Numizmatikai Közlöny, 1944 (43. évfolyam)

Tersztyánszky Jenő: A pénzverés európai bölcsője

A pénzverés európai bölcsője. A Numizmatikai Közlöny legutóbbi számában közölt cikkemben megemlékez­tem a Pollux görög grammatikus 5 praetendensről, amelyek szerinte igényt tartottak arra, hogy elsőnek ők verettek pénzt. Közülök 3-at (Naxos, Athén, Phrygia) hamaro­san töröltünk a praetendensek sorából, de azután azt mondottuk, hogy a fennmaradó kettő (Lydia és Aegina) közül nehéz kiválasztani a legelsőt. Abban megállapodhattunk, hogy Ázsiában Lydia, Európában Aegina volt az első pénzverő. E fejezet legelején azonban már hangsúlyozni kell, hogy amint kulturális téren másutt is, elsőbbség illeti meg Ázsiát; így volt ez a pénzverés terén is. Ezt a nézetet alább még egyéb érvekkel alá fogjuk támasztani. A tudomány nézete szerint Ázsia kulturális befolyása Európára, amely a 8. század folyamán kezdődött, tartott az egész 7. század tartama alatt.* De a pénzverés terén Ázsiát és Európát már kezdettől fogva nagy különbségek választják el egymástól. Ilyen először­ is a pénz alapanyaga: ez Ázsiában főleg az arany (elektron) és bronz, amelyek a bronzkornak jellemző anyagai, míg Európában inkább a vas és az ezüst, amelyek a vaskorszakot jellemzik. Mindezt azonban csak úgy általában lehet mondani és okaira visszavezetni. Ázsia eljut az ércből készült értékmérő fázisáig még a bronzkor tartama alatt, amelynek névadó alapanyaga e földrészből, valószínűleg Mezopotámiából indult ki és amelynek korszaka K. e. 850-ig tartott. Másrészt az arany, illetve elektron sehol sem található oly nagy mennyiségben szabad állapotban, mint a kisázsiai Tmolos és Sipylos hegyek quarcrétegeiben vagy főleg a Lydián átfolyó vizekben. A Pelopponesus viszont, ahol a pénzverés európai kezdetét keressük aránylag korábban került a vaskorszak periódusába, mert hiszen a vas használata délről, Afri­kából került Európába, ahol (t. i. Afrikában) már ősi idők óta könnyen fel tudták dol­gozni a vasércet vassá, sőt a legtöbb afrikai törzs, még mielőtt európai népekkel érint­kezésbe került volna, a kőkorszakból egyenesen a vaskorszakba ment át. Másrészt sok vasat bányásznak Lakomában, s így maga az idevándorolt harcias dór törzsek új lakó­helye szolgáltatta ezek eszközeinek és fegyvereinek főanyagát, a vasat, így tehát a leg­természetesebb, hogy a Pelopponesuson hamarosan vasból készült eszközök és fegyverek szolgáltak csereeszközül. E csereeszközökből fejlődött ki a vasanyagból készült érték­mérő, amely ha bizonyos súlyrendszer szerint le van mérve, akkor már pénz. De hang­súlyozom: még nem pénzérem, mert azzá csak akkor lesz, ha valamely szervezett hata­lom ellátja a maga bélyegével. E történelem előtti idők tovább fejlődése során egy férfiú kap szerepet, akinek alakja szinte elsőnek lép be a történelem világosságába. Ez Pheidon argosi király, aki­nek személyével nagyon alaposan kell foglalkoznunk. Megítélésem szerint az ő szerepe ott kezdődik, amikor már a vasanyag — tehát nem vasból készült használati eszközök — az­­értékmérő, de még nem beszélhe­ Seltman: Greek coins (London. Methuen) 32. s köv. o.

Next