Az Érem, 1991 (47. évfolyam)

1991 / 1. szám - Bíróné Sey Katalin: A római pénzek egykorú hamisításai

A római pénzek egykorú hamisításai BÍRÓNÉ LEY KATALIN A hamisítás évezredek óta űzött ipar. Mindent hamisítottak, már a legkorábbi időkben, és nem csak pénzekre gondolok itt, így az ókori Egyiptomban utánozták a drágaköveket üvegpasztából, és feltehető­en nagy haszonnal adták tovább őket. Már a pre-mükénéi időkben is virágzott a hamis gyöngyökkel va­ló üzletelés. Senecától értesülünk arról, hogy az időszámításunk előtti I. században Rómában egész mű­helyek foglalkoztak hamis drágakő gyártásával. Azonban úgy az ó-, mint a középkorban megközelítően sem volt olyan óriási ez az ipar, mint a legújabb korban, amikor a műtárgyak gyűjtése divattá vált. Gyűjteményekről már az ókorban is hallunk pl. az alexandriai és a pergamoni nagy könyvtárak is évszá­zados gyűjtés eredményének köszönhetők. Tényleges, a művészetek legkülönbözőbb területéről történő tárgyak gyűjtéséről, így: könyv, érem, üveg, ötvöstárgyak, bútorok, textíliák csak a quatrocentóról be­szélhetünk. A reneszánsz művészet szellemisége, az antik művészet felélesztése, illetve motívumainak újrafelhasználása jegyébe indult meg a régi tárgyak gyűjtése, illetve antik­izáló tárgyak készítése. A XVI. században Goleziustól értesülünk arról, hogy összesen 950 éremtárat keresett fel Olasz-, Francia- és Németországban, Hollandiában és a Németalföldön. Ezek az éremtárak akkor még nem voltak nyil­vános gyűjtemények. Egy-egy királyi, hercegi udvar, vagy gazdag főúr tulajdonába tartoztak. Később ezek lettek a XVII-XIX. században alapított múzeumok alapgyűjteményei. A reneszánsztól a gyűjtés egyre szélesebb körben terjedt el, vált kedvesné. Az ipari fejlődés, az egyes országok gazdasági helyze­te, fellendülése növelte a gyűjtők számát, a műtárgyak iránti keresletet. A kereslet növekedése nem állt arányban a műtárgy- kínálattal. Ez a szituáció vezetett azután a műtárgyak, közöttük a nem forgalmi pénzek hamisításához is. A pénzhamisításnak kétféle arculata van: egyszer az adott időben forgalomban lévő pénzek hamisítása, a második arculat: a megelőző korok pénzeinek hamisítása. Ez műtárgy hamisí­tásnak minősül. A német nyelvben külön kifejezés van a kétféle tevékenységre (magyarul sajnos nem), a „Falschmünzer” szó a forgalmi pénzek hamisítóját jelenti, és a „Münzfälscher” pedig a műtárgy pénzek hamisítóját jelöli. Mindkét tevékenységnek közös vonása, hogy mindkét dolog nyerészkedés céljából történik. Most először a forgalmi pénzek hamisításáról fogok beszélni, egy kicsit áttekintve az ókortól kezd­ve, a római korral bezárólag a dolgot, a továbbiakra nem térek ki. Bár nagyon kellemes történetek van­nak az újabb korból pénzhamisítás kapcsán. Feltehetően röviddel az első pénzek verése után megjelentek hamisítványok. Gyakorlatilag a pénz­verés és a pénzhamisítás története egy időben kezdődik. Hérodotosztól értesülünk arról, hogy a lydek az első emberek, akik arany és ezüstpénzt vertek, és használtak. Ez az időszámításunk előtti VH. század­ban volt, tehát az első hamis pénzek megjelenése is röviddel ezután történhetett. Feltehetően a hamisí­tók a súlyt csökkentették vagy a finomságot rontották. Ilyen korai időkből nincsenek hamisítványaink, sem a Nemzeti Múzeumnak, sem más múzeumoknak. Ismerünk azonban szigorú törvényeket már a kö­vetkező évszázadból, az i. e. VI. századból. Athénben Solon törvényei (i. e. 594-593-as években) ren­delkeznek a hamis pénzt verők büntetéséről, amely egyértelműen halál volt. Azonban a legszigorúbb büntetés sem tudott gátat szabni a hamispénz-verés terjedésének, az emberi nyerészkedési vágynak. Pél­dául még olyan kiválóságról, mint a sinopei Diogenész is tudjuk, hogy pénzt hamisított. Apja pénzváltó volt és Diogenész fiatal korában­­, mielőtt az igénytelenségről vallott filozófiai nézeteit kifejtette­­, az igazán nem igénytelenségre valló pénzhamisítást művelte. Diogenészt ezért száműzték Athénből. Szintén Hérodotosztól értesülünk egy másik érdekes pénzhamisításról. Polykrates samosi tirannus (i. e. 538-522 között uralkodott) az égei-tengeri egyeduralmat megszerezve óriási gazdaságra tett szert. ’ Elhangzott 1987. május 30-án Keszthelyen ( Ш. Nyári Numizmatikai Egyetem előadásaként.

Next