Numizmatikai Közlöny, 1947-1948 (46-47. évfolyam)
Faludi Géza: Szentgáli Károly
SZENTGÁLI KÁROLY (1879—1945). 1945 nyarán egy férfiú hunyta le örökre szemeit, aki munkásságával maradandóan írta be nevét társulatunk történetébe. E férfiú Szentgáli Károly volt. Az ő emlékét igyekeznek e sorok megörökíteni. Született 1879. április 19-én Csicsón (Zala vm.). Atyja Schneider Dániel népiskolai igazgató volt. A tanítóképző elvégzése után, 1902. január 3-án a főváros szolgálatába lépett. 1921. július 21-én iparostanonciskolai igazgató, 1923. december 31-én népiskolai igazgató lett. 36 évi szolgálat után 1939. június 29-én nyugalomba vonult. 1912-ben megnősült; feleségéhez, szül. Zsirai Margithoz a legbensőbb szeretet és megértés szálai fűzték. Nejének 1931-ben bekövetkezett halála mélységes gyászba döntötte a családi életért rajongó férfiút; ezt a veszteséget élete végéig sem tudta teljesen kiheverni. Ő maga is már 2 évtizede betegeskedett; gyomorbaja következtében az egykor virágzó egészségű, életerős férfiú ijesztő mértékben lesoványodott és legyengült. Betegsége időnként kínzó fájdalmakkal járt, melyek sokszor hetekre ágyba döntötték és lehetetlenné tették számára az intenzív munkásságot. 1944 nyarán kedvelt kenesei otthonában keresett nyugalmat és pihenést, de onnan már nem tért vissza. Kenese a háborús cselekmények vonalába került; gyönyörű, saját tervei szerint felépült villáját bombatalálat pusztította el. A háborús izgalmak, majd az élelmezési nehézségek még jobban aláásták amúgy is megviselt egészségét, melyek folyományaképen 1945. május 23-án gyomorvérzés következtében hirtelen elhúnyt. Porhüvelyét Balatonkenesén helyezték örök nyugalomra. Szentgáli korán kezdett a numizmatika iránt érdeklődni; társulatunkba 1907-ben lépett be, s annak csakhamar egyik legbuzgóbb látogatója és leglelkesebb tagja lett. Ez volt azon időszak, mikor Nuber Károly, a numizmatika ezen apostola, társulatunk állandó látogatója volt. Nem csoda, hogy Szentgáli az ő bűvkörébe került, s mint maga is beismeri Nuberről írt megemlékezésében, egyik legfogékonyabb tanítványa lett. „Nem tudom felmérni, mit tanultam tőle, de hálával gondolok közlékenységére és arra az irigyléstől mentes szívélyességére, mellyel engem is, másokat is tudásának és minden megfigyelésének és tapasztalásának részesévé tett" — írja róla e helyen. Veleszületett érzéke mellett Nuber tanításának és tudványát mindenképen kielégíteni törekvő vasszorgalmának köszönhette, hogy nemsokára a numizmatika minden ágában otthonos lett. Csak természetes, hogy a társulat elismeréseképen lelkes, szorgalmas tagját 1911-ben másodkönyvtárossá és a társulati gyűjtemény őrévé választotta. 1922-ben az Érem szerkesztője, 1927-ben titkár, s 1938-ban főtitkár lett. Alapos tudása és bámulatos szépérzéke szinte predesztinálták arra, hogy egyes gyűjtemények rendezésére vállalkozzék. Ennek a nagy örömmel vállalt kötelességének mindig a legpontosabban tett eleget. Az általa rendezett gyűjtemények (saját, társulati, magyaróvári, pécsi, székesfehérvári, Kilényi, Degen) mintaképei az esztétikailag szép és alapos elrendezésnek. Korán kezdett gyűjteni; kitűnő szemének, hozzáértésének és áldozatkészségének ered