Nógrád, 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

Péter János Belgiumban Péter János kül­ügyminiszter Pierre Harmel belga kül­ügyminiszter meghí­vására kedden dél­után ötnapos hivata­los látogatásra Brüs­­­szelbe érkezett. A magyar külügymi­nisztert és kíséretét a brüsszeli repülőtéren Pi­er­re Harmel belga külügyminiszter, E. Indekeu, a Belga Ki­rályság budapesti nagykövete, valamint a belga külügymi­nisztérium számos magas rangú vezetője fogadta. A repülőtéri fogad­tatásnál ott voltak Molnár László, brüs­­­szeli magyar nagykö­vet és a nagykövetség beosztottai. . A belga parlament belga—magyar cso­portja kedden este a Carlton Szállóban va­csorát adott Péter János külügyminisz­ter és kísérete tiszte­letére. A két külügymi­niszter ma délelőtt­­ kezdi megbeszéléseit a külügyminisztérium épületében. (MTI) Péter János a Ferihegyi repülőtéren. Mellette jobb oldalt: Michel Szervais, a Belga Királyság budapesti nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője Hadműveletek Laoszban A Patet Lao rádiója kedden jelentést adott ki a Kőedény­­síkságon február 15-e és 19-e között lefolytatott hadművele­tekről. Eszerint a hazafias erők február 15-én és 16-án a kor­mánycsapatok tíz állását fog­lalták el, miközben sok ellen­séges katonát megöltek, illetve megsebesítették, s lelőttek egy F—4 Phantom típusú repülő­gépet, egy L—19 típusú gépet pedig megrongáltak. Február 18-ára virradóan a Patet Lao fegyveres erői tá­madást intéztek a Kőedény­síkságtól mintegy ötven kilo­méterre délre levő Long Chent ellen. Ezenkívül támadást in­téztek Xieng Kohouang vidé­kén több ellenséges állás el­len, amelynek során több száz ellenséges katona harcképte­lenné vált, továbbá tíz ameri­­ka repülőgép és nagy mennyi­ségű fegyver és hadianyag megsemmisült — fűzi hozzá a Patet Lao rádiója. (MTI) —9 i—L' Bachmann öngyilkos lett Kedden hajnalban holtan ta­lálták nyugat-berlini cellájá­ban Josef Bachmannt, aki 1968 áprilisában sikertelen merény­letet hajtott végre Rudi Dutsch­­ke nyugatnémet diákvezető ellen. A nyugat-berlini rend­őrség közlése szerint Bachma­nn egy műanyagzacskót húzott a fejére és a helyszínre siető or­vosok már csak a fulladás okozta halált tudták megálla­pítani. A 25 éves Bachmannt emberölési kísérletért 1969 márciusában egy nyugat-berli­ni esküdtszék hétévi börtön­­büntetésre ítélte. Bachmann a börtönben már több ízben meg­kísérelte az öngyilkosságot. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1970. február 25., szerda Gromiko Berlinben tárgyal A Német Demokratikus Köztársasá­g kormányának meghívására kedden hivatalos látogatásira Berlinbe érkezett A. A. Gromiko szovjet kül­ügyminiszter. A szovjet vendéget a ber­­lin-schönefeldi repülőtéren O. Winter, az NDK külügymi­nisztere. P. A. Abraszimov, a Szovjetunió NDK-beli nagykö­­vete és más személyiségek fogadták. (MTI) Egyiptomi légitámadás Arafat nyilatkozata Egyiptomi vadászbombázók kedden reggel támadást in­téztek az izraeli csapatok Si­­nai-félszigeten kiépített állá­sai ellen, a Szuezi-csatorna központi szektorában. Ezt az egyiptomi fegyveres erők szó­vivője közölte. A szóvivő hozzáfűzte, hogy az egyiptomi harci repülőgé­pek bombázták az izraeli tü­zérségi állásokat és páncélos összevonásokat Valamennyi egyiptomi repülőgép sértetle­nül tért vissza támaszpontjá­ra. Jasszer