Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-23 / 46. szám

A mi megyénk Nógrád megye országunk egyik legváltozatosabb és legszebb megyé­je. Én a Nógrád megyei határvárostól, Balassagyarmattól hat kilométerre található Szügy nevű faluban lakom. Ez egy szép, otthonos, élhető kis község. Szeretek itt lakni, mert ked­ves emberek élnek a településen és szép környezetben nőhet fel az em­ber, de szívesebben írnék inkább a mi megyénkről. Nógrád egy válto­zatos környezettel rendelkező me­gye, amelyet szerintem sok ember kedvel. Sokak véleményével ellen­tétben én úgy gondolom mind ter­mészeti, mind kulturális szempont­ból élhető megyéről van szó. Rengeteg emlékmű, kimagasló eszmei értékű kiállítás és természe­ti látni­való megtekinthető a megye egy-egy városában vagy településé­ben. Vegyük például az egyik legis­mertebb Nógrád megyei látványos­ságot, Hollókő várát. Nemcsak gyer­mekeknek nyújt szórakozást, ha­nem felnőttek érdeklését is felkelti. A megye lakói közül szerintem már rengetegen meglátogatták ezt az ér­dekességet. Azoknak, akik még nem jártak itt azt javaslom, hogy min­denképpen látogassanak el ide. Nógrád egykori megyeszékhelye, a Civitas Fortissima cím jogos tulaj­donosa Balassagyarmat is fontos me­gyei város. A különböző eszmei érté­kek mellett még sok érdekes prog­ram is színesíti a város repertoárját. A Palóc liget ad otthont a város egyik alapvető látványosságának a Palóc Múzeumnak, ahol az egyik legismer­tebb tárlat a Bölcsőtől a sírig mutatja be a palóc élet fontos motívumait. Balassagyarmat az oktatást na­gyon komolyan veszi. Szokták „is­kolavárosnak” is nevezni, ezzel tükrözve a megtalálható hét iskolát, ami egészen első osztálytól az érett­ségiig végig kíséri a gyerekeket éle­tét. Ezek közül a gyerekek közül so­kan szívesen sportolnak. Szerin­tem ez a sportolás sokszor bicikli­zés formájában nyilvánul meg. Úgy gondolom még többen és szíveseb­ben bicikliznének, ha a települések között egy biztonságot nyújtó bicik­li­út épülne. Lakóhelyem, Nógrád megye ér­téket közvetít, hiszen Palócország szíve, értékes és fontos megyéje Magyarországnak. László Luca 7.b osztályos tanuló lakhelyem: Etes Etes egy körülbelül 1500 lélek­számú, kis falucska Salgótarjántól tíz kilométerre található. Több tele­pülésrészből áll, amelyek elnevezé­se a régi virágzó bányász élethez köthető. Például: Rau-akna, Amá­­lia-akna, Albert-telep. Településün­kön nemrég felújított, barátságosan berendezett óvoda, polgármesteri hivatal, közösségi ház és nyolc osz­tályos általános iskola működik. Egyik fő nevezetesség a bánya­tó, mely Amália-telepen található egy erdőben. A tó kitűnő szórakozást nyújt a horgászoknak és az ide lá­togató kirándulóknak. A falu római katolikus temploma barokk stílus­ban épült az 1800-as években. A fa­lu régi paraszti életét bemutató táj­ház is működik. A falu középpont­jában található egy friss vizű forrás, amelyet a környező hegyek táplál­nak. Vize közkedvelt forrásvíz, töb­bek között mi is ezt fogyasztjuk. Forrásunk találó neve: „Csurgó”. Focipályánk helyet ad a falu foci­­csapatainak és a település különbö­ző rendezvényeinek. Szeretek itt lakni, mert ide köt a család és szeretek a sokszínű ren­dezvényekre ellátogatni. Kasza Boglárka Séta-oldalunkon a salgótarjáni Stromfeld Aurél szakközépiskola, és a balassagyarmati Balassi gimnázium tanulóinak írásai olvashatók. $AZTÓ ti TANUTÁJ Lakóhelyem Bátonyterenye, nagy történelmi múltú város. Bátonyterenye Nógrád megye harmadik legnagyobb városa. A város térsége a bronzkorban is lakott volt, amit régészeti lelő­helyek bizonyítanak. 1216-ból származik az első írásos emlék. 1231-ben Bachon, 1487-ben Al­só- Batlon, 1549-ben Batlon és 1693-ban Bátor néven emleget­ték a várost. 1682-ben nagy tűz­vész pusztított Nagybátonyban, és leégett a község, a templom és a lelkészlak is. 1277-ből van­nak adatok a templomról és egy bizonyos Ulrik nevű őrszerze­tesről, ami arra utal, hogy vár­szerű építmény volt puszta­templom, hiszen őrszerzetes csak várszerűen erősített helyen dolgozhatott. A falu 1555-ben behódolt a töröknek. A szájha­gyomány szerint a templom kö­rül csatározások folytak és a templom kriptájába magas ran­gú török tisztségviselőt és kato­nát is eltemettek. A török kiűzé­se után az 1700-as években a pusztatemplom elvesztette jelen­tőségét Bátonyterenye városi ran­got 1989-ben kapott A település határban látható az Ágas­várnak nevezett várrom, ami nagy turista látványosság és a csillagászok is kedvelik, mivel magasan helyezkedik el és tiszta a levegő, nincs fényszennyeződés sem. A terület gazdaságának meghatározó része volt a szénbá­nyászat, ami azonban mára meg­szűnt. Helyét a mezőgazdaság és a turizmus vette át. Kisterenye számos kulturális és természeti értékkel rendelkezik. Ezek közül a legfontosabb szerintem a Gyürky- Solymossy kastély, amely barokk stílusban épült a 18. század végén. A kisterenyei római katolikus templom barokk épület gótikus alapokon áll, de többször is átalakították. Szúpa­tak lélekszáma mára már 100 fő alá csökkent. Az Arany-hegyet Magyarországi régészet bölcsője­ként tartják számon. A Maconkai- víztározóval szem­közt, Kisterenye szélén található. Kubinyi Ferenc 1821-ben kezdte gyűjteni azokat a leleteket, me­lyek a hegy oldalában nagy szám­ban fordultak elő. Egy-egy zápor után cserép, bronz, sőt arany tár­gyak is napfényre kerültek. Ettől kezdve lett a korábban Hársas­­nak nevezett hegy neve Arany­hegy. A Leletek Európa szinte minden nagyobb múzeumába el­jutottak. Az Arany-hegyen volt Rákóczi várkastélya is. Molnár Péter Bányász emlékmű című szobra Bányavárosban található. A bronzból készült bányász alak­ja mögött, nevekkel telefaragott kő áll. Annak a 118 embernek a neve olvasható rajta, akik a bátonyterenyei bányákban szen­vedtek el halálos balesetet Utolsó áldozatát 1983. január 26-án szedte a bánya. A kisterenyei ABC melletti téren áll ifj. Szabó István Flóra című alkotása. A szobor a tisztaságot, a fiatalságot és a ta­vaszt jelképezi. A kettészakított Nógrád területét ábrázoló Triano­ni keresztet 2006-ban szentelték fel. Ezekért is büszke vagyok, hogy Bátonyterenye városban épülhettek fel és annak a lakója lehetek. Nyerges Tamás Egykori bányák városa Szű­kebb hazám: a falum Az emberek számára a hely ahol nevelked­tek, élményeket éltek át igen fontos szerepet játszik az életükben. Számomra ez a hely Mátranovák. A falu 25 kilométerre található Salgótarján mellett. Akármikor sétálok itt rengeteg él­mény jut eszembe, amelyeket sok híres hely­hez tudok kötni. Ilyen például a Faluhely ma­jor, ami a régi Mátranovák helye volt. Itt fia­talabb koromban rengeteget kirándultam, nyársaltam és bográcsoztam. Ezen kívül a fa­luban, négy természetvédelmi terület talál­ható. A Kaszinópark, ahol idős fasorok áll­nak, valamint Cserkész-kút nevű forrás és környéke, és itt található Nógrád megye leg­nagyobb, 818 hektáros helyi védettségű ter­mészetvédelmi területe. A Fehérszéken riolit­tufa borítja a felszínt. A riolittufa felszínén az erózió különleges formákat alakít ki. Ezek lá­togatását csak ajánlani tudom, mert nagyon tartalmas kirándulásokat lehet szervezni itt és rengeteg új élménnyel lehet gazdagodni. Ezekhez a helyekhez nagyon sok szép em­lék és élmény köt. Minden ember számára a saját környezete a legszebb. A településen körül­belül 1700-2000 fő él. A falu általában csendes, az emberek barát­ságosak, de faluhoz méltóan itt is pletykás­nak bizonyulnak. Az én véleményem szerint a faluból hiányzik az összetartás. A fiatalok­nak nincs olyan hely ahol szabadon tudná­nak kikapcsolódni, szórakozni, új kapcsola­tokat teremteni. A legtöbb fiatal ezért a kocs­mákba szorul, ahol van egy pár olyan ember aki igen csak zavarja a kikapcsolódást. Ha én lennék a polgármester és engedné a költség­­vetés, a fiatalok számára egy klub helységet alakíttatnék ki, ahol a fiatalok együtt lehet­nek és jól éreznék magukat. Sok olyan el­képzelésem van, ami közelebb hozná egy­máshoz a fiatalokat. Ezen kívül az utak mi­nőségére is nagyobb ügyet fordítanék, bár az utóbbi időben javulásnak indult ez is, de a mai világban a pénz hiánya sajnos kizárja a nagy fejlesztéseket. Szeretek itt élni mert itt nőttem fel ide köt minden. Tehát mindent összegezve ez a falu számomra örökös hely, ahová mindig vissza­fogok térni életem során bárhová is kerüljek el a nagyvilágban! Gubán Richárd Ecsegen lakom. Bár ez első hal­lásra a legtöbb embernek nem mond semmit Hiszen ez egy el­dugott kis falu. Dombok és erdők övezik, s mikor közeledünk, felé egyszer csak előtűnik, szinte a semmiből. Igazság szerint már is­merem minden szegletét, mint a tenyeremet, és sokszor úgy ér­zem, mintha idegenként téved­nék ide. Hiszen a táj nagy része erdő és mező, ami bár ugyan­olyan, minden évszakban más és más. A színek különböző palettá­it mutatja be napról napra. Ahogy közeledünk a faluhoz el­sőként a templom égbetörő, bar­na kupolájú tornya tűnik a sze­münk elé. A templom tornya még a 15. századból maradt ránk. Ám a templom a mai formáját a 17. századi átépítésnek köszönheti. A legnevezetesebb egyházi erek­lyéi a középkori harang és a dí­szes áldozókehely. Ecseg várát sajnos már nem láthatjuk mivel a török elleni har­cokban rommá vált és az idők so­rán a falusiak elhordták az épít­kezésekhez. Csak pár darabját le­het megtekinteni a helytörténeti kiállításon. A várat a 13. század­ban építették a tatárjárást követő­en. Kis vár volt, ennek ellenére fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen elhelyezkedése jóvoltá­ból két völgyet és útvonalat is el­lenőrzött. A várdomb ma is ked­velt kirándulóhely a környékbe­liek számára. A falu délnyugati határában, az 1680-as években forrást fedeztek fel melynek az itt élők, gyógyító erőt tulajdonítottak. A forrás fölé kis kápolnát is emeletek, amit saj­nos mára már lebontottak. A for­rást, hatalmas öreg fák veszik kö­rül, melyek minden évszakban romantikus környezetet biztosí­tanak, ennek a misztikus hely­nek. A falu fiataljai előszeretettel jönnek ide beszélgetni, romanti­­kázni. Ha valaki végigsétál a falun­kon, óhatatlanul át kell kelnie két patakunkon, a Kozárd felől érkező Kozárdi patakon, amit mindenki csak Kis pataknak hív, majd rövid séta után a Zsúny felől érkező Szuha pata­kon. Ha valaki szeret, csodálatos erdei tájon sétálgatni ajánlom, hogy sétáljon végig a patak mel­lett a Kelet-Cserhát Tájvédelmi körzetben. Ha a faluban bolyongunk sok szép régi és új házat láthatunk. Az itt élő emberek szeretik ma­guk körül a rendet, a tisztasá­got. Legtöbben arra töreksze­nek, hogy magukat gondozott kertekkel, szemet gyönyörköd­tető virágoskertekkel vegyék körül. Nálunk még él az egy­más iránti figyelem, törődés. Mindenki törődik a másikkal, együtt örülünk, és együtt szo­­morkodunk. Megszámlálhatatlanul sok jó és rossz emlékem köt ide. Példá­ul mikor eszembe jut egy-egy ki­rándulás. Mintha érezném ma­gamon a nap melegét, hallanám a madarak dalolását és újra átél­ném azt a boldogságot, amit ak­kor éreztem. Vagy ha eszembe jut a fájdalom, ami bár most is szomorúsággal tölt el, mégis édes, hiszen itt élhettem át. Számomra az otthon nem csak egy ház, ami téglából épül, nekem Ecseg az otthonom. Az a hely ahol felnőttem és ahova mindig örömmel jövök haza. Bár nem látom, előre a jövőt mégis tudom, hogy sok év múl­va majd a gyerekeimmel is vé­gig fogom járni azokat az ösvé­nyeket ahol még gyermekként én is jártam és elmesélhetem, hogy anyuék itt játszottak és be­szélgettek. Számomra ezt jelenti az otthon. Itt Ecsegen, ahová, mindig öröm hazajönni. Kéri Tamara Otthonom 2012. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Büszkeségem Lakhelyem egy Nógrád megyei kis település Romhány. Sokszor elgondolkodtam azon, miért is szeretek itt élni. Ennek a csöndes kis falunak van egy különleges varázsa, amely az ide érkezőket pillanatok alatt áthatja. Az itt lakó emberek mindennap gyönyör­ködhetnek a természet nyújtotta szépségekben. Romhányban a falu vezetősége valamint lakosai nagy hangsúlyt fektetnek történelmi múltunk méltó megemlékezéseire. Minden évben emlékezünk az 1710. évé­ben lezajló romhányi csatára, s az ütközetben elhunytakról. Nemze­ti ünnepeinkről is méltón emlé­kezik a nagyközség, ahol a legki­sebbektől a legidősebbekig a falu lakói aktívan kiveszik a részüket. A falu templomában minden év januárjában Istent dicsérő, vidám hangulatban telnek ökumenikus alkalmaink. Az említett esemé­nyek is mutatják a falu közössége milyen összetartó. A nyár sem telik unalmasan fő­leg a falu gyermekeinek, hiszen a 3 hónap folyamán különböző tá­borokban szórakozhatnak és ta­nulhatnak. Az ifjúság számára programok hiányában létrehoz­nék például egy szabadidőköz­pontot, amely rendelkezésére áll­na diákoknak délutánjuk hasznos eltöltéseként, vagy egy nehezebb délelőtt utáni remek kikapcsoló­dási lehetőségként A helység neve híressé vált a csempe- és kerámiagyáraknak köszönhetően. Sokaknak a Romhány név hallatán talán ez az első, amely az eszükbe jut Úgy gondolom, mindenképpen egy pozitív értéke a falunak a he­lyi II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola és az Aranyalma Óvoda. Több mint 300 gyermeknek könnyebb­ség az, hogy helyben járhat óvodá­ba, majd iskolába, s csak középis­kolai tanulmányaik igényelnek utazást Tanulásunk folytatására azonban rendelkezésünkre állnak főképpen Balassagyarmat és­ Rétság gimnáziumai, szakközép­­iskolái és szakiskolái. A helyi könyvtár is nagy segítségére van a lakosságnak. Ugyan én még csak diákként tapasztaltam azt, hogy mekkora előny, ha bármi­lyen információra vagy kötelező olvasmányra hirtelen szükségem van, tudok hova menni, fordulni. Falunk nem feledkezik meg a he­lyi egyedül élő idősekről sem, az Idősek Otthona rendelkezésükre áll, ha nem szeretnék egyedül töl­teni napjaikat Ezen intézmények mellett mindenképpen kiállnék, fejleszteném őket s mindent meg­tennék annak érdekében, hogy to­vábbra is fennálljanak, valamint fontos lenne a szülők figyelmét rá­irányítani a helyi óvoda és iskola értékeire, hogy gyermekeiket ne vigyék más iskolákba, hiszen itt is színvonalas oktatás részesei lehet­nek, amelyet én is személyesen tapasztaltam. Míg lakhelyemen a történelmi múlthoz kapcsolódó nevezetessé­gek találhatók, mint például a Rá­kóczi szabadságharchoz köthető turulmadár vagy a monda szerint több mint 300 éves török mogyo­rófa, addig Nógrád megyei paletta széleskörű. Szép emlékekkel le­szünk gazdagabbak, ha ellátoga­tunk Drégely vagy Diósjenő várá­hoz, végigjárjuk Mikszáth Kál­mán életének színhelyeit: Balas­sagyarmatot, Horpácsot és Mohorát, vagy megcsodáljuk az országszerte ismert Hollókőt. Ezekkel az értékeinkkel mél­tóképpen lehetünk büszkék ma­gyarságunkra, településeinkre, Nógrád megyére. Szőcs Adrienn lI.c osztályos tanuló

Next