Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

A MAGYAR ÚGYNEVEZETT IGEKÖTŐK S AZ ÁRJA IGEPRAEFIXUMOK. (Feleletül Brassai S. úrnak.) OLVASTATOTT AZ IHCO. JAN. IS-KÉK TARTOTT AKADÉMIAI ÜLÉSEK.­­ Brassai úr a Nyelvtud. Értesítő legújabban megjelent füzeté­ben (III. köt., 355. 1.) ezt írja: „Már pedig azt vélem, elég világo­san kifejtettem az I. fejezetben (Nyelvt. Eri III. 53,1.) az igekötök s praefixumok (t. i. az árja igepraefixumok) közti különbséget, de az­óta egