Nógrád, 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

Rivaldafén­y Opera és balett egy este A debreceni bemutatót kö­vetőem Salgótarjánban is fel­csendült Leoncavallo világ­hírű operamuzsikája, a Balaz­­sak­. Bár a közönség erejéből csak „fél házra” tellett (a bér­lettulajdonosok igen tekinté­lyes része hiányzott!), ez még­sem rontott a második szerep­­osztás premierjének hangula­tán. A megtörtént eseményen alapuló cselekmény, a szenve­délyes muzsika, az olasz ze­nére jellemző dal­lam­bőség, a t­ giilogo zenekar­i hangzás, a kórustechnika mesteri alkal­­­mazása elsőrangú zenei anya­got szolgáltatott a debreceni, Csokonai Színház operatársu­latának az előadáshoz- A köz­reműködőimért nemcsak éne­kes mivoltukat kell bemutat­niuk,­ hanem színészi képessé­­giát éi, adottságukat is. Leon­cavallo színpadán minden pil­lanatnak drámai jelentősége van , a nyers erő keveredik, a már-már könnyekig ható lírá­val. A zenei naturalizmus mi­nél valószínűbben akar elhi­tetni egy adott világot, annál inkább megköveteli az elő­adóktól az élet igazi ismeretét és a szinte tökéletes mester­ségbeli tudást. Kertész Gyula színpada moz­galmas , alkalmanként harsogó, máskor visszafogott. A zenei kifejezőére hullámzásával együtt alakul — változik a színpadkép is — a kitűnő kó­rusteljesítmény következtében. Túlzás lenne azt állítani, hogy az énekkar szolisztikus fela­datokat old meg, ennek elle­nére azonban a cselekmény áramlása olyan karaktervoná­sokkal ruházza fel az énekes együttest, amely önálló szó­lamként szervesen kapcsoló­dik Canio és Nedda kettősé­hez (gondoljunk csak a máso­dik felvonás játékból valóság felé haladó színpadára). A hangszeres együttes — lét­­számából és elhelyezkedésé­ből adódóan — nem nyújtja azt a hatást, amit Leoncaval­lo verista zenéje megkövetelne. Az esetenként elhangzó rit­mikai pontatlanságok és fő­ként hangzásbeli tisztátlansá­­gok nem kisebbítik Szabó László karmester betanítói munkájának eredményeit. Csongor József a félszeg, ki­semmizett, a szép feleség mel­lett élni nem tudó kisember szerepében kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt. Drámai kitörései hitelesek, különösen második felvonásbeli s­zerep­­építése figyelemreméltó. Nedda szerepét Pallos Gyön­gyi alakítja Indiszponált első felvonás után sikeresebb foly­tatás. A komédiázó színpadi előadásban találja meg saját énjét. Németh József a mindenki által kihasznált és lebecsült Tonio figurájában emlékezetes előadást nyújt. A premier kel­lemes meglepetése a cirkuszi komédiás hiteles természetraj­zát bemutató Korcsmáros Pé­ter egyénisége. Nagy Miklós bil­lo alakjában kissé szenv­telen. Az est második felében a színház balet­tégy öltése mutat­kozott be Klimszkij-Korszakov­­nak az Ezeregy­éjszaka mese­motívumaiból szólt táncjáté­kával, a Seherezidéval. Bar­­kóczy Sándor koreográfiája lé­­nyegretörően és nemes egy­szerűséggel mondja el a me­sés kelet történéseit. A ba­lettkar egységes együttes be­nyomását keltette. A technikai alapképzettségnek megfelelően színvonalas, jó előadást kap­tunk. (Különösen nehéz tech­nikai elemek nem szerepeltek a lépéskombináciokban­ ) Ki­emelkedő volt Sterba Zsuzsa, Poroszlay Éva, valamint La­katos Károly és Őry Tibor teljesítménye. A zenekar — Jarmy György vezényletével — dicséretesen igyekezett. A hegedűszóló — különösen a kettősfogások — kevésbé volt megoldott. A Langmár András tervez­te díszletek éltek, kitűnően szolgálják mind az opera, mind a