Numizmatikai Közlöny, 2007-2008 (106-107. évfolyam)
Kovásznai Viktória 65. születésnapjára (Torbágyi Melinda) - Szöllőssy Enikő: Gondolatok Viktória születésnapján
Kovásznai Viktória 65. születésnapjára Társulatunk alelnökének, a kiváló művészettörténésznek, a kortárs magyar éremművészet legkiválóbb ismerőjének, egyben barátunknak és szeretve tisztelt kollégánknak tisztelgünk a Numizmatikai Közlöny jelen számában a néhány modern, sőt kortárs éremművészettel foglalkozó tanulmánnyal. Az írások csekély száma is elárulja, hogy itthon milyen kevesen foglalkoznak az éremművészet ezen ágával, és egyben árulkodik arról is, hogy Kovásznai Viktória szerepe milyen óriási jelentőséggel bír a művészek számára is. Az igazi köszöntőt - kérve és kéretlenül is - ők írták, akik a legjobban tudják, érzik mi az, amit Viktóriának köszönhetnek és köszönhet a magyar éremművészet. Kovásznai Viktória több évtizedes munkásságának eredményeiről a legfényesebben az ő szavaik mellett megjelent művei tanúskodnak. Mi, numizmatikusok, amatőrök és hivatásosok, kollégák és társulati tagok, sok szép és boldog évet kívánunk, további izgalmas feladatokkal, egyben kívánjuk és kérjük, hogy figyelő és bíráló tekinteted, segítő kezed továbbra se vedd se a művészekről, se az őket értékelő művészettörténészekről. Isten éltessen sokáig! Torbágyi Melinda A Magyar Numizmatikai Társulat elnöke Gondolatok Viktória születésnapján 1985-ben Stockholmban rendezték a XX. FIDEM Kiállítást és Kongresszust, s mint delegátus vehettem ezen részt. Nagyon megörültem mikor megláttam Viktóriát a vonaton Berlin előtt, s a hátralévő utat együtt töltve, lehetőségem nyílt arra, hogy hosszasabban beszélgessek vele. Ott derült ki számomra először igazán, hogy Viktória mennyire ismeri a mi munkáinkat, nyomon követi a magyar és a nemzetközi érmészet területén történteket, s fontos neki mindaz, ami minket, mint érmészeket foglalkoztat. Ebben az időben láttuk a FIDEM kiállításokon, hogy az éremművészetben Magyarország a legjobbak között van. S ezt nemcsak mi mondtuk, gondoltuk így, de a külföldi résztvevőknek, illetve látogatóknak is ez volt a véleménye. Magyarország mellett a többi kelet-európai ország is bizonyított, láthattuk a csehek, a lengyelek, a szlovákok érmeit, s elemeztük, hogy mi lehet ennek a virágzásnak az oka. Azt tudjuk, hogy a XX. században a nyugat-európai országokban az éremművészet nagyon háttérbe szorult. Nálunk viszont éppen ebben a században ért el kiemelkedő eredményeket. Hogy a mi életünk idejéről beszéljek, a 60-as évektől kezdve hosszú ideig a kísérletezés rendkívül alkalmas terepe volt. Ennek oka többek között, hogy a szobrászok nagy méretekben nem kísérletezhettek, de ez a tenyérnyi műfaj egyrészt nemes anyagban is kivitelezésre alkalmas tárgyakat hozott létre, másrészt kiállításukra több lehetőség nyílt. Ahhoz, hogy ezek a kísérletek köz- és elismertek legyenek, persze szükség volt arra, hogy legyenek, akik ezeket a művészi értékeket felismerik és méltatják. Viktória teljesen nyitott volt mindezen technikai és műfaji kísérletek iránt és sokat tett és tesz azért, hogy a magyar éremművészet eredményei ismertté váljanak itthon és külföldön egyaránt. Rendszeresen írt és ír cikkeket a The MEDAL című folyóiratba, amely az angol BAMS (Angol Éremművészeti Társaság) lapja, minden FIDEM-tag megkapja, ezáltal az ott megjelenő cikkek, valóban a világ minden részére eljutnak, Ausztráliától Kanadáig. Ezek a cikkek vagy egy-egy művészt ismertetnek, vagy egy-egy kiállítás kapcsán születnek. Sok magyar művész vált ismertté ezen cikkek által. Természetesen magukon a FIDEM kiállításokon való részvétel és a kiállítások katalógusai is ezt a célt szolgálják. A katalógusokban a magyar kiállítók listája és fotói elé az előszót mindig Viktória írta, beszámolva a legutolsó két év eseményeiről az érmészet területén. Feltétlenül kell erről szólnunk, hiszen a FIDEM az a szervezet, s a The MEDAL az a folyóirat, amin keresztül a magyar művészek nemzetközileg ismertté és elismertté váltak, sok esetben nyertek díjakat a