Nógrád, 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-25 / 47. szám
Péter János Belgiumban Péter János külügyminiszter Pierre Harmel belga külügyminiszter meghívására kedden délután ötnapos hivatalos látogatásra Brüsszelbe érkezett. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli repülőtéren Pierre Harmel belga külügyminiszter, E. Indekeu, a Belga Királyság budapesti nagykövete, valamint a belga külügyminisztérium számos magas rangú vezetője fogadta. A repülőtéri fogadtatásnál ott voltak Molnár László, brüsszeli magyar nagykövet és a nagykövetség beosztottai. . A belga parlament belga—magyar csoportja kedden este a Carlton Szállóban vacsorát adott Péter János külügyminiszter és kísérete tiszteletére. A két külügyminiszter ma délelőtt kezdi megbeszéléseit a külügyminisztérium épületében. (MTI) Péter János a Ferihegyi repülőtéren. Mellette jobb oldalt: Michel Szervais, a Belga Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője Hadműveletek Laoszban A Patet Lao rádiója kedden jelentést adott ki a Kőedénysíkságon február 15-e és 19-e között lefolytatott hadműveletekről. Eszerint a hazafias erők február 15-én és 16-án a kormánycsapatok tíz állását foglalták el, miközben sok ellenséges katonát megöltek, illetve megsebesítették, s lelőttek egy F—4 Phantom típusú repülőgépet, egy L—19 típusú gépet pedig megrongáltak. Február 18-ára virradóan a Patet Lao fegyveres erői támadást intéztek a Kőedénysíkságtól mintegy ötven kilométerre délre levő Long Chent ellen. Ezenkívül támadást intéztek Xieng Kohouang vidékén több ellenséges állás ellen, amelynek során több száz ellenséges katona harcképtelenné vált, továbbá tíz amerika repülőgép és nagy mennyiségű fegyver és hadianyag megsemmisült — fűzi hozzá a Patet Lao rádiója. (MTI) —9 i—L' Bachmann öngyilkos lett Kedden hajnalban holtan találták nyugat-berlini cellájában Josef Bachmannt, aki 1968 áprilisában sikertelen merényletet hajtott végre Rudi Dutschke nyugatnémet diákvezető ellen. A nyugat-berlini rendőrség közlése szerint Bachmann egy műanyagzacskót húzott a fejére és a helyszínre siető orvosok már csak a fulladás okozta halált tudták megállapítani. A 25 éves Bachmannt emberölési kísérletért 1969 márciusában egy nyugat-berlini esküdtszék hétévi börtönbüntetésre ítélte. Bachmann a börtönben már több ízben megkísérelte az öngyilkosságot. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1970. február 25., szerda Gromiko Berlinben tárgyal A Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására kedden hivatalos látogatásira Berlinbe érkezett A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter. A szovjet vendéget a berlin-schönefeldi repülőtéren O. Winter, az NDK külügyminisztere. P. A. Abraszimov, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete és más személyiségek fogadták. (MTI) Egyiptomi légitámadás Arafat nyilatkozata Egyiptomi vadászbombázók kedden reggel támadást intéztek az izraeli csapatok Sinai-félszigeten kiépített állásai ellen, a Szuezi-csatorna központi szektorában. Ezt az egyiptomi fegyveres erők szóvivője közölte. A szóvivő hozzáfűzte, hogy az egyiptomi harci repülőgépek bombázták az izraeli tüzérségi állásokat és páncélos összevonásokat Valamennyi egyiptomi repülőgép sértetlenül tért vissza támaszpontjára. Jasszer Arafat, a Palesztinai gerillák vezetője kedden az ammani jogászklubban sajtóértekezletet tartott, s ezen kijelentette, hogy a jordániai kormány és a kommandók ellentéte „múlékony válság” volt. Arafat nem közölt részleteket a válságot lezáró, vasárnap létrejött titkos megállapodásról, csak annyit mondott, hogy sikerült visszaállítani a február 10-e (a Jordán kormány biztonsági intézkedéseit ezen a napon hozták) előtti helyzetet. Arafat az egész Palesztinai ellenállási mozgalom nevében szólva határozottan cáfolta, hogy a kommandócsoportok valamelyikének is köze volna a Swissair svájci légitársaság gépének szombati katasztrófájához. A palesztinai felszabadítási szervezet vezetője hangoztatta, hogy a mozgalom elhatárolja magát a polgári személyek elleni merényletektől, bárhol is történjenek azok. Az egyesített parancsnokság hamarosan alaposan meg fogja vizsgálni a repülőgépek elleni támadások egész problematikáját. Szovjetunióbeli látogatásáról Arafat kijelentette, hogy a palesztinai forradalmárok képviselőjeként látogatott el a Szovjetunió baráti népéhez. Mint mondotta, a szovjet vezetők nagy megértést tanúsítottak a palesztinaiak céljai iránt. (MTI) Két elnök a Fehér Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök katonai díszpompával, ünnepélyes keretek között fogadta kedden Washingtonban Pompidou elnököt, aki első hivatalos látogatására érkezett az Egyesült Államokba. A francia elnök már hétfőn megérkezett az amerikai fővárosba, ahol Nixon képviseletében Agnew alelnök fogadta a repülőtéren. Pompidou az éjszakát a Camp David-i elnöki nyaralóban töltötte és kedden helikopteren érkezett a Fehér Házhoz, ahol Nixon, Agnew, Rogers külügyminiszter és az amerikai kormány számos más tagja köszöntötte. Az ünnepélyes fogadtatás tárgyalásai Irázban után a két elnök azonnal megkezdte tárgyalásait. A több mint egyórás első megbeszélés után Pompidou részt vett az országos sajtóklub ebédjén, és válaszolt az újságírók kérdéseire látogatásával és Franciaország politikájával kapcsolatban. A francia elnök az országos sajtóklubban mondott beszédében ismételten aláhúzta a szoros kapcsolatokat az Egyesült Államok és Franciaország között. Pompidou hangsúlyozta: a barátság nem jelent feltétlenül felhőtlen viszonyt, és időnként mindkét ország ragaszkodik politikájának függetlenségéhez. Este a francia elnök tiszteletére Nixon adott díszvacsorát a Fehér Házban. POMPIDOU francia elnök február 23-án Washingtonban megkezdte tárgyalásait Nixonnail. Formailag a látogatás viszonzása Nixon 1969 elején tett párizsi vizitjének. Politikailag azonban jóval többről van szó. Egy esztendővel ezelőtt Nixon Párizsban még De Gaulle-lal nézett farkasszemet, akinek belpolitikai bázisa meggyengült ugyan, külpolitikájában azonban még változatlan erővel képviselte az amerikai politikától való függetlenülés eszméjét. A tábornok azóta magányából figyeli az eseményeket, és az amerikai elnök látogatását olyan utód viszonozza, akit általában a politikai átmenet emberének tekintenek. Az átmenet emberének abból a szempontból, hogy átformálja az amerikai hegemóniával való szembenállás gaulletsta politikáját, és kialakítsa a Párizs—Washington közötti megértés légkörét. Ez az, amit a francia politikában „glissement”-nek neveznek, azaz ,,csúszásinak az atlanti, pontosabban amerikai pozíciók felé. Hogy ez mennyire így van, azt a francia kormányon belül kibontakozó feszültségek is mutatják. .Ezek egyik pólusa az atlanti orientációt képviselő Schuman külügyminiszter, a másik a gaulleista hagyományokat leginkább őrző Debré hadügyminiszter. Pompidou már hivatalánál fogva is centrista, kiegyenlítő szerepet tölt be ebben a harcban. Ám a haladás iránya világosan meghatározható: a szakadék szűkül Párizs és Washington között. Amerikai részről ezt már röviddel Pompidou hivataliba lépése után elégedetten állapították meg. Sulzberger, az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb publicistája a New York Timesben azt írta : „Szembetűnően megjavult a francia—amerikai viszonyenyhült az az abnormális feszültség, amelyet az Egyesült Államokban a francia nagyság követelése támasztott”. Ez a Pompidou-utazás háttere. S a cél nyilvánvalóan az, hogy új egyetértési pontokat találjanak Párizs és Washington között. MINDEZ természetesen távolról sem azt jelenti, hogy Párizs egyszerűen „ráállt volna az amerikai vonalra”. A közeledés általános áramlatán belül továbbra is jelentős nézetkülönbségek, sőt ellentmondások rejlenek. Ezeket azonban ma már mindkét fél sokkal árnyaltabbnak és finomabbnak tekinti, mint egy esztendővel ezelőtt, így a nézetkülönbség, és az egyetértés sajátos keveréke alakult ki a legfontosabb kérdésekben, jelezve, hogy a francia— amerikai viszony az átmenet állapotában van. A legdöntőbb kérdésekben, Franciaország és a NATO viszonyában is megmutatkozik ez a kettősség. Amikor annak idején De Gaulle visszavonta a francia hadsereget a NATO integrált parancsnokságának hatásköréből, egyesek azzal a lehetőséggel is számoltak, hogy Párizs felmondja NATO-tagságát. Pompidou utazásának időpontjában a francia magatartást az jellemzi, hogy nincs szó a katonai integráció visszaállításáról — de ugyanakkor a Pompidou legutóbbi nyilatkozatában a Legkategórikusabban hangoztatta Franciaországnak a NATO iránti hűségét. Sőt, azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy a NATO-n belül „új jellegű kapcsolat” alakulhat ki Franciaország és az Egyesült Államok között. Pompidou arra is célzott, hogy e kapcsolat alighanem Naxonnal folytatott tárgyalásainak egyik lényeges napirendi pontja lesz. A MÁSODIK rendkívül lényeges pont, amelyben az atlanti pozíciók felé uraló „csúszás” a közelmúltban megnyilvánult: Nagy-Britannia közös piaci belépése. Utazása előtt tett sajtónyilatkozatában Pompidou hangoztatta, hogy „munkahipotézise”: Nagy-Britannia csatlakozása a Közös Piachoz. Ezt a nyilatkozatot alátámasztja, hogy a francia diplomácia a közelmúltban hivatalosan is megnyitotta Nagy-Britannia előtt a csatlakozás lehetőségét s ez lényegében véve ma már sokkal inkább a brit, mint a francia politikától függ. A legkomolyabb, helyesebben a legfeltűnőbb nézetkülönbségek a közel-keleti helyzet megítélésében jelentkeznek. Leegyszerűsítve a dolgokat: Nixon az izraeli álláspont, Pompidou pedig az arab álláspont támogatójának tűnik. Az Izraelnek irányuló francia fegyverszállítások embargójának fenntartása, és a Líbiával kötött repülőgépszállítási szerződés meglehetősen „dramatizálta” is ezt a nézetkülönbséget. Pompidou azonban a látogatás előtti napokban mindent elkövetett, hogy a fennálló nézetkülönbségeket más perspektívába állítsa. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy nemcsak Franciaország, hanem az egész nyugati világ általános érdekét szolgálja, ha Párizs jó kapcsolatokat tart fenn az arab világgal, erősíti a „francia jelenlétet” Észak-Afrikában és általában a Földközitenger térségében! Nagy általánosságban megállapítható a Pompidou—Nixon tárgyalások küszöbén, hogy inkább Franciaország politikájában következetek be hangsúlyváltozások. Pompidoi-nak alighanem igaza volt, amikor azt mondotta: „A nézeteltérések nem annyira a végső célok, mint a módszerek tekintetében mutatkoznak. Semmi alapvető dolog nem választ el bennünket egymástól.” A JELEK így arra mutatnak, hogy a módszerbeli és hangsúlykülönbségek ellenére Pompidou a maga látogatását a francia—amerikai közeledés újabb állomásának tekinti. Mint költőien mondotta: elindul „Amerika újrafelfedezésére’ ’. G. E. Pompidou „felfedezi" Amerikát A februári győzelem , a 22 éve döntő fordulat következett be a szomszédos csehszlovák nép életében. A prágai Vencel téren a munkások és milicisták forradalmi gyűlésén Klement Gottwald bejelentette: Csehszlovákiában a munkásosztály és a reakciós burzsoázia harcából a szocializmus hívei kerültek ki győztesen. Ezt a bejelentést rendkívül éles politikai harc előzte meg. A belső és a külső reakció összpontosított támadást folytatott a Csehszlovák Kommunista Párt ellen, amely a háborút követő években mind nagyobb politikai befolyásra tett szert a tömegek között. A Csehszlovák Kommunista Párt már az 1946-os választásokon megszerezte a szavazatok 40 százalékát, s azzal a parlament legerősebb pártja lett. Ennek alapján Klement Gottwald lett a miniszterelnök. A reakció ebbe nem akart belenyugodni, s mind koncentráltabb támadást intézett a haladás erői ellen. 1947 végén és 1948 elején a koalíciós kormány polgári és szociáldemokrata tagjai lemondásukkal akartak zűrzavaros helyzetet teremteni, majd kommunisták nélküli „politikamentes” kormányt alakítani. A munkásosztály azonban keresztülhúzta a reakció terveit és Csehszlovákiát a nép akaratának megfelelően elindította a szocializmus útján. Ezzel a reakció hosszú időre, de nem véglegesen vereséget szenvedett. 1968-ban ismét jelentkeztek a már egyszer kudarcot vallott „átértékelési” törekvések. A már a szocialista rendet fenyegető „átértékelési” törekvéseken ismét úrrá lettek a szocializmus erői. Az 1968-as csendes ellenforradalmi kísérlet nagy tanulsággal szolgált a csehszlovák és valamennyi szocializmust építő ország népeinek. A szocialista Csehszlovákia még viseli az ellenforradalmi kísérlet nyomait, de már megkezdődött a konszolidáció, a hibák és a tévedések következményeinek helyrehozása. Biztosak vagyunk benne, hogy a csehszlovák nép ismét felülkerekedik minden nehézségen és új tanulságokkal folytatja a szocializmus építését. • •Ünnepség Prágában Nagygyűlés az Óváros téren A februári fordulat 22. évfordulója alkalmából kedden délben a prágai vár Spanyol termében a népi milícia képviselői ünnepi gyűlésen találkoztak a párt- és állami vezetőkkel. Többek között jelen volt Ludviir Svoboda köztársasági elnök és Lubomir Strougal minisizterelnök. Josef Kempny, a CSKP KB Elnökségének tagja ünnepi beszédet mondott, majd felolvasták az ugyancsak jelenlevő Gustáv Husáknak, a CSKP KB első titkárának, a népi milícia főparancsnokának napiparancsát. Kempny beszédében a népi milícia legfontosabb feladatának minősítette a pártegység ■ megszilárdításához való hozzájárulást a marxizmus—Leninizmus elveinek és a CSKP jelenlegi irányvonalának alapján. „A népi milícia tagjainak — mondotta —, mint az ipari üzemek dolgozóinak ezenkívül elő kell mozdítaniok az ország gazdasági konszolidálását.” Gustáv Husák napi parancsában méltatta a népi milíciának az 1968—69-es években, nehéz körülmények között kifejtett áldozatos tevékenységét. Az ünnepség befejezéseképpen Gustáv Husák kollektív és egyéni kitüntetéseket adományozott. A prágai Óváros téren kedden délután a párt és a kormány vezetőinek jelenlétében a fővárosi dolgozók képviselői, valamint a népi milícia, a nemzetbiztonsági testület és a néphadsereg egységei ünnepi felvonulást és nagygyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy 22 évvel ezelőtt a szocialista erők meghiúsították a burzsoázia puccskísérletét és megszilárdították a néphatalmat. A nagygyűlésen Gustáv Husák, az CSKP KB első titkára mondott ünnepi beszédet. Párhuzamot vont az 1948-as és 1968-as politikai események között, s megállapította, hogy mindkét esetben osztályharc folyt a szocializmusért, a munkásosztály hatalmáért és az ország külpolitikai irányvonaláért. (MTI) Elméleti konferencia Moszkvában Moszkvában kedden nemzetközi elméleti konferencia nyílt meg „A leninizmus és a világforradalmi folyamat” címmel. A konferencián 27 ország kommunista pártjainak képviseletében a nemzetközi kommunista mozgalom neves személyiségei és marxista tudósok vesznek részt. A délelőtti ülésen felszólalt Borisz Ponomarjov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. A Lenin-centenárium tiszteletére rendezett háromnapos konferenciát az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézet és a Társadalomtudományok Akadémiája, valamint a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Társadalomtudományi Intézetének kezdeményezésére hívták össze. (MTI) Javult a kereskedelmi ellátás (Folytatás az l. oldalról.) növelését célozzák. Az árversenyre szükség van, de csak abban az esetben, ha az a lakosságnak és a népgazdaságnak egyaránt hasznos. Borsos László ezután elmondotta, hogy véleménye szerint Nógrád megye kereskedelmében jól érvényesülnek az általános kereskedelmi tendenciák, s ez lehetővé teszi a további fejlesztést. Végezetül Géczi János, a megyei tanács elnöke foglalta össze a napirend tárgyalásával kapcsolatos véleményeket. Utalt arra, hogy bár az ellátást jónak értékelik, jogos a megye lakosságának az az igénye, hogy bővítsük az üzletek számát. Főként az élelmiszer-ellátásban vannak nehézségek, elsősorban Salgótarjánban jobban kellene élni a megyei lehetőségekkel, amelyek az árubeszerzést segítenék elő. Ugyancsak több gondot kell fordítani a kereskedelem ellenőrzésére, és amennyiben szükség van rá, minden esetben felelősségre vonást kell alkalmazni. A továbbiakban a végrehajtó bizottság tájékoztatót hallgatott meg a népszámlálás végrehajtásáról, illetve a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatásáról.