Az Érem, 1940 (9. évfolyam)

1940 / 1. szám - Szigeti István: Régi körmöcbányai személyi érmek - A vésnökök személyére vonatkozó adatok

1615-ben egy folyamodványt nyújtottak be a selmeci bányapolgárok Bb­enstein Mátyás fökamaragrófhoz és bepanaszolták, hogy I. Mátyás király Privilégiuma dacára olyan polgárok is gyakorolják az italmérést, akik sem bányát nem mívelnek, sem ezüstöt be nem váltanak. Kérik tehát a fökamaragrófot, hogy őket, — miután nagy vesztességeket szenvedtek a bányák­nál, — ősi jogaikban megvédelmezze. Füssl Kristóf 1530—1536 éremvésnök, 1536—1561 főéremvésnök. 1546 óta városi tanácsos, az 1547, 1554, 1560. években városbíró Körmöcön. Beheim Bernát felfüggesztése után 1536-ban Füssl Kristófot nevezték ki főéremvés­­nökké. Ettől kezdve a körmöci pénzverde műszaki vezetése a főérem­vésnökök szakavatott kezeibe került. Az ő kiváltságuk volt, hogy saját számlájukra magánszemélyektől emlékérmek verését vállalhatták. Ezen kiváltság nyújtotta előnyöket igyekeztek is kihasználni és ennek a törekvés­nek köszönhetjük az ebben az összeállításban leírt, — művészi és történelmi szempontból egyaránt értékes, — emlékéremsorozat létrejöttét. A Mádai-féle tallér-kabinettben olvashatjuk a 2379 szám alatt: „Az alsó-magyarországi bányavárosok polgárainak szabadságában állott saját termésükből a körmöci pénzverdében tet­szés szerinti emlékérmeket veretni, — a családjukban, — ajándékul való szétosztás céljából. A pénzverdében még ma is fellelhető régi veretövek ezt elegendően bizonyítják.” Személyi vonatkozású érmeken kívül Füssl Kristóf készített még egy sorozat pestis­tallért, bibliai érmet, az ő művei a mohácsi csata emlékére vert érmek II. Lajos és Mária királyné mellképeivel. Ö része az oly hosszú idő után Körmöcön vert első tallér, az 1553. évi Ferdinand-tallér vezetövét is. Richter Lukács: 1550—1561 éremvésnök, 1561—1579 főéremvésnök Körmöcön. Füssl Kristófnak az utóda, mesterjegye „L—R” csak az 1565. évi nagy karácsonyi érmen fordul elő. Különben az ő munkáinak jellegzetessége az 5 levelű rozetta, mellyel a kör­iratokat és feliratokat elválasztotta és befejezte. Richter Lukács, joachimstali kortársa, Nicki Milicz mellett a 16. század legtermékenyebb arcképes érem­vésnöke volt. Eysker Abraham, 1575—1579 éremvésnök, 1579—1601 főéremvésnök Körmöcön. Richter Lukács utóda, Eysker György körmöci városbirónak a fia volt. Elsholtz Joachim: Kisegítő éremvésnök, 1579—1588 Körmöcön, 1588—1601 Selmecen. Richter Lukács halála (1579) után Eysker Ábrahámot nevezték ki főéremvésnökké a körmöci pénzverdében és ugyanekkor Elsholtz Joachimot, mint kisegítő éremvésnököt vették fel. 1588-ban Elsholtzot Selmecre helyezték át, hol egy hengerverőgépet állítottak fel. Elsholtz itt egész 1601-ig önállóan dolgozott és a selmeci bányapolgárokról egy egész sorozat érmet készített. Eysker, a körmöci főéremvésnök halála (1601) után Elsholtz is pályázott a megüre­sedett állásra, de midőn nem őt, hanem Lock Mihályt nevezték ki,­­ végleg elhagyta a körmöci pénzverdét (1602). Személyi érmeken kívül ismeretes tőle egy „I. E.” jelzésű bibliai érem, az úgynevezett „karácsonyi tallér”, az 1588. évből. Lock Mihály, 1590—1601 éremvésnök, 1601—1615 főéremvésnök Körmöcön. Házassága alkalmából a városi tanács 1607-ben egy díszserleget adományozott neki. Legismertebb jelzett (M. S.) érmei a következők: Esztergom visszafoglalására vert érem 1601- ből, I. Mátyás koronázási érme 1608-ból és 5 dukátos pénzdarab 1614-ből. idősebb Haller Dániel 1615—1627 főéremvésnök Körmöcön. Előzőleg 1604—1615, mint aranyműves és rézmetsző Augsburgban dolgozott. Ő készí­tette a verőtöveket azokhoz a körmöci tallérokhoz, melyeket Bethlen Gábor, mint magyar király 1620—1622-ben vezetett. Özvegye Tindl Éva 1628-ban férjhez ment ifjabb Füssl Kristóf­hoz, a hasonnevű körmöci föéremvésnök unokájához. Guet János: 1618—1627 érem­vésnök, 1627—1638 föéremvésnök, 1638-tól városi tanácsos Körmöcön. Személyi érmeken kívül készített még Salvator érmeket, emlékérmeket II. Ferdinándról és Eleonóráról, in. Ferdinándról. Hörl Vilmos: Éremvésnök, 1631-től körmöci polgár. Apja Hörl Baltazár 1602-től a selmeci aranyválasztó intézet vezetője volt. Működésének időbeli határait, — egyéb adatok híján, — csak az 1615. évi virágos érme és az 1626. és 1643. évi keresztelő érmei alapján tudjuk meghatározni, melyek „N—B” (Nagy­bánya) verdejelűek, hátlapjukon mindig egy többsoros írású, díszes, négyszögű táblával.

Next