi kommunista és nemzeti felszabadító mozgalom kiváló személyiségének, Marx és Lenin hűséges tanítványának, a vietnami nép tehetséges vezérének, a Szovjetunió nagy barátjának halála miatt. A küldöttség közölte, hogy a kommunisták és az egész szovjet nép Ho Si Minh elvtárs iránti mély szeretete jeléül az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány úgy döntött, megörökíti emlékét a Szovjetunióban. A párt- és kormányküldöttség tájékoztatta a vietnami elvtársakat a kommunista építés területén végzett munkáról, s beszámolt a Szovjetunió külpolitikai akcióiról. A küldöttség erélyesen elítélte az amerikai imperialisták által a vietnami nép ellen kirobbantott agresszív háborút és megerősítette elszántságát, hogy továbbra is minden szükséges segítséget megad a harchoz és a szocializmus építéséhez a VDK-nak, a Dél felszabadításához és a haza békés egyesítéséhez. A Szovjetunió támogatja a DNFF és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány átfogó tízpontos programját, erélyesen követeli az Egyesült Államoktól a vietnami agresszív háború beszüntetését, az összes amerikai és csatlós csapatok Dél-Vietnamból való feltétel nélküli kivonását. A vietnami elvtársak tájékoztattak a vietnami népnek az amerikai imperialisták ellen vívott harcáról, leleplezték az Egyesült Államok vezető köreinek makacs törekvéseit a háború deamerikanizálására és „vietnamizálására” és megerősítették a vietnami nép eltökéltségét, hogy újabb erőfeszítéseket tesz az Egyesült Álamok imperialistái ellen folyó harcban, az ország megmentéséért, a teljes győzelem kivívásáért folyó küzdelemben. A vietnami vezetők meleg köszönetet mondottak a Szovjetunió pártjának, kormányának és népének, amely sokoldalú segítséget nyújtott és nyújt az amerikai agresszorok ellen az ország megmentéséért vívott harcban, valamint a VDK-ban folyó szocialista építésben, s megerősítették, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének részvétele Ho Si Minh elnök temetésén őszinte kifejeződését jelenti annak a testvéri barátságnak és harci szolidaritásnak, amely a két ország népei között kialakult. A vietnami nép pártja körül tömörülve „Ho Si Minh elnök útmutatását követve, maximális erőfeszítéseket tesz és hatékonyan hozzájárul a testvérpárok összeforrottságának helyreállításához a marxizmus—leninizmus és proletár Internacionalizmus alapján a józan észtől és érzelemtől vezettetve.” A megbeszélések a szívélyesség és őszinteség légkörében, a szovjet és a vietnami nép testvéri barátságának és harci szolidaritásának szellemében folytak. (MTI) Thadden sikertelen kortesútja* Adolf von Thadden, az újnáci Nemzeti Demokrata Párt elnöke kedden kétnapos korteskörútra indult, amelynek során északnémet városokba látogat el. Körútjának eddigi eredménye: tüntetések, rendőri beavatkozások, náciellenes jelszavak és kisebb-nagyobb támadások a pártvezér ellen. A Majna partján fekvő Neustadtban 100 főnyi hallgatósága kórusban torkolta le Thaddennek azokat a kijelentéseit, amelyekkel tagadta pártja fasiszta voltát. A gyűlésen alig tíz NPD-tag volt jelen; baloldali diákok egyidejűleg ellengyűlést tartottak, Darmstadtban 300 rendőr őrködött a tér körül, ahol Thadden beszélt. Hanauban több száz tüntető szakította félbe Thadden beszédét. Oldenburgban a tüntetők száma meghaladta a háromezer főt. (MTI) Líbiai Arab Köztársaság Szeptember 1-én váratlan hírt közöltek a hírügynökségi jelentések: Líbiában a fegyveres erők forradalmi parancsnokságának tanácsa megdöntötte a Királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. A forradalom vezetői közleményben tettek hitet az antiimperialista, antikolonialista és az arab haladás ügyét szolgáló külpolitikai és demokratikus, a haladó tömegekre támaszkodó belpolitika mellett. Az 1 759 540 km2 területű (kb. 19-szer nagyobb hazánknál) és 