Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1860-01-29 / 5. szám

Vasárnap jail. 29-én 1800. *)“lk. SZálll» Negyedik évi folyam. Előfizetési d­ij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordásva . Félévre (januártól junius végéig) 4 f­t. uj pénz Negyedévre (október—december végéig) 2 f­t. uj pénz. KÉT HÖLGY SZERELME. Irta N­­E C KEN AST-BA JZ A LENKE. (Folytatás.) Gazd­ag bársony fürtéi hátra van­­nak tű­tve a finom csipke kalap A gazdag pongyola átlátszó­­szövetén keresztül tündöklenek a márvány szépségű karok és nyak, melynek vakító fehérségét még­­föl­­t­ülöbbé teszi ama kis fekete zsinór, mely lekuszik a pongyola csipkéi közé s me­lyen kis emlékeket vagy érmeket szoktak hordani. S hogy az egész alak még méltóságosabb, még pompásabbb legyen, a pongyolához ha­sonló brüsseli kendőt hanyagon leeresztvén, az félig utána úszott, mint egy nehéz uszály, melyek a régi időkben divatoztak, s melyek­nek eltűnése oly sok méltóságtól fosztá meg a női öltözéket. Iglódi Károly tengeri fürdőkben lévén, neje társalkod­ón­iájával érkezett Füredre és járt kelt jelenleg a sétatéren, hol igen sok férfi, de egyetlen nőismerősre sem találván,­ társasága csak kiválóan férfiakból állott. Járt kelt, társalgott és szokott nyugodt mosolyával jelenté koronkint tetszését, de a keble nyugtalanul dobogott , arczán oly­kor eg­y futó k­eretre levertség és fájdalom­ látszott, mert hiába várt, hiába küzdött türelmetlensége ellen, az óhajtott, a remélt alak nem érkezett. Ide érkezte óta még nem is látta őt; mi­dőn megjövetekor utána küldött, Barcsay azt üzéné, hogy beteg s szobáját nem hagy­hatja el. Tehát habár más eszébe sem jutott is Iglódinénak, mint hogy István beteg, szen­ved, és nem jöhet, de e hit is leverte, két­ségbe ejté, mert érzé, hogy nő férfit, úgy mint ő, még soha sem szeretett. S ha Hortenze-nek valaha szüksége volt az önuralkodásra, ha a külsején elomló erőt valaha össze kell e keblében gyűjteni, úgy e perezben jött el annak ideje, e perczben, mely oly kínos, oly reménytelen volt! Ő soha sem fordított sok gondot az az idegen emberekre s annál kevésbé a nőkre, kik közöl. Ízlése el lévén kényeztetve saját tökélyes szépsége által, alig talált olykor valakit csinosnak. De roszul mindamellett senkiről sem nyilatkozott, kicsinylőleg sőt nyájas leereszkedéssel dicsérte meg a mások által dicsérteket. Most is sok hölgy járt körüle, kiknek

Next