Az Érem, 2009 (65. évfolyam)
2009 / 1. szám - Ujszászi Róbert: Zsigmond király ismeretlen verdejegyű dénárja
lálhatunk, bár ezek feldolgozása és értékelése meglehetősen nagy körültekintést igényel. Számos említést találunk a különféle pénzfajokról, de a sok ezer adat között többnyire csak garassal, báni dénárral, bécsi veretű pénzekkel, vagy valamilyen számítási pénzzel találkozhatunk. A fent említett típusokhoz képest jóval kevesebb alkalommal találunk csak valamilyen verdére, vagy más, konkrét pénztípusra való utalást. Egyéb jellegű forrásaink szűkössége miatt a legtöbb kora Anjou-kori verde létezéséről csak ezekből a tizedösszeírásokból tudunk, és többnyire csak áttételesen. A lajstromok ugyanis az egyes verdékről nem írnak semmit sem, hanem csak bizonyos pénzeket verdehelyük után neveznek meg, ezáltal fenntartva az adott verde létének emlékét. Így találkozhatunk például budai, kolozsvári, vagy szegedi veretű pénzekkel, de olvashatunk liliomos és keresztes dénárokról is. [4] A tizedlajstromokból és más forrásokból is tudjuk, hogy a fehérvári pénzek a bécsi dénárok mintájára készült - a korabeli terminológia szerint - úgynevezett kis, vagy igen kis dénárok voltak. A lehetséges székesfehérvári veretű pénzek kilétét Schulek Alfréd határozta meg. Eljárása közben szem előtt tartotta a fehérvári dénárok könnyű súlyát és már csak eleve olyan típusokat vizsgált meg, amelyek a könnyebbek közé tartoztak. Így tűnt fel neki, hogy a fenti kritériumoknak leginkább a CNH 27-es és 34-es típusok felelnek meg, de más érveket is felhasznált véleménye kialakításához. Okfejtése ésszerű és elfogadható, főként úgy, hogy a CNH 27-en a hátlapi sas ábrázolás lábánál egy A betű is feltűnik, amelynek feloldása valószínűleg Alba Regia lehet. Schulek - súlya és éremképe alapján - a CNH 34-et is fehérvári veretnek tartja. [5] A székesfehérvári pénzek azonosítását V. Székely György támasztotta alá és egészítette ki, elsősorban a tizedlajstromok, illetve a bécsi dénárokkal való stiláris kapcsolat mélyebb elemzésével. [6] Huszár Lajos és Pohl Artur is A-A verdejeggyel ellátott veretnek tekinti a viszonylag ritkán előforduló CNH 34-es típust, amelyen azonban a király feje melletti betűk nem olvashatóak ki teljesen egyértelműen. (Pohl egyébként mindkét betű felett aprócska koronát is lát. P 50.) [7] Verdejegy szerint lehetne székesfehérvári veret a CNH 6-os, A-A jegyű garas, illetve a CNH 7-es, A-F és A-I verdejegyekkel ismeretes garas is. [8] Szintén idetartozónak vehetjük a CNH 18 A-A verdejegyű darabjait is, habár ennek a típusnak ismert olyan, Rupp által közölt változata is, amelynél a címer felett aprócska B betű látható. [9] Ezt a verdejegyű darabot azonban Huszár már budai veretnek minősíti, ahogyan Pohl is, aki pedig Szatmári Mihály kamaraispánhoz kapcsolja (P 52-15). [10] Ismert ennek a típusnak obulusa is, amelyen szintén megtalálható az A-A verdejegy, azonban liliom kiegészítő (vagy díszítő) mellékjegyekkel együtt. A CNH 15 esetében is láthatunk A jegyet. Ez a típus minden bizonnyal Károly Róbert utolsó verete volt, amelyet 1339-1342 között vezetett. I. Lajos CNH 70 A típusú garasai között A-F és A-I verdejegyű példányok ismertek, ezeket azonban Pohl nem osztotta be egyetlen verdéhez sem, hasonlóan A CNH 70 B garasok A jegyű darabjaihoz. A CNH 72-es korai Lajos-dénárok között is találhatunk A, illetve A-A jegyű darabokat, míg a CNH 80-as típusokon A verdejegy van. Ugyancsak A jegyet láthatunk a CNH 94 A típusú szentlászlói dénárokon is, de Mária királynő legelső - szintén Szent Lászlót ábrázoló, Lajos utolsó veretével megegyező - típusán is ugyanezt a verdejegyet láthatjuk, sőt a CNH 114-es ún. koronás dénárjain is megjelenik három formában. Bár A verdejeggyel vert típusok ismertek Nagy Lajos és Mária királynő idejéből, sőt Az Érem • LXV évfolyam, 2009/1. szám 2