Az Érem, 1922 (1. évfolyam)

1922 / 1-2. szám - Bakonyi: II. Rákóczi Ferenc pénzei

II. Rákóczi Ferenc pénzei. A török hódoltság megszűnése után oly közállapotokat szült a kormányzati rend® szer, melynek a legtermészetesebb következménye II. Rákóczi Ferenc szabadságharca volt. A kuruc jelmondat: PRO DEO ET LIBERTATE, egy végképpen kiuzsorázott nép fohászkodása volt Istenéhez. A fölszabadulás eszméjét fejezték ki a libertások is, így levezték ugyanis Rákóczi X és XX postuzásait a rajtuk olvasható PRO LIBERTATE jelmondatról. Rákóczi pénzeinek éppen e két faját a szükségpénzek osztályába szokás sorozni. Nemcsak azért, mert értékjelzésük szokatlan, hanem elsősorban azért, mert rézből készül® tel. Nemesfémből vert pénzeinek súlya és finomsága törvényszerű volt, melyeket szívesen fogadtak el fizetési eszköz gyanánt mindenütt. Kelendőségük mellett bizonyít az a történelmi tény, hogy Sieniawszky lengyel herman 1707®ben Rákóczitól azt kéri, vezetné át orosz pénzeiket magyar mintára.") Teljes értékükön alapuló kelendőségnek az lett a következménye, hogy az arany® és ezüstpénz külföldre vándorolt, főleg hadi® szerekért, míg itthon a forgalomnak csak a libertásokkal kellett megelégednie. Ez a gazdálkodás azonban csak egy ideig tarthatott. Minél inkább veszítette értékét a réz® pénz a forgalomban levő nagy tömege és a sok lengyel eredetű hamisítvány miatt, annál inkább nőtt az elégedetlenség. A bányászok és pénzverőművesek már 1707®ben nem fogadják el a rézpénzt, azért természetben kapnak élelmet. Berthothy altábornagy 1707. márc. 18®án írja Rákóczinak, hogy »a rézpénznek naponkint nagyobbodik a bocs® jelensége« és hogy »Krakkóban tehenőben árulják«. Rákóczi pénzeiből elsőnek az 1703. évszámú ezüstpolturás hagyta el a nagybányai verdét. Ez az évjárat kevés gyűjteményben van meg. A zólyomi csata után, mely 1703. november 15®én volt, jutott Rákóczi kezére Magyarország északnyugati része a bánya® városokkal. Ez a szerencsés körülmény tette lehetővé a nagyobb arányú pénzverést. Az öt® garasosok (X polturások) veretését 1704®ben rendelte el Rákóczi. Eredetileg egy millió forint értékű X-es vezetéséről volt szó, melyet később ezüstre váltanának be. A bevál® tásból azonban nem lett valóság, ellenben újabb milliók kerültek a rézből forgalomba. Az ónodi országgyűlés 1708®ban kénytelen elrendelni a devalvációt. Eszerint két millió forint értékű X és XX polturást bevonnak, anyagukból újabb­­ polturásokat vernek (­ IV2 kr. = fél garas). A forgalomban hagyott X és XX polturások értékét négy, illetve nyolc polturában állapítják meg. Egyúttal elhatározzák, hogy a forgalomban hagyott szükségpénzek ellenjegyet kapjanak. Ez a kis ovális, vagy tagolt barokk®keretbe vésett Szűz Mária kép az egyetlen magyar ellenjegy, amely magyar pénzeken előfordul. Ezzel a finomvésetű kontramárkával akarták meggátolni a további értékcsökkenést. A finom véset alkalmazására súlyt helyeztek, hogy ne legyen egykönnyen utánozható. Azonban eleinte nem volt egységes az eljárás. Másként készítették Kassán, másként Körmöczön. Innét a dupla ellenjegy gyakorisága, meg a kétféle keret. A két ellenjegye® seknél a Szűz Mária balján, az egy ellenjegyeseknél jobbján ül a gyermek Jézus. Ellen® jegyet ezideig az 1707. évjáratú X és XX postuzásokon nem találtak. Okát abban a föltevésben találhatjuk meg, ha valószínűnek tartjuk, hogy az 1707®es veretű pénzdara® bokra nézve nem tartották szükségesnek a hitelesítés e­lemét, minthogy új veretek voltak. Ez az utolsó évszám, mely Rákóczi pénzein előfordul. Ezután már csak a régi tövekkel veret pénzt, amit meg lehet állapítani abból a tényből is, hogy a viszontag® ságok alatt megrozsdásodott és megcsorbult verőtövek alól kerülnek ki pénzei. Egyes példányokon kétségbevonhatatlanul ki lehet ezt mutatni. Gondos összehasonlítással meg® győződhetünk, hogy a verdejegynélkülieket verték legtovább és pedig Körmöczbányán. Ha nem is mindig itt, de bizonyosan körmöczi Verőtövekkel. Mert megesett, hogy a forgandó hadiszerencse következtében egyik®másik pénzverde kénytelen volt helyet vál® *) Arch. Ért. 1879., 96. o. Egyéb források: Num. Közr. e tárgyra vonatkozó cikkei. Wiener Num. Monatshefte 1865.

Next