Az Érem, 1991 (47. évfolyam)
1991 / 1. szám - Bíróné Sey Katalin: A római pénzek egykorú hamisításai
A római pénzek egykorú hamisításai BÍRÓNÉ LEY KATALIN A hamisítás évezredek óta űzött ipar. Mindent hamisítottak, már a legkorábbi időkben, és nem csak pénzekre gondolok itt, így az ókori Egyiptomban utánozták a drágaköveket üvegpasztából, és feltehetően nagy haszonnal adták tovább őket. Már a pre-mükénéi időkben is virágzott a hamis gyöngyökkel való üzletelés. Senecától értesülünk arról, hogy az időszámításunk előtti I. században Rómában egész műhelyek foglalkoztak hamis drágakő gyártásával. Azonban úgy az ó-, mint a középkorban megközelítően sem volt olyan óriási ez az ipar, mint a legújabb korban, amikor a műtárgyak gyűjtése divattá vált. Gyűjteményekről már az ókorban is hallunk pl. az alexandriai és a pergamoni nagy könyvtárak is évszázados gyűjtés eredményének köszönhetők. Tényleges, a művészetek legkülönbözőbb területéről történő tárgyak gyűjtéséről, így: könyv, érem, üveg, ötvöstárgyak, bútorok, textíliák csak a quatrocentóról beszélhetünk. A reneszánsz művészet szellemisége, az antik művészet felélesztése, illetve motívumainak újrafelhasználása jegyébe indult meg a régi tárgyak gyűjtése, illetve antikizáló tárgyak készítése. A XVI. században Goleziustól értesülünk arról, hogy összesen 950 éremtárat keresett fel Olasz-, Francia- és Németországban, Hollandiában és a Németalföldön. Ezek az éremtárak akkor még nem voltak nyilvános gyűjtemények. Egy-egy királyi, hercegi udvar, vagy gazdag főúr tulajdonába tartoztak. Később ezek lettek a XVII-XIX. században alapított múzeumok alapgyűjteményei. A reneszánsztól a gyűjtés egyre szélesebb körben terjedt el, vált kedvesné. Az ipari fejlődés, az egyes országok gazdasági helyzete, fellendülése növelte a gyűjtők számát, a műtárgyak iránti keresletet. A kereslet növekedése nem állt arányban a műtárgy- kínálattal. Ez a szituáció vezetett azután a műtárgyak, közöttük a nem forgalmi pénzek hamisításához is. A pénzhamisításnak kétféle arculata van: egyszer az adott időben forgalomban lévő pénzek hamisítása, a második arculat: a megelőző korok pénzeinek hamisítása. Ez műtárgy hamisításnak minősül. A német nyelvben külön kifejezés van a kétféle tevékenységre (magyarul sajnos nem), a „Falschmünzer” szó a forgalmi pénzek hamisítóját jelenti, és a „Münzfälscher” pedig a műtárgy pénzek hamisítóját jelöli. Mindkét tevékenységnek közös vonása, hogy mindkét dolog nyerészkedés céljából történik. Most először a forgalmi pénzek hamisításáról fogok beszélni, egy kicsit áttekintve az ókortól kezdve, a római korral bezárólag a dolgot, a továbbiakra nem térek ki. Bár nagyon kellemes történetek vannak az újabb korból pénzhamisítás kapcsán. Feltehetően röviddel az első pénzek verése után megjelentek hamisítványok. Gyakorlatilag a pénzverés és a pénzhamisítás története egy időben kezdődik. Hérodotosztól értesülünk arról, hogy a lydek az első emberek, akik arany és ezüstpénzt vertek, és használtak. Ez az időszámításunk előtti VH. században volt, tehát az első hamis pénzek megjelenése is röviddel ezután történhetett. Feltehetően a hamisítók a súlyt csökkentették vagy a finomságot rontották. Ilyen korai időkből nincsenek hamisítványaink, sem a Nemzeti Múzeumnak, sem más múzeumoknak. Ismerünk azonban szigorú törvényeket már a következő évszázadból, az i. e. VI. századból. Athénben Solon törvényei (i. e. 594-593-as években) rendelkeznek a hamis pénzt verők büntetéséről, amely egyértelműen halál volt. Azonban a legszigorúbb büntetés sem tudott gátat szabni a hamispénz-verés terjedésének, az emberi nyerészkedési vágynak. Például még olyan kiválóságról, mint a sinopei Diogenész is tudjuk, hogy pénzt hamisított. Apja pénzváltó volt és Diogenész fiatal korában, mielőtt az igénytelenségről vallott filozófiai nézeteit kifejtette, az igazán nem igénytelenségre valló pénzhamisítást művelte. Diogenészt ezért száműzték Athénből. Szintén Hérodotosztól értesülünk egy másik érdekes pénzhamisításról. Polykrates samosi tirannus (i. e. 538-522 között uralkodott) az égei-tengeri egyeduralmat megszerezve óriási gazdaságra tett szert. ’ Elhangzott 1987. május 30-án Keszthelyen ( Ш. Nyári Numizmatikai Egyetem előadásaként.