Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-28 / 46. szám
1990. MÁJUS 28., HÉTFŐ íi[ •mi • / A kazánkirály Salgótarjánba készül Morvai Ferenc cáfolja a vádakat Néhány hét óta alig hallani hírt a MEGAMORV Petőfi-bizottságról. Annál inkább széles teret kaptak viszont a barguzini Petőfilelet létjogosultságát cáfoló vélemények. Morvai Ferenc, a MEGAMORV Petőfi-bizottság alelnöke továbbra is kedvenc témája a lapoknak, bár az utóbbi időkben nem túl kedvező színekdben festik le őt. Az újabb pletykák és híresztelések valóságalapjáról kérdeztük őt. — Elterjedt a hír, hogy üzeme a csőd szélén áll! Sok az adóhátraléka, amit nem tud fizetni. Nincsenek is olyan széles körű külföldi, elsősorban nyugati kapcsolatai, amelyeket gyakran emleget. Kisemmizte az édesanyját. Kiskőrösön kisajátította és önreklámra használta föl, — választási kampány részeként — a március 15-i ünnepséget! Mi igaz mindezekből? — A napokban indulok az USA-ba, majd Japánba a barguzini sírból feltárt és a szakemberek által Petőfi földi maradványainak minősített csontminták laboratóriumi eredményeiért. Várjuk tehát meg a külföldi szakemberek vizsgálati eredményét! Ne ítélkezzünk elhamarkodottan, mint az Akadémia szakemberei. A kiskőrösi ünnepséggel kapcsolatban: nem hallgathattam el, hogy neheztelek a ,,szabad” Magyar Televízióra. A Kiskőrösön megrendezett ünnepséget nemhogy nem közvetítették, de még hírt sem adtak róla! Szerintem Kiskörös, március 15-e. Petőfi, elválaszthatatlan. Az említett ünnepséget az ottani pártokkal közösen szerettem volna megrendezni, de erre nem voltak hajlandók, ezért a MEGAMORV Petőfi-bizottsággal rendeztem meg. A közönségnek és nem magamnak. Visszautasítom, azt a vádat, hogy kisajátítottam volna. — Nem reklámból csináltam, hiszen engem a 6-os választókörzetben igen jól ismernek. Nem volt szükségem hírverésre. A választási kampányom idején a gyűléseimen ezrek vettek részt nem 40—50-en, mint egyes pártokén. Sajnálatos, hogy a helyi pártok a múltamban vájkálva, felemlítve 18 büntetőügyemet, melyet az elmúlt rendszertől szenvedtem el, mindent elkövettek, hogy tönkretegyenek. Támogatóimat megfenyegették, velem pedig, ismeretes mi történt. Nagyon bízom benne, hogy a Magyar Rendőrség ígéretéhez híven, nyilvánosságra hozza a nyomozás eredményét. Van olyan érzésem, hogy a szálak nagyon magasra vezetnek. — Mit válaszol a többi vádra? — Ezek a rágalmak elsősorban a „Képes 7” 17-es számában jelentek meg. A szóban forgó írás szerzője, K. A. március 15-én valóban volt Kiskőrösön, órákat várt rám és beszélgetett velem. Az írás messzemenően kimeríti a hitelrontás és a becsületsértés fogalmát, ezért a bíróság elé viszem az ügyet. — Az APEH-val kapcsolatos híresztelések? — A hatóság által kivetett 39 millió forintból 16 milliónyi maradt a valós tartozásom. Szerződésben rögzítettek szerint 6,7 millió forintot készpénzben az adott időre befizettem, helyesebben a határidő szombatra esett, így csak hétfőn tudtam kiegyenlíteni a tartozást. A hátramaradó két tételt is ennek megfelelően rendezem! Nem tudok róla, hogy az említetteken kívül valamilyen kötelezettségem lenne az államnak. Hazugság, hogy nincs annyi vagyonom mint a befizetési kötelezettségem az APEH- hez! Csak a nagyrétjei fejlesztőüzemben a késztermékek értéke 40—50 millió forint. . . — Igaz, hogy van 5—10 millió forintnyi beszállítási