Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1860-01-22 / 4. szám

Vasárnap jan. 22-én 1860 4-ik szám Negyedik évi folyam. Előfizetési díj : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordatva . Félévre (januártól junius végéig) 4 ft. uj pénz Negyedévre (október—december végéig) 2 ft. uj pénz. KÉT HÖLGY SZERELME. Irta HECKENAST-BAJZA LENKE. (F­oly­tatás.) М.с.7.év, élvvágyó és kötelességeiről «m­egfelejtkezett nő lehet; e véle­­ménynyel magyarázgatá a hidegsé­­gűswraget, mely szivében iránta keletkezett. Щ Bár soha se kellene vele találkoz- 0Щ nem, gondolá, félve a percztöl, mely­ben Barcsayt oldalánál fogja látni, s az egész napot szobáiban tölté, és igy történt, hogy e napon a társaság nem csak Iglódinét s Barcsayt, de Olgát sem látta. És Vilma más hölgy kíséretében jelent meg Korányosi nagy örömére, ki tán az egészből legtöbbet gyanítva, meggyőződött, hogy Vilma ez eseményben semmi részt sem ven, Bar­­csayba tehát nem szerelmes. A fürdői élet szokott rendje szerint folyt le, de a fönnebb leírt három személy hiá­nyozván, igen sok találgatásra adott okot. A nap elmúlt s est lett. Nyári illatos, holdvilágos est, midőn min­den csendes nyugodt s csupán egy, nem tudni honnét jövő lehellet sóhajt keresztül a fák játszi levelein. Valentine mélázva ült az erkélyre nyíló terem egyik pamlagán, kezében könyvvel, mely azonban ölében nyugodott. Előtte kisded asztalon lámpa égett, de szemei az erkélyajtón betekintő holdra, e néma, szelíd arczu barátra voltak függesztve. E méla sápadt arcz, az, mely jó és rész napjainkban, rendesen megjelen, velünk örülni, velünk bánkódni. S ez, mely Olgát is oly gyakran megvigasztaló, néma válto­zatlan arczával, arra emlékeztetve, hogy van egy hatalmas Úr fölöttünk, kinek pa­rancsára jelent meg ő is, s kinek parancsa szerint történik minden, jó és fájdalmas egyiránt. Gyöngéd termetét könnyű nyári öltöny fedé, s a halvány tojásdad arcznak könnyes szemei, oly méla bút, oly mély fájdalmat fejezének ki. Ölében nyugvó battiste kendőjét koron­­kint szemeire emelve, szomorú halk zokogás vett rajta erőt, mely a szemei körüli vékony vörös karikákról ítélve, már több óra óta tarthatott. Vilmávak­ beszéde és Barcsayról tett nyilatkozatából láttuk, hogy ő az ifjút még mindig szerette. Még mindig azon elfogult­sággal állt vele szemben mint leánykorában, s habár küzdött ez érzelem ellen, az napon-

Next