Numizmatikai Közlöny, 2001-2002 (100-101. évfolyam)

Kőhegyi Mihály 1934-2001. (Bíró Sey Katalin-Gedai István)

Kőhegyi Mihály (1934-2001) Mindannyiunk „Miská”-ja elment. Észak-Bácskában, a svábok lakta Katymáron született 1934. március 11-én. Az ő családja is sváb volt, régen Steinernek hívták őket. Jellemére, életfilozófiájára, munkásságára elsőként és döntően családja és annak körülményei hatottak. Mérhetetlen szorgalma, soha meg nem alkuvó becsületessége, szókimondása közismert volt. Mindezt otthonról hozta, szüleitől, és a még ismert nagyszüleitől kapta örökbe. Mindannyian ismertük - ékelődtünk is vele - Miska viszonyát az alkoholhoz: antialkoholista volt. Az viszont már nem volt közismert, hogy fonón szeretett és tisztelt édesapjának majdnem tragédiává vált becsületessége volt ennek az oka. 1944 végén, amikor a szovjetek elfoglalták Katymárt, az első napok egyikén meghagyták neki, hogy estére gondos­kodjék számukra nőkről. Ő tudja, hol vannak (kisbíró volt), és este majd vezesse őket oda: ha nem teszi meg, családjával együtt kivégzik - ígérték a „felszabadítók”. Miska apja - aki ugyancsak nem ivott alkoholt, mivel a kisbírót mindenki kínálta volna, ezért senkitől sem fogadta el - ekkor annyi bort ivott, hogy teljesen magatehe­tetlen részeg lett, így találtak rá a visszajött szovjetek. Katymár lányai, asszonyai és a családtagok is megszaba­dultak, de Miskának rettenetes volt apját így látni. Ez az emlék örökre antialkoholistává tette. A gimnáziumot Baján végezte. Az iskolák államosításáig még tanították a cisztercita papok, akik erősítették, tudatosították benne az otthonról hozott értékeket. 1953-ban érettségizett a III. Béla Gimnáziumban. Még ez év őszén felvették az ELTE múzeológiai szakára - régészjelölt lett. Az évfolyamon mindössze tizenhárman voltunk, s oszlottunk három csoportra: ős-, ó- és középkorosokra. A szakmai órákat azonban a II-IV. évesek együtt hall­gatták. Baráti és meglehetősen zárt közösség voltunk, ahol azokat a polgári értékeket vallottuk, amelyeket Miska is vallott. „Kifelé” persze ezt hangoztatnunk nem lehetett: a Párt és a DISZ uralkodott az egyetemen is. Mi azon­ban tudtuk élni a magunk életét, és ezt az erkölcsi magaslaton álló, csodálatos professzoraink, mindenekelőtt László Gyula, de Banner János és Oroszlán Zoltán is, valamint, akiket még hallgattunk: Tálas István, Tóth Zoltán (a fegy­vertörténész) Horváth János (latin), Czeglédy Károly nemcsak elősegítették, hanem táplálták is bennünk. Vala­ Két régi barát visszaemlékezései

Next