Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-26 / 71. szám

A nagyszombat csendjét, a nagy kővel lezárt szent sírt, a keresz­ten meghalt Jézust figyeljük a mai napon. A sötétség, ami Jézus ha­lálakor beborította a földet, úrrá lett nemcsak az apostolokon, de a Jeruzsálemben élőkön egyaránt. Valami nagy dolog történhetett, ha ilyen csoda kísérte. Valaki nagy ember lehetett közöttünk, ha mindenki róla és a történtekről beszél Valami nagyszerű csoda le­het itt, mert az emberek járnak-kelnek, beszélgetnek a pénteki ese­ményekről A tömeg, aki keresztre feszíttette, szemlesütve szétszé­ledt a Golgota hegyéről, és beszélt a történtekről. Nem sejtik és nem gondolják még a vasárnap fényét A húsvét­­vasárnap hajnala csendesen ragyog rájuk. Ahogyan Jézus halálát a sötétség jelezte, a húsvétvasárnap hajnalát nem harsonaszó vagy dob zengi, hanem reggeli napsütés. A tanítványok a kősírhoz siet­nek, szinte futóversenyt rendeznek. János nyer, ő ér oda előbb, ő hall­ja meg a feltámadás hírét. Elviszik a tanítványoknak a hírt, de ta­lán az egész világba elvinnék: Jézus feltámadt! Valóban feltámadt! A másik evangélium a két asszony történetét írja le, akik kene­tet vittek a sírhoz, azonban a sír üres volt. Az angyal hírül adta ne­kik: Jézus feltámadt és Galileába megy előttük tíz úton, siessenek, találkozzanak vele. Úgy tesznek, ahogyan az angyal mondja, talál­koznak vele, a többieknek sietve elmondják a történteket, hogy ők is részesülhessenek az örömben. Ha örömünk van, igyekszünk megosztani másokkal. A jó jegyet örömmel mutatja a diák, a rosszat már kevésbé. A jó dolgozatot, a sikeres vizsga eredményét szívesen posztolják a közösségi olda­lakon, a megszületett kisbaba híre pillanatok alatt eléri az ismerő­söket, az esküvői fotók megosztásából látjuk: öröm van a család­ban, együtt örülünk hát velük (ezt lájkolásunkkal ki is fejezzük). A modern eszközök gyorsabb, szélesebb utat engednek az örömhír terjesztésének, terjedésének, az asszonyoknak és a tanítványoknak ilyen lehetőségeik nem voltak. Egy azonban közös a múlttal és a mai korral-az örömhírt azon­nal továbbadták, hadd tudja meg az ismerősi kör, a város, az egész világ. És az igazán tiszta lelkű ember együtt tud örülni a másikkal Együtt tudott örülni a régmúltban is és a jelenben is. Jézus feltá­madásakor és a vele való találkozáskor együtt örültek a tanítvá­nyok a többiekkel. „Amint megmondotta vala, feltámadott, allelu­­ja!” - hangzik az ének, amelyet talán a tanítványok is elmondtak. De nem volt egységes az öröm: az ellenzék mozgolódott. Pénzt ad­tak a katonáknak, hogy hazugságot terjesszenek, hátha ezzel tom­pítják a dolgot. Hátha kisebbedik az öröm, hátha nem hiszik el, hogy ez történhetett. A társadalom akkor sem volt egységes, meg­osztottak voltak, nem mindenkit érintett meg az angyal örömhíre. Mindig volt egy, kettő, sok száz olyan ember, aki nem tudott örül­ni az örömnek, nem tudott osztozni a sikerben, nem tudott össze­fogni a jóért, hanem azt a képzeletbeli árkot még mélyebbre ásta. Ahogyan a tegnapi történetben a tömeg kapcsán, úgy most a meg­osztottság kapcsán is gondolhatunk saját korunkra, saját társa­dalmunkra. Nemde így van ez ma is? Az ünnepen inkább meghajtjuk a fejünket, mintsem hogy vála­szoljunk. Jézus pontosan tudja, hogy ez így van, nemcsak most, már kétezer év óta. Azonban nem tétlenül nézi, hiszen feladatul adta az apostoloknak: tegyetek tanítványommá minden népet! Nekünk is feladatot adott: szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek tite­ket! A szeretet a legfőbb parancs. Ha megfogadjuk, megértettük Jé­zus tanítását és az ünnep üzenetét. Ha hisszük a húsvéti esemé­nyeket, ha át akarjuk élni azokat, akkor megértettük Jézus tanítá­sát. Ha újra megkeressük őt, akkor megértettük az ünnep üzene­tét. Ha megértettük, kisebbedhet a megosztottság. Kívánjuk, hogy a feltámadás hajnali fénye ragyogja be mindannyiunk szívét, hogy úrrá legyen rajtunk a hit, a remény és a szeretet, ne csak az ünne­pen, ne csak húsvét táján, hanem mindennapjainkban és életünk­ben is! Áldott húsvétot kívánunk! Veszelovszki Balázs Szebbnél szebb tojások a versenyen Immár nyolcadik alka­lommal rendezték meg a salgótarjáni Baglyaskő Idősek Otthonában a me­gyei tojásfestő és -díszítő versenyt, amelynek két fontos célja van: a hagyo­mányok ápolása, illetve az, hogy az ellátottak ez­által is hasznosnak érez­zék magukat a társada­lomban. Szigeti András Salgótarján:­­ Az otthon meg­nyitásakor fogalmazódott meg a dolgozókban, hogy így, hús­vét környékén jó lenne felele­veníteni az ünnephez kapcso­lódó hagyományokat. Ennek kapcsán találta ki az akkori személyzet a tojásfestő ver­senyt, ahová a megye intézmé­nyeit hívjuk meg. Ennek két fontos célja van: egyrészt a ha­gyományápolás, másrészt az, hogy az intézményekben élő ellátottaknak egyfajta foglal­koztatást tudjunk biztosítani, s ezáltal is hasznosnak érez­hessék magukat a társadalom­ban - fejtette ki Holecz Istvánná, a Baglyaskő Idősek Otthona igazgatója. Hozzátette: idén immár nyol­cadik alkalommal tartották meg a megyei szintű eseményt, amelynek idei különlegessége az volt, hogy már a határon túl­ról, az Újbásti Idősek Otthoná­ból is érkeztek nevezések. Részt vettek továbbá a megméretteté­sen a Szociális és Gyermekvé­delmi Főigazgatóság megyei in­tézményei is.­­ Eddig minden alkalommal csodálatos művek érkeztek a versenyre, s nem volt ez más­képp ez évben sem. Az összes intézménynek megvan a maga sajátossága és minden egyes el­látási típusnál - legyen szó gyermekvédelmi ellátottakról, fogyatékkal élőkről, vagy idő­sek otthona lakóiról - más és más jelleget öltenek a díszíté­sek - hangsúlyozta az intéz­ményvezető. A rendezvény Holecz Istvánná köszöntőjével kezdődött, amely­ben röviden ismertette a húsvét történetét, jelképeit és szimbó­lumait (barka, bárány, nyúl, to­jás), gondolatai zárásaként pe­dig felolvasta Lőrinc Pál „Három Füles” című versét. A megnyitó után a szakmai zsűri megkezd­te a remekművek értékelését. Ez alatt a házigazda intézmény la­kói prózai-énekes műsorokkal szórakoztatták a vendégeket, majd mindenki közösen megte­kintette a versenyre benevezett alkotásokat. Az esemény végül az ered­ményhirdetéssel fejeződött be. A zsűri döntése értelmében az idei győztes a bátonyterenyei Ezüst­fenyő Idősek Otthona lett. A kép­zeletbeli dobogó második fokára a Cered Idősek Otthona és Idő­sek Klubja állhatott fel, a harma­dik helyen pedig a salgótarjáni Családok Átmeneti Otthona vég­zett. Különdíjat ítéltek meg a sal­gótarjáni Baglyaskő Idősek Ott­honának, amelynek Füleki úti telephelye pedig Szentpéteri Ildi­­ kó tojásfestő népi iparművész különdíját vehette át. Az alkotásokat az érdeklődők még néhány hétig megtekinthe­tik az intézmény aulájában. Jó hangulatú alkotói nap a Hibában NMH-információ. Nagy sikerű alkotó napon vehettek részt az érdeklődők a Nógrád Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház, valamint a COGITO Általános Művelődési Központ közös munkájának eredményeként. Utóbbi salgótarjáni központjában közel száz gyermek és felnőtt szorgoskodott négy különböző helyszínen, ahol képzőművészeti és kézműves technikákkal ismerkedhettek meg. Készültek kis kosárkák, virágdíszek és kopogtatók vesszőből és peddignádból, állatfigurás sípok agyagból, tavaszi motívumos üvegfestmények és tetszetős gyöngyékszerek. A mesterek - a COGITO ÁMK Hibó Tamás Alapfokú Művészeti Iskolájának tanárai - nagy türelemmel és szakértelemmel segítették az ifjú kezeket, de nem maradtak ki a munkából a kísérő szülők, nagyszülők sem. Igazán jó hangulatú, tartalmas munkával eltöltött napot zártak a szervezők.

Next