Nővér, 2001 (14. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA - Tuboly Krisztina: Stroke betegek ápolási terve
Az agyi érbetegségek, cerebrovasculáris betegségek alatt olyan kórfolyamatokat értünk, amelyekben az agy valamely része átmenetileg vagy maradandóan károsodik a vérátáramlási zavar (ischaemia) vagy vérzés következtében, és/vagy amelyekben egy vagy több véredény kóros elváltozása - akár tünetmentesen - fennáll. A gyakorlatban ezen kórképek osztályozásának alapját a betegek tünetei és azok időbeli változásai adják. Ezt követi a Whisnant-féle klasszifikáció is, amelynek két alapkategóriája az aszimptómás agyi érbetegség és a gócos agyi működészavar. Az utóbbi két formája a TIA és a stroke. A TIA (tranziens ischaemias attack) esetében átmeneti fokális működészavar áll fenn, amelynek tünetei 24 órán belül megszűnnek. A tünetek aszerint változnak, hogy a vérátáramlás a carotis vagy a vertebrobasilaris (VB) rendszerben csökken-e. A carotis rendszer érintettségére jellemző az aphasia, amaurosis fugax (az egyik szem átmeneti látásvesztése), hemiparesis. A VB keringési zavar tünete az egyensúlyzavar, szédülés, kettős látás, nyelészavar. A stroke kifejezés megjelöli azokat a tünetegyütteseket, amelyek hátterében agyi infarktus, agyállományi vagy subarachnoidális vérzés áll. A panaszokat, tüneteket az agyi károsodás helye és kiterjedtsége határozza meg. Az összes stroke 80-85%-a agyi infarktus, a többi agyvérzés. Az időbeli lefolyás alapján megkülönböztetünk javuló, rosszabbodó és stabil formát. A kórképosztályozás jelentőségét az eltérő prognózis, a különböző kezelési formák és ápolási tervek is mutatják. Amennyiben a stroke-os betegek ápolási tervének alapelveként fogadjuk el, hogy primer és szekunder szükségleteik egyensúlyban tartása az önellátó képesség visszanyerését illetve megtartását célozza, úgy egyes betegeknél a rehabilitációs osztályos elhelyezés elhagyhatóvá válik, vagy másoknál a rehabilitáció jobb hatásfokú lehet. Az alábbi ápolási terv rövidtávú, és az önálló ápolói beavatkozásokra helyezi a hangsúlyt. Tervemben a legnagyobb prioritású ápolási diagnózisok szerepelnek elsőként. Ezek kapcsán célunk az életveszély elhárítása. Gyakoriak a lokalizációjuk vagy kiterjedtségük miatt veszélyes körfolyamatokban. 1. dg. Elégtelen légzés légúti akadály, kóros légzésminta miatt. Légúti akadályt jelent a hányadék, ételmaradék, műfogsor, légúti váladék. A leggyakoribb kóros légzésminta itt a Cheyne-Stokes légzés, amely a légzőközpont károsodására utal. Célkitűzés. Életveszély elhárítása, optimális légzés biztosítása. Teendők: a) Átjárható légutak biztosítása. Ezzel kapcsolatos nővéri tevékenység a Mayo-tubus behelyezése, szájüreg kitisztítása, trachea leszívása, intubált beteg tubusának gondozása. Az intubált beteget megemelt felsőtesttel helyezzük el. Gondoskodni kell a tubus naponta többszöri átöblítéséről, a mandzsetta 24 óránkénti leengedéséről a nyálkahártya necrosis elkerülése miatt. A leszívás kapcsán ügyelni kell a sterilitásra valamint arra, hogy a tevékenység csak rövid ideig tartson, ellenkező esetben fokozódhat a koponyaűri nyomás. AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA Stroke betegek ápolási terve* Tuboly Krisztina, diplomás ápoló Magyar Imre Kórház, Ajka A szerző napjaink egyik leggyakoribb betegségcsoportjára irányítja a figyelmet. Rövid távú ápolási tervében a Maslow-i hierarchia alapján foglalja össze a leggyakoribb ápolási diagnózisokat. Célja a gyakorló nővér tevékenységének elősegítése az ápolói feladatok felvázolásával, különös tekintettel az önálló nővéri tevékenységre. Kulcsfogalmak: szükségletek, ápolási diagnózis, rövid távú ápolási terv. * Az Ajkán megrendezett „Stroke-betegek komplex ellátása" regionális tudományos konferencián elhangzott előadás átdolgozott, szerkesztett változata. NŐVÉR 2001. 14. ÉVF. 1. SZÁM