Az Érem, 1990 (46. évfolyam)
1990 / 1. szám - Gosztonyi József: Borsos Miklós (1906-1990)
Borsos Miklós minden elismerést, kitüntetést megkapott, amit képzőművész hazánkban elérhetett, anélkül, hogy a mindenkori hatalommal cimboráit volna. Nem igazodott sohasem a hatalom által egyedül üdvözítőnek deklarált kifejezésmódhoz, sem a múló divatáramlatokhoz. Művészi hitvallását mindig saját meggyőződése irányította, amely az egyetemes művészet értékeinek megbecsüléséből fakadt, érzéseinek és művészi gondolatainak sajátos kifejezést adva. Művészeti csoportosulásokban nem vett részt, legközelebbi barátai írók, zenészek, tudósok, a magyar szellemi élet legkiválóbbjai voltak. Kedvtelésből szívesen hegedült egyedül, vagy baráti házimuzsikálásban. Szeretetreméltó egyénisége, varázsa, jóízű humora sokáig megmarad azok emlékezetében, akik személyes kapcsolatba kerültek vele, kiváltképpen azok - mint jómagam is , akiket barátságával is megtisztelt. Magával ragadó szép magyar beszéde székely származásából eredt, amelyet mindig büszkén emlegetett. Nagyszebenben született, amelyet földrészünk utolsó európai városának tartott, európaiságának is hangsúlyt adva. Második hazájaként folytonos visszavágyódással Firenzét tartotta. December elején, amikor neve napján köszöntöttem, még művészeti foglalatosságáról, elképzeléseiről beszélgettünk. 1990. január 27-én szinte hihetetlenül hatott halálhíre, amely villámcsapásként érkezett. Egy kivételes, sokszínű művészpálya immár végérvényesen bezárult. Nevét és művészetét azonban remekműveinek nagy száma megóvja a feledéstől. Emlékét megőrizzük! Gosztonyi József