Az Érem, 2012 (68. évfolyam)
2012 / 1. szám - Soltész Ferenc Gábor: Ki és mikor verette a CNH I. 108. (H 110., ÉH 107.) sz. Árpád-házi néma dénárt?
Ki és mikor verette a CNHI. 108. (H110., EH 107.) sz. Árpád-házi néma dénárt? Soltész Ferenc Gábor A címben említett dénár (átm.: kb. 15 mm, súly: 0,33-0,5 g, körirat: *-S-MARCVS, 1. ábra) egyike azon 12. századi pénzeinknek, amelyen nem szerepel a kibocsátó király neve. Emiatt besorolásuk a gyűjtők kezén forgó irodalmakban eltérő: - CNH 1.108.: III. Béla, Imre vagy II. András ismeretlen verdében készült pénze, - Hóman: a 258. oldal metrológiai táblázata III. Béla pénzei közé sorolta, - ÉH 107.: III. Béla pénze, - Huszár 110.: uralkodói név nélküli 12. századi pénz, ÉKA 242., III. Béla pénze. A következőkben azt kívánom bizonyítani, hogy a fentiekben látott többféle értelmezés ellenére pontosan meghatározható a pénz kibocsátásának éve, és ebből adódóan veretőjének neve is. Mielőtt erre rátérnék, szólnom kell néhány dologról, amelyek ismerete fontos a datálás szempontjából. Szent Márk nevének első megjelenései pénteken Szent Márk [1] neve először IV. vagy V. Henrik német-római császár uralkodása alatt (1056-1125) került fel pénzre. (2. ábra) Az érme hátoldalán arckép látható gyöngykörben, körülötte ez a felirat olvasható: S MARCVS VENEZIA. (CNI VII. 11. 1.) Ugyanez az éremkép jelenik meg a Velencei Köztársaság önálló pénzverésének kezdetén, Vitale II. Michiel dózse (1156-1172) féldénárosán/biancóján, de némiképp eltérő hátlapi felirattal: X*S*MARCVS VIIA (CNI VII. 17. 1.). Szent Márk mindkét esetben Velence miatt került fel a pénzekre, lévén a város védőszentje. Húsvét a kora középkorban A kereszténység legnagyobb és legfontosabb ünnepe. Húsvétkor azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus kereszthalála által megváltott minket az eredendő bűntől és ezzel mindenki számára megteremtette az örök élet elnyerésének lehetőségét. Az ünnep fénypontja a vasárnap hajnali körmenet és az azt követő szentmise volt. A húsvét kiemelkedő voltát mutatja egy manapság alig ismert közjogi esemény is, a király „ünnepi megkoronázása”. A koronát többnyire egy püspök helyezte fel a király fejére az ország főembereinek jelenlétében, aki így felékesítve elvezette udvarát a templomba, majd a szentmisét követően a lakomára. E Nyugat-Európából származó 2. ábra 1. ábra Az Érem • LXVIII. évfolyam, 2012/1. szám