Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1860-02-26 / 9. szám
rosi ember fölött, vagyis nála a festői az idomok tökéletességével van egybekötve. A cserkesz, öklén a sólyommal, a burkával vállán, a saskával oldalán s hátán a puskával, egy kép a tizenötödik századból, mely a tizenkilenczedik század közepén jelen meg. A georgiai selyem és bársonyból készült díszes nemzeti öltönyében a tizenhatodik század művelődését ábrázolja; az embert egy velenczeit, sicziliait vagy görögöt vél látni. A czirkasszi olyan mint egy tünemény a múlt időkből, mint egy ideál, mely álmunkban lebegett előttünk. A czirkasszi nőkre nézve talán ártalmas nagyon magasztalt szépségüknek hite, legalább az első pillanatra. Igaz, hogy a hegyi czirkassziakat nem láttuk, és a nők eredeti szépsége valószínűleg elkorcsosult a sík földön. Hogy igaz ítéletet lehessen mondani ■Ö és határozott állítást lehessen fölállítani, e czirkasszi nők szépségét különös tanulmány tárgyává kellene tenni, mint néhány utazó nevezetesen Struys Jan tévé, kinek véleménye annál több érvénynyel bír, mivel ő oly nemzethez tartozik, mely nem egykönynyen lelkesül. Struys, mint neve is mutatja, németalföldi. Idézni fogjuk a mit a czirkasszi nőkről mondott, a leirás igen könnyű dolog s a legjobb mód a fele fására. össég elhánt A kaukázusi nők,“ igy ir Struys Jan, „valamennyien szépek és valami sajátságos kedvességgel bírnak. Bőrük igen fehér szinűi, szép halvány piros színárnyalattal, mint liliomok és rózsák. Homlokuk nagy és sima és művészet hozzájárulta nélkül is oly vékony szemöldeik vannak, mintha meghajtott selyemszálak volnának. Szemeik nagyok, szelídek és egyúttal tüzesek, orruk szép idomú, ajkaik vörösek, szájuk pici és mosolygó, és álluk olyan, minőnek lenni kell, hogy tökéletes ovált képezzen. Nyakuk és válluk oly fehérséggel és gömbölydedséggel bír, minőt, a műismerők a tökéletes szépségűt megkívánnak, és a tölt, hófehér nyakra fölbontott vagy befont fényes fekete haj omlik. A kebel teljes, szép idomú, rendkívüli kemény és túlzás nélkül állíthatom, hogy soha se láttam bájolabbat egy czirkasszi nő a mellénél; ez alkalmasint a gyakori mosako■ jövő eredménye, mert azt tartják az elhanyaáltal érdemetlenekké lennének azon adományokra, melyekkel őket az ég megajándékozta. Termetük magas, szép és karcsú, mozdulataik kedvesek és szabadok. Ily nagy bájak mellett épen nem tartózkodók; nem félnek, ha bármely országbeli ember is megszólítja őket s távol attól, hogy elutasítanák, örömest engedik őket, annyi liliomot és rózsát szedni, mennyi egy elég nagy virágcsokorhoz szükséges. De ha a nők könnyen hozzáférhetők, a férfiak emellett oly jók, hogy nyugodtan nézik, ha valaki nejeiknek udvarol, mert se nem szerelmesek a bolondulásig, se nem féltékenyek; azt mondják, hogy a nők olyanok mint a virágok, melyeknek szépségük semmit sem érne, ha nem volna szem, mely őket bámulja s nem volna kéz, mely hozzájuk nyúljon.“ Ezt irta Struys Jan, az udvarias utazó Amsterdamban 1671-ben, XIV. Lajos uralkodása kezdetén, és oly irálylyal, mely mint láttuk , nem lenne méltatlan Gentil Bernardhoz. II. Orosz tisztek a Kaukazban. A Kaukaz ugyanazon befolyást gyakorolja az orosz tisztekre, melyet az Atlas a francziákra gyakorol : a magány unalmat szül és hogy az unalmat elűzzék, palackhoz nyúlnak. Mit is csináljon egy tiszt valamely félre eső katonai állomáson, társaság, feleség és könyvek nélkül? Iszik. A képzelemdús tisztek mindenféle változatokkal tudják földiszíteni ezen egyhangú foglalatosságot; többé kevésbé leleményes variatiókkal öntik a bort vagy mokkát a palackból a pohárba és a pohárból a torokba. Utazásunk alatt megismerkedtünk egy kapitánynyal és egy oroszszal, kik ebben kifogyhatlanok voltak. Minden tisztnek egy katona van szolgálatában, kinek neve demsik. A kapitány a reggeli szolgálat végével rendesen ágyra veté magát és előhívta demsikjét. „Brisgalow“ így szólt hozzá: „tudod hogy elutazunk.“ Brisgalow tudván, hogy minő szerepet kell játszania, így felelt : „Tudom, kapitány úr.“ „Azt is tudod, kedves barátom, hogy nem szokás éhgyomorral utazni, ennélfogva valamit harapni fogunk és egy kortyot iszunk reá. Aztán fogd be a lovakat.“ „Nagyon jól van, kapitány úr,“ felelt Brisgalow.