Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1860-01-22 / 4. szám
Vasárnap jan. 22-én 1860 4-ik szám Negyedik évi folyam. Előfizetési díj : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordatva . Félévre (januártól junius végéig) 4 ft. uj pénz Negyedévre (október—december végéig) 2 ft. uj pénz. KÉT HÖLGY SZERELME. Irta HECKENAST-BAJZA LENKE. (Folytatás.) М.с.7.év, élvvágyó és kötelességeiről «megfelejtkezett nő lehet; e véleménynyel magyarázgatá a hidegségűswraget, mely szivében iránta keletkezett. Щ Bár soha se kellene vele találkoz- 0Щ nem, gondolá, félve a percztöl, melyben Barcsayt oldalánál fogja látni, s az egész napot szobáiban tölté, és igy történt, hogy e napon a társaság nem csak Iglódinét s Barcsayt, de Olgát sem látta. És Vilma más hölgy kíséretében jelent meg Korányosi nagy örömére, ki tán az egészből legtöbbet gyanítva, meggyőződött, hogy Vilma ez eseményben semmi részt sem ven, Barcsayba tehát nem szerelmes. A fürdői élet szokott rendje szerint folyt le, de a fönnebb leírt három személy hiányozván, igen sok találgatásra adott okot. A nap elmúlt s est lett. Nyári illatos, holdvilágos est, midőn minden csendes nyugodt s csupán egy, nem tudni honnét jövő lehellet sóhajt keresztül a fák játszi levelein. Valentine mélázva ült az erkélyre nyíló terem egyik pamlagán, kezében könyvvel, mely azonban ölében nyugodott. Előtte kisded asztalon lámpa égett, de szemei az erkélyajtón betekintő holdra, e néma, szelíd arczu barátra voltak függesztve. E méla sápadt arcz, az, mely jó és rész napjainkban, rendesen megjelen, velünk örülni, velünk bánkódni. S ez, mely Olgát is oly gyakran megvigasztaló, néma változatlan arczával, arra emlékeztetve, hogy van egy hatalmas Úr fölöttünk, kinek parancsára jelent meg ő is, s kinek parancsa szerint történik minden, jó és fájdalmas egyiránt. Gyöngéd termetét könnyű nyári öltöny fedé, s a halvány tojásdad arcznak könnyes szemei, oly méla bút, oly mély fájdalmat fejezének ki. Ölében nyugvó battiste kendőjét koronkint szemeire emelve, szomorú halk zokogás vett rajta erőt, mely a szemei körüli vékony vörös karikákról ítélve, már több óra óta tarthatott. Vilmávak beszéde és Barcsayról tett nyilatkozatából láttuk, hogy ő az ifjút még mindig szerette. Még mindig azon elfogultsággal állt vele szemben mint leánykorában, s habár küzdött ez érzelem ellen, az napon-