Nővér, 2001 (14. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 1. szám - AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA - Tuboly Krisztina: Stroke betegek ápolási terve

Az agyi érbetegségek, cerebrovasculáris betegsé­gek alatt olyan kórfolyamatokat értünk, amelyekben az agy valamely része átmenetileg vagy maradandóan károsodik a vérátáramlási zavar (ischaemia) vagy vér­zés következtében, és/vagy amelyekben egy vagy több véredény kóros elváltozása - akár tünetmentesen - fennáll. A gyakorlatban ezen kórképek osztályozásá­nak alapját a betegek tünetei és azok időbeli változá­sai adják. Ezt követi a Whisnant-féle klasszifikáció is, amelynek két alapkategóriája az aszimptómás agyi érbetegség és a gócos agyi működészavar. Az utóbbi két formája a TI­A és a stroke. A TIA (tranziens ischaemias attack) esetében át­meneti fokális működészavar áll fenn, amelynek tü­netei 24 órán belül megszűnnek. A tünetek aszerint változnak, hogy a vérátáramlás a carotis vagy a vertebrobasilaris (VB) rendszerben csökken-e. A carotis rendszer érintettségére jellemző az aphasia, amaurosis fugax (az egyik szem átmeneti látás­vesz­tése), hemiparesis. A VB keringési zavar tünete az egyensúlyzavar, szédülés, kettős látás, nyelészavar. A stroke kifejezés megjelöli azokat a tünetegyütteseket, amelyek hátterében agyi infarktus, agyállományi vagy subarachnoidális vérzés áll. A panaszokat, tüneteket az agyi károsodás helye és kiterjedtsége határozza meg. Az összes stroke 80-85%-a agyi infarktus, a többi agyvérzés. Az időbeli lefolyás alapján megkülönböz­tetünk javuló, rosszabbodó és stabil formát. A kórképosztályozás jelentőségét az eltérő prog­nózis, a különböző kezelési formák és ápolási tervek is mutatják. Amennyiben a stroke-os betegek ápolási tervének alapelveként fogadjuk el, hogy primer és szekunder szükségleteik egyensúlyban tartása az önellátó ké­pesség visszanyerését illetve megtartását célozza, úgy egyes betegeknél a rehabilitációs osztályos elhelye­zés elhagyhatóvá válik, vagy másoknál a rehabilitá­ció jobb hatásfokú lehet. Az alábbi ápolási terv rö­vidtávú, és az önálló ápolói beavatkozásokra helye­zi a hangsúlyt. Tervemben a legnagyobb prioritású ápolási diagnózisok szerepelnek elsőként. Ezek kap­csán célunk az életveszély elhárítása. Gyakoriak a lokalizációjuk vagy kiterjedtségük miatt veszélyes körfolyamatokban. 1. dg. Elégtelen légzés légúti akadály, kóros lég­zésminta miatt. Légúti akadályt jelent a hányadék, ételmaradék, műfogsor, légúti váladék. A leggyakoribb kóros lég­zésminta itt a Cheyne-Stokes légzés, amely a légző­központ károsodására utal. Célkitűzés­. Életveszély elhárítása, optimális légzés biztosítása. Teendők: a) Átjárható légutak biztosítása. Ezzel kapcsolatos nővéri tevékenység a Mayo-tubus behelyezése, szájüreg kitisztítása, trachea leszívása, intubált beteg tubusának gondozása. Az intubált beteget megemelt felsőtesttel helyezzük el. Gondoskodni kell a tubus naponta többszöri átöblítéséről, a man­dzsetta 24 óránkénti leengedéséről a nyálkahár­tya necrosis elkerülése miatt. A leszívás kapcsán ügyelni kell a sterilitásra valamint arra, hogy a tevékenység csak rövid ideig tartson, ellenkező esetben fokozódhat a koponyaűri nyomás. AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA Stroke betegek ápolási terve* Tuboly Krisztina, diplomás ápoló Magyar Imre Kórház, Ajka A szerző napjaink egyik leggyakoribb betegségcsoportjára irányítja a figyelmet. Rövid távú ápolási tervében a Maslow-i hierarchia alapján foglalja össze a leggyakoribb ápolási diagnózi­sokat. Célja a gyakorló nővér tevékenységének elősegítése az ápolói feladatok felvázolásával, különös tekintettel az önálló nővéri tevékenységre. Kulcsfogalmak: szükségletek, ápolási diagnózis, rövid távú ápolási terv. * Az Ajkán megrendezett „Stroke-betegek komplex ellátása" re­gionális tudományos konferencián elhangzott előadás átdolgo­zott, szerkesztett változata. NŐVÉR 2001. 14. ÉVF. 1. SZÁM

Next