Az Érem, 2004 (60. évfolyam)

2004 / 1. szám - Tóth Csaba: I. Lajos "szerecsenfejes" és "szentlászlós" dénárjainak korrendje (III. rész)

beli hamisítványok, ugyanakkor egy „szerecsenfejes”-„szentlászlós” relatív kro­nológiát bizonyítanak. 5. Ismert viszont olyan „szerecsenfejes” dé­nár, amelyet Károly dénáréból vettek át. [3] 6. Az éremleletek szintén a szerecsenfejes dénárok korai keltezését támogatják. A több száz, néha ezer darab szerecsenfejes dénár általában Károly utolsó veretőivel (CNH. II. 15, 18.), illetve a rendszerint ezekkel forgó CNH. II. 20,41. dénárokkal kerül elő­. Ezek mellett idő­nként előfor­­dulnak Lajos bizonyítottan korai pénzei (CNH. II. 78, 82, 87) is. Ugyanakkor ezek a láthatóan korai záródású leletek nem tar­talmaznak „szentlászlói” típusú dénáro­kat. Nehezen elképzelhető­, amennyiben a hagyományos kronológiát követjük (CNH. II. 94.: 1358-1372; CNH. II. 89.: 1372-1382), hogy egy leletben előfordul­nak dénárok az 1335-1358, majd az 1372-1382 közötti évekből, a kettő között eltelt mintegy 15 évből pedig egy sem. 7. Nagy mennyiségben „szentlászlói” dé­nárt tartalmazó leletet csak négyet isme­rek, viszont mindegyik a későbbi kelte­zést valószínűsíti. Mind a négy elrejtése a 14. század végére, ill. a 15. század ele­jére tehető. Lajos pénzei közül csak a CNH. N­. 94-et tartalmazzák, emellett Mária pénzei fordulnak elő bennük. 8. Fordított időrendre utalnak Mária dénárai is. A Mária első dénártípusának tartott CNH. n. 113. egyenes folytatása Lajos „szentlászlói” dénárainak, olyannyira, hogy annak egyetlen verdejegye (A) is pon­tosan megegyezik a Lajos által veretett típu­sok egyik verdejegyével. Az „A” verdeje­gyű darabok egyrészt párhuzamban állnak a CNH. II. 66. aranyforint Szent László ábrá­zolásával, másrészt Lajos és Mária hasonló típusai a legapróbb részletekig, még a betűk stílusában is megegyeznek. Elképzelhetet­len, hogy Mária első pénzeinek a mintáját (ezen túl gyakorlatilag a verőtövét) egy év­tizeddel korábban vert, a forgalomból azóta már kivont pénzről vették volna. 9. Egyértelmű párhuzamosság mutatható ki az aranyforintok és garasok, valamint a dénárok között. Míg a „szerecsenfejes” dénárokat a stilisztikai kapcsolat a korai CNH. II. 63. aranyforinthoz és a CNH. II. 68. garashoz fűzi, a „szentlászlói” dé­nárok legjobb párhuzamai Lajos utolsó, haláláig vert aranyforintjai, valamint a CNH. II. 67. garas. Numizmatikai szempontok alapján tehát egyértelműnek tűnik, hogy a „szerecsenfejes” dénárokat verték korábban, majd ezeket vál­totta fel a „szentlászlós” típus. Tény azonban, hogy az írott források ennek ellentmondani látszanak, mivel „szerecsenpénzt” (moneta Saracheni) kizárólag az 1370-es években em­lítenek, s éppen ezekre az említésekre alapoz­ta eddig - Rupp Jakabtól kezdve Huszár Lajo­son és Unger Emilen keresztül egészen Pohl Artúrig - mindenki a két veretcsoport közötti relatív időrendet. A probléma lényege abban rejlik, hogy a „szerecsenfejes” éremképű pén­zeket mindenki automatikusan azonosította az írott forrásokban szereplő „szerecsendénár­­ral”, pedig a kettő nem feltétlenül fedi egy­mást! A „szerecsenfejes” és „szentlászlós” el­nevezés az újkori numizmatikai terminológia eredménye, amely jellegzetes éremképi ele­mei alapján nevezte el a különböző veretcso­portokat, míg a „szerecsendénár” elnevezés már nehezebben értelmezhető, és nem feltétle­nül az éremképre utal. Ehhez nem árt azonban közelebbről megvizsgálni a 14. századi pénz­elnevezési gyakorlatot. Pénzelnevezési gyakorlat az Anjou-korban Az Anjou-korban több tucatnyi pénzel­ .

Next