1 803 000 lakosú Líbia az 1960-as évek elejéig Afrika és az arab világ egyik gazdaságilag legelmaradottabb országa volt. A sivatagi ország lakossága ekkor zömmel nomád állattenyésztő volt, földműveléssel csupán az oázisokban és az olasz telepesek öntözött tengerparti földjein foglalkoztak. Az ország legfőbb bevételei éveken át a világháborús roncsok eladásából .1942—43-ban nagy páncélos csaták folytak ezen a területen, és az amerikai és brit támaszpontok bérleti díjaiból származott. A kőolaj kitermelést 1962-ben kezdte meg. Azóta a kezdeti 876 ezer tonnás évi termelés 1968-ban már 128 millió tonnára növekedett. Csővezetékek, kikötők épültek és jelentősen megnövekedett a munkásosztály is Jelenleg a világon a 4. kőolajtermelő ország, 1969-ben már 140 millió tonna olajat fog kitermelni. A termelést 90%-ban amerikai, 10%-ban nyugat-európai és japán monopóliumok végzik. A termelt kőolaj nagy része Nyugat-Európába kerül. Az NSZK ebben az évben 40 millió tonnát vesz át. A hatalmas bevételek következtében, az állami költségvetés az 1961-es 13 millió font sterlingről 1968-ban 300 millió font sterlingre emelkedett. A líbiai olaj szerepe a Szuezi-csatorna lezárása óta megnövekedett, az ebből származó előnyöket azonban a királyi kormány a fennálló társadalmi rend megszilárdítására használta. A szeptemberi forradalom az előjelek szerint lehetőséget ad az ország népének, hogy felzárkózhasson a többi haladó ország mellé és erősítse ezek egységét az arab nemzeti felemelkedésért és egységért vívott harcban. Csend Belfastban? Az augusztusi zavargások óta a legcsendesebb éjszakát élte át keddről szerdára virradóra Belfast. Egyelőre még nem sikerült megállapítani, milyen része volt ebben Chichester Clark miniszterelnök erélyes hangú rádióbeszédének, vagy a hetek óta első ízben lezúdult óriási esőmennyiségnek. Az ulsteri miniszterelnök beszédében elhangzottaknak megfelelően a brit csapatok „békefalat” kezdtek építeni Belfastban, hogy elválasszák egymástól a város ellenségeskedő protestáns és római katolikus negyedeit. Amint az első fa- és szögesdrótvonalak megjelentek, a katolikusok azonnal kijelentették, hogy nem hagyják lerombolni utcai barikádjaikat, amelyek véleményük szerint biztosabb védelmet nyújtanak számukra a protestánsok ellen. Hasonló szellemben nyilatkoztak a protestánsok vezetői is, akik kijelentették, hogy mindaddig nem bontják le saját barikádjaikat, amíg a katolikusoké fennáll. (MTI) Ülést tartott a Szlovák KP elnöksége Ladovsky első titkár elnökletével kedden ülést tartott a Szlovák KP Központi Bizottságának Elnöksége. Ezen megvitatták azokat az okmányokat, amelyeket a központi bizottság plénuma és elnöksége 1968. június 18-án, illetve augusztusban fogadott el. Megállapították, hogy az említett okmányok bizonyos helytelen politikai állásfoglalásokat tartalmaznak, amelyek ellentmondanak a Szlovák KP rendkívüli kongresszusán elfogadott irányvonalnak, valamint a CSKP Központi Bizottsága 1968 novemberi és 1969 májusi plénumán elfogadott határozatoknak. Mivel a szóban forgó állásfoglalások ellentmondanak a párt jelenlegi ismereteinek azokról a tényezőkről, amelyek a szövetséges csapatok bevonulásához vezettek, a Szlovák KP Központi Bizottságának Elnöksége elhatározta, hogy érvényteleníti 1968. augusztus 21-én, 22-én és 23- án elfogadott határozatait. (MTI) A világuló meghódítása (1) • v Új eszközök ca világ megismeréséhez ÍRTA: GEORGI PETROV AKADÉMIKUS 1957. október 4-én a Szovjetunió rádióállomásai röviden bejelentették, hogy a tudósok, mérnökök és munkások szellemi és fizikai közreműködése révén a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a világtörténelem első mesterséges holdját. A hír, amelyet az egész világ rádióállomásai és lapjai átvettek, új szakasz kezdetét, a kozmikus térség meghódításának kezdetét jelentette. A világűr ostroma nagy nehézségekkel találta magát szemben. A feladatra mozgósítani kellett a korszerű tudományt, technikát és technológiát. Ez mind sokba került. A hatalmas, esetleg több száz tonnás, korszerű rakéta a mai hagyományos üzemanyaggal eredeti súlyának körülbelül 2—4 százalékát kitevő terhet képes röppályára juttatni első kozmikus sebességgel. A második kozmikus sebesség esetén már csak eredeti súlyának körülbelül 0,5 százalékával képes megbirkózni. Az irányítási rendszernek olyannak kell lennie, hogy biztosíthassák a legpontosabb „célzást”. A probléma bonyolultságát tetézi, hogy ebben az esetben mozgó pontból kell célozni mozgó célpontra. Lássuk például a Venus–4 automata űrállomás repülését. Földünk több mint 100 ezer kilométer/óra sebességgel halad pályáján. A Venus ennél gyorsabban, körülbelül 130 ezer kilométer/óra sebességgel. A készüléknek három és fél hónap múlva kellett a Venusra jutnia. A repülés utolsó stádiumában a Venus 87 millió kilométerre volt Földünktől. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Venus kisebb mint a Föld (átmérője körülbelül 12 ezer 200 kilométer), akkor ez rendkívül kis célpont ekkora távolságról. A repülések ilyen pontosságát az irányítórendszer biztosítja. Az irányítórendszer megbízható működésének problémája igen bonyolult, hiszen egy ilyen rendszer több ezer különböző mechanizmusból és berendezésből áll, s az egész repülés eredménye ezeknek a munkájától függ. Összeköttetést kell teremteni a Földdel több százmillió kilométeres távolságokra, bár tudjuk, hogy a fedélzeti berendezések energiatáplálási lehetőségei a súly miatt korlátozottak. Képzeljük el a Venus—4 készüléket. Amikor a készülék közeledett a Venus bolygóhoz, földi parancsra működésbe lépett a fedélzeti rendszer, s addig forgatta az állomást, amíg annak egy különleges berendezése nem „észlelte” a Földet. Miután az űrállomás „észlelte” a Földet, a földre orientálódva folytatta útját és rendkívül értékes tudományos adatokat sugárzott. Kétségtelen, hogy az ilyen kísérletekre, nem is beszélve a nagy kapacitású hordozórakéták megépítéséről, óriási anyagi eszközök kellettek, számos különböző szakmájú szakembert igényeltek. A kérdés természetszerűen vetődik fel: mit kap azért cserébe az emberiség? Miért kell meghódítanunk a kozmikus térségeket? Még Niels Bohr, a híres atomfizikus is kételkedik a kozmikus technika fejlesztésére fordított hatalmas anyagi eszközök célszerűségében. A ráfordításokat igazolandó, már most rámutathatunk a kozmikus technikai eszközök közvetlen gyakorlati felhasználásra, ami gazdaságilag előnyösebbnek bizonyulhat, mintha más eszközökkel oldanánk meg ugyanezeket a feladatokat. Ebben a vonatkozásban példának vehetjük a kozmikus távközlés fejlesztésével kapcsolatos munkákat. A Szovjetunióban már rendszeresen működik az Orbitarendszer, amely a központi tv-programokat az ország legtávolabbi sarkába is eljuttatja. Reléállomások hálózatának kiépítése ennél többe kerülne. A rendszer további fejlődése idővel bizonyára lehetővé teszi az egyéni vételt is. És ennek óriási jelentősége lesz, ugyanis ellenkező esetben, rengeteg tv-állomást kellene építeni ahhoz, hogy valamennyi lakos számára biztosítsák a vételt, mivel a műsorokat csak a közvetlen beláthatóság övezetéig lehet fogni. Az állandó pályára bocsátott mesterséges hold azonban a földfelület hatalmas területét tudja „belátni” és biztosítani a közvetlen közlést, a rendkívül távoli pontok közötti távíró- és telefonösszeköttetést is. Lássunk erre egy példát. Az Atlantióceánon keresztüli telefonhívások száma olyan gyorsan növekszik, hogy 1980-ban további 12 kábelt kell lefektetni a két kontinens között. Ez igen sokba kerül. Ugyanezt a feladatot tökéletesen el tudja látni egy vagy két mesterséges hold. (Következik: A Föld időjárása)