Az Érem, 2010 (66. évfolyam)
2010 / 1. szám - Juhász Lajos: Három érdekes vexillumos hátlap a viminaciumi verdéből
mérhetők legyenek. A párhuzamok is ezt támasztják alá, amelyek azonban mind későbbre, a IV-VI. századra keltezhetők. A kámea esetében a textilen látható alakokat meg lehetett jeleníteni reliefben, míg a kéziratnál még könnyebb volt a helyzet, hisz ott a színekkel is különbséget lehetett tenni. A IV. századi pénzek a problémát teljesen más ábrázolási módszerrel oldják meg, mint a viminaciumi verdében: a büsztöket kicsi pöttyök jelölik, amelyek jelentése azonban ma már csak előismeretek függvényében fejthető meg. Az új hadijelvény típus, vagyis a császárbüszttel díszített vexillum legkorábbi megjelenése pénteken bizonyosan a viminaciumi érmén található, de talán a többi ábrázolás között is ez a legkorábbi. A moesiai hátlapok tehát nem pusztán első alkalommal igyekeznek megoldást találni a hadijelvény szövetrészén látható díszek megjelenítésére és a helyhiányból fakadó gondok áthidalására. Mindezt teljesen egyedi módon teszik meg, és az ilyen egyedi ikonográfiai újítások ellentmondanak a verde eddig kialakult teljesen provinciális képének. A rövid életű virágzás talán egy nagyobb tudású mesterrel magyarázható. Az ilyen innovatív jellegű művészeti megoldásokat minden valószínűség szerint külső befolyásnak tulajdoníthatjuk, mivel sem előtte, sem utána nem tapasztalhatunk ilyen nagymértékű ábrázolásbeli reformot. Irodalom Fuhrmann, Heinrich: Zur Datierung des Licinius-Kameos, Schweizer Münzblätter 66 (1967) 58-63. old. Kienast, Dietmar: Die römische Kaisertabelle, 2004. Künzl, Ernst: Unter den goldenen Adlern, 2008. Martin, Ferenc: Kolonialprägungen aus Moesia superior und Dacia. Akadémiai Kiadó, Budapest - Dr. Rudolf Habelt GmbH, Bonn, 1992. Pick, Behrendt: Die antiken Münzen von Dacien und Moesien, 1898. Rostovtzeff, Michael: Vexillum and Victory, Journal of Roman Studies 32 (1942) 92-106. old. Töpfer, Kai: Der Adler der Legion, Antike Welt (2008/5) 30-36. old. Jegyzetek [1] Pick 1898, 28. old. Martin 1992, 9. old. [2] Martin 1992, 1.41; Pick 1898, Nr. 88. [3] Martin 1992, 1.40; Pick 1898, Nr. 87. Mindkét kutató úgy véli, hogy III. Gordianus és felesége, Tranquillina büsztjéről van szó. A császárnéként való értelmezés mellett semmi nem szól. Tranquillina nem rendelkezett a mater castrorum címmel, továbbá a császári pár házassága 241 májusában történt, tehát ezzel sem magyarázható. Kienast 2004, 195-197. old. [4] Pick úgy véli, hogy a provincia falkoronát visel a másik pénzen, amelyen a címerállatok a vexillumok tetején helyezkednek el. Ez az észrevétel azonban nem támasztható alá. Martinnál már nem így szerepel. [5] Martin 1992, 1.45; Pick 1898, 91. [6] Töpfer 2008, 32; Künzl 2008, 26. [7] Rostovtzeff 1942, 92-95. Az Érem ■ LXVI. évfolyam, 2010/1. szám 3