Nógrádi Krónika, 1996. december (1. évfolyam, 47-70. szám)

1996-12-02 / 47. szám

2 - Kalkutta - Válságosra for­dult a szegények angyalaként is­mert, kalkuttai Teréz anya álla­pota. A 86 éves Nobel-békedíjas apáca hosszasan elhúzódó tüdő- és vesebetegsége miatt az orvo­sok arra kényszerültek, hogy fel­függesszék a szívritmuszavar szabályozására kezdett gyógy­szeres kezelést. Az albán szár­mazású szerzetes nővéren pénte­ken értágító szívműtétet hajtot­tak végre. Barviha - Borisz Jelcin egészségi állapota stabil,, és fel­épülése rendben halad - közölte szombaton Renat Akcsurin pro­fesszor. Az elnök szívműtétjét elvégző orvos hangsúlyozta: az elnök állapotával kapcsolatban kívánni sem lehetne jobbat. Akcsurin elmondta, hogy Jelcin régóta beszél már arról, hogy rö­videsen visszatér a Kremlbe. November 5-i szívkoszorúér­­műtéte után Moszkva közelében, a barvihai elnöki rezidencia mel­letti szanatóriumban jelenleg utókezelésen vesz részt az ál­lamfő. Párizs - A francia nemzet­­gyűlés üléstermében ezentúl ti­los a mobiltelefonok és hordoz­ható számítógépek használata - erről határozott a testület vezeté­se. A döntést azzal indokolták, hogy ezek az eszközök megza­varják a parlamenti ülésszakok menetét. Mindenesetre a lépés nem aratott osztatlan sikert a képviselők körében. Egyesek a technikai haladás akadályozásá­val vádolják a nemzetgyűlés ve­zetését. Cape Canaveral - Elmarad a Columbia űrrepülőgép asztro­nautáinak űrsétája - jelentették szombaton a cape canaverali űr­központban. Az űrséta lemondá­sát az indokolja, hogy az űrhajó fedélzeti ajtja beszorult és a NA­SA illetékesei úgy döntöttek, hogy nem kockáztatják az űrha­jósok biztonságát. Az űrhajó ki­járata még csütörtökön éjjel mondta fel a szolgálatot, s lehe­tetlenné tette az űrsétát. A szak­emberek azóta is éjt nappallá té­ve dolgoztak a hiba elhárításán. Belgrád - Vasárnap reggel óta alig lehet hallani az egyetlen független belgrádi rádióadó, a B 92 adását: a tizenegyedik napja tartó belgrádi tüntetésekről egye­düliként beszámoló rádió adását mind erősebben zavarja az állító­lag a Szerbiai Szocialista Párt épületén lévő adóállomás. A Belgrádban, illetve a többi szer­biai nagyvárosban tüntető ellen­zékiek támogatásukról biztosítot­ták a B 92-őt, s a tömeg előtt fel­szólaló ellenzéki vezetők is kö­vetelték az illetékesektől, hogy ne zavarják a rádiót. Nógrádi­ Krónika ÉLES VITÁK UTÁN A KORMÁNYBA LÉPÉSRŐL Változás szele az RMDSZ-ben A romániai sajtóban számos írás, értékelés foglalkozott a hét végén az RMDSZ- szel, a szö­vetségnek a kormányba való be­lépésével, illetve az ezzel kap­csolatban összehívott csütörtöki SZKT-üléssel. A kolozsvári Szabadságnak nyilatkozva Takács Csaba, a szö­vetség ügyvezető elnöke a ta­nácskozásról szólva elmondta, hogy a hangulatot a felelősség és az önbizalom jellemezte. Termé­szetesen a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén megfogalma­zódtak kételyek is a kormányzási felelősség vállalásával kapcsolat­ban, tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre, és többen szóltak a magyarság igényeinek teljesítésé­vel kapcsolatos biztosítékok kér­déséről is. Végül azonban csak három ellenszavazat volt. Az RMDSZ nem a mérleg nyelve, hanem csak stabilitási tényező (a Konvenciónak és a Szociáldemokrata Uniónak együttesen szűk többsége van a parlamentben). Ez - mondta Ta­kács Csaba - valamivel gyen­gébb pozíció, de ebből a hely­zetből is sok minden megvaló­sítható. Ha embereink jelen van­nak a gazdasági, pénzügyi és egyéb szférákban, azok alakulá­sát közvetlenül befolyásolhatják, kormánybeli jelenlétünk pedig azért rendkívül fontos, mert ott készül a törvénytervezetek zöme - hangsúlyozta az ügyvezető el­nök, aki szerint a jelenlegi de­mokratikus nyitásban nagy lehe­tőség nyílik a valós román-ma­gyar közeledésre. Az SZKT üléséről írva az Evenimentul Zilei tudni véli, hogy a sajtó távollétében lezaj­lott ülésen voltak feszült pillana­tok Markó Béla szövetségi elnök és Frunda György, illetve Tőkés László között, mivel az utóbbi szemére vetette a vezetésnek, hogy az nem kérte ki előzetesen az SZKT véleményét a kor­mányba való belépésről, továbbá azt, hogy Frunda a kormányba való belépés gondolatát hirdette elnökjelöltként folytatott kampá­nyában. Tőkés szerint a tárgya­lások annyira előrehaladtak, hogy már nincs visszatérés. Markó Béla azzal érvelt, hogy az RMDSZ közvélemény-kuta­tása szerint a romániai magyar­ság 77 százaléka egyetért a kor­mányban való részvétellel. Az Adevarul változata sze­rint az SZKT ülésén Frunda György azért bírálta Tőkést, mert nem viszonyult úgy kam­pányához, ahogy az megillette volna az SZKT közös döntésé­vel választott államelnökjelöltet, Markó Béla pedig az RMDSZ hivatalos listája ellen független jelöltként fellépő Borbély Imre melletti kiállást vetette szemére a tiszteletbeli elnöknek. A lap szerint azonban ezeket a vitákat hamar lezárták, és a to­vábbiakban főleg arról volt szó, miként lép be az RMDSZ a kor­mányba. Az Adevarul vezércikke is erről szól, „A változás szele az RMDSZ-ben” címmel. Adrian Ursu rámutat, hogy Frunda György kiegyensúlyozottsága és pragmatizmusa 40-50 ezer pluszszavazatot hozott az RMDSZ elnökjelöltjének román választók részéről is. A „magyar veszély” témáját csak az SZDRP és Ion Iliescu vetette fel erőtelje­sen a választási kampányban, ezzel azonban kínos kudarcot könyvelhetett el, végleg elve­szítve az erdélyi támogatókat. Az SZKT vitájának alakulását a lap úgy kommentálja, hogy az RMDSZ etnikai pártból termé­szetesen alakul át olyan normá­lis politikai erővé, amelynek - mint mindenütt a pártoknak a demokratikus világban - az a célja, hogy részt vegyen a hata­lomban. Az is mind nyilvánva­lóbb, hogy az állandó ellenzéki­ség abszolút nem fizetődik ki. Ráadásul Budapest támogatására sem nagyon lehet számítani most, amikor a hatalom megvál­tozott Bukarestben, és Magyar­­ország barátja, Arion Severin egy lépésnyire van a külügymi­niszteri poszttól. Moszkva véleménye változatlan Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő vasárnap megismétel­te: Moszkva változatlanul ellenzi a NATO bővítését, és azt szeret­né, ha az EBESZ az európai biz­tonság szavatolásának fő szerve­ként elsőbbséget élvezne az észak- atlanti szövetséggel szem­ben. Csernomirgyin, aki a lissza­boni EBESZ-csúcson a szívmű­tétje után lábadozó Jelcin elnök helyett az orosz küldöttséget ve­zeti, elutazása előtt közölte: No­ha Oroszország nem rendelkezik vétójoggal, senkinek sincs joga figyelmen kívül hagyni vélemé­nyét. Oroszország kiáll álláspont­ja mellett Lisszabonban; az EBESZ olyan szervezet, amely által létrehozható az európai biz­tonsági felépítmény; Oroszország tevékenyen részt kíván venni az új európai biztonsági rendszer ki­alakításában, és ezen a téren kulcsszerepet kell játszania az EBESZ-nek. Bécsi egyetemisták tüntetése újfasiszták ellen Az első jelentésekkel ellentét­ben öt rendőr, egy tévéoperatőr és egy újságíró sérült meg Bécsben szombat este, amikor tüntetők kis csoportja kövekkel, fáklyákkal és gyúlékony folyadékkal megtöltött üvegekkel dobálta meg a rendőrö­ket. Három fiatalembert letartóz­tattak, 40-et pedig igazoltattak. Az anyagi kár 70 ezer schillingre rúg. Az ügy előzménye, hogy Ausztria 1000 éves jubileumán a német nacionalista táborhoz tarto­zóként körülírt neonáci Német Fi­atal Bajtársak szövetségének tag­jai (Deutsche Burschenschaften) megemlékezést tartottak a bécsi Hofburgban. Tiltakozásul 3000 egyetemista tüntetett a bécsi bel­városban, a Ringen. A rendőrség a Hofburgot lezárta, hogy meg­akadályozza a diákság és a magu­kat harcos legényeknek is (schla­gende Burschenschaft) nevező szélsőjobboldaliak és a diákok összecsapását. A Ausztriából és Németor­szágból érkezett ezer újfasiszta német nemzeti színekkel díszített egyenruhában és sapkában, vala­mint díszkarddal vonult a bécsi Várban a Hősök terére (Helden­platz), hogy koszorút helyezzen el a Hősök emlékművén. Zsidó telepesek palesztinokra támadtak Zsidó telepesek egy csoportja szombaton rátámadt három pa­lesztinra Hebronban. A mintegy ötven főnyi, zsidó fiatalokból álló csoport besötétedés után kezdett ki a palesztinokkal, megverték őket, majd összetűzésbe keveredtek a helyszínre kivonuló izraeli rend­őrökkel is. A telepesek közül ötöt „kihallgatás céljából” előállítottak. A rendőrök közlése szerint a szombat esti összecsapást az előzte meg, hogy a palesztinok előzőleg állítólag fiatal zsidó lá­nyokkal kezdtek ki. JELEN VOLTAK A MAGYARSÁG KÉPVISELŐI IS Megismételte ígéreteit a román elnök Az Erdéllyel való „nagy egyesülést” kimondó 1918. évi gyulafehérvári népgyűlés 78. év­fordulóján Romániában vasár­nap országszerte ünnepségeken, koszorúzásokon, hálaadó isten­tiszteleteken emlékeztek meg a nemzeti ünnepről. Emil Constantinescu, Románia két napja hivatalába lépett új elnöke Gyulafehérváron vett részt a há­laadó istentiszteleten, amelyet Teoctist pátriárka, a román orto­dox egyház feje celebrált a görögkatolikus egyház vezetői­nek jelenlétében. Százezres tömeg gyűlt egy­be, hogy meghallgassa az állam­főt, aki a román nemzet történel­mi útjának felvázolása után az előtte álló új lehetőségeket mél­tatta. Mint fogalmazott, a nem­zet ismét olyan pillanat előtt áll, amelyben ténylegesen meghatá­rozhatja, mi a továbbhaladás legjobb iránya, és döntésétől a következő nemzedékek sorsa függ. Az új államfő ünnepi meg­fogalmazásban megismételte vá­lasztási kampányában tett ígére­teit arról, hogy folytatni fogja a küzdelmet a szegénység felszá­molásáért, a korrupció ellen, majd a nemzet alapvető intéz­ményei - a család, az egyház, az iskola és a hadsereg - közös vé­­delmezésére szólította fel hal­­gatóságát. Constantinescu hang­súlyozta: eljött az ideje annak is, hogy a nemzet egységesen in­tegrálódjék az európai népek nagy uniójába. Az ünnepségen jelen voltak a különböző román pártok képvi­selői, köztük Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Frunda György, aki a szövetség államel­nökjelöltje volt. Egyik félnek sem jó a flotta-vita Leonyid Kucsma szerint ideje lenne befejezni Ukrajna és Oroszország vitáját a fekete-ten­geri flotta megosztásáról. Az uk­rán államfő ehelyett azt indítvá­nyozta, hogy Moszkva és Kijev kössön egymással barátsági és együttműködési szerződést, s csak azután folytassák a tárgya­lásokat a flotta- kérdésről. Kucs­ma szerint a helyzet mára odáig fajult, hogy a gyakorlatban tulaj­donképpen végrehajtott megosz­tás óta sem az orosz, sem pedig az ukrán flotta nem képes fel­adatai ellátására. Mint fogalma­zott, ma nem lehet olyan megol­dást találni, amely kielégítené bármelyik felet a flotta kérdésé­ben. Kucsma ehelyett a tényle­ges stratégiai partnerségre való törekvést helyezné előtérbe. 1996. DECEMBER 2., HÉTFŐ Megkezdődött a csecsenföldi kivonulás Az orosz védelmi minisztéri­um alárendeltségébe tartozó egy­ségek harceszközeinek elszállítása után vasárnap megkezdődött az orosz belügyi egységek hadfelsze­relésének csecsenföldi kivonása is. A 101-es számú belügyi dan­dár felszerelésével megrakott ka­tonai menetoszlop az észak-oszé­­tai Mozdok irányában távozott. Ruszlan Haszbulatov, az orosz parlament csecsen nemzeti­ségű volt elnöke vasárnap java­solta: Boszniához hasonlóan Csecsenföldön is az EBESZ véd­nökségével tartsák meg a jövő évi választást. A politikus jelen­leg Zelimhan Jandarbijev cse­csen vezető tanácsadója. A belügyi csapatok felszerelé­se előtt szombaton megkezdődött a védelmi minisztérium aláren­deltségébe tartozó 205-ös gépesí­tett lövészhadosztály páncélozott harcjárműveinek elszállítása. A szövetségi csapatok maradékának kivonásáról egy hete írt alá rende­letet Jelcin elnök. Jelenleg össze­sen mintegy 20 ezer orosz katona van Csecsenföldön, annyi, mint amennyi a háború kezdetén, 1994 decemberében bevonult oda. TIPIKUS SZOVJET POLITIKAI KARRIER Zsukov, a kegyvesztett hadvezér A száz éve született Georgij Zsukov marsallra emlékeztek va­sárnap Moszkvában, aki nagysá­gának elismerése itt egyöntetű. A kormány, a parlament vezetői a kommunista ellenzék képviselői­vel együtt voltak jelen a koszorú­záson a Történelmi Múzeum előt­ti Zsukov-lovasszobornál és a Kreml falánál, ahol a hadvezér hamvai nyugszanak. Az 1896. de­cember 1-jén született Zsukov a második világháború idején el­évülhetetlen érdemeket szerzett Moszkva védelmében, a sztáling­rádi csatában, illetve a leningrádi blokád áttörésében, majd a végső győzelem kivívásában. Sztálin megbízásából ő írta alá szovjet részről a fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okományt 1945. május 8-án, illetve fogadta a győzelmi pa­rádét a Vörös téren. Zsukov a Szovjetunió négyszeres hőse és kétszer is megkapta a legmaga­sabb szovjet katonai kitüntetést, a Győzelem-rendet. Magas ívű pályafutása a fé­nyes sikerek ellenére nem volt mentes az ellentmondásoktól és a hullámvölgyektől sem. A Szovjetunió Hősének 4. arany­csillagját az 1956-os magyaror­szági hadjáratért kapta, amelyre honvédelmi m­iniszterként adott parancsot. Nem sokkal később, 1957 végén azonban kegyvesz­tett lett, megfosztották állami és párttisztségeitől. Neve ugyan nem merült feledésbe, de a mar­sall közszerepléstől visszavonult, és magányosan érte a halál 1974. június 18-án. Leállították az Szombaton késő este az elő­zetes terveknek megfelelően le­állították a csernobili atomerőmű egyes számú blokkját. A bezá­rást közzétévő dokumentumok­ból kitűnik: az erőmű blokkjának leállt „további intézkedésig” egyes blokkot szül. Leonyid Kucsma ukrán el­nök korábban azt nyilatkozta, hogy az erőműnek ezt az egysé­gét soha nem indítják újra. En­nek ellenére a hivatalos doku­mentumok javítási-karbantartási szünetről tesznek említést. Óriás pokolgép Minden idők egyik legna­gyobb, brit célpontok megsem­misítésére szánt pokolgépének bizonyult az a robbanószerkezet, amelyre a hét végén bukkantak az északír rendőrök Armagh vá­ros katonai támaszpontjának tő­szomszédságában. A bomba egy tonnánál is több robbanószert tartalmazott, vagyis kétszer an­­­nyit, mint az IRA-tűzszünet fel­rúgása óta bevetett legnagyobb szerkezet, a Manchester belváro­sát június közepén romba döntő 500 kilogrammos töltet. A lelet gyakorlatilag végleg semmivé foszlatta azokat a londoni remé­nyeket, amelyek a köztársasági­ak tűzszünetének hamaros hely­reállításával kapcsolatban fogal­mazódtak meg a legutóbbi né­hány hétben. SZOLZSENYICIN LELEPLEZŐ CIKKE Hamis a nyugati Oroszország-kép Alekszandr Szolzsenyicin „Oroszország az agónia szélén” című cikkében, amelyet a spa­nyol szocialista napilap, az El País szerdai száma közölt - ki­fejti, hogy teljesen hamis az a kép, amely Nyugaton az ország­ról kialakult, miszerint Oroszor­szágban alapjaiban létezne a de­mokratikus intézményrendszer, és a folyamatban lévő gazdasági reformok a piacgazdaság kiala­kítása felé vezetnének. Ebből semmi nem igaz - mondja Szolzsenyicin -, a de­mokrácia nem létezik, a gazda­sági és a politikai életet a volt kommunistákból és az újgazdag­okból, sokszor bűnözőkből kiala­kult oligarchia irányítja. A kor­mánynak semmiféle gazdasági programja sincs, a gazdasági élet teljesen kaotikus, a korrup­ció és a bűnözés sokkal nagyobb méreteket ölt, mint ahogy ez Nyugaton gondolható. Szolzse­nyicin felvázolja az orosz hatal­mi rendszer felépítését, össze­foglalja az elmúlt tíz év politikai és gazdasági intézkedéseit, és külön foglalkozik a csecsen há­borúval, amely katasztrofális le­folyásával­­ kitűnően illusztrálja a jelenlegi orosz helyzetet. „Az ororszországi demokrá­cia csak egy egészen másfajta kormányforma álarca” - fogal­maz Szolzsenyicin­­, hiszen Oro­szországban szó sincs a nép ha­talmáról, szó sincs a népnek a ha­talomba való beleszólásáról, vagy az ellenőrzésről. „Az elnök­ség és a kormányapparátus, a du­ma, a pártvezetők és a helyi kor­mányzók együttes ellenállása le­hetetlenné tette a helyi, önigazga­tási szervezeti rendszer kialakítá­sát.” A hatalom felépítése „kizá­rólag vertikális tengelyre támasz­kodik, amely az elnöktől indul ki. Ráadásul emellett a vertikális tengely mellett létezik egy másik is, az elnök képviselőiből (vagyis helyi kémeiből) alakult tengely. A duma csak nagyon korlátozott hatalommal rendelkezik, és el­nyomja az elnöki hatalom”. „... A kommunista hatalom ügyes, közép- és magas szintű képviselői kialakítottak egy stabil, zárt oligarchiát - úgy 150-200 taggal, akik az ország sorsát a ke­zükben tartják - azoknak az új­gazdagoknak a részvételével, akik egy szempillantás alatt, banditák módjára szerezték vagyonukat” - írja Szolzsenyicin. „Az elmúlt tíz év lázas változásai alatt kormá­nyunk egyetlen tehetséges intéz­kedést sem hozott. Ráadásul ez alatt a tíz év alatt a hatalmi körök nem tettek tanúbizonyságot arról, hogy a kommunista korszak veze­tőinél magasabb értékű erkölccsel rendelkeznének.” „Más országokban hasonló helyzetben már régen kitört vol­na a népfelkelés - vélekedik az író - csakhogy Oroszországban egyrészt hetven véres év alatt szelektív módon elimináltak minden aktív ellenszegülő ele­met, az utóbbi­ tíz évben pedig a nyomorba taszították az embere­ket, miközben a lakosság évi egymillió fővel csökkent. így aztán nem nagyon van erő ilyen megmozdulásra, és az nem is fog bekövetkezni.” A gazdasági helyzet teljesen katasztrofális és kaotikus, és úgy Gajdar reformjai, mint Csubajsz privatizációs intézkedései csődöt mondtak. A mostani helyzet az, hogy „az ország vagyona kétes elemek kezébe került, és évente körülbelül 25 milliárd dollár ke­rül ki az országból külföldi ban­kokba, azoknak az újgazdag maffiózóknak a számláira, akik most már a hatalom gyakorlásá­ba is belefolynak”.

Next