Az Érem, 1986 (42. évfolyam)
1986 / 1. szám - Martin Ferenc: Dácia évszámos pénzeinek hátlapi ábrái
Dácia évszámos pénzeinek hátlapi ábrái MARTIN FERENC A Római Birodalom i. u. 107-ben Traianus császár uralkodása alatt foglalta el a főleg dákok és géták által lakott Dáciát. Dácia királya ekkor Decebal volt. Traianus az elfoglalt területet a Birodalomhoz csatolta és annak provinciájává nyilvánította. Fővárosának, Sarmisegetusa-nak nevét colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica-ra változtatta. A provincia élére egy proprétort nevezett ki és a légió XIII. Gemina-t a fővárosba vezényelte, ugyanakkor nagyobb városaiba auxiliákat, segédcsapatokat helyezett. A provinciát, rendkívüli tagoltsága és megközelítési nehézségei miatt, Hadrianus császár i. u. 129-ben két részre osztotta. DACIA SUPERIOR lett nagyjából a történelmi Magyarországból Erdély területe, DACIA INFERIOR pedig ettől keletre terült el. Ezt követően, de még Marcus Aurelius uralkodása előtt, Potaissa állomáshellyel helyezték ide a légió V. Macedonica-t. Dacia Inferior élére is egy proprétor került, egész Dáciát pedig egy, a proprétorok fölött álló consuláris rangú személyre bízták. Marcus Aurelius Dáciát tovább osztotta; most már három részből állt: DACIA POROLISSENSIS, Porolissum székhellyel és ide tartozott Napoca is, DACIA APUDENSIS, Apulium székhellyel, valamint DACIA MALUENSIS, a már colonia rangú Malua székhellyel. Közben a Dáciától északra és keletre élő népekre kelet felől még nagyobb nyomás nehezedett, melynek következtében elhagyták szálláshelyeiket, legelőterületeiket és nyugat felé vonulva új életlehetőséget kerestek. Ezek a régi otthonukból kiszorított népek sorra érkeztek a Kárpátok hegyvonulatához és 238. körül különösen a gótok szakadatlan betörései, pusztításai néha már a Duna alsó folyásáig is kiterjedtek. Ugyanakkor a rómaiakkal nagyrészt békében élő, a Duna— Tisza közén és attól északra letelepült szarmata—jazyg népek is vérszemet kaptak és szövetkezve a hozzájuk érkező gepidákkal és más törzsekkel minduntalan betörtek a római provinciákba. Ilyen körülmények között a provincia ellátása, főleg a pénzutánpótlás, akadozni kezdett. Ezért Philipus pater 246-ban engedélyt adott Dáciának koloniális réz, illetve bronzpénzek verésére. Ettől kezdve készültek PROVINCIA DACIA hátlapi feliratú és AN IOAN XI helyi időszámítás szerinti évjelzésű pénzek Dácia részére. 256-ban Gallienus a koloniális pénzverdék működését beszüntette. Arról, hogy ezek a dáciai pénzek hol készültek, teljesen egyértelmű adataink egyelőre nincsenek, az azonban mindenképpen lerögzíthető, hogy a vimináciumi és dáciai koloniális pénzek ikonográfia és betűstílus tekintetében rendkívül nagy hasonlóságot mutatnak, ami arra enged következtetni, hogy mindkét provincia részére a pénzek verőtövét ugyanaz a műhely, officina készíthette. A PROVINCIA DACIA hátlapi feliratú pénzek ábrái a következők: „A” alaptípus: Középütt a mezőben hosszú ruhában, fején frígiai sapkával, a Dáciát megszemélyesítő nő áll.