Az Érem, 2011 (67. évfolyam)

2011 / 1. szám - Ujszászi Róbert: I. Ulászló király ismeretlen verdejegyű kolozsvári dénárja

A kutatás az 1440-1452 közötti időszakra vonatkoztatva a K betű feloldását - Ulászló­val és Hunyadi Jánossal kapcsolatban leg­alábbis - Kolozsvárként szokta megadni. A kolozsvári pénzverés ezen időszakáról csak meglehetősen keveset tudunk, azonban ab­ban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismert innen egy kamaraispán neve, akinek névkezdő betűje pontosan azonosítható a most bemutatott verdejegy második tagjával. Czáthy Antalról tudjuk, hogy 1446-ban ko­lozsvári kamaraispán volt. [6] 1435-ben egy bizonyos Antal már szerepelt írott forrásban, mint Vlad Dracul segesvári kamaraispánja, ő feltehetően azonos Czáthyval. [7] A verdeje­gyek alapján működése feltételezhető már I. Ulászló uralkodásának legelején is, valószí­nűleg folyamatosan részt vett a pénzverésben, erdélyi verdékben tevékenykedve, 1455-ben pedig Cristophorus italicus kamaraispán társaként tűnik fel Nagybányán. Pohl Artur (Huszár Lajos egy megjegy­zésére alapozva [8]) a CNH 147-es dénárt, mint püspöki típust tartotta számon. Felte­vése szerint ennek a fajnak a veretését Ulász­ló azon püspököknek engedélyezte (külön pénzverési jogot adva), akik melléálltak V. Lászlóval szemben és segédkeztek koroná­zásában. Ennek az elméletnek számos meg­fontolás mond ellent. Már korábban is is­mertek voltak a CNH 147-nek alsólendvai [9] és budai veretű példányai is. [10] A most bemutatott kolozsvári veret pedig új­fent azt támasztja alá, hogy nem számolha­tunk külön püspöki pénzverési joggal eb­ben a korban. Jegyzetek [1] Ujszászi Róbert: I. Ulászló ismeretlen verdejegyű denára. Studia Historica 12. A Mó­ra Ferenc Múzeum Évkönyve - Történeti Tanulmányok, Szeged 2009. 469-474. old. [2] Pohl Artur: I. Ulászló király pénzverése. Numizmatikai Közlöny 72-73 (1973-1974). 49-57. old. [3] Huszár Lajos: Giskra pénzverése. Numizmatikai Közlöny 62-63 (1963-1964), 51-58. old.;­­ Pohl Artur: Erzsébet királyné L-betűs verdejegyű pénzei. Numizmatikai Közlöny 64-65 (1965-1966), 54-59. old. [4] Talán valamiféle emissziós jegy lehet, amelynek valamilyen ellenőrző szerepe lehe­tett. Schulek Alfréd: Vegyesházi királyaink pénzei és korrendjük 11. Numizmatikai Közlöny 30-31 (1931-1932), 56-58. old. [5] CNH 179., CNH 180. és H 602 A. [6] Horváth Tibor Antal - Huszár Lajos: Kamaragrófok a középkorban. Numizmatikai Köz­löny 54-55 (1955-1956). 28. old. [7] Huszár Lajos: A segesvári pénzverő Zsigmond korában. Numizmatikai Közlöny 40 (1941), 28-33. old. [8] Huszár Lajos: A budai pénzverés története a középkorban. Budapest 1958. 86. old. 250. l.;­­ Huszár Lajos: Pénzverés Veszprémben a XV. században. A Veszprém Me­gyei Múzeumok Közleményei II. 1964. 199-207. old. [9] Pohl Artur: Az alsólendvai Bánfi család pénzverése a 15. században. Numizmatikai Közlöny 70-71 (1971-1972), 71-73. old. [10] Soós Ferenc: Vezető és verdejel változatok. Az Érem 1998/2. 20-22. old. Az Érem X LXVII. évfolyam, 2011/1. szám

Next