Az Érem, 2012 (68. évfolyam)

2012 / 1. szám - Soltész Ferenc Gábor: Ki és mikor verette a CNH I. 108. (H 110., ÉH 107.) sz. Árpád-házi néma dénárt?

Ki és mikor verette a CNHI. 108. (H110., EH 107.) sz. Árpád-házi néma dénárt? Soltész Ferenc Gábor A címben említett dénár (átm.: kb. 15 mm, súly: 0,33-0,5 g, körirat: *-S-MARCVS, 1. ábra) egyike azon 12. századi pénzeink­nek, amelyen nem szerepel a kibocsátó király neve. Emiatt besorolásuk a gyűjtők kezén forgó irodalmakban eltérő: - CNH 1.108.: III. Béla, Imre vagy II. András ismeretlen verdében készült pénze, - Hóman: a 258. oldal metrológiai tábláza­ta III. Béla pénzei közé sorolta, - ÉH 107.: III. Béla pénze, - Huszár 110.: uralkodói név nélküli 12. szá­zadi pénz,­­ ÉKA 242., III. Béla pénze. A következőkben azt kívánom bizonyítani, hogy a fentiekben látott többféle értelmezés ellenére pontosan meghatározható a pénz ki­bocsátásának éve, és ebből adódóan verető­jének neve is. Mielőtt erre rátérnék, szólnom kell néhány dologról, amelyek ismerete fon­tos a datálás szempontjából. Szent Márk nevének első megjelenései pénteken Szent Márk [1] neve először IV. vagy V. Henrik német-római császár uralkodása alatt (1056-1125) került fel pénzre. (2. ábra) Az érme hátoldalán arckép látható gyöngykör­ben, körülötte ez a felirat olvasható: S MARCVS VENEZIA. (CNI VII. 11. 1.) Ugyanez az éremkép jelenik meg a Velencei Köztársaság önálló pénzverésének kezdetén, Vitale II. Michiel dózse (1156-1172) féldé­­nárosán/biancóján, de némiképp eltérő hátla­­pi felirattal: X*S*MARCVS VIIA (CNI VII. 17. 1.). Szent Márk mindkét esetben Velence miatt került fel a pénzekre, lévén a város vé­dőszentje. Húsvét a kora középkorban A kereszténység legnagyobb és legfontosabb ünnepe. Húsvétkor azt ünnepeljük, hogy Jé­zus Krisztus kereszthalála által megváltott minket az eredendő bűntől és ezzel mindenki számára megteremtette az örök élet elnyeré­sének lehetőségét. Az ünnep fénypontja a va­sárnap hajnali körmenet és az azt követő szentmise volt. A húsvét kiemelkedő voltát mutatja egy manapság alig ismert közjogi esemény is, a király „ünnepi megkoronázá­sa”. A koronát többnyire egy püspök helyezte fel a király fejére az ország főembereinek je­lenlétében, aki így felékesítve elvezette udva­rát a templomba, majd a szentmisét követően a lakomára. E Nyugat-Európából származó 2. ábra 1. ábra Az Érem • LXVIII. évfolyam, 2012/1. szám

Next