Az Érem, 2000 (56. évfolyam)

2000 / 1. szám - Bíróné Sey Katalin: Az idő számítása és megjelenése a római pénzeken

fáknál is ez jelentette az évet. Ezen kívül még az ET vagy ETOVC felirat is az évet jelöli. Az L után a görög számok következnek (A=1, B=2, T=3 stb.). Az alexandriai időszá­mítás szerint az év augusztus 29-én kezdő­dött, így Galba vezete 68. augusztus 29-e és 69. január 15-e (Galba halálának dátuma) között készült. Lucius Verus bronzának hát­lapján az Ureus kígyó melletti LI uralkodá­sának harmadik évét jelenti (2. kép). A koloniális vereteken is előfordul az év je­lölése. Itt a város alapításának, colonia rangra emelésének évétől számolják az időt. Vimi­­nacium 239-ben III. Gordianus alatt lett Moesi Superior fővárosa, ekkor nyert colonia rangot és pénzverési jogot. A hátlapi szel­vényben található az év jelzése: ANN I (II, III stb.). Folyamatos a számozás, Gallienus alatt kerültek kiverésre az ANN XVI jelzésű bron­zok (3. kép), amelyek a 254-255. évre tehe­tők. Valószínűleg ugyancsak itt verték Philip­pus pátertől kezdve a PROVINCIA DACIA feliratú bronzokat ANN I jelzéssel. Ezekből azonban az ANN XI év a legkésőbbi (4. kép). A helyi év kezdete az év második felében volt. A kutatók azonban különböző vélemé­nyen vannak: egyesek júliusra, mások októ­berre teszik a helyi idő kezdetét. Ezeken az „évszámos” pénzeken kívül azonban van még a római vereteken számos olyan jelzés, ami a történeti források egybe­vetésével lehetőséget ad pontos kronológiai besorolásra. A császár neve is támpont, hi­szen ismerjük uralkodása idejét. Ezt a lehe­tőséget azonban kellő kritikával szabad csak használni, hiszen pl. a consecratiós vagy restituciós pénzek verése nem esik egybe a császár uralkodásával. A császár hivatali méltóságai: consul, imperator, tribunicia potestas; díszítő­ jelzői: germanicus, dacicus, britannicus, medicus stb.; a vota veretek vagy a saeculares kibo­csátások fontos és pontos datáló értékűek. A saeculares sorozat Philippus császár idején, pontosan 248-ban, Róma 1000 éves fennállá­sának évfordulóján került kiverésre (5. kép). A verdejegyek is fontos kronológiai fi­nomításokra adnak lehetőséget. Különösen a 4. században, amikor nemcsak a verdehe­lyet, a műhelyt, hanem az emissziókat is je­lölték rafinált mezőjegyekkel (6. kép). Indirekt „időjelzése” is van a római pénzek­nek, amelyek ismerete a kapott pénzek meg­határozásánál nyújt segítséget. Ilyenek bizo­nyos szokások, pl. a császári nevek mellett az F­ filius vagy Nenepos jelzése csak az 1. szá­zadi pénzeken fordulhat elő. A DNS Dominus Noster használata Diocletianustól, a domina­­tus bevezetésétől kezdődik. A pénzfajták, a császári viselet (fejdísz, ruházat), az ábrázolás stílusa, a hátlapok té­mái is támpontot adnak kronológiai besoro­láshoz. Csak néhány példát emelek ki en­nek illusztrálására. A pénzfajták: dénár, quinar, sestertius, dupondius, as, semmis és quadrans klasszi­kus formái csak a 3. század első harmadáig funkcionáltak. Az ezüst antoninianus (6. kép) megjelenése 214-re tehető. A follis (7. kép), a denarius argenteus (8. kép) Diocletianus pénzreformja után, 294-től volt forgalom­ban. A solidus (9. kép), a redukált follis (10. kép), illetve az Ae 3 (11. kép), Ae 4 (12. kép) Nagy Constantinus és fiai korában haszná­latos, hogy csak a legjellegzetesebb, időhöz köthető pénzfajtákat említsem. 6. kép

Next