tartozásom, de 15—30 napon belül fizetem a beszállítómat, nekem ugyanakkor az állami cégek nem tudnak fizetni. Most is egy 27 milliós munkát, mondtak le, inkább itthagyták a már utalt 6 milliót is! — Ha nem lennének külföldi megrendeléseim, már régen lehúzhattam volna a redőnyt. Nem titkolom, hogy a mai helyzetben a hazai piac kiesése és a nagymértékű kintlévőségeim miatt akadnak nehézségeim, de szó sincs arról, hogy a csőd szélén álljak. — Az édesanyámmal kapcsolatban — ha már, szegényt, őt is belekeverték — el kell mondanom, hogy az üzemet az ő háza helyén építettem. Kis, repedezett falú ház volt, 400 ezer forint volt az értéke együtt a telekkel. Ennek fejében a falu közepén (ő kérte) 1,5 millió forintért a templom mellett vettem neki egy másikat. A felét lebontattam, a megmaradt részt komfortosítottam. Most ott lakik addig, amíg a bontás helyén fel nem épül az új háza 5 millióért. — Nem felel meg a valóságnak, hogy kazánjai nem jó hatásfokúak? — Nem tudom, mire alapozzák ezt a véleményt! A birtokomban lévő szakvélemények alapján felelősséggel mondhatom, hogy 80— 90 százalék hatásfokkal működnek a gyártmányaim, persze szigorúan be kell tartani az üzemeltetési előírásokat. — Igaz-e, hogy nem olyan mértékben van jelen a hazai kereskedelemben, ahogy azt állítja? — Az említett problémákról nem beszélve 80— 100 milliós forgalmat bonyolítottam le eddig a belföldi értékesítésben. Azt hiszem ez magáért beszél! Az élet engem igazol. Talpon maradok. És az üzemem is. Annak ellenére, hogy jelenleg kéthavonként 5 millió adót fizetek. — Tudomásunk szerint a közeljövőben Salgótarjánba látogat és többek között a városi televízió közönségével is találkozik. — Legszívesebben egyenes adás keretében találkoznék a kedves nézőkkel. Mindig olyan „furcsa dolgok” történtek velem a Magyar Televíziónál, amikor nem élesben ment az adás. Soha nem oda tették, ahová kell, az i betűre a pontot. — Köszönöm a beszélgetést! Csank Csaba Városvédő sarok II hét vezér szobrai A mai téma igazi városról jó feladatnak számít. Balassagyarmaton a Felszabadulás út (régen Kóvári út) és Nádor utca sárain áll az 1936-ban az ókori vármegyei várna-pI épületből átalakított vitézi székház. Az építkezést Zsarnóczay ■Uniós mérnök irányításával ígérték. A ház hosszanti ikrának főfrontján előremi épületrész (középrizalit) tetején a padlássík felett lépcsős oromdísz, ezekben bemélyített hét kis fülke. Ezekben áll a honfoglaló hét vezér kis szobra teljes harci fegyverzetben. Középen a nagyobb alak Álmos, mellette balról Előd, Kund, Ond és jobbról Tás, Huba és Töhötöm figurái. A fotón is kivehető, hogy az oromzatot az időjárás kikezdte. Reiter Szemenszedett igazság „Vidéken még mindig nagyon sokan megkérdezik, ha a közvélemény-kutatók faggatják őket, hogy valós válasz esetén melyik munkatáborban végzik majd.” Borisz Makaronov, szovjet szociológus „Ugyan mi köze lenne Kínának a despotizmushoz?! Hiszen ez nem is kínai kifejezés!” Fang Ming-csen, kínai politikus „A jó öreg angol munkásosztály bizony eltűnt, kialakult a minikapitalisták nemzedéke. Akiknek már nincs, joguk éhen halni, ellenben joguk van csődbe jutni, egyetlen fillér nélkül maradni, rosszul élni, olykor nagyon rosszul élni.” Peter Ustinov, színész „Ami a peresztrojkát illeti, azt hiszem, hogy ez a szó már a végnapjait éli, nemsokára kimúlik. A szavaknak is megvan a maguk ideje, és a peresztrojka ennek az utolsó szakaszában tart." Valentyin Raszputyin, szovjet író Virágkötészet haladóknak A virág a természet egyik legtökéletesebb csodája. Ezt tartja kezében a ballagó diák, ezzel búcsúznak az örökre távozótól. A virág, ami elhervad a nap hevétől, túlélte az inkvizíciót, a fasizmust és a rendszerváltást, de az is, amit szakavatatlan kezek képesek egyetlen mozdulattal elcsúfítani. A virág volt a főszereplője annak a nemrégiben lezajlott tanfolyamnak, amit a kertészeti és élelmiszeripari egyetem kertészeti főiskolai kara és a balassagyarmati ,TIT szervezett Salgótarjánban. A hallgatók a virágkötészet elméleti és gyakorlati tudnivalóit sajátíthatták el. Nem titkolom, örömmel fogadtam ezt a kötészeti Arra gondoltam, talán a jó néhány képzett virágkötő mutatós dekorációkkal vidámítja majd a várost, a környékét is. Egynémelyiküknek üzlete van, a többiek pedig bizonyára ezután fognak vállalkozni. Azok, akik kijárták ezt az „iskolát”, bátran állhatnak a pult mögé, hisz a szakavatott tanároktól, és kitűnő virágkötő mesterektől sajátíthatták el ezt a különlegesen szép tudományt. Újdonsült szakmájuk fortélyait a vizsgán be is mutatók: pompás csokrok, koszorúk, kompozíciók készültek harsogó és lágyabb színekké, tetszetős formákkal, szebbé téve a szépet. Nagy Patrícia Fotó: R. Tóth Sándor 3 Kertészkedőknek Zöldbab egész nyáron Étkezésünknek fontos alapanyaga a zöldbab. Ha valaki egyszerre nagyobb mennyiségű babot vet el, akkor arra kell számítania, hogy a hüvelyek egyszerre lesznek szedésre érettek és a háziasszony nem tudja rövid idő alatt felhasználni az egész termést. A zöldbab sárga, vagy zöld hüvelyei igen gyorsan — szinte egyik napról a másikra — válnak szedésre alkalmassá. Ha ennél korábban szedjük, akkor a termés kevés lesz, ha későbbre halasztjuk a szedést, akkor pedig szálkás, rágós bab kerül az asztalra. A hüvelyes zöldbabot akkor szedjük tehát, amikor a hüvelyek elérték a szokásos nagyságukat, roppanva terhetők, és még nem szálkásak. A folyamatos érés feltétele a szakaszos vetés. Április közepétől hetenként vessünk el kisebb területet, és a hüvelyeket fokozatosan takarítsuk be. A zöldbabtövek nem egyszerre virágoznak, és nem egyszerre érlelik be hüvelyeiket. Ezért a már kifejlett hüvelyeket folyamatosan szedjük, ügyelve arra, hogy eközben a növény és gyökérzete ne sérüljön meg. Szedés után szórjunk ki a sorok közé négyzetméterenként 2—3 dkg gyorsan oldódó nitrogénműtrágyát (pétisó, Volldanger, ammóniumnitrát), és az ágyást alaposan öntözzük meg. Ennek hatására újabb virágzás indul meg, és további két-három szedésre nyílik lehetőség. A folyamatos zöldbabellátás könnyen megoldható háztartási fagyasztással. A kellő időben betakarított zöldbabhüvelyek — két-három percnyi főzés után —■ a mélyhűtő szekrénybe kerülnek, ahonnan a háziasszony bármikor (még télen is) elővetteti, hogy friss zöldbabot tehessen a család asztalára. „Itt a piros! Hol a piros?" Salgótarján északi végén található a „lengyel piac”, ahol mindennap nagy a forgalom. Jómagam itt ismerkedtem meg az ,,Itt a piros, hol a piros" játék minden hájjal megkent csalójával, és sok-sok balekkal, akik bedőltek a szélhámosnak. Saját szememmel láttam, hogy keres egy pesti vagány két társa segédletével annyi pénzt, mint amennyi, nekem az egyévi nettó jövedelmem. Ragyogó májusi délelőttön fékezett egy Zsiguli kicsit távolabb a piac főbejáratától. Három pesti vagány szállt ki a kocsiból. Mindhárman kreol bőrűek, fekete, hajúak és fekete szeműek voltak. Egyikük, egy nyurga tizenéves, egy összecsukható asztallal indult el a piac felé. Napszemüveges társa egy adó-vevő készüléket csúsztatott a zsebébe, úgy eredt nyurga cimborája nyomába. A kissé köpcös harmincas a kicsi közvetlen közelében maradt adó-vevő készülékével. Az utat kémlelte, hogy idejében jelezzen, ha egyenruhások jönnek, vagy netán egy rendőrautó tűnik föl a láthatáron. A napszemüveges hamarosan elvegyült a tömegben. Ő lesz a csali, az az egyedüli, aki nyerhet a játékban. A nyurga tizenéves a főbejárat közelében állította fel asztalkáját, és elkezdte mutatványát. — Itt a piros! Hol a piros? Tessék uraim és hölgyeim, szánjanak be egy-egy ezressel, és fél órán belül vagyont nyerhetnek! Pillanatok alatt kíváncsi sokaság vette körül a fiút. Jómagam is közéjük állottam. Mások elbeszéléseiből tudtam, hogy itt csak a nyurga vagány nyerhet, legfeljebb a napszemüveges barátja. Eszembe sem jutott, hogy egyetlen ezresemet szélhámosnak adjam, hát csak leskelődtem. A nyurga szélhámos bűvészként játszott három gyufásdobozzal és egy apró piros gömböcskével. Szélsebes mozdulatokkal rakta hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik dobozt a piros gömböcskére. Egy pillanatra meglassult a mozdulata, kezével megemelte az egyik dobozt, mintha csak véletlenül tenné, és kivillantotta alóla a piros gombocskát. A gyanútlan nézők biztosra vették, hogy a gömböcske továbbra is ott lapul, ahol szemük jelezte. De az már a szélhámos kezében bújt meg, hogy később visszavarázsolja gazdája, ahová akarja. Az első balek egy középkorú szőke férfi volt. Nyújtotta az ezresét, és rámutatott arra a dobozra, ahol látta felvillanni a piros színt. Gyorsan mellésodródtam és megszólítottam : — Uram, ne adja oda a pénzét, ez egy elképesztően ügyes „bűvész", ne higgyen a szemének! A férfi gúnyosan nézett rám. Tekintetéből ezt olvastam ki: ■— Láttam, amit láttam, biztosra megyek! Nem ment biztosra, veszített. Szerencsére csak három ezres volt nála, így csak három ezret veszíthetett. Másodszor előjött a nyurga fiú barátja. Úgy viselkedett, mintha először látná cimboráját. Két ezressel játszott, és természetesen nyert, s ez nem volt meglepő számomra. A csali remekül sikerült, mert egy termetes asszonyság is bekapta a horgot. Nagy hévvel szedegette elő ezreseit, és fölényesen mutatott mindig arra a dobozra, ahol a piros gömböcskét látta. Ahogy pénztárcája laposodott, úgy fokozódott, az asszony izgalma. Huszonhárom ezer forintot veszített el negyedóra alatt! Sírva távozott a kijárat felé. A nyurga szélhámos továbbra sem unatkozott, mert sorra jöttek a naivak, az ostobák, a tökfejűek, a hígeszűek, az együgyűek, a bugyuták, a tökfilkók és a bambák, lobogtatták ezreseiket. Képtelenek voltak fölfogni, hogy nem hihetnek a szemüknek. A szánalmas játéknak egy titkos jelzés vetett véget. A nyurga szélhámos egy váratlan pillanatban összecsukta az asztalát, és eltűnt a tömegben. Három-négy perc múlva megjelent két rendőr. A szélhámosok árkonbokron túl voltak már akkor, bottal üthették a nyomukat. Nos, kedves olvasó, ha a jövőben kedve szottyan az „Itt a piros, hol a piros” játékba beszállni, garantálom, veszíteni fog. Nagy Zoltán