Nógrád, 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Közel- Kelet Újabb harcok Szueznél Egy jordániai katonai szó­vivő bejelentette, hogy szer­dán reggel izraeli és jordániai csapatok — izraeli kezdemé­nyezésre — 30 perces tűzpár­­bajt vívtak a Jordán völgyé­nek déli részén, a Holt-tenger­től­­ 1 kilométerre északra. *■ Golda Meir izraeli minisz­­tee­lnök az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában azzal vádolta a Biztonsági Tanácsot hogy amikor megvitatja az Al Aksza mecset felgyújtásának ügyét, beleavatkozik Izrael belügyeibe és a nemzetközi fórumot, úgymond, uszításra használja fel. Az izraeli légierő gépei szer­dán délelőtt újabb támadást hajtottak végre a Szuezi-öböl nyugati partja ellen, ugyan­azon a területen, ahol a keddi akciót végrehajtották — közöl­te Tel Avivban egy katonai szóvivő. A repülőgépek Szuez városától mintegy 100 kilomé­terrel délre megsemmisítettek néhány egyiptomi katonai szál­lítójárművet. A szóvivő nem nyilatkozott arról, hány gép vett részt a támadásban, de azt mondotta, hogy valamennyien sértetlenül visszatértek. Egy kairói kato­nai szóvivő ezzel szemben azt közölte, hogy az egyiptomi légelhárítás lelőtt egy támadó izraeli gépet, amely a Szuezi­­csatornába zuhant. (MTI) Alkotmánymódosítás Brazíliában Ered­ mény leten a rendőri ha­sza A háromtagú brazíliai ka­tonai junta kedden — az ál­lam vejeiei mett különleges in­tézkedések keretében — mó­­dosította az alkotmányt olyan­formán, hogy felforgató vagy forradalmi tevékenység esetén halálbüntetést lehessen ki­szabni. A juntának az a döntése, hogy felforgató tevékenység esetén halálbüntetés eszközé­hez folyamodik, drámaian bi­zonyítja,­­ mennyire súlyosnak ítéli meg az országban folyó jelenlegi gerillatevékenységet. Brazíliában csak a háború folyamán volt érvényben a halálbüntetés, s azt csak kémkedés vagy hazaárulás esetén lehetett kiszabni, gya­korlatilag azonban ilyen íté­letet soha nem hajtottak vég­re. A junta legújabb rendelke­zése értelmében „lélektani és forradalmi háború” esetén ki lehet szabni halálbüntetést, száműzetést, életfogytiglani fegyházat, illetve vagyonel­kobzást. A rendőrség időközben fo­kozott erővel folytatja az Elb­­rick amerikai­ nagykövet el­rablói utáni hajszát. Kedden két újabb gyanúsítottat tar­tóztattak le. Úgy tűnik, hogy az eddig letartóztatottaknak nem sok közük van az ame­rikai nagykövet elrablásához.­­ A vasárnap Mexikóba érke­zett volt brazil politikai fog­lyok kedden virágkoszorút he­lyeztek el a mexikói függet­lenségi emlékmű talapzatánál. A koszorún a következő fel­irat olvasható „A szabad Bra­zília a mexikói függetlenség hőseinek”. (MTI) „ Lóugrás ” és „Zöld Havel József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. A szovjet közvélemény fo­kozott figyelemmel követi a „NATO szeptember” gyanú­san megszaporodó militarista akcióit; a szeptember 8-tól 12-ig Nyugat-Németországban „Lóugrás” fedőnévvel terve­zett nyugatnémet—amerikai hadgyakorlatokat, majd ennek befejeztével a szeptember 13- án Dániában öt NATO-ország részvételével induló „Zöld expressz” manővereket. Mint a szovjet kommentáto­rok aláhúzzák: nemcsak a gyakorlaton résztvevő katonák és harci eszközök tömege szembetűnő, hanem — a „Ló­ugrás” esetében — az is, hogy a manőverekre a NDK hatá­rának közvetlen közelében kerül sor. A kihívó akciók el­sődleges célja az európai fe­szültség élezése, s ebben Bonné és Washingtoné a fősze­rep. Az Egyesült Államok és az NSZK — hívja fel a fi­gyelmet a kedd esti Izvesztyi­ja — mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy fejtetőre állított logikával a háborús hangulat általuk keltett szítá­sával „bizonyítsák be a NATO létjogosultságát.”­­ A Za Rubezsom szovjet he­tilap utal egy másik szem­pontra is. A bonni vezető kö­rök a hadgyakorlatok hideg­­háborús légkörét választási manővereik szolgálatába kí­vánják állítani. Helytelen lenne azt monda­ni, hogy a NATO lázas tevé­kenysége riadalmat kelt a szovjet közvéleményben. Mint az Izvesztyija kommentárja hangsúlyozza: az atlanti stra­tégáknak nem szabad megfe­ledkezniük arról, hogy semmi­féle harci „lóugrás” sem ké­pes megfélemlíteni a szocia­lista országokat. Mindeneset­re a háborús kalandorpolitika csak még inkább időszerűvé teszi a szocialista államoknak a budapesti felhívásban fog­lalt programját, amely elő­irányozza földrészünk bizton­sága szilárd garanciáinak megteremtését, az összeuró­pai együttműködés fejlesztését — húzza alá a szovjet kor­mány lapja. (MTI) Padagógusok kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról.) termében tanítványai legye­nek, akik az általa sugallt esz­mék rajongóivá váltak, aki­nek éltető eleme volt az isko­la, s nyugtalanságának oko­zója, hogy vajon eleget adott-e, miatta nem kalló­dott-e el valamelyik tehetség, segített-e azokon, akik kedve­zőtlen körülmények nehézsé­geivel birkóztak, aki igényes­ségével, következetességével, emberséges fegyelmező erejé­vel szerzett magának megbe­csülést, az megérdemli, hogy nyugodt, boldog, derült ősz legyen életében”. A köszöntő elhangzása után Ferencz Imre átnyújtotta Végh Erzsébetnek, Müller Pálnénak és Környei Józsefnek az aranydiplomát. Petri János gyémántdiplomát kapott. A kitüntetett pedagó­gusokat a pedagógusszakszer­vezet részéről Závorszky Ist­ván köszöntötte. A gyémánt- és aranydiplo­mát kapott pedagógusok ne­vében Végh Erzsébet és Kör­nyei József mondott megható­dott köszönetet. Az ünnepé­lyes diplomaátadás után a városi tanács művelődésügyi osztálya fogadást adott a gyémánt- és aranydiplomát átvett pedagógusok tiszteleté­re. 2 NOGRAD - 1969. szeptember 11., csütörtök Közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) A párt- és kormánydelegá­ció VDK-beli tartózkodása so­rán szívélyes beszélgetéseket folytatott a Vietnami Dolgo­zók Pártja és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság veze­tőivel: Le Duannal, Truong Vhinhel, Pham Van Donggal, Le Due Thoval, Vo Nguyen Giappal, Le Than Nghivel, Xuan Thuyval. A párt- és kormányküldöttség tolmá­csolta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­nak, a nemzetgyűlés állandó bizottságának, a kormánynak és az egész vietnami népnek azt a mély együttérzést, ame­lyet az SZKP Közpoti Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a mi­nisztertanács és az egész szov­jet nép érez Ho Si Minh elv­társnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága el­nökének, a VDK elnökének, a nemzetközi kommunista és nemzeti felszabadító mozga­lom kiváló személyiségének, Marx és Lenin hűséges tanít­ványának, a vietnami nép te­hetséges vezérének, a Szovjet­unió nagy barátjának halála miatt. A küldöttség közölte, hogy a kommunisták és az egész szovjet nép Ho Si Minh elvtárs iránti mély szeretete jeléül az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány úgy döntött, megörökíti emlékét a Szovjetunióban. A párt- és kormányküldöttség tájékoztatta a vietnami elv­társakat a kommunista építés területén végzett munkáról, s beszámolt a Szovjetunió kül­politikai akcióiról. A küldöttség erélyesen el­ítélte az amerikai imperialis­ták által a vietnami nép ellen kirobbantott agresszív hábo­rút és megerősítette elszánt­ságát, hogy továbbra is min­den szükséges segítséget meg­ad a harchoz és a szocializ­mus építéséhez a VDK-nak, a Dél felszabadításához és a haza békés egyesítéséhez. A Szovjetunió támogatja a DNFF és a dél-vietnami ide­iglenes forradalmi kormány átfogó tízpontos programját, erélyesen követeli az Egyesült Államoktól a vietnami ag­resszív háború beszüntetését, az összes amerikai és csatlós csapatok Dél-Vietnamból való feltétel nélküli kivonását. A vietnami elvtársak tájé­koztattak a vietnami népnek az amerikai imperialisták el­len vívott harcáról, leleplezték az Egyesült Államok vezető köreinek makacs törekvéseit a háború deamerikanizálására és „vietnamizálására” és meg­erősítették a vietnami nép el­tökéltségét, hogy újabb erő­feszítéseket tesz az Egyesült Álamok imperialistái ellen folyó harcban, az ország meg­mentéséért, a teljes győzelem kivívásáért folyó küzdelem­ben. A vietnami vezetők meleg köszönetet mondottak a Szov­jetunió pártjának, kormányá­nak és népének, amely sokol­dalú segítséget nyújtott és nyújt az amerikai agresszorok ellen az ország megmentéséért vívott harcban, valamint a VDK-ban folyó szocialista építésben, s megerősítették, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének rész­vétele Ho Si Minh elnök te­metésén őszinte kifejeződését jelenti annak a testvéri barát­ságnak és harci szolidaritás­nak, amely a két ország népei között kialakult. A vietnami nép pártja körül tömörülve „Ho Si Minh elnök útmutatá­sát követve, maximális erőfe­szítéseket tesz és hatékonyan hozzájárul a testvérpárok összeforrottságának helyre­­állításához a marxizmus—le­­ninizmus és proletár In­terna­­cionalizmus alapján a józan észtől és érzelemtől vezettet­ve.” A megbeszélések a szívé­lyesség és őszinteség légköré­ben, a szovjet és a vietnami nép testvéri barátságának és harci szolidaritásának szellemében folytak. (MTI) Thadden sikertelen kortesú­tja* Adolf von Thadden, az új­náci Nemzeti Demokrata Párt elnöke kedden kétnapos kor­­teskörútra indult, amelynek során északnémet városokba látogat el. Körútjának eddigi eredmé­nye: tüntetések, rendőri bea­vatkozások, náciellenes jelsza­vak és kisebb-nagyobb táma­dások a pártvezér ellen. A Majna partján fekvő Neu­­stadtban 100 főnyi hallgató­sága kórusban torkolta le Thaddennek azokat a kije­lentéseit, amelyekkel tagadta pártja fasiszta voltát. A gyű­lésen alig tíz NPD-tag volt jelen; baloldali diákok egy­idejűleg ellengyűlést tartottak, Darmstadtban 300 rendőr őrködött a tér körül, ahol Thadden beszélt. Hanauban több száz tüntető szakította félbe Thadden beszédét. Ol­­denburgban a tüntetők szá­ma meghaladta a háromezer főt. (MTI) Líbiai Arab Köztársaság Szeptember 1-én váratlan hírt közöltek a hírügynökségi jelenté­sek: Líbiában a fegyveres erők forradalmi parancsnokságának ta­nácsa megdöntötte a Királyságot és kikiáltotta a Líbiai Arab Köz­társaságot. A forradalom vezetői közleményben tettek hitet az an­­tiimperialista, antikolonialista és az arab haladás ügyét szolgáló külpolitikai és demokratikus, a haladó tömegekre támaszkodó belpolitika mellett. Az 1 759 540 km2 területű (kb. 19-szer nagyobb hazánknál) és 1 803 000 lakosú Líbia az 1960-as évek elejéig Afrika és az arab világ egyik gazdaságilag legelma­radottabb országa volt. A sivatagi ország lakossága ekkor zömmel nomád állattenyésztő volt, föld­műveléssel csupán az oázisokban és az olasz telepesek öntözött tengerparti földjein foglalkozta­k. Az ország legfőbb bevételei éve­ken át a világháborús roncsok eladásából .1942—43-ban nagy páncélos csaták folytak ezen a te­rületen, és az amerikai és brit támaszpontok bérleti díjaiból származott. A kőolaj kitermelést 1962-ben kezdte meg. Azóta a kezdeti 876 ezer tonnás évi ter­melés 1968-ban már 128 millió tonnára növekedett. Csővezeté­kek, kikötők épültek és jelentő­sen megnövekedett a munkásosz­tály is Jelenleg a világon a 4. kőolajtermelő ország, 1969-ben már 140 millió tonna olajat fog kitermelni. A termelést 90%­­­-ban­ amerikai, 10%-ban nyugat-európai és japán monopóliumok végzik. A termelt kőolaj nagy része Nyugat-Európába kerül. Az NSZK ebben az évben 40 millió tonnát vesz át. A hatalmas bevételek­ következtében, az állami költség­­vetés az 1961-es 13 millió font sterlingről 1968-ban 300 millió font sterlingre emelkedett. A líbiai ola­j szerepe a Szuezi-csatorna lezárá­sa óta megnövekedett, az ebből származó előnyöket azonban a királyi kormány a fennálló tár­sadalmi rend megszilárdítására használta. A szeptemberi forradalom az­ előjelek szerint lehetőséget ad az ország népének, hogy felzárkóz­hasson a többi haladó ország mellé és erősítse ezek egységét az arab nemzeti felemelkedésért és egységért vívott harcban. Csend Belfastban? Az augusztusi zavargások óta a legcsendesebb éjszakát élte át keddről szerdára virra­dóra Belfast. Egyelőre még nem sikerült megállapítani, milyen része volt ebben Chi­chester Clark miniszterelnök erélyes hangú rádióbeszédé­nek, vagy a hetek óta első ízben lezúdult óriási eső­mennyiségnek. Az ulsteri miniszterelnök beszédében elhangzottaknak megfelelően a brit csapatok „békefalat” kezdtek építeni Belfastban, hogy elválasszák egymástól a város ellenséges­kedő protestáns és római ka­tolikus negyedeit. Amint az első fa- és szögesdrótvonalak megjelentek, a katolikusok azonnal kijelentették, hogy nem hagyják lerombolni utcai barikádjaikat, amelyek véle­ményük szerint biztosabb vé­delmet nyújtanak számukra a protestánsok ellen. Hasonló szellemben nyilatkoztak a pro­testánsok vezetői is, akik ki­jelentették, hogy mindaddig nem bontják le saját barikád­jaikat, amíg a katolikusoké fennáll. (MTI) Ülést tartott a Szlovák KP elnöksége Ladovsky első titkár elnök­letével kedden ülést tartott a Szlovák KP Központi Bizott­ságának Elnöksége. Ezen meg­vitatták azokat az okmányo­kat, amelyeket a központi bi­zottság plénuma és elnöksége 1968. június 18-án, illetve augusztusban fogadott el. Meg­állapították, hogy az említett okmányok bizonyos helytelen politikai állásfoglalásokat tar­talmaznak, amelyek ellent­mondanak a Szlovák KP rend­kívüli kongresszusán elfoga­dott irányvonalnak, valamint a CSKP Központi Bizottsága 1968 novemberi és 1969 má­jusi plénumán elfogadott ha­tározatoknak. Mivel a szóban forgó állás­foglalások ellentmondanak a párt jelenlegi ismereteinek azokról a tényezőkről, ame­lyek a szövetséges csapatok bevonulásához vezettek, a Szlovák KP Központi Bizott­ságának Elnöksége elhatároz­ta, hogy érvényteleníti 1968. augusztus 21-én, 22-én és 23- án elfogadott határozatait. (MTI) A világuló meghódítása (1) • v Új eszközök ca világ megismeréséhez ÍRTA: GEORGI PETROV AKADÉMIKUS 1957. október 4-én a Szov­jetunió rádióállomásai rövi­den bejelentették, hogy a tu­dósok, mérnökök és munká­sok szellemi és fizikai közre­működése révén a Szovjetu­nióban Föld körüli pályára bocsátották a világtörténelem első mesterséges holdját. A hír, amelyet az egész világ rádióállomásai és lapjai át­vettek, új szakasz kezdetét, a kozmikus térség meghódítá­sának kezdetét jelentette. A világűr ostroma nagy ne­hézségekkel találta magát szemben. A feladatra mozgó­sítani kellett a korszerű tu­dományt, technikát és tech­nológiát. Ez mind sokba ke­rült. A hatalmas, esetleg több száz tonnás, korszerű rakéta a mai hagyományos üzema­nyaggal eredeti súlyának kö­rülbelül 2—4 százalékát kite­vő terhet képes röppályára juttatni első kozmikus sebes­séggel. A második kozmikus sebesség esetén már csak ere­deti súlyának körülbelül 0,5 százalékával képes megbir­kózni. Az irányítási rendszernek olyannak kell lennie, hogy­­ biztosíthassák a legponto­­­­sabb „célzást”. A probléma bonyolultságát tetézi, hogy ebben az esetben mozgó pont­ból kell célozni mozgó cél­pontra. Lássuk például a Ve­nus–4 automata űrállomás repülését. Földünk több mint 100 ezer kilométer/óra sebes­séggel halad pályáján. A Ve­nus ennél gyorsabban, kö­rülbelül 130 ezer kilomé­ter/óra sebességgel. A készü­léknek három és fél hónap múlva kellett a Venusra jutnia. A repülés utolsó stá­diumában a Venus 87 mil­lió kilométerre volt Földünk­től. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Venus kisebb mint a Föld (átmérője körülbelül 12 ezer 200 kilométer), akkor ez rendkívül kis célpont ek­kora távolságról. A repülések ilyen pontossá­gát az irányítórendszer biz­tosítja. Az irányítórendszer megbízható működésének problémája igen bonyolult, hiszen egy ilyen rendszer több ezer különböző mechaniz­musból és berendezésből áll, s az egész repülés eredménye ezeknek a munkájától függ. Összeköttetést kell teremte­ni a Földdel több százmillió kilométeres távolságokra, bár tudjuk, hogy a fedélzeti be­rendezések energiatáplálási lehetőségei a súly miatt kor­látozottak. Képzeljük el a Ve­nus—4 készüléket. Amikor a készülék közeledett a Ve­nus bolygóhoz, földi parancs­ra működésbe lépett a fedél­zeti rendszer, s addig forgat­ta az állomást, amíg annak egy különleges berendezése nem „észlelte” a Földet. Mi­után az űrállomás „észlelte” a Földet, a földre orientálód­va folytatta útját és rendkí­vül értékes tudományos ada­tokat sugárzott. Kétségtelen, hogy az ilyen kísérletekre, nem is beszél­ve a nagy kapacitású hordo­zórakéták megépítéséről, óri­ási anyagi eszközök kellettek, számos különböző szakmájú szakembert igényeltek. A kérdés természetszerűen vetődik fel: mit kap azért cserébe az emberiség? Miért kell meghódítanunk a kozmi­kus térségeket? Még Niels Bohr, a híres atomfizikus is kételkedik a kozmikus tech­nika fejlesztésére fordított hatalmas anyagi eszközök cél­szerűségében. A ráfordításokat igazolan­dó, már most rámutathatunk a kozmikus technikai eszkö­zök közvetlen gyakorlati fel­­használásra, ami gazdasági­lag előnyösebbnek bizonyul­hat, mintha más eszközökkel oldanánk meg ugyanezeket a feladatokat. Ebben a vonatkozásban példának vehetjük a kozmi­kus távközlés fejlesztésével kapcsolatos munkákat. A Szovjetunióban már rendsze­resen működik az Orbita­­rendszer, amely a központi tv-programokat az ország legtávolabbi sarkába is el­juttatja. Reléállomások háló­zatának kiépítése ennél töb­be kerülne. A rendszer továb­bi fejlődése idővel bizonyára lehetővé teszi az egyéni vé­telt is. És ennek óriási jelen­tősége lesz, ugyanis ellenke­ző esetben, rengeteg tv-állo­­mást kellene építeni ahhoz, hogy valamennyi lakos szá­mára biztosítsák a vételt, mi­vel a műsorokat csak a köz­vetlen beláthatóság övezetéig lehet fogni. Az állandó pályá­ra bocsátott mesterséges hold azonban a földfelület hatal­mas területét tudja „belátni” és biztosítani a közvetlen köz­lést, a rendkívül távoli pon­tok közötti távíró- és telefon­összeköttetést is. Lássunk er­re egy példát. Az Atlanti­óceánon keresztüli telefonhí­vások száma olyan gyorsan növekszik, hogy 1980-ban to­vábbi 12 kábelt kell lefektet­ni a két kontinens között. Ez igen sokba kerül. Ugyanezt a feladatot tökéletesen el tud­ja látni egy vagy két mester­séges hold. (Következik: A Föld időjárása)

Next