Az Érem, 2013 (69. évfolyam)

2013 / 1. szám - Berzy Péter: Egy különleges parvus

Egy különleges parvus Berzy Péter Gyűjteményem rendezésekor találtam két különleges Zsigmond-parvust, amelyeket a katalógusok nem ismertetnek. Mindkettőn a címerpajzs bal alsó mezője üres, hiányzik belőle a sas. A két érem ráadásul azonos veretővel készült, ami a veretek azonos hibáiból is kiderül. A hasonló katalogizált érmék az ÉH 451., C2 125A megjelölés alatt találhatók. Előlap: gyöngykörben negye­delt címerpajzs első és negyedik mezejében magyar sávok, a második mezőben branden­burgi sas, a harmadik mező üres. A címer felett S, a heraldikai jobb oldalon V, a bal oldalon R betűk (Vngarie Sigismundus rex). Hátlap: gyöngykörben egyenlő szárú kereszt széthajlított végekkel, a keresztvégek közti mezőkben háromágú, liliomos koronák. Átmérő: 10,5-11 mm, súly: 0,23 és 0,25 g. Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralkodása alatt a parvust vagy „vulgo” fillért, mint az egyik kiscímletű ezüstpénzt 1387-1427 között, mintegy 40 évig ver­ték szinte teljesen azonos formában, apró kis módosításokkal. Zsigmond az 1427. év elején kiadott dekrétumában átfogóan szabályozta a pénznemek kibocsátását és értékviszonyait, a kisebb dénárok (par­vus) verését betiltotta, mert a pénzrontások miatt a hármas pénzrendszer (aranyforint, nagyobb ezüstpénz, kispénz) már nem volt fenntartható. A hamis pénzekről is ren­delkezett: július 25-ig le kellett adni őket. Ha valakinél a pénze 10%-a hamis volt, az már bűnösnek minősült pénzhamisítóként. A verdeszemélyzet az évek óta változat­lan egyhangú, monoton munkát már akkor is nyűgnek, untató tehernek tekinthette, amit már akkor is a nagyfokú oda nem fi­gyelés (trehányság) jellemzett, bizonyítja pl. a sok félrevert és többször vert korabeli érme. Az ép, centrális parvus-veret szinte numizmatikai ritkaság! A vésnök is csak gyarló ember volt, előbb a négymezős címerpajzs kontúrját, mezőit, majd sávjait véste meg, mert ezzel elkészült az érem­kép és a címerpajzs geometriai beosztása. A vésnök a címerpajzs vésése után a kész mezőkbe a sasokat vagy az oroszlánokat véste be. Esetünkben az első sas vésése után egyszerűen az oda nem figyelés ered­ményeként átkerülhetett munkára a félkész verető, így készülhettek az egysasos pél­dányok. A veretek mély belső sarkai leke­rekítettek, ami egy megkopott verőtőre utal, tehát ezzel a verőtővel több ilyen ér­mét is vertek. Megítélésem szerint ez nem új éremfaj, hanem csak egy változat. Irodalom [1] Unger Emil: Magyar éremhatározó I. kötet (1000-1540). Budapest 1997. [2] Réthy László: Corpus Nummorum Hungáriáé. Magyar Egyetemes Éremtár II. kötet. Vegyesházi királyok kora, Budapest 1907.

Next