Numizmatikai Közlöny, 2015-2016 (114-115. évfolyam)

V. Székely György 1955-2017 (Tóth Csaba)

V. Székely György (1955-2017) V. Székely György, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa tragikus autóbalesetben elhunyt 2017. augusztus 4-én. Vétlen volt. Élt 62 évet. Száraz és megmásíthatatlan tények ezek, amelyekkel vitatkozni nem lehet, felfogni és feldolgozni nehéz feladat. Gyászoljuk mint férjet, családapát, munkatársat, jó barátot, régészt, történészt, numizmatikust. Gyuri történelem-régészet szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A régi pénzek iránt érzett gyermekkori szenvedélye egyetemista pályafutását is végigkísérte. 1977-ben belépett a Magyar Nu­mizmatikai Társulatba, amely évtizedekkel később, 2001-ben kiemelkedő szakmai munkásságát Réthy Lász­­ló-jutaloméremmel ismerte el. Részt vett az egyetem éremgyűjteményének rendszerezésében, szakdolgozatát pénztörténetből, a szlavón báni pénzverésből írta László Gyula professzorhoz 1978 áprilisában. Első tudomá­nyos műve értékállóságát bizonyítja, hogy a védést követően két évvel később német nyelven megjelenhetett a Dissertationes Archaeologicae sorozatban, és azóta megkerülhetelen alapműnek számít a témában. Az egyetem elvégzése után Kecskemétre került régésznek. Számos régészeti feltárást vezetett, és bár első­sorban az Árpád-kori és késő középkori településtörténet foglalkoztatta, ugyanolyan szakmai precizitással tárta fel a szarmata gödröket és az őskori településeket. Munkája akadt bőven: kezdetben tervásatások, leletmenté­sek, majd az 1980-as évek végétől meginduló zöldmezős beruházások, autópálya-építkezések, kőolajvezetékek nyomvonalán végzett nagyfelületű feltárások kötötték le ideje nagy részét közel két évtizeden át: a munka ugyanis nem csupán „gyöngyvirágtól lombhullásig” tartott, hanem azokon jócskán túl is. Ilyen helyzetbe kerülve a legtöbb régész elvész a mindennapi rutinban, mondhatni robotban: örül, ha bírja szusszal azt az ásatásdömpinget, amelynek révén egyébként jelentős mértékben járul hozzá múzeuma fenn­maradásához. Arra gondolni sem mer, hogy mikor lesz ideje arra, hogy az általa feltárt hatalmas mennyiségű leletanyagot valaha is feldolgozza, ne adj’Isten, publikálja. Főleg arra nem gondolhat a régész, hogy más terü­leteken is kalandozzon. Gyurinak azonban - időről-időre - sikerült kitörnie ebből a mókuskerékből. Az ókor, a közép- és kora újkor pénztörténetével hivatásszerűen foglalkozó szakemberek - akikből nincs olyan sok Magyarországon - általában régész végzettséggel bírnak. Pályaelhagyók ők, hiszen a numizmatiká­ért cserébe eldobták maguktól a régészeti feltárásokkal járó örömöt. Gyuri ezzel szemben szakmai pályafutása Numizmatikai Közlöny CXIV-CXV (2015-2016)

Next