balett lényegét. Hasonlóak Greguss Ildikó jelmeztervei, Zaligr István maszkjai a tőle megszokott magas színvonalú­­ak. (Mi „Kajla, rajta, viccinkért harcra” Kórustalálkozó Salgótarjánban A Nógrád megyei kórusok hagyományos tavaszi találko­zóját szombaton délután tar­tották a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek művelődési központjában. Egyben ez a hangverseny volt az első íz­ben megrendezésre kerülő or­szágos Vándor Sándor mun­kás- és ifjúmunkás énekkari szemle megyei bemutatója, amely módot ad minden da­lolni szerető ipari és szak­munkástanulóinak, ifjúmun­kásnak és felnőtt együttesnek a hazai és nemzetközi mun­kásmozgalomban gyökerező dalok avatott tolmácsolására A megyei bemutatót meg­előzően januárban összegez­ték a „Zúgjon dalunk, miként a rergeteg” elnevezésű mun­­kásdalgyűjtő akció eredmé­nyét A KÓTA országos köz­pontjához beküldött dalok közül a Rajta, rajta, elveink­ért harcra címűt — Guthy Éva gyűjtése — András Béla feldolgozásában, a Bányász­­férfikar előadásában hallhat­ta a koncert közönsége. A hangverseny műsorában nyolc együttes lépett fel. Be­vezetésként a salgótarjáni Mártírok úti zenei tagozatú általános iskola kórusa szere­pelt Szilágyi László vezényle­tével. A veszprémi Forr a vi­lág elnevezésű találkozón résztvevő énekkar különösen Bárdos: Dana -dana és Kodály: Vejnemöjnen muzsikál című darabjának ritmikus és telt hangzású előadásával tűnt ki. Az egri diáknapokra készülő két salgótarjáni középiskolás kórus, a Bolyai Gimnázium leánykara — Rozgonyi István vezetésével, valamint a Ma­dách Gimnázium és Szakkö­zépiskola kórusa — karvezető Orosz Sándorné, változatos programjával és kiegyensú­lyozott előadásmódjával ara­tott sikert. A meghívottként fellépő karancskeszi Röpülj páva kör László László vezetésével bá­nyász- és summásdalokat szó­laltatott meg, hiteles tolmá­csolásban. A Guthy Éva ve­zette Megyei Művelődési Köz­pont kamarai kórusa érzelmi gazdagságával, a nagybátonyi 200. sz. Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Intézet kó­rusa egységes és tömör hang­zásával volt magávalragadó. Elismerésre méltó, kitűnő tel­jesítményt nyújtott Maróth Gyula irányításával a Bá­nyász-férfikórus. A tizenöt éves fennállását ünneplő sal­gótarjáni Pedagóguskórus — karnagy Vir­ág László — programjából különöse­n a ju­bileumi műsor — Scandelli, Debussy, Bárdos, Bartók egy­­egy művének előadója volt kiemelkedő. A megyei dalos találkozón résztvevő kórusok megkapták a KISZ Nógrád megyei bi­zottságának ajándékát A ju­biláló Pedagóguskórust Hard­­y Jánosné, a pedagógus szak­szervezet megyei bizottságá­nak titkára köszöntötte. Pál Károly csoportvezető átadta a megyei művelődésügyi osz­tály jutalmát, Ferencz Imre osztályvezető Salgótarján vá­ros emlékplakettjét. (H) Olvasónapló-pályázat A­ Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád megyei Elnöksége és a Balassi Bálint Nógrád megyei Könyvtár közös rendezésében im­már negyedik alkalommal tartot­ták meg az úttörők olvasónapló- pályázat döntőjét. A pályázat iránt évről évre növekedett az érdeklődés az általános iskolák felső tagozatos tanulói körében. Míg 1970-ben négyszázötvenen küldték be a pályázati füzetek megfejtéseit a megyei könyvtárba, addig az idén közel ezren vála­szoltak a feladatokra Közülük választották ki azt a harminchat pajtást, akik részt vehettek a hét­fői döntőn. Az úttörő olvasónapló-pályázat témája ebben az esztendőben Pe­tőfi Sándor élete és munkássága, valamint a nevétől elválaszthatat­lan forradalom volt. A József At­tila Megyei Művelődési Központ klubtermében megrendezett döntő hat fordulóból állt. Elsőként írás­beli feladatot kaptak a résztve­vők. Petőfi: Puszta télen című versét elemezték. Lényegretörő, egyéni megállapításokat tartalma­zó dolgozatokat írtak a verseny­zők. A legjobb 15 verselemző ezt követően irodalmi kérdésekre válaszolt. (A többiek ezalatt il­lusztrációkat készítettek Petőfi­­versekhez, illetve műsort állítot­tak össze műveiből.) A válaszok nemcsak lexikális ismereteken alapultak, hanem az életrajzi ada­tok, helységnevek mellett megmu­tatták a tanulók kombinatív kész­ségét is. A történelmi kérdések kapcsán értékelni kellett egyes események jelentőségét, véle­ményt kellett formálni a velük kapcsolatos személyek tevékenysé­géről. Ezek után a megadott vers­idézeteknek megfelelően arra kel­lett megfelelniük a versenyzők­nek­, hogy milyen Petőfi-dalokat zenésítettek meg. A vetélkedő iz­galmas barkochba-játékkal feje­ződött be. Az olvasónapló- pályázat idei győztese a máf­raverebélyi Tóth Julianna lett, egy ponttal meg­előzve az ugyancsak mátravere­­bélyi Erki Máriát. A Rákóczi-bá­­nyatelepről érkezett Szomszéd Anna harmadik, a salgótarjáni Gagarin Iskolában tanuló Pirkner Zsuzsanna negyedik lett. Az ötö­dik helyet az ugyancsak a Gaga­­­rin Iskolában tanuló Bejczy Zita szerezte meg, míg a mátravere­­bélyi Nagy Éva lett a hatodik A verseny résztvevői a könyv- és tárgyjutalmak mellett megkapták a Petőfi születésének 150. évfordu­lója alkalmából megjelent jubile­umi verseskötetet. Az első öt he­lyezettet pedig meghívták a megyei úttörőelnökség szaktáborába, ame­lyet az idén Tiszaföldváron tar­tanak. 4 NÓGRÁB - 1973. május 16., szerda amrmm i MOZI ÉLET I - Tartalmas filmprogram Az új filmhét kivételesen tartalmas filmműsorral szol­gál. Balassagyarmaton, a Ma­­dách Filmszínházban Fábri Zol­tán izgalmas gondolatokat fe­szegető filmjét, a romániai színészek főszereplésével for­gatott Plusz mínusz egy nap­ot vetítik május 17—18-án. A műsor hét lengyel bűnügyi filmmel folytatódik: május 19-én és 20-án kerül közönség elé az eredeti rendőrségi do­kumentumok felhasználásával készített Tudósítás az alvi­lágból című lengyel film. A svéd asszony című szovjet­­svéd kooprodukciós filmet május 21—23-án játsszák. Art Kino előadáson a Közöny cí­mű olasz—francia filmet mu­tatják be május 23-án este. A május 20-i matiné előadá­son a Ha­rc a fellegvárban cí­mű román, háborús kaland­­filmet láthatják az érdeklődők. A Sikerfilmek sorozatban a Kincskereső kis ködmön című, Szemes­ Mihály által rende­zett ifjúsági filmet játsszák május 18—18-én és 21—22-én. A salgótarjáni November 7. Filmszínház A svéd asszony című szovjet—svéd filmmel kezdi a műsorhetet. A filmet a nézők május 17. és 19-e kö­zött láthatják. A világhírű olasz filmrendező Visconti filmjét, a Közönyt május 20— 21-én vetítik. A Plusz mínusz egy nap című magyar film május 22—23-án kerül vetítés­re. Vasárnapi matinén az első magyar színes filmet, a Lúdas Matyit láthatják a moziné­­zők. Szombat délelőtti műsor­ban a Serafino című olasz filmvígjáték kerül bemutatás­ra a népszerű énekessel, Ad­riano Celentarival a főszerep­ben. A hét műsorában négy új film kerül a közönség elé. Va­lamennyi igényes alkotás, Jurij Jegorov filmje, A svéd asszony valós történelmi tényeken alapul, s középpont­jában egy szép svéd asszony és egy szovjet diplomata sze­relme áll. A film erősségét je­lenti a két főszereplő, Bibi Andersson és Vjacseszlav Tyi­­honov mélyen átélt, kitűnő já­téka. A Plusz mínusz egy nap komoly tematikájú, szigorú, fe­szült vonalvezetésű film. A történet egy háborús bűnösről szól, aki több mint húszévi börtönbüntetését letöltve, fel­keresi azt a falut, ahol bű­neit elkövette; vajon emlékez­nek-e az emberek? Sztárok — amellett jó színé­szek is — a főszereplő, Vis­conti Közöny című filmjének, amit Albert Camus hasonló című regényéből forgatott, a legapróbb részletekre terjedő szigorú hűséggel. Az alkotók ítéletet is mondanak: a rü­­hös­­ Marcello Maslhioannii pusztulása jogos, sőt magatar­tása alapján szükségszerű; sa­ját szenvtelenségének és kö­zönyösségének áldozata. A Tudósítás az alvilágból című lengyel film leánykeres­kedelemről szól, a bűnügyi filmek megszokott fordulatai­­­val. Főszerepét a vonzó meg­jelenésű Zygmunt Malanowicz játssza, akit legutóbb Wajda: Légyfogó-jában láthattunk. Bibi Andersson, a svéd asszony című film címszereplője. A szécsényi művelődési központ májusi programjából A hónap második felében is gazdagnak ígérkezik a szécsényi művelődési központ programja. Az ELZETT, a járási KISZ- bizottság és a művelődési központ közös rendezése az a fóruma, ahol az ifjúsági tör­vényről és a végrehajtásából adódó feladatokról hallhatnak a község fiataljai. A járási Krúdy Gyula Könyvtárral kö­zösen szervezik 18-án a Pa­lóc föld-ankétot, ahol a folyó­irat munkatársai találkoznak a község lakosságával, az if­júmunkásklub programja sze­rint 19-én a járás politikai, állami vezetői válaszolnak a fiatalok által felvetett kérdé­sekre. Május 20-án rendezik meg a munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyét. A Déryné Színház 21-én ifjúsági és esti előadáson mutatja be Jókai Mór: Rab Ráby című regényének színpadi változa­tát. Üzemi KISZ-vezetők, if­júsági brigádvezetők találko­zóját rendezik meg 24-én. Huszonhetedikén a helyi beat-zenekar közreműködé­sével Ötórai tea címmel ren­deznek táncmulatságot. A Balázs Béla Filmstúdió fiatal alkotói filmvetítéssel egybe­kötött ankéton találkoznak a község filmkedvelőivel Erre a programra 29-én kerül sor. A Megyei Művelődési Köz­pont fotósklub­jának kiállítá­sát 19-én nyitják meg a mű­velődési központ klubhelyisé­gében. Sz. V. FEKETE SÁNDOR: PETŐFI ÉLETE ife i'íí««twü8ííS6miwmw*­i» MUMiHietiwHHiiiiHnniimii A helység kalapácsa vidám búcsú volt a régitől, a János vitéz a diadalmas új megtes­tesülése. Tündérmese és népi valóság egybeötvözése. az első elbeszélő mű a magyar költé­szetben, amelynek nyelve minden ízében ma is érvé­nyes, amelyet valóban a leg­egyszerűbb ember is megért­het és élvezhet. A Tündéror­szág fejedelmévé emelkedő falusi hős mesés sorsában mindenki felismerhette a pél­dázatot: a költő ezt az emel­kedést óhajtja egész népének. Petőfi tehát egyik napról a másikra ismeretlen kis vádor­­színészből felkapott költő lett — már csak a szerelem hi­ányzott ahhoz, hogy élete tel­jessé legyen. Amikor a szőke hajú, kék szemű Csapó Etelká­val (a költőtárs Vachott Sán­dor tizenöt éves sógornőjével) megismerkedett, nagyon ha­mar meggyőzte önmagát ar­ról, hogy szerelmet érez a kedves lány iránt A lényéből fakadó lobbanékonyság né­hány hét alatt odáig ragadta, hogy már a nősülésre gondolt. Búcsú 1844-től című versében alighanem hamarabb közölte a világgal, mint a kiszemelt kedvessel, hogy milyen tervet forgat a fejében, s hogy „a mennyországnak áll küszö­bén”. Nem a mennyország küszö­bére került, hanem egy sír szélére: az új esztendő első napjainak egyikén Etelka vá­ratlanul meghal. Ha eddig nem is szerette volna igazán, most olyan fájdalmas szere­lem lett úrrá rajta, amit csak egy egész kötetre való vers csitíthatott — így született meg a Cipruslombok Etelka sírjáról című könyv, amely 1845. márciuséban önállóan is megjelent. 1845. április elsején a gyors* szekéren Eperjes felé indult. Úti jegyzeteit erről­ az 1845-ös felvidéki utazásról ír­ta Petőfi. Sok irigy írótársát bosszantó, s kicsit csakugyan kamaszosan őszinte, de telje­sen jogos büszkeséggel szá­molt be arról, hogy hány helyen köszöntötték fáklyás­zenével, ünnepi lakomákkal, mennyire szereti a diákifjú­ság. Minden ember örül a siker­nek, különösen a művészem­ber. Petőfi számára azonban a felvidéki diadalút nem egy­szerűen arra szolgált, hogy természetes költői hiúságát kielégítse. Az ifjúság iránta tanúsított vonzalma segítette őt abban is, hogy a maga hivatását megértse, rádöbben­jen történelmi feladatára, amely a puszta költői szerep­nél többet követel tőle: tevé­keny részvételt az ország felszabadításában, a magyar szabadság kivívásában, az el­odázhatatlan társadalmi re­formok kiharcolásában. Ami­kor a költő kezdte megérte­ni, hogy mit vár tőle az or­szág, azt is felfogta, hogy egyedül nem teremthet olyan irodalmat, amely az időszerű politikai eszmék jegyében vállalja a harcot is. Előbb ta­lán csak ösztönösen, később teljes tudatossággal azt akar­ta, hogy az ifjú írók zárt tá­bort alkossanak. Baráti csoportosulások, kö­rök, asztaltársaságok máskor is kialakultak a magyar iro­dalomban. Petőfi nagy újítá­sa az, hogy mozgalommá fej­lesztette baráti körét! Mindezt azért kellett épp felvidéki útja kapcsán elmon­danunk, mert az Úti Jegyze­tek egyik nagy meglepetése és újítása az a mód volt, aho­gyan Petőfi tartózkodás nél­kül „reklámozta” barátait és csepülte ellenségeit. Még jobban megrázta, va­­­ósággal elképesztette az iro­dalmi életet az a mód, aho­gyan a régi, elavult költészet elleni támadásait minden te­ketória nélkül egybekapcsol­ta a saj­át népszerűsítésével. A nemesi—úri íróvilágban azt követelte az illemszabály, hogy a költő szerény ábrázat­­tal ajánlgassa „szerény m­un­­kacskáját” valamelyik nagy úrnak vagy a „nagyérdemű közönségnek” . Petőfi ezzel szemben azt tartotta, hogy az igazi költőnek joga van szer ténykedési pózok nélkül, ám értéke tudatában megnyilat­koznia — saját magáról is. Ha Pesten az egyhangúsá­got unta meg, felvidéki uta­zása során a változatossággal telt el. Rimaszombaton „Isten és Gömör megye kegyelmé­ből” tiszteletbeli táblabíró lett, de azzal meg is elégelte a dicsőséget és kezdett haza­felé­ kívánkozni. Hazafelé, ami azt jelentette, hogy Pestre. Gyerekként két évet, felnőtt­ként alig egy esztendőt töl­tött a városban, s mégis má­­r­ pestinek érezte magát, mert ott zajlott az irodalmi élet. 1845. június utolsó hetében érkezett vissza Pestre, tele új élményekkel, bizakodással, reményekkel. „Engedd meg, hogy szerethesselek.. Háromnegyed év telt el az­ felemelkedésre nincs példa óta, hogy Petőfi a Pesti Mi­ irodalmunkban, 1845 tava­­vatlaphoz állt. E rövid idő uzán azután, mintha csak el­­alatt tüneményes gyorsaság­­lenőrizni akarná népszerűsé­gei országos irodalmi neveze­­sének mértékét, elhatározta, tesség lett — az övéhez ha­ hogy felvidéki körútra megy. sonló hirtelen és meredek Felmondott Vahot Imrének és(Folytatjuk)

Next