Numizmatikai Közlöny, 2005-2006 (104-105. évfolyam)
TANULMÁNYOK - Prohászka Péter: Elfelejtett kelta éremleletek I.: Egy Csongrád megyei kelta ezüstéremlelet
Elfelejtett kelta éremleletek I.: Egy Csongrád megyei kelta ezüstéremlelet In Vergessenheit geratene keltische Münzfunde 1. Teil: Ein keltischer Silbermünzfund aus dem Komitat Csongrád Tóth Endre „Az elfelejtett római éremleletek” című tanulmányát 1979-ben jelentette meg a Numizmatikai Közlönyben, amit többen folytattak az elmúlt közel negyed században. A szerzők célja olyan feledésbe merült éremleletek feldolgozása volt, amelyekre vonatkozó adatok a sajtóból, levél- és adattárakból származnak. A római koriak mellett azonban jelentős számban találhatóak más korokból származó éremleletekről szóló akták, irodalmi adatok és tudósítások. Közéjük tartoznak olyanok is, amelyekben kelta éremleletekről számolnak be. Az esetek nagy részében csupán leírásukat és súlyadataikat olvashatjuk, szerencsére azonban előfordulnak olyan iratok is, amelyeken az érmek méretarányos rajza szintén megtalálható. Az európai nagy gyűjtemények - köztük a bécsi Kunsthistorisches Museum, illetve a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum - a nagyobb leletekből csupán típus szerint válogattak, vagyis többnyire azon példányokat, amelyek a gyűjteményből addig hiányoztak, így a rajzok segítségével a leletösszetétel vizsgálatát is el lehet végezni. Ezen éremleletekre vonatkozó források feldolgozása, és a régebbiek kritikai kiadása a kelta numizmatika egyik alapvető feladata. A kelta érmek a 18. században kerültek az európai numizmatikai kutatás figyelemkörébe, és ekkor kezdődött el gyűjtésük is. Természetesen ekkor még a „barbárok” pénzeinek tekintették őket, a kelta kultúrához való kapcsolásuk csak a 19. század második felében történt meg. A Habsburg monarchia területén talált barbár érmek, amelyekről a hatóságok tudomást szereztek, és amiket lefoglaltak, a 18. századtól kezdve jutottak Bécsbe, a császári és királyi Éremgyűjteménybe, ahol azokból egyes típusokat kiválogattak, míg a maradék a hatóságoknak visszaküldve beolvasztásra került. Ezen érmek első leírása, valamint rajzuk, az éremgyűjtemény igazgatójának, a modern numizmatika megteremtőjének tartott Joseph Hilarius Eckhelnek 1779-ben kiadott Catalogus Mvsei Caaesarei Vindobonensis Nvmorvm Veterum című munkájában található.4 Eckhel 1792-ben megjelent Doctrina nvmorvm vetervm című művében ismét közzétett számos kelta érmet.5 Ezek között azonban olyan példányok is voltak, amelyeket nem a bécsi, hanem más gyűjteményekben őriztek.6 II. Philippus tetradrachmáinak barbár változatait pedig - éppen gyakori erdélyi előfordulásuk alapján - a dákokhoz kapcsolta. Eckhelnek a barbár érmekkel szembeni ellenszenvét jól jelzi, hogy míg 1782-ben az Erdélyben előkerült éremleletek Bécsbe küldését kérte, addig 1793-ban egy, az udvari kamarához intézett jelentésében már arra ad utasítást, hogy azon kolozsvári éremhivatalba bevitt érmeket, amelyek egyik oldalán formátlan fej, a másikon formátlan ló található, nem Bécsbe, hanem az olvasztókemencébe kell küldeni. Ezen rendelkezésnek következtében nyilvánvalóan számos éremlelet semmisült meg a 18. század utolsó évtizedében. Eckhel halálát követően szerencsére ezen gyakorlatnak is vége lett, s ennek köszönhetően a cs. és k. Éremgyűjtemény több erdélyi és partiumi leletből tudott válogatni. A Magyar Nemzeti Múzeum 1802- 1 TÓTH 1979. 2 TÓTH 1981; TORBÁGYI 1999; PROHÁSZKA 2004. 3 DEMBSKI 1998, 11. 4 ECKHEL 1779, 10-13; v.ö. DEMBSKI 1998, 11. 5 ECKHEL 1792, 66-68. 6 DEMBSKI 1998, 11. 7 ECKHEL 1794, 94-96; v.ö. DEMBSKI 1998, 11. 8 Hoffkammerarchiv (Wien) Münz- und Bergwesen RtNr. 328 17 ex Februárit) 1782; vö. FRODL 1988, 26-27. 9 BERGMANN 1857, 334: ,Jn einem Berichte vom 5. Juni 1793 an die k.k. Hofkammer wegen Münzen, die von dem Karlsburger Münzamte in Siebenbürgen eingeliefert oder etwa einzuliefern sind, äussert sich Eckhel dahin, dass jene Münzen, welche auf einer Seite einem unförmlichen Kopf, auf der anderen ein unförmliches Pferd aufhaben, schon zum Voraus keine andere Bestimmung als den Schmelzofen haben (Cab. Acten Nr. 78/1793). Er meint die barbarischen Münzen welche die neuen Forscher grössere Aufmerksamkeit widmen.” Numizmatikai Közlöny CIV-CV (2005-2006)