Nógrád, 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
Elkészültek a prototípusok a Győri Vagongyárban a Rába—Mann Diesel-motorral felszerelt speciálgépkocsikból. A különböző külföldi bemutatókon igen nagy sikert arattak a camion, nyergesvontató és tartálykocsik. A prototípusok elfogadása után jövőre megkezdődik a kis széria gyártása e* különleges gépjárművekből. Képünkön a nagy teherbírású 10 tonnán felüli gépkocsikon könnyen hozzáférhető a motor, egy ember segítségével felhajtható az egész kabin Üzemről üzemre /nem lehet ellentmondás Hogyan kezdődött? — Úgy éreztem, mintha a lábamból egyszercsak kiszállt volna az erő... Aki átélt már hirtelen rosszullétet, gondolhatja, milyen is volt. Fájt a fejem, hányinger kerülgetett, szédülni kezdtem. Azt hittem, nyomban lefordulok a székről. A látásom kezdett elhomályosulni. A munkatársaim vették észre, kikísértek levegőzni az udvarra, ahol egy kicsit összeszedtem magam. Német Józseffel, az üzem vezetőjével már körbejártuk a munkatermeket, amikor a belső teremben, ahol a pálmatex ragasztót használják, megkérdeztem: mi a véleménye a toluol okozta rosszullétekről? Mert sajnálatos módon, mint több forrásból értesültem róla, nem ez volt az egyetlen eset, amely az üzemben előfordult, hanem hasonló események sorozata keltett már-már pánikszerű hangulatot az üzemben dolgozó asszonyok körében. — Valóban több rosszullét fordult elő az üzemben — ismerte el. — Azt már nem tudnám megmondani, hogy ez mennyire írható, s mennyire nem a toluol számlájára. Kétségtelenül, egy időben a műszerek a megengedettnél nagyobb mértékű toluol szennyeződést mutattak ki a levegőben, s volt, aki érzékenyebben, mások szinte egyáltalán nem reagáltak rá. Mi megengedtük, hogy aki fejfájást, szédülést érez, kimehessen levegőzni az udvarra... Ez a kedvezmény korántsem oldotta meg a problémákat, mint az egyik asszony Közegészségügyi és Járványelmondta, „jó, jó, menjünk ki az udvarra, de mi teljesítményben vagyunk, akkor mikor fogunk keresni?”. Zábrádi Sándornét rosszulléte után Jánosné és Marton ügyi Állomás munkaegészségügyi laboratóriumának munkatársaival, akik aznap a munkatermek levegőjének toluol tartalmát mérték. Némellett a különösen kritikus ponton. Ök maguk is tarthatatlannak találták az akkori helyzetet, pedig a toluol nem szerzett számukra különösebben kellemetlen perceket A cipőiparban használatos Józsefné váltotta fel a szalag pálmatex ragasztó egyik alkotóeleme a toluol, amely az oldószer szerepét tölti be. A toluol egyszerű benzolszármazék, színtelen, émelyítő szagú folyadék, s van még egy kellemetlen tulajdonsága, hogy illékony, egyben mérgező anyag is, amely hatását akkor fejti ki, ha légzéskor a levegőből bejut az emberi szervezetbe. Zábrddi Sándorné, a Favorit Cipőipari Ktsz nagyoroszi üzemének dolgozója, így emlékezett vissza arra a napra, amikor egészen közelről megismerkedett a toluollal. Dr. Windegg György üzemorvos mondta el: — Az üzemben a múlt év májusában kezdődött meg a termelés. Már akkor a pálmatex ragasztót használták, de ennek veszélyessége a nyári időszakban nem mutatkozott meg. Az ablakok tárvanyitva álltak, működtek a ventillátorok, a helyiség légcseréje többé-kevésbé kielégítő volt. A problémák a hűvösebb napok beköszöntésével Az orvos hány nap múlva az eredményről Fónyad Béla tájékoztatott: — Talán egy évnél is régebbi ügy ez már — bocsátotta előre. — Ez év elején végeztünk először méréseket az üzemben, a levegőben akkor 200—360 milligramm toluolt találtunk, holott a megengedett felső határ 50 milligramm. Néhány hét múlva felszólították az üzemet, hogy az előírásos védőberendezést szereljék fel. Közben kitavaszodott, s a meleg napokkal lehetővé vált a termék természetes szellőztetése, a szokásos rosszulléti panaszok megszűntek. Az ősz azonban ismét készületlenül találta az üzemet, a mérgezési panaszokra tartani ütköztek ki, amikor az abla- szama egyszerre Ugrásszerűen sokat már nem lehetett nyit- megemelkedett, sorozatban fordultak elő a rosszullétek. Tudomásom szerint négy-öt dolgozót kellett kórházba szállítani. Kiszálltunk a helyszínre és haladéktalanul elrendeltük az üzem leállítását. Erre négy napon belül felsze Az üzemorvoshoz, aki egyben a község körzeti orvosa is, egyre többen fordultak panaszukkal. Az első komolyabb mérgezési esetet ki-ki szájíze szerint még megpróbálta így vették a védőberendezést... is, meg fagy is magyarázni. Ennek szenvedő részese egy _ ., , terhes mama volt, akit a ba- inta példa lassagyarmati kórházba szállítottak, s ott abortált. Egyesek úgy érveltek, hogy ehhez semmi köze a toluolnak, sőt az eseteket az illetékeseknek kötelességszerűen jelentő üzemorvosra is görbe szemmel kezdtek nézni. A legutóbbi mérések azt mutatják, hogy a munkaterem levegőjében átlagosan 42 milligramm toluol található, ami a dolgozók egészségét már nem veszélyezteti. Az ügy tehát, úgy tűnik, végre lezárult, néhány közérdekű tanul. Mindenesetre erőszakoltság levonására azonban felfejtetőre állított okfejtést tététlenül módot nyújt, felez fel, ha lappangó formában is, szembe kerülhettek egymással az iparpolitikai célkitűzések és a munkások egészségvédelmi követelményei. Fontos feladat a vidéki ipartelepítés, lehetőséget, kedvet kell csinálni hozzá az üzemeknek, de helytelen és káros az a szemlélet, hogy ennek érdekében mindent le kell nyelni, s aki nem ezt teszi, gáncsot vet az elképzelések elé. Az események menete azokat igazolta, akik úgy ítélték meg, hogy az iparpolitika és az egészségvédelem között nem lehet ellentmondás. Az üzemben találkoztam a A dolgozók egészsége nem lehet alku tárgya. Helytelenül cselekszik az a gazdasági vezető, aki erre a célra sajnálja a forintot, de azok is, akik a helyes cél elferdített politikumába burkolózva a nyilvánvaló mulasztásokat hallgatólagosan tudomásul veszik. A nagyoroszi toluol-ügy legyen intő példa, hogy hasonló eset, éppen a dolgozó emberek érdekében — se itt, se máshol ne ismétlődhessen meg. Kiss Sándor Rejtett tartalékok „Természetesen a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket a jövőben sem lehet a sorsukra hagyni. E termelőszövetkezetek gazdálkodása még hosszú ideig agrárpolitikánk fontos problémája marad. Ezek az üzemek megkülönböztetett támogatás nélkül nem tudnák fejleszteni gazdálkodásukat, e nélkül szorgalmas, hozzáértő munkával sem bitosíthatnának maguknak, az itt élő embereknek megfelelő jövedelmet. Éppen ezért e szövetkezetek megkülönböztetett állami támogatását fenn kell tartanunk. Az állami támogatás rendeltetése továbbra is elsősorban a személyes jövedelemben országosan mutatkozó túlzott különbségek csökkentése, főként a termelőtevékenység fejlesztése révén. De nem feladata az eszközellátottságban, s a gazdálkodás különböző mutatóiban jelentkező különbségek megszüntetése.” Ezeket a mondatokat Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese Agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdései címen elhangzott előadásából idéztem. Megyénket különösen érinti mindaz, ami a mostoha körülmények között gazdálkodó tszef megerősítésére és talpra állítására vonatkozik, hiszen a hegyvidéki viszonyok és a nagyarányú erózió következtében igen sok tsz-ben hiányoznak azok az adottságok, amelyek nemcsak a bővített újratermeléshez, hanem sok esetben az egyszerű újratermeléshez is hiányoznak. Állami támogatás nélkül elképzelhetetlen lenne ezeknek a szövetkezeteknek fejlesztése. Megyénkben nagyon hatásos eszköznek mutatkozott az árkiegészítő dotáció, amely a termésátlagok és -hozamok növelésére ösztönöz. Mindez nem jelenti azt, hogy az állami segítség önmagában mindent megold, mert az állam minden segítő intézkedése feltételezi a tsz-tagság és a vezetők szorgalmas és hozzáértő munkáját, nagy körültekintését, mindenre kiterjedő fokozott igyekezetét. Jól tudjuk, és szövetkezeteink eddig közismertté vált idei eredményei is azt igazolják, hogy a tsz-tagság többsége szorgalmasan helytáll és a gazda gondosságával, pontosságával és lelkiismeretességével fáradozik azon, hogy földjének termőerejét növelje és okos gazdálkodással szebbnél szebb eredményekkel viszonozza államunk hozzájárulását. Egyidejűleg a mezőgazdaság irányításával, támogatásával, érdekeinek képviseletével megbízott szervek is mindent elkövetnek, hogy hasznos, megfontolt javaslatokkal könnyítsék, segítsék a mostoha viszonyokkal küszködő tsz-ek erőfeszítéseit, fáradozását. Vitatta a kérdést és javaslatokat állított össze a Pásztói Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, más járásokban is vizsgálatokat végeztek, s már az év elején terjedelmes tanulmányt terjesztett a végrehajtó bizottság elé a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya. Azóta a tanulmány magasabb fórumokat is megjárt, a vb és a tanács észrevételei alapján némi módosításokat hajtottak végre rajta, s ma már minden érdekeltnek rendelkezésre áll a megyei pártbizottság első titkárának előszavával a csaknem száz gépelt oldalas, A Nógrád megyei kedvezőtlen adottságú tsz-ek helyzete című tanulmány. S nyugodtan állíthatjuk, hogy ebben a tárgykörben ez eddig a legalaposabb, legkörültekintőbb, minden részletet figyelembe vevő munka. Nem alkalmas az itt rendelkezésre álló terjedelem a tanulmány elemzésére, egyébként is egy korábbi alkalommal már részletesebben kitértünk rá, viszont nagyon tanulságos néhány elvi jelentőségű megállapítás éstapasztalat megemlítése, így többek közt figyelemre méltó különbséget tesz már a történelmi visszatekintésének szánt bevezetőben is „gyengén gazdálkodó” és „kedvezőtlen adottságú” termelőszövetkezetek között. Mint a tanulmány megállapítja, a kezdeti években szubjektív ok miatt gyenge eredményt elért tsz-ek na része megerősödött. Tehát a vezetésben, védelem-elosztásban, a vezetők és tagok érdekeltségében létrehozott változtatások önmagukban is javítottak a szóban forgó gyenge tsz-ek helyzetén. Más és nehezebb feladat várt és vár azonban a vezetőkre és tagokra egyaránt azokban a tsz-ekben, ahol objektív okok miatt nem lehet a termésátlagokat, hozamokat más tsz-ekkel egyenlő ütemben növelni, ahol a belterjes gazdálkodásnak megannyi természeti és közgazdasági akadálya van. Márpedig megyénkben az úgynevezett gyenge tsz-ek közül az ilyenek vannak túlsúlyban. Ámde, amint ez a tanulmányban is olvasható, a korábban a gyenge kategória határán ingadozó tsz-ek (adottságaik alapján) tartósan gyengének minősülnek, támogatásban részesülnek, így gazdasági megszilárdulásukra nagyobb lehetőség van, mint korábban VU/nni ehhez még azt is hozzátenném, VISEUUl hogy a tapasztalatok megfelelő elemzése, kicserélése arra is módot nyújt, hogy a kedvezőtlen adottságok közt is elérjék tsz-eink az optimális termésátlagokat, megközelítsék az optimális árbevételt, illetve jövedelmet. Valljuk be ugyanis, hogy vannak még rejtett tartalékok kedvezőtlen adottságú szövetkezeteinkben is, hiszen ha csak az állami támogatást nézzük, azt sem hasznosítják egyenrangúan — többek közt az ide: hozamok, termésátlagok is arról tanúskodnak Van ok tehát elemzésre, az egymástól való tanulásra, a tapasztaltak mielőbbi, gyors átültetésére. Ezért is tekintünk nagy várakozással a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Magyar Agrártudományi Egyesület Agrárgazdasági Társasága szervezésében Salgótarjánban megrendezésre kerülő, csütörtöki országos tanácskozás elé, amelynek vitaindító előadása a következő, hosszú címet viseli: A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek állami támogatásának Nógrád megyei tapasztalatai és továbbfejlesztésének időszerű kérdései. Ismételt alkalom ez arra, hogy országos összehasonlítások alapján, országos vezetők és szakemberek véleményét meghallgatva egy újabb lépést tegyünk a kedvezőtlen adottságú tsz-ek gazdálkodásának fejlesztésére. Lakos György Útban van a törmelék A KPM Egri Közúti Igazgatóság salgótarjáni kirendeltsége és az Egri Közúti Építő Vállalat építésvezetősége közös levélben fordult hozzánk, hogy a salgótarjáni déli csomópontban levő ház bontása és a törmelék késedelmes elszállítása miatt az út építését nem tudják befejezni. Sürgős intézkedést kérnek, hogy az útban levő törmelék elszállításával a terület szabaddá váljon, s ígéretükhöz híven az utat decemberben átadhassák a forgalomnak, már csak azért is, mert a jelenlegi forgalom-elterelést csupán szükségmegoldásnak lehet tekinteni, huzamosabb időn keresztül ezt az állapotot fönntartani nem lehet. Iparhatósági jogkör A községi tanácsok jogkörének kiterjesztését jelenti az a megyei tanács vb-határozat, amely Kisterenyének és . .... . Nagybátonynak iparhatósági rancslapujto és Nagyharkány községi tanács önállóan dönti el kinek, milyen iparengedélyt ad ki. Január elsejével hajogkört adott Ez azt jelenti, hogy az előbb említett két is megkapja jogkört. az iparhatósági Új világítótestek NÓGRÁD — 1969. december 3., szerda Az Üvegipari Művek első ízben írt ki a világítótestekre, állólámpákra és csillárokra országos pályázatot, az Üvegipari Műveknél dolgozó tervezők részére. Salgótarjánból a három tervező: Takács Géza, Váradi Jánosné és Erdei Sándor tervező 17—12 pályamunkával szerepel. Képünkön: néhány érdekes asztali lámpa 3