Az Érem, 1983 (39. évfolyam)
1983 / 1. szám - Martin Ferenc: Néhány észrevétel a Vimináciumban vert kolonális bronz pénzekkel kapcsolatban
Néhány észrevétel a Viminaciumban vert koloniális bronz pénzekkel kapcsolatban MARTIN FERENC A római birodalomban, III. Gordianus császár (238—244) uralkodása alatt, koloniális bronz pénzek verésére jogot kapott Viminacium, mely Moesia Superior fővárosa, légiós székhely volt és a Duna jobb partján, a Mlava folyó torkolatánál, a mai Kostolác mellett feküdt. A koloniális pénzek verése valószínűleg 239 végén kezdődött és 255-ig tartott. Különös jellegzetessége ezeknek a pénzeknek, hogy a hátlapon, a szelvényben, egy helyi időszámítás szerinti évet is feltüntettek AN IOAN XVI-ig. Ez a helyi időszámítás, nem egyezett az akkori állami időszámítással, mely mint tudvalevő Róma alapításától eltelt időt vette alapul. Ebből következik, hogy a kétféle időszámítás éves kezdőnapja sem esett egybe. Megfelelő adatok hiányában még a mai napig sincs egyértelműen tisztázva, hogy a helyi időszámítást mely kezdőnappal kell figyelembe venni. Meg kell még említeni, hogy a X. és talán a XV. évben is szünetelt a verde működése, mert egyrészt a barbárok betörése, másrészt Pacatianus lázadása annak üzemeltetését lehetetlenné tette. A X. évi veretek kimaradását bizonyítja, hogy Boszniában, Szikirice faluban találtak egységes leletként 866 db viminaeiumi pénzt AN I—AN XIV évi keltezéssel, de egyetlen X. évi sem volt köztük. A verdében utódára AN XVI évi keltezéssel vertek koloniális bronz pénzt. Üzemeltetését valószínűleg a barbár betörések erősödése és gyakorisága miatt szüntették be. A verde 16 évi működése alatt III. Gordianus, I. Philippus, ennek felesége, Otacilla Severa, fiuk, II. Philippus, továbbá Traianus Decius és felesége, Herennia Etruscilla, gyermekeik, Herennius Etruscus és Hostilianus, majd Trebonianus Gallus és fia, Volusianus, a mauretaniai származású Aemilianus és végül Valerianus és felesége Mariniana és fiuk, Gallienus részére vert koloniális pénzt. A továbbiakban, egyszerűség kedvéért, csak bronz pénzekről beszélek, bár tudvalevő, hogy az volt a törekvés, hogy a nagy és kis címleteket rézből, a sugárkoronás példányokat pedig sárgarézből verjék. De ezt, talán a rézérc rendelkezésre állásától, vagy a hadihelyzettől függően és nem utolsósorban a pénzhiány sürgős kiküszöbölése céljából nem mindig tartották be, és ilyen esetekben abból a rézötvözetből készültek a pénzek, ami éppen rendelkezésre állt. Persze, lehetséges az is, hogy kivételes esetben egyes nagy bronzokat azért vertek sárgarézből, hogy ezzel egy örömteli eseményt közzé tegyenek. Csak a pénz volt az, ami mindenhova eljutott és annak feliratából, ábrájából és anyagából a nép sok mindenre következtetni tudott. A viminaciumi koloniális pénzek három címletben készültek: sestertius, dupondius és as. A nagy bronzok, vagy sestertiusok előlapján a császár neve, mellékneve és címe volt, valamint jobbra forduló mellképe, fején babérkoszorúval, a Caesarok anélkül. Öltözéke rendszerint páncél és köpeny, de lehet csak páncél, vagy csak köpeny, sőt van meztelen mellkép is. A sestertiusokat súlyuk és nagyságuk különböz