Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1860-02-26 / 9. szám

rosi ember fölött, vagyis nála a festői az­ idomok tökéletességével van egybekötve.­­ A cserkesz, öklén a sólyommal, a burkával vállán, a saskával oldalán s hátán a puská­val, egy kép a tizenötödik századból, mely a tizenkilenczedik század közepén jelen meg. A georgiai selyem és bársonyból készült díszes nemzeti öltönyében a tizenhatodik század művelődését ábrázolja; az embert egy velenczeit, sicziliait vagy görögöt vél látni. A czirkasszi olyan mint egy tünemény a múlt időkből, mint egy ideál, mely álmunk­ban lebegett előttünk. A czirkasszi nőkre nézve talán ártalmas nagyon magasztalt szépségüknek hite, leg­alább az első pillanatra. Igaz, hogy a hegyi czirkassziakat nem láttuk, és a nők eredeti szépsége valószínűleg elkorcsosult a sík föl­dön. Hogy igaz ítéletet lehessen mondani ■Ö és határozott állítást lehessen fölállítani, e czirkasszi nők szépségét különös tanulmány tárgyává kellene tenni, mint néhány utazó nevezetesen Struys Jan tévé, kinek véle­­ménye annál több érvénynyel bír, mivel ő oly nemzethez tartozik, mely nem egyköny­­nyen lelkesül. Struys, mint neve is mutatja, német­alföldi. Idézni fogjuk a mit a czir­kasszi nőkről mondott, a leirás igen könnyű dolog s a legjobb mód a fele fására. össég elhán­t A kaukázusi nők,“ igy ir Struys Jan, „valamennyien szépek és valami sajátságos kedvességgel bírnak. Bőrük igen fehér szinűi, szép halvány piros színárnyalattal, mint liliomok és rózsák. Homlokuk nagy és sima és művészet hozzájárulta nélkül is oly vé­kony szemöldeik vannak, mintha meghajtott selyemszálak volnának. Szemeik nagyok, szelídek és egyúttal tüzesek, orruk szép idomú, ajkaik vörösek, szájuk pic­i és mo­solygó, és álluk olyan, minőnek lenni kell, hogy tökéletes ovált képezzen. Nyakuk és válluk oly fehérséggel és gömbölydedséggel bír, minőt, a műismerők a tökéletes szépség­űt megkívánnak, és a tölt, hófehér nyakra fölbontott vagy befont fényes fekete haj­ omlik. A kebel teljes, szép idomú, rendkívüli kemény és túlzás nélkül állíthatom, hogy soha se láttam bájolabbat egy czirkasszi nő a mellénél; ez alkalmasint a gyakori mosako­­■ jö­vő eredménye, mert azt tartják az elhanya­­által érdemetlenekké lennének azon adományokra, melyekkel őket az ég meg­ajándékozta. Termetük magas, szép és karcsú, mozdulataik kedvesek és szabadok. Ily nagy bájak mellett épen nem tartózkodók; nem félnek, ha bármely országbeli ember is meg­szólítja őket s távol attól, hogy elutasítanák, örömest engedik őket, annyi liliomot és ró­zsát szedni, mennyi egy elég nagy virágcso­korhoz szükséges. De ha a nők könnyen hozzáférhetők, a férfiak emellett oly jók, hogy nyugodtan nézik, ha valaki nejeiknek udvarol, mert se nem szerelmesek a bolon­­dulásig, se nem féltékenyek; azt mondják, hogy a nők olyanok mint a virágok, melyek­nek szépségük semmit sem érne, ha nem volna szem, mely őket bámulja s nem volna kéz, mely hozzájuk nyúljon.“ Ezt irta Struys Jan, az udvarias utazó Amsterdamban 1671-ben, XIV. Lajos ural­kodása kezdetén, és oly irálylyal, mely mint láttuk , nem lenne méltatlan Gentil­ Ber­­nardhoz. II. Orosz tisztek a Kaukazban. A Kaukaz ugyanazon befolyást gyakorolja az orosz tisztekre, melyet az Atlas a francziákra gyakorol : a magány unalmat szül és hogy az unalmat elűzzék, palac­khoz nyúlnak. Mit is csináljon egy tiszt­ valamely félre eső katonai állomáson, társaság, feleség és könyvek nélkül? Iszik. A képzelemdús tisz­tek mindenféle változatokkal tudják földiszí­­teni ezen egyhangú foglalatosságot; többé kevésbé leleményes variatiókkal öntik a bort vagy mokkát a palac­kból a pohárba és a pohárból a torokba. Utazásunk alatt megismerkedtünk egy kapitánynyal és egy oroszszal, kik ebben kifogyhatlanok voltak. Minden tisztnek egy katona van szolgá­latában, kinek neve dem­sik. A kapitány a reggeli szolgálat végével rendesen ágyra veté magát és előhívta demsikjét. „Brisga­­low“ így szólt hozzá: „tudod hogy eluta­zunk.“ Brisgalow tudván, hogy minő szere­pet kell játszania, így felelt : „Tudom, kapitány úr.“ „Azt is tudod, kedves barátom, hogy nem szokás éhgyomorral utazni, ennélfogva valamit harapni fogunk és egy kortyot iszunk reá. Aztán fogd be a lovakat.“ „Nagyon jól van, kapitány úr,“ felelt Brisgalow.

Next