Numizmatikai Közlöny, 2007-2008 (106-107. évfolyam)

Kovásznai Viktória 65. születésnapjára (Torbágyi Melinda) - Szöllőssy Enikő: Gondolatok Viktória születésnapján

Kovásznai Viktória 65. születésnapjára Társulatunk alelnökének, a kiváló művészettörténésznek, a kortárs magyar éremművészet legkiválóbb ismerő­jének, egyben barátunknak és szeretve tisztelt kollégánknak tisztelgünk a Numizmatikai Közlöny jelen számá­ban a néhány modern, sőt kortárs éremművészettel foglalkozó tanulmánnyal. Az írások csekély száma is elárulja, hogy itthon milyen kevesen foglalkoznak az éremművészet ezen ágával, és egyben árulkodik arról is, hogy Ko­vásznai Viktória szerepe milyen óriási jelentőséggel bír a művészek számára is. Az igazi köszöntőt - kérve és kéretlenül is - ők írták, akik a legjobban tudják, érzik mi az, amit Viktóriának köszönhetnek és köszönhet a magyar éremművészet. Kovásznai Viktória több évtizedes munkásságának eredményeiről a legfényesebben az ő szavaik mellett megjelent művei tanúskodnak. Mi, numizmatikusok, amatőrök és hivatásosok, kollégák és társulati tagok, sok szép és boldog évet kívá­nunk, további izgalmas feladatokkal, egyben kívánjuk és kérjük, hogy figyelő és bíráló tekinteted, segítő kezed továbbra se vedd se a művészekről, se az őket értékelő művészettörténészekről. Isten éltessen sokáig! Torbágyi Melinda A Magyar Numizmatikai Társulat elnöke Gondolatok Viktória születésnapján 1985-ben Stockholmban rendezték a XX. FIDEM Kiállítást és Kongresszust, s mint delegátus vehettem ezen részt. Nagyon megörültem mikor megláttam Viktóriát a vonaton Berlin előtt, s a hátralévő utat együtt töltve, lehetőségem nyílt arra, hogy hosszasabban beszélgessek vele. Ott derült ki számomra először igazán, hogy Vik­tória mennyire ismeri a mi munkáinkat, nyomon követi a magyar és a nemzetközi érmészet területén történte­ket, s fontos neki mindaz, ami minket, mint érmészeket foglalkoztat. Ebben az időben láttuk a FIDEM kiállításokon, hogy az éremművészetben Magyarország a legjobbak kö­zött van. S ezt nemcsak mi mondtuk, gondoltuk így, de a külföldi résztvevőknek, illetve látogatóknak is ez volt a véleménye. Magyarország mellett a többi kelet-európai ország is bizonyított, láthattuk a csehek, a lengyelek, a szlovákok érmeit, s elemeztük, hogy mi lehet ennek a virágzásnak az oka. Azt tudjuk, hogy a XX. században a nyugat-európai országokban az éremművészet nagyon háttérbe szorult. Nálunk viszont éppen ebben a században ért el kiemelkedő eredményeket. H­ogy a mi életünk idejéről beszél­jek, a 60-as évektől kezdve hosszú ideig a kísérletezés rendkívül alkalmas terepe volt. Ennek oka többek kö­zött, hogy a szobrászok nagy méretekben nem kísérletezhettek, de ez a tenyérnyi műfaj egyrészt nemes anyagban is kivitelezésre alkalmas tárgyakat hozott létre, másrészt kiállításukra több lehetőség nyílt. Ahhoz, hogy ezek a kísérletek köz- és elismertek legyenek, persze szükség volt arra, hogy legyenek, akik ezeket a művészi értéke­ket felismerik és méltatják. Viktória teljesen nyitott volt mindezen technikai és műfaji kísérletek iránt és sokat tett és tesz azért, hogy a magyar éremművészet eredményei ismertté váljanak itthon és külföldön egyaránt. Rendszeresen írt és ír cikkeket a The MEDAL című folyóiratba, amely az angol BAMS (Angol Éremmű­­vészeti Társaság) lapja, minden FIDEM-tag megkapja, ezáltal az ott megjelenő cikkek, valóban a világ minden részére eljutnak, Ausztráliától Kanadáig. Ezek a cikkek vagy egy-egy művészt ismertetnek, vagy egy-egy kiál­lítás kapcsán születnek. Sok magyar művész vált ismertté ezen cikkek által. Természetesen magukon a FIDEM kiállításokon való részvétel és a kiállítások katalógusai is ezt a célt szolgálják. A katalógusokban a magyar ki­állítók listája és fotói elé az előszót mindig Viktória írta, beszámolva a legutolsó két év eseményeiről az érmé­szet területén. Feltétlenül kell erről szólnunk, hiszen a FIDEM az a szervezet, s a The MEDAL az a folyóirat, amin keresztül a magyar művészek nemzetközileg ismertté és elismertté váltak, sok esetben nyertek díjakat a

Next