Az Érem, 1976 (32. évfolyam)
1976 / 1. szám - Pohl Artur: Az eraviszkusz denárok szerepe
Az eraviszkusz dénárok szerepe (Kelta pénzverés a Gellérthegynél) POHL ARTUR A Gellérthegy lábánál a Duna medre beszűkül, s így rendkívül alkalmas az átkelésre. Ez a hely, a Kárpát-medence közepén, két különböző földrajzi táj — az Alföld és a Dunántúli dombvidék — határán természetes közlekedési csomópont, mely már ősidők óta magához vonzza a forgalmat. Hazánk első, pénzt verő lakói a kelták voltak, akik i. e. a 4-ik század elején vándoroltak be nyugatról és a Duna völgyét csakhamar elözönlötték a Száva torkolatáig., a pannon-illír őslakosságot beolvasztva, keltizálva. Tacitus említi, hogy a Duna-kanyarnál az eraviszkusz törzs lakott, melynek tagjai a folyó másik partján lakó ősikkal azonos nyelvet beszéltek. A tárgyi leletek szerint pedig az eraviszkuszok — akiknek oppidumuk, városkájuk a Gellérthegy lábánál, a Tabán helyén, szentélyeik, középületeik a hegyen épültek — feltétlenül kelták voltak. De nem tartható kizártnak, hogy a kelták az ott talált pannon-illír népréteget magasabb rendű kultúrájuk révén magukba olvasztották. Tény, hogy az időszámításunk előtti utolsó században az eraviszkuszok kialakult kelta kultúrájú és kelta neveket viselő tagokból álló törzs volt. Ekkor már az egész Duna-völgyet a Száva torkolatáig kelta vagy elkeltásodott törzsek lakták. Ismeretes, hogy a Kárpát-medencének mind kelta, mind egyéb (dák, illír) népei görög minták szerint utánvert pénzeket, főleg II. Fülöp tetradrachmáinak utánvereteit használták, helyileg különféleképp torzított formában. Ez alól csak az i. e. I. század elején a germánok által Csehországból kiszorított és a Kisalföldre, Pozsony környékére húzódott borok képeztek kivételt, akik a thasosi pénzsúly szerint (17 g-osan) vertek latin betűs nevekkel (BIATEC, MONNOS, DEVIL, BUSU stb.) ellátott nagy ezüstpénzeket. Minthogy pedig a Duna-kanyartól nyugatra eső Duna-völgyben főleg aprópénz forgott, szintén görög súlyrendszer szerint voltak kénytelenek a boiok — az ún. „tótfalusi” pénzfaj mintájára — de kissé csökkent súlyban aprópénzt is verni. Ezzel szemben az eraviszkusz oppidumban és környékén római köztársasági dénárok mintájára utánvert dénárokat találnak — szintén kissé csökkent súlyban — melyeket részben a törzs latinbetűs nevével — RAVIS, IRAVISCI — láttak el, részben személynevekkel p. o. DVTEUTI, DOMISA stb. De az utánveretek nagy része név nélküli. A mintául használt eredeti pénzeket Rómában verték az i. e. 90—70. években (Papia gens, Cornelia gens, Postumia gens stb. tehát köztársasági dénárok). Feltehető tehát, hogy ezeket az eraviszkuszok i. e. 80. és Augusztus uralkodása közti időszakban utánozták. Ez időben Erdélyben, a Körösök vidékén és egyébütt Daciában szintén utánvertek római köztársasági dénárokat, s ezek a Szerémségben .