Arafat, a Palesztinai gerillák vezetője kedden az ammani jogászklubban sajtó­­értekezletet tartott, s ezen ki­jelentette, hogy a jordániai kormány és a kommandók el­lentéte „múlékony válság” volt. Arafat nem közölt részlete­ket a válságot lezáró, vasár­nap létrejött titkos megálla­podásról, csak annyit mon­dott, hogy sikerült visszaál­lítani a február 10-e (a Jor­dán kormány biztonsági in­tézkedéseit ezen a napon hoz­ták) előtti helyzetet. Arafat az egész Palesztinai ellenállási mozgalom nevében szólva határozottan cáfolta, hogy a kommandócsoportok valamelyikének is köze volna a Swissair svájci légitársaság gépének szombati katasztrófá­jához. A palesztinai felszabadítási szervezet vezetője hangoztat­ta, hogy a mozgalom elhatá­rolja magát a polgári szemé­lyek elleni merényletektől, bárhol is történjenek azok. Az egyesített parancsnokság ha­marosan alaposan meg fogja vizsgálni a repülőgépek elleni támadások egész problemati­káját. Szovjetunióbeli látogatásá­ról Arafat kijelentette, hogy a palesztinai forradalmárok kép­viselőjeként látogatott el a Szovjetunió baráti népéhez. Mint mondotta, a szovjet ve­zetők nagy megértést tanúsí­tottak a palesztinaiak céljai iránt. (MTI) Két elnök a Fehér Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Nixon elnök katonai dísz­pompával, ünnepélyes keretek között fogadta kedden Wash­ingtonban Pompidou elnököt, aki első hivatalos látogatásá­ra érkezett az Egyesült Álla­mokba. A francia elnök már hétfőn megérkezett az amerikai fő­városba, ahol Nixon képvise­letében Agnew alelnök fogad­ta a repülőtéren. Pompidou az éjszakát a Camp David-i el­nöki nyaralóban töltötte és kedden helikopteren érkezett a Fehér Házhoz, ahol Nixon, Agnew, Rogers külügyminisz­ter és az amerikai kormány számos más tagja köszöntöt­te. Az ünnepélyes fogadtatás tárgyalásai Irázban­ után a két elnök azonnal meg­kezdte tárgyalásait. A több mint egyórás első megbeszé­lés után Pompidou részt vett az országos sajtóklub ebéd­jén, és válaszolt az újságírók kérdéseire látogatásával és Franciaország politikájával kapcsolatban. A francia elnök az országos sajtóklubban mondott beszédében ismétel­ten aláhúzta a szoros kapcso­latokat az Egyesült Államok és Franciaország között. Pompidou hangsúlyozta: a barátság nem jelent feltétle­nül felhőtlen viszonyt, és időn­­ként mindkét ország ragasz­kodik politikájának függet­lenségéhez. Este a francia elnök tisz­teletére Nixon adott díszva­csorát a Fehér Házban. POMPIDOU francia elnök február 23-án Washingtonban megkezdte tárgyalásait Ni­­xonnail. Formailag a látogatás viszonzása Nixon 1969 elején tett párizsi vizitjének. Politi­kailag azonban jóval többről van szó. Egy esztendővel ez­előtt Nixon Párizsban még De Gaulle-lal nézett farkas­szemet, akinek belpolitikai bázisa meggyengült ugyan, külpolitikájában azonban még változatlan erővel kép­viselte az amerikai politikától való függetlenülés eszméjét. A tábornok azóta magányából figyeli az eseményeket, és az amerikai elnök látogatását olyan utód viszonozza, akit általában a politikai átmenet emberének tekintenek. Az átmenet emberének ab­ból a szempontból, hogy át­formálja az amerikai hege­móniával való szembenállás gaulletsta politikáját, és ki­alakítsa a Párizs—Washing­ton közötti megértés légkö­rét. Ez az, amit a francia po­litikában „glissement”-nek neveznek, azaz ,,csúszásinak az atlanti, pontosabban ame­rikai pozíciók felé. Hogy ez mennyire így van, azt a fran­cia kormányon belül kibonta­kozó feszültségek is mutatják. .Ezek egyik pólusa az atlanti orientációt képviselő Schu­­man külügyminiszter, a má­sik a gaulleista hagyományo­kat leginkább őrző Debré hadügyminiszter. Pompidou már hivatalánál fogva is cent­rista, kiegyenlítő szerepet tölt be ebben a harcban. Ám a haladás iránya világosan meghatározható: a szakadék szűkül Párizs és Washington között. Amerikai részről ezt már röviddel Pompidou hivataliba lépése után elégedetten álla­pították meg. Sulzberger, az Egyesült Államok egyik leg­befolyásosabb publicistája a New York Timesben a­zt ír­ta : „Szembetűnően megjavult­­ a francia—amerikai viszony­­enyhült az az abnormális fe­szültség, amelyet az Egyesült Államokban a francia nagy­ság követelése támasztott”. Ez a Pompidou-utazás hát­tere. S a cél nyilvánvalóan az, hogy új egyetértési ponto­kat találjanak Párizs és Washington között. MINDEZ természetesen tá­volról sem azt jelenti, hogy Párizs egyszerűen „ráállt vol­na az amerikai vonalra”. A közeledés általános áramla­tán belül továbbra is jelen­tős nézetkülönbségek, sőt el­lentmondások rejlenek. Eze­ket azonban ma már mind­két fél sokkal árnyaltabbnak és finomabbnak tekinti, mint egy esztendővel ezelőtt, így a nézetkülönbség, és az egyet­értés sajátos keveréke alakult ki a legfontosabb kérdések­ben, jelezve, hogy a francia— amerikai viszony az átmenet állapotában van. A legdöntőbb kérdésekben, Franciaország és a NATO vi­szonyában is megmutatkozik ez a kettősség. Amikor an­nak idején De Gaulle vissza­vonta a francia hadsereget a NATO integrált parancsnok­ságának hatásköréből, egye­sek azzal a lehetőséggel is számoltak, hogy Párizs fel­mondja NATO-tagságát. Pompidou utazásának idő­pontjában a francia magatar­tást az jellemzi, hogy nincs szó a katonai integráció vis­­­szaállításáról — de ugyanak­kor a Pompidou legutóbbi nyilatkozatában a Legkategó­­rikusabban hangoztatta Fran­ciaországnak a NATO iránti hűségét. Sőt, azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy a NATO-n belül „új jellegű kapcsolat” alakulhat ki Franciaország és az Egyesült Államok között. Pompidou arra is célzott, hogy e kapcsolat alighanem Na­xonnal folytatott tárgyalá­sainak egyik lényeges napi­rendi pontja lesz. A MÁSODIK rendkívül lé­nyeges pont, amelyben az atlanti pozíciók felé uraló „csúszás” a közelmúltban megnyilvánult: Nagy-Britan­­nia közös piaci belépése. Uta­zása előtt tett sajtónyilatko­zatában Pompidou hangoztat­ta, hogy „munkahipotézise”: Nagy-Britannia csatlakozása a Közös Piachoz. Ezt a nyi­latkozatot alátámasztja, hogy a francia diplomácia a közel­múltban hivatalosan is meg­nyitotta Nagy-Britannia előtt a csatlakozás lehetőségét s ez lényegében véve ma már sok­kal inkább a brit, mint a francia politikától függ. A legkomolyabb, helyeseb­ben a legfeltűnőbb nézetkü­lönbségek a közel-keleti hely­zet megítélésében jelentkez­nek. Leegyszerűsítve a dolgo­kat: Nixon az izraeli állás­pont, Pompidou pedig az arab álláspont támogatójának tű­nik. Az Izraelnek irányuló francia fegyverszállítások em­bargójának fenntartása, és a Líbiával kötött repülőgép­szállítási szerződés meglehe­tősen „dramatizálta” is ezt a nézetkülönbséget. Pompidou azonban a látogatás előtti na­pokban mindent elkövetett, hogy a fennálló nézetkülönb­ségeket más perspektívába állítsa. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy nemcsak Franciaország, hanem az egész nyugati világ általános érdekét szolgálja, ha Párizs jó kapcsolatokat tart fenn az arab világgal, erősíti a „fran­cia jelenlétet” Észak-Afriká­­ban és általában a Földközi­­tenger térségében! Nagy általánosságban meg­állapítható a Pompidou—Ni­xon tárgyalások küszöbén, hogy inkább Franciaország politikájában következetek be hangsúlyváltozások. Pompi­­doi-nak alighanem igaza volt, amikor azt mondotta: „A né­zeteltérések nem annyira a végső célok, mint a módsze­rek tekintetében mutatkoz­nak. Semmi alapvető dolog nem választ el bennünket egymástól.” A JELEK így arra mutat­nak, hogy a módszerbeli­ és hangsúlykülönbségek ellené­re Pompidou a maga látoga­tását a francia—amerikai közeledés újabb állomásának tekinti. Mint költőien mon­dotta: elindul „Amerika új­rafelfedezésére’ ’. G. E. Pompidou „felfedezi" Amerikát A februári győzelem , a 22 éve döntő fordulat következett be a szomszé­dos csehszlovák nép életében. A prágai Vencel téren a munkások és milicisták forradalmi gyűlésén Klement Gottwald bejelentette: Csehszlovákiában a munkásosztály és a reakciós burzsoázia harcából a szocializmus hívei kerültek ki győztesen. Ezt a bejelentést rendkívül éles politikai harc előzte meg. A belső és a külső reakció összpontosított támadást folytatott a Csehszlovák Kommunista Párt ellen, amely a háborút köve­tő években mind nagyobb politikai befolyásra tett szert a tömegek között. A Csehszlovák Kommunista Párt már az 1946-os választásokon megszerezte a szavazatok 40 százalé­kát, s azzal a parlament legerősebb pártja lett. Ennek alap­ján Klement Gottwald lett a miniszterelnök. A reakció ebbe nem akart belenyugodni, s mind koncentráltabb támadást intézett a haladás erői ellen. 1947 végén és 1948 elején a koa­líciós kormány polgári és szociáldemokrata tagjai lemondá­sukkal akartak zűrzavaros helyzetet teremteni, majd kommu­nisták nélküli „politikamentes” kormányt alakítani. A munkásosztály azonban keresztülhúzta a reakció ter­veit és Csehszlovákiát a nép akaratának megfelelően elindí­totta a szocializmus útján. Ezzel a reakció hosszú időre, de nem véglegesen vereséget szenvedett. 1968-ban ismét jelent­keztek a már egyszer kudarcot vallott „átértékelési” törekvé­sek. A már a szocialista rendet fenyegető „átértékelési” tö­rekvéseken ismét úrrá lettek a szocializmus erői. Az 1968-as csendes ellenforradalmi kísérlet nagy tanulsággal szolgált a csehszlovák és valamennyi szocializmust építő ország népei­nek.­­ A szocialista Csehszlovákia még viseli az ellenforradal­mi kísérlet nyomait, de már megkezdődött a konszolidáció, a hibák és a tévedések következményeinek helyrehozása. Biz­tosak vagyunk benne, hogy a csehszlovák nép ismét felülke­rekedik minden nehézségen és­ új tanulságokkal folytatja a szocializmus építését. • •Ünnepség Prágában Nagygyűlés az Óváros téren A februári fordulat 22. év­fordulója alkalmából kedden délben a prágai vár Spanyol termében a népi milícia kép­viselői ünnepi gyűlésen ta­lálkoztak a párt- és állami vezetőkkel. Többek között je­len volt Ludviir Svoboda köztársasági elnök és Lubo­­mir Strougal mi­nisizterelnök. Josef Kempny, a CSKP KB Elnökségének tagja ünnepi beszédet mondott, majd fel­olvasták az ugyancsak je­lenlevő Gustáv Husáknak, a CSKP KB első titkárának, a népi milícia főparancsnoká­nak napiparancsát. Kempny beszédében a népi milícia legfontosabb feladatá­nak minősítette a pártegység ■ megszilárdításához való hoz­zájárulást a marxizmus—Le­ninizmus elveinek és a CSKP jelenlegi irányvonalának alapján. „A népi milícia tag­jainak — mondotta —, mint az ipari üzemek dolgozóinak ezenkívül elő kell mozdíta­­niok az ország gazdasági kon­szolidálását.” Gustáv Husák napi paran­csában méltatta a népi milí­ciának az 1968—69-es évek­ben, nehéz körülmények kö­zött kifejtett áldozatos tevé­kenységét. Az ünnepség befejezésekép­pen Gustáv Husák kollektív és egyéni kitüntetéseket ado­mányozott. A prágai Óváros téren ked­den délután a párt és a kor­mány vezetőinek jelenlétében a fővárosi dolgozók képviselői, valamint a népi milícia, a nemzetbiztonsági testület és a néphadsereg egységei ünnepi felvonulást és nagygyűlést tar­tottak abból az alkalomból, hogy 22 évvel ezelőtt a szocia­lista erők meghiúsították a burzsoázia puccskísérletét és megszilárdították a néphatal­mat. A nagygyűlésen Gustáv Hu­sák, az CSKP KB első titkára mondott ünnepi beszédet. Pár­huzamot vont az 1948-as és 1968-as politikai események között, s megállapította, hogy mindkét esetben osztályharc folyt a szocializmusért, a mun­kásosztály hatalmáért és az ország külpolitikai irányvona­láért. (MTI) Elméleti konferencia Moszkvában Moszkvában kedden nemzet­közi elméleti konferencia nyílt meg „A leninizmus és a világ­forradalmi folyamat” címmel. A konferencián 27 ország kom­munista pártjainak képvisele­tében a nemzetközi kommunis­ta mozgalom neves személyisé­gei és marxista tudósok vesz­nek részt. A délelőtti ülésen felszólalt Borisz Ponomarjov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára. A Lenin-centenárium tiszte­letére rendezett háromnapos konferenciát az SZKP Közpon­ti Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Inté­zet és a Társadalomtudomá­nyok Akadémiája, valamint a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája Társadalomtudományi Intézetének kezdeményezésére hívták össze. (MTI) Javult a kereskedelmi ellátás (Folytatás az l. oldalról.) növelését célozzák. Az árver­senyre szükség van, de csak abban az esetben, ha az a la­kosságnak és a népgazdaság­nak egyaránt hasznos. Bor­sos László ezután elmondot­ta, hogy véleménye szerint Nógrád megye kereskedelmé­ben jól érvényesülnek az ál­talános kereskedelmi tenden­ciák, s ez lehetővé teszi a további fejlesztést. Végezetül Géczi János, a megyei tanács elnöke foglal­ta össze a napirend tárgyalá­sával kapcsolatos véleménye­ket. Utalt arra, hogy bár az ellátást jónak értékelik, jogos a megye lakosságának az az igénye, hogy bővítsük az üz­letek számát. Főként az élel­miszer-ellátásban vannak ne­hézségek, elsősorban Salgó­tarjánban jobban kellene él­ni a megyei lehetőségekkel, amelyek az árubeszerzést se­gítenék elő. Ugyancsak több gondot kell fordítani a ke­reskedelem ellenőrzésére, és amennyiben szükség van rá, minden esetben felelősségre vonást kell alkalmazni. A továbbiakban a végre­hajtó bizottság tájékoztatót hallgatott meg a népszámlá­lás végrehajtásáról, illetve a fizikai dolgozók gyermekei­nek támogatásáról.

Next