Nővér, 1989 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 1. szám - Ápolónői gondozás

Bevezetés Az egészséggondozásban világszerte végbemenő mélyreható változások, a tu­dományos ismeretek robbanásszerű gyarapodása, az erősen specializálódott orvosi szakok kialakulása, valamint azok a kérdések, amelyeket mind az egész­ségügyi ellátás (szolgálat) munkatársai, mind a gondozottak, illetve ápoltak az ellátás/a gondozás egyenlőtlenségével, költségeivel, eredményeivel kapcsolatban feltesznek, indokolják és szükségessé teszik, hogy az ápolónői gondozással nemzetközi tanulmány foglalkozzék. Újra kell értékelni a jelenlegi gyakorlatot az EVSZ feladatait és regionális stratégiáját, mert szakadék tátong az emberek egészségéhez nélkülözhetetlen szükségletei/igényei és a rendelkezésre álló anya­gi források között. Mind az Alma-Ata-i konferencia Nyilatkozata, mind az „Egészséget minden­kinek 2000-re” regionális stratégiájának támogatására elfogadott regionális cél­kitűzések megerősítették, hogy erre a tanulmányra szükség van. A tanulmánynak az volt az átfogó célja, hogy úgy úja le az emberek igényeit az áplónői gondozással kapcsolatban, hogy az ápolást/gondozást az egész emberre vonatkozó komplex tevékenységnek tekinti. Ezzel együtt járt, hogy az ápolás betegség-orientált szemlélete és az ennek megfelelő szervezete helyett az egyén egészségének megőrzése, elősegítése és védelme lett a fő cél, gondot viselve a betegekről és rehabilitálásukról, miközben szem előtt tartják az élet fi­zikai, pszichoszomatikus és pszichoszociális szempontjait is. Az EVSZ európai regionális irodája négy főbb feladatot fogalmazott meg az ápolónői/szülésznői program számára: az ápolási folyamat; a szervezés; az okta­tás és továbbképzés; és (az anyagi) források tervezése. Amint ezekből a felada­tokból kiderül, a tanulmánnyal azt akarták elérni, hogy tudományos szakértők fejlődjenek ki az ápolónők közül: bővüljenek az ismeretek az ápolónői gondo­zással szemben a betegek részéről támasztott igényekről; intézmények nemzet­közi hálózata alakuljon ki, amely elősegíti az információcserét és elősegíti, hogy az ápolás önálló szaktudománnyá váljék. Az ápolással kapcsolatban korábban még nem végeztek ilyen nemzetközi együttműködéssel vizsgálatot. Ezt az európai ápolástudományi kutatást támo­gatta az Ápolónők Nemzetközi Tanácsa, a Florence Nightingale Nemzetközi Alap, az Ápolónők Északi Szövetsége és az Európai Ápolás-kutatók munka­­csoportja. Történelmileg Európában az ápolás olyan különböző, mint a tagországok. Történelmét gazdasági, szociális és politikai tényezők befolyásolták, ideértve az ápolónőképzés egységesítésére tett intézkedéseket is. Az Ápolónők Nemzetközi Tanácsa fontos szerepet játszott az ápolás kialakulásában Európában és fontos kapcsolatot tartott fenn az ápolásügy tekintetében az Európai Gazdasági Közösséggel A korábbi tanulmányok az ápolást olyan feladatok sorozatának és olyan mun­kának tekintették, amelyet az egészségügyi szolgálat más dolgozói helyett lehet elvégezni, ha azok nincsenek jelen. A korai 70-es évekig az EVSZ ápolási programja Európában főleg arra irányult, hogy segédkezzen az országok ápolónői szolgálatának és oktatásának fejlesztésében. 1974-ben felismerték az ápolástudomány szükségességét és ez vezetett a tanulmányhoz. Egy 1979-ben készített helyzetjelentés megváltoztatta az EVSZ álláspontját az ápolásról és most már személy-központú gondozási folyamatnak tekintette, nem pedig fel­. NŐVÉR, 1989. )

Next