Nógrád, 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
jjléspyp« a JSWP KB plénuma Szentélyváltozások a párt-állami vezetésben A Prágai Vár Spanyol termében szerdán megkezdődött a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma. A plénum napirendje: egyes személyi intézkedések megvitatása, a párt gazdasági politikájának fő kérdései, beszámoló a Központi Bizottság Elnökségének tevékenységéről az előző plénum óta eltelt időszakban, a párt cselekvőképessége fokozásának kérdései a párttagsági tagkönyvek kicserélésével kapcsolatban, a határozati javaslatok megvitatása és elfogadása. A plénum első napján Vasil Bilak elnökölt. Az első napirendi pontról Gustáv Husák, a Központi Bizottság első titkára, a második napirendről pedig Vaclav Hula miniszterelnök-helyettes, tervezésügyi miniszter mondott beszámolót. A második napirendi pontként Vaclav Hula miniszterelnök-helyettes, tervezésügyi miniszter terjesztette elő jelentését. Megállapította, hogy a csehszlovák népgazdaság helyzete súlyos, de nem kritikus. 1968- ig a háború előtti színvonalhoz képest a nemzeti jövedelem három és félszeresére növekedett, ami lehetővé tette, hogy a lakosság személyi fogyasztása 1948 és 1968 között megháromszorozódott. A szocializmus építése során — mutatott rá az előadó — kiemelkedő sikereket értünk el a cseh és szlovák országrészek között történelmileg kialakult különbségek megszüntetésében. Ezután emlékeztetett arra, hogy tavaly a szocialistaellenes erők nyílt fellépését követően az áprilisi plénum után adódott csak lehetőség arra, hogy a párt- és az állami szervek erejük és energiájuk legalább egy részét a gazdasági problémák megoldására irányítsák. A miniszter beszédének további részében az 1970-es népgazdasági terv fő célkitűzéseit abban jelölte meg, hogy megakadályozzák az inflációt, ne engedjék meg a fejlődés dinamikájának csökkenését, stabilizálják a belső piacot, a biztosítsák a külkereskedelmi mérleg és a beruházások optimális alakulását. A CSKB KB Elnökségének és Gustáv Husák beszámolójának alapján, vita után, a plénum tudomásul vette a pártelnökség jelentését a Központi Bizottság 1969. szeptember 26-i ülésének felhatalmazása alapján végrehajtott káderváltozásokról és ezeket jóváhagyta. A Központi Bizottság jóváhagyott a kerületi pártbizottságok ajánlására történt több lemondást a CSKP KB tagságáról. Jóváhagyta Alexander Dubceknak a Központi Bizottság Elnöksége javaslatára benyújtott lemondását a CSKP KB tagságáról. A plénum elfogadta Oldrich Cerník, Karel Polacek és Stefan Sadovsky lemondását a CSKP KB elnökségi tagságáról, Cerník egyidejűleg lemondott miniszterelnöki tisztségéről, Polacek a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének funkciójáról és Sadovsky a CSKP KB titkársági tagságáról, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkári tisztségéről és az SZKP KB titkársági tagságáról. A CSKP KB Elnökségének megüresedett helyeire titkos szavazással Antonin Kapeket, Josef Korcakot és Josef Lenártot választották. A Központi Bizottság a CSKP KB Elnökségének póttagjává választotta Dalibor Hanest, Vaclav Hutát és Alois Indrát. Tekintettel arra, hogy Lubomir Strougalt állami funkcióval bízták meg, a Központi Bizottság felmentette őt a CSKP KB titkári, titkársági tagsági és a Cseh Iroda elnöki és titkári funkciójából. • E tisztségekre Josef Kempnyt választotta meg. A Központi Bizottság jóváhagyta Jan Fejük megválasztását a CSKP KB Titkárságába és a Központi Bizottság titkári funkciójába. A CSKP KB jóváhagyta Miroslav Moc megválasztását a CSKP KB Titkárságának tagjává. A CSKP KB egyetértését nyilvánította azzal a javaslattal, hogy Jozef Lenártot megbízzák a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára tisztségének betöltésével. Egyúttal felmentette a CSKP KB titkári funkciójából. A CSKP KB elfogadta Ladislav Karda és Oldrich Matejka lemondását a CSKP KB Cseh Irodájának tagságáról és Jaroslav Kozel lemondását a titkári funkcióból. Antonín Kapeket felmentette a CSKP KB Cseh Irodája titkári és titkársági tagsági funkciójából. Jóváhagyta Karel Beranek, Evzen Erban és Bedrich Svestka cseh irodai tagságát. Hasonlóképpen jóváhagyta Jan Baryla, Leopold Kovalcik és Vaclav Svoboda cseh Irodai titkári funkcióját. A Központi Bizottság Jan Pillért javasolta a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa elnöki tisztségének betöltésére, Dalibor Hanest pedig a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság Központi Bizottsága elnöki tisztségére ajánlotta. A Központi Bizottság meghatalmazta a CSKP KB Elnökségét: szükséges esetekben továbbra is hajtson végre káderváltozásokat, azzal, hogy ezeket a változásokat később a plénum elé terjesztik jóváhagyás végett. Oldrich Cerník csehszlovák miniszterelnök szerdán benyújtotta lemondását Svoboda köztársasági elnöknek. Vele együtt lemondott Josef Kempny miniszterelnök-helyettes, valamint Josef Krejer, Jan Pelnar, Koloman Boda miniszterek és Vaclav Dvorak, Jan Majer, Andrej Barcak, Vlasta Brabcova, Karel Kulka és Karol Martinek államtitkárok. A köztársasági elnök a lemondásokat elfogadta, s egyidejűleg a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága Elnökségének javaslatára dr. Lubomir Strougalt nevezte ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökévé. Svoboda elnök ezenkívül az alábbi minisztereket nevezte ki: Josef Korcák miniszterelnök-helyettes, Rudko Kaska belügyminiszter, Andrej Barcak külkereskedelmi miniszter (az erről a tisztségről lemondott Hamouz miniszterelnök-helyettes utóda), Oldrich Cerník miniszter, a műszaki, fejlesztési és beruházási bizottság elnöke (Miloslav Hruskovic miniszterelnök-helyettes erről a funkciójáról lemondott), Jimrich Zahradnik miniszter, az iparügyi bizottság elnöke, Bohuslav Vevera miniszter, a mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottság elnöke, Karel Martinek miniszter. A Nemzeti Front Központi Bizottságának Elnöksége jóváhagyta a CSKP KB javaslatát az államtitkári funkciók megszüntetéséről, tekintettel az állami adminisztráció leegyszerűsítésének szükségességére. A Cseh Nemzeti Front Központi Bizottsága Elnökségének javaslatára a Cseh Nemzeti Tanács Elnöksége a lemondott Josef Kempny cseh miniszterelnök helyére Josef Korcakot nevezte ki. A csehszlovák kormány új tagjai és Josef Korcák szerdán letették a hivatali esküt. (MTI) Sidberg Két élete volt... Philip Blaibergnek két élete volt: az egyik, amit a sajtó festett róla, a rugbyző, szórakozó, jó étvágyú gyógyultról, a másik pedig szüntelen harc volt a halállal. Ezt a felesége* mondja a világ második szívátültetéses betegéről, aki — mint emlékezetes — 594 napot, rekordidőt élt új szívvel. Blaibergné a Bellezza című római női hetilapnak írt cikket. Elmondja: az 594 napról Blaiberg valójában 248-at töltött a Groote Schuur kórházban, élet és halál között lebegve. Az otthoni napok közül 95-öt töltött ágyban. Naponta 32— 100 tablettát kellett szednie. ..Hivatalosan jól volt, tűrhető étvággyal evett, rugbyzett, teli volt életkedvvel. Valójában a dolog másként festett. Reggel 9-től délután 5- ig a férjem nyolc és fél órán át szenvedett, ez alatt csak azért kelhetett fel, hogy megborotválkozzék, lezuhanyozzon, átöltözzön.” A Bellezza munkatársa ezek után megkérdezte: vajon miért volt szükséges Blaibergnek erre a „kettős életre, amely oly sok reményt ébresztett a szívbetegekbe? Blaibergné szerint azért, mert a fokvárosi fogorvos szerette a sikert, a hírnevet, amely azzal járt, hogy úttörő jellegű műtétet végeztek rajta. Egy kicsit ezzel is bosszút tudott állni balsorsán. Egyébként cikkeket írt könyvekbe és hetilapokba, interjúkat adott, fényképezni engedte magát pénzért. Azt tanácsolta feleségének, hogy cselekedjen hasonlóképpen. »Amikor majd elmegyek« —* mondotta nem sokkal halála előtt — szükséged lesz a pénzre”. (MTI) NÓGRÁD 1970. január 29., csütörtök n Nigéria tudja kik a barátai A nigériai Vöröskereszt kedden bejelentette, hogy több mint 39 000 tonna súlyú élelmiszerrel rendelkezik, amelyet szétoszt a hadműveleti területeken élő lakosság között. Ezekben a körzetekben 18 városban állítottak fel vöröskeresztes elosztó bizottságokat. A lagosi kikötői hatóságok közben arról számoltak be, hogy különböző hajók, több mint 59 000 tonna élelmiszert szállítottak Nigériába, a kelet-nigériai lakosság számára. A UPI hírügynökség jelentése szerint megérkezett Lagosba azoknak a római katolikus misszionáriusoknak és apácáknak az első csoportja, akik Port Harcourtban rekedtek, miután a szakadár Biafra összeomlott. A misszionáriusok legtöbbje a katolikus Caritas segélyszervezethez tartozott. Nigéria már korábban feketelistára tette a Caritast, mert ez a szervezet hathatós támogatást nyújtott az Ojukwu-rezsimnek. Ennek megfelelően egyes külföldieket ki fognak utasítani az országból. A Nigériai Rádió kedden este kommentárt sugárzott, amelyben megemlékezett arról, hogy bizonyos külföldi hatalmak, amelyek korábban Ojukwu szakadár törekvéseit támogatták, most Nigéria „barátainak” próbálják feltüntetni magukat. (MTI) Hazánk és az NDK Hazánk külkereskedelmi forgalmából, több mint 10 százalékkal részesedik az NDK, és így partnereink sorában a második helyet foglalja el. (Magyarország, az NDK partnerei között az 5. helyet foglalja el) A forgalom értéke az elmúlt évben több mint 4,8 milliárd devizaforint volt. A fejlődés túlszárnyalta a tervezett ütemet, így az 1966—70-es évekre megkötött hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásban előírt szintet három év alatt elértük, ami 42,9 százalékos növekedésnek felel meg. Az 1970-es évben a külkereskedelmi kapcsolatok további bővítése várható (tervek szerint kivitelünk 10 százalékkal, behozatalunk 20 százalékkal növekedik). A forgalom áruszerkezetét vizsgálva a magyar kivitelben nagy súllyal szerepelnek az ipari termékek, amelyek közül többnek egyik legnagyobb piaca az NDK. 1970-ben a gépek részesedése 45 százalék lesz, míg a mezőgazdaság termékei : gyümölcs, húskészítmények, konzervek, vetőmagok stb. 30 százalékot adnak. Az NDK szerszámgépet, ipari berendezéseket (például a visontai lignitbánya külszíni fejtőberendezései), gépjárműveket és vegyipari cikkeket szállít. Külkereskedelmi partnerünk gazdasági helyzetét tekintve fejlett ipari ország. Önérc; az ipari termelésével a világ Káltságon a 7. helyen áll Kén: Barnaszén: 1. —TERRA — 3. Villamos energia: 5. Az NDK helye Európában Magnát: 5. (Szovjetunió nélkül) Nitrogénműtrágya: 6. Terület: 15. Műszál: 6. Lakosság: 9. Kősó: e. Ipari termelés: 5. igazolhatóam gyilkoltak... A „Fekete párducok” elnevezésű néger szervezet vezetőinek — Hamptonnak és Clarknak — , megölésével, a gyilkosság körülményeinek vizsgálatával megbízott vádemelő esküdtszék döntése szerint az akcióban résztvevő rendőrök „igazolható körülmények között” gyilkolták meg a két néger vezetőt. A döntés ó yási felháborodást keltett az Egyesült Államk zsidó köreiben. Jól tájjJkozott források szerint az esküdtszék által folytatott vizsgálat korántsem volt tárgyilagos — az esküdtek csakis a rendőrök vallomásait hallgatták meg. Az „igazolható körülmények között végrehajtott gyilkosság” kifejezés manapság a „lincselés” kendőzésére szolgál — nyilatkozta egy polgárjogi vezető. Richard G. Kleindienst amerikai igazságügyminiszter-helyettes kedden a vádakat alaptalanoknak minősítette, és azt állította, hogy azok „csakis a Párducok propaganda céljait szolgálják.” Az NDK a világsajtóban A NÉMET Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság vezetőinek levélváltása, Willy Brandt beszéde „A nemzet helyzetéről” Walter Ulbricht nemzetközi sajtóértekezlete, a világ lapjai számára időszerűvé tette, hogy ismét foglalkozzanak az NDK jelentőségével, helyzetével a világban. „Ünnepük államunkat” —• írta még az NDK megalakulásának 20. évfordulóján a Die Zeit nyugatnémet hetilap — és a maga feltett kérdésére „Valóban indokolt az ünneplés?” így válaszolt: „az NSZEP és barátai számára kétségtelenül. Amikor életre hívták az NDK-t mint államot, nem kevés nyugatnémet politikus úgy vélte, hogy ez a mesterséges képződmény egy évig sem maradhat fenn.” „Szilárd gazdasági erő, politikai folyamatosság és növekvő külpolitikai jelentőség jellemzi az NDK-t húsz évvel megalakulása után. Az NDK már jóval hosszabb ideje áll fenn, mint annak idején a weimmari köztársaság, vagy a hitleri Németország; ha hozzászámítjuk az 1945 évtől kezdődő előtörténetét, úgy majdnem olyan öreg, mint a weimari állam és a „harmadik birodalom” volt együttesen« — hangzott a bonni Vorwaerts cikkében. Egy könyvbírálat formájában nagy cikket jelentetett meg a Frankfurter Rundschau is ,Az NDK nem zóna többé” címmel. A Le Monde francia polgári lap most — jóval az évforduló után — cikksorozatot szentelt az NDK-nak. Beszélt a többi között a lap arról, hogy Berlinen kívül is „országsáért, új lakótömbök és városnegyedek bújtak ki a földből”. Megállapítja a cikksorozat, hogy az állam „nagy erőfeszítésre hajlandó” a sport fejlesztéséért, és „a lakosságnak körülbelül egyharmada sportol”. Az érdeklődők legalább annyira megtöltik a színházakat, mint a stadionokat. Az NDK-ban mintegy száz színház van és ezekben évente 12—13 millió a látogató. A cikksorozat kiemeli annak jelentőségét, hogy „Kelet-Németország” a világ 8. ipari hatalmassága és ennek alapját a többi között abban látja, hogy „megértették az elektronika forradalmának jelentőségét: az elektronikus anyagok termelése 20 év alatt 927-szeresére növekedett.” Szól a cikksorozat arról is, hogy „a tudományokat közelhozták a termeléshez”. Ennek megfelelően „az eredmények figyelemre méltóak. A nemzeti jövedelem először lépi át a 100 milliárd márka küszöbét.” Részben szokványos (a világsajtó túlnyomó többsége), részben érdeklődésre vadászó címek alatt számolt be a két német állam vezetőinek Levélváltásáról, a Willy Brandtbeszédről és Walter Ulbricht sajtókonferenciájáról a világsajtó. A SAJTÓKONFERENCIA iránti érdeklődés rendkívüli méreteit a Die Presse sem hallgathatta el: „mindenki megjelent, akit Walter Ulbricht meghívott”. Jelen voltak — részletezi — a nagy nyugati újságok, rádiók és televízió-állomások tudósítói, a H^manista pártok aaitópumáinak képviselők A Ulribrio Merm £ U “ több l £ ÖZÖM Ulprichtmak az 1961 augusztusában Berlinben emelt véannak filTO- m<?adott szavait, annak leszögezett, hogy arra jelenleg is szükség van s arról vitázni nem lehet. A svájci lap, a Diet Tat leszögezte, hogy Bonnban a sajtókonferencia „különböző visszhangot keltett”. A svájci Neue Züricher Zeitung is rámutatott, hogy „a legkülönbözőbb módon foglalt állást Wily Brandt ellenzéke is. Teljesen elvetik a közeledést azok a sajtószervek, amelyek alapjában és összességében szembefordulnak Willy Brandt keleti politikájával és részleteiben ellenzik, részben megértően fogadják az olyan tendenciákat képviselő lapok, amelyek együtt tudnak haladni Brandt keleti politikájával, ha azt és általában, a kancellár egész politikai vonalvezetését teljesen követni nem is akarják”. Különben a „németközi párbeszéd” valamennyi mozzanatainak értékelése, különféle elgondolás, sok árnyalattal jelentkezik, nemcsak az NSZK-sajtóban, de világszerte. Mind több kommentár utal rá, hogy a „realitásokat” —■ a nyugati sajtóban is gyakran használják most e kifejezést — semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni. Willy Brandt nem tehetett egyebet — írja a londoni Sunday Express „Willy Brandt átnéz a falon” című terjedelmes írásában — minthogy „nyilvánosan elismerje: az NDK a Kelethez tartozik” és hogy minden tőle telhetőt megtegyen, az adott helyzetben. A Le Monde vezércikkben utal rá: először hangzott el bonni kancellár szájából, hogy „két német állam létezik”, ami a párizsi lap szerint „olyan rangot ad az NDK-nak, amelyet nem kapott meg két évtized alatt”. Nem hallgatja el a lap ugyanakkor azt sem, hogy Walter Ulbricht változatlanul az NDK nemzetközi jogi elismerését követeli. A világsajtó hírül adta, hogy Brandt hamarosan „meg akarja kezdeni a tárgyalásokat a másik német állammal” — nemzetközi jogi elismerés nélkül. Mint ismeretes Walter Ulbricht ezt nem fogadta el. A Figaro hangsúlyozza, hogy Willy Brandt előbb-utóbb minden népi demokráciával diplomáciai kapcsolatba kíván lépni. A PRAVDA JANUAR 27-i számában kommentálta a bonni kormánynak Berlint illető magatartását azzal összefüggésben, hogy a nyugatnémet Bundestag frakciói Nyugat-Berlinben üléseznek. A cikkíró felhívja a figyelmet, hogy „Bonn mostani nyugat-berlini provokációi éppen arra az időszakra esnek, amikor az NDK a nyugatnémet kormánynak olyan szerződés megkötését indítványozta, amely lehetővé tenné a kapcsolatok rendezését a két német állam között, valamint Nyugat-Berlinnel, amelyet önálló politikai egységnek tekintenek,”