Numizmatikai Közlöny, 1924-1925 (23-24. évfolyam)

1. Szentgáli Károly: Brigetio római hamis pénzei

Brigetio római hamis pénzei.­ Brigetio, mely különféle múzeumot juttatott nagybecsű római emlékekhez, római városnak is volt oly nevezetes város, mint amily híres lelőhely napjainkban. Tudjuk róla, hogy mint legio-állomás is fontos szerephez jutott. Egy pillantás a tér­képre meggyőz bennünket arról, hogy elsősorban földrajzi fekvése tette fontos hellyé. Brigetiót fontos útjai fejlesztették tekintélyes provinciális várossá. Két mozgalmas műút vezetett rajta keresztül, melyeken állandóan áramlottak a cohorsok, légiók keletről nyugatra, délről északra és viszont. Az Oriensről Sirmium, Murza, Aquincum érintésével Brigetión, Arrabonán, Vindobonán át Germániába és Galliába, Itáliából pedig Petovián, Savarián, Arrabonán, Brigetión át Aquincumig. Maradványaikból ítélve elsőrangú, jókarban tartott műutak voltak ezek. A forgalmat élénkítették a pannoniai utak is, melyek Murzából kiindulva Sopianaenál kétfelé ágaztak. Az egyik Mogentianae (Keszthely) érintésével Savariában találkozott az itáliai úttal; a másik a Balaton északi csúcsa mellett Arrabonáig haladt. Mindkét út ismét Vindobonában találkozott. Brigetióra nézve e két útnak szintén volt fontosságuk, mert Pannónia belsejéből e jó utak használatával lehetett ismét visszajutni keletre és nyugatra, tehát Brigetio érintésével. A Herculiától (Székesfehérvár) északra és északnyugatra eső vidék római emlékei igen fejlett élet nyomait bizonyítják. A Duna mentén haladó murzai útnak egy elágazása szelte át ezt a vidéket északnyugat-nyugati irányban Arrabona, illetve Brigetio végállomással. Olvasmányaim közben nem találtam nyomát a római Pannónia vízi közlekedésére vonatkozó hivatkozásnak. Föl kell azonban tételeznünk, hogy a rómaiak nem mellőzték és hogy a polgáriasultság e hatalmas tényezőjét ennek mesterei nem nélkülözhették. A Duna és északról délre tartó mellékfolyói a békés időkben gyakran hozták le az északi barbárokat az árukicserélés nagy piacára, Brigetióra. A Garam kétoldalt limesekkel volt védelmezve. Hogy a pacifikálás műve itt megakadt, annak Róma föl nem tartóztatható hanyatlása volt az oka. Megállapíthatjuk, hogy Brigetio egy saroktengely, melytől észak felé vízi utak, délfelé szárazföldi utak ágaztak szét legyezőalakban. A nagy pénzforgalom, melyet a leletek nagy mennyisége mutat és az a nagy kor, melyet ezek felölelnek, Brigetio régi­ségének és fejlettségének bizonyítékai. Az anyag, melyet vizsgálódásaimhoz felhasználtam, kétségtelenül Brigetióból és köz­vetlen környékéről való. Közel 30 kg.-nyi pénzgyűjtemény, melyet néhai Milch H., társu­latunk volt tagja, igen lelkes régiségbarát évtizedeken keresztül válogatás nélkül halmozott föl. Szempontomból megbecsülhetetlen ez utóbbi körülmény, mert híven tárja elénk azon kor forgalmi eszközeinek arányait és minőségét. Már régebben feltűnt, hogy Észak-Pannoniából származó leletek aránytalanul sok egykorú hamisítványt tartalmaznak, melyeknek egy hányada hibrid-veret, vagy Cohenben nem található speciest képvisel. A Milch-féle gyűjtemény teljes egészében sivár, vigasztalan látnivalót nyújtott, mert legnagyobb része a forgalomban tökéletesen elkoptatott törvényes pénz és egy tekintélyes hányadrésze különféle eljárással készült hamisítvány volt. T­ermészetesen sok kiválóan becses darabbal is jutalmazta a tulajdonost a gyűjtésnek vázolt kegyeletes módja. A gyűjteményben levő rengeteg hamis pénz legtöbbnyire szórványosan lelt darabra vall, anélkül, hogy valamely nagyobb lelethez való tartozást megállapíthattam volna. Ezért még jellemzőbbek a brigetioi pénzviszonyokra, még akkor is, ha föltételezzük, hogy mint a forgalomból kitiltott, elértéktelenedett darabokat, tulajdonosaik egyenként hajigálták el úton-útfélen. Emlékszem, hogy boldogult pénztárosunk, Kánváry Fülöp hagyatékában egy 8—10 kilogrammos hamis, igen durva öntésű, bronzrögökkel vegyes nagy bronzleletet találtam. Komplett lelet volt, melyek teljesen hasonló készítményeknek látszottak a brigetioi bronzokhoz. Tehát gyárilag készültek és kellett, hogy kifizetődjék. Egyéb hasonló, bár méreteiben kisebb anyagok tanulságai azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy forgalomban voltak, hogy használatukat Septimius Severustól Gordianusig nagyban űzték és hogy hatóságilag legalább is megtűrt fizetési eszköz, olyan surrogatum-félék voltak, melyek azonban nem föltétlenül fogadtattak el a mintákul fölhasznált pénzfajok teljes érté­kében és végre, hogy e hamisítványok használata Észak-Pannoniára korlátozódott. Néhány kézenfekvő érvet sorakoztatok föl ezen állítások mellett, így: a hamispénzek, kiváltképen a nagybronzok és középbronzok a viseltességnek oly fokával kerülnek elő, amilyen csak sok kézbenforgás következtében lesznek s ezért gyakran képződött rajtuk ragyogó fényű patina; a legális pénzekkel együtt fordulnak elő a nagyobb leletekben is.­ ­ A cikk tárgya a szerzőnek 1926. évi január 28-iki fölolvasó ülésén tartott, bemutatással kísért előadásából merítve.

Next