Numizmatikai Közlöny, 1983-1984 (82-83. évfolyam)

Bakos Miklós: I–III. századi római subaeratus ezüstpénzek anyaga

I—III. századi római subaeratus ezüstpénzek anyaga A római birodalomban a köztársaság idejétől kezdve az i. sz. IV. század végéig készítettek rézzel bélelt (subaeratus) ezüstpénzeket, és ezzel még akkor sem hagytak fel, amikor már maga az ezüstpénz is igen hitvány (50%-nál kisebb ezüsttartalmú) ötvözetből készült. A római subaeratus ezüstpénzekről szóló irodalmat áttekintve azt találjuk, hogy részletesen vizsgálták az i. e. I—II. században és az i. sz. III. sz. közepétől a, IV. sz. közepéig készült subaeratus pénzeket, de teljesen hiányzanak az i. sz. I. sz. közepétől a III. sz. közepéig terjedő időszakból származó subaeratus pénzekre vonatkozó vizsgálatok. Ezért megvizsgáltunk ebből az időszakból származó, találomra kiválasz­tott 8 db érmét. Közülük 6 db a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának anyagából, 2 db pedig magán­­gyűjteményből való. A korábbi vizsgálatokból a következő képet kapjuk: Bahrfeldt 7 köztársasági denarius bevonatát vizsgálta meg az i. e. 133—31 évekből.­ Azt találta, hogy a bevonat minden esetben réztartalmú ezüst, a réztartalom 9,4—12,3% között változik. Bemareggi 16 köztársasági denariust vizsgált az i. e. 155—40 évekből, de az elemzés részletes eredményeit nem közli, csak annyit, hogy az anima gyakorlatlag tiszta réz, a bevonat pedig ezüst, amelynek tisztasága egyetlen esetben sem kisebb 92%-nál. Tizedszázaléknyi nagyságrendben talált még Sn, Fe, Zn és S elemeket.2 Campbell görög ezüstpénzek mellett 9 római köztársasági (i. e. 137—32) és 3 császárkori (i. sz. I. sz.) subaeratus denarius metallográfiai vizsgálatát végezte el,3 az összetételről csak annyit említ, hogy az anima réz, a bevonat pedig ezüst. Dahl szintén metallográfiai vizsgálatokat végzett, két görög subaeratus ezüstpénz mellett egy köztársasági (C. Hosidius, ca. i. e. 60) denariuson.­ Megállapítása szerint a borító ezüstréteg vastagsága 0,04 mm, az anima réz. Az összetételeket nem közli. Kalsch és Zwicker öt antik subaeratus, köztük egy római köztársasági denarius (Hosidia gens, i. e. 101—100) metallográfiai vizsgálatáról és mikro-röntgenfluoreszcenciás elemzéséről számol be,­ de az összetételt nem közli, csak annyit, hogy az anima réz, a bevonat pedig ezüst. Bonderet és Bastien 8 késő császárkori (i. sz. 275—351) subaeratus ezüstpénzt elemzett, de a pontos összetétel adatokat nem közli.­ Megállapításuk szerint az anima minden esetben réz, a bevonat pedig az . sz. 275—313 évekből származó pénzeken ón és ezüst ötvözete, a 351-ből származó pénzeken ón és réz ötvözete. A közleményből nem állapítható meg, hogy óntartalmú ezüstről, vagy ezüsttartalmú ónról van-e szó, pedig ez lényeges különbséget jelenthet a technika tekintetében is. Hedges és Robins 10 db, állítólag ónnal bevont késő császárkori (i. sz. 253—326) subaeratus pénzt vizsgált meg azzal a céllal, hogy megállapítsa, valóban ön-e a bevonat.­ Az elemzést röntgenfluoreszcenciás ‘Aí. Bahrfeldt: Antike Münztechnik. Berliner Münzblätter XXV (1904) 433-448. 2E. Bemareggi: Nummi pelliculatL Considerazioni sull’argento suberato della Repubblica romana. Riv. ItaL Num. Sei. Aff. LXVII (1965) 5-31. 3 W. Campbell: Greek and Roman Plated Coins. Numismatic Notes and Monographs, No. 57. Am. Num. Soc., New York 1933. 4O. Dahl: Die Arbeitsmethoden der antiken Münztechnik, insbesondere der Falschmünzerei Metallwirtschaft 10 (1931) 659-663. 5 E. Kalsch und U. Zwicker: Untersuchungen über Plattierungen antiker Münzen mit Hilfe der Mikrosonde. Mikrochim. Acta (Wien) SuppL III (1968) 210-220. * A. Bonderet et P. Bastien: Analyses chimiques de monnaies romaines saucées du 3e et du 4e siede. B. S. F. N. voL 16, N° 3(1961) 31-32. rE. S. Hedges and D. A. Robins: Examination of some silver-coated Roman coins. Num. Chron. 7, III (1963) 237-240. 1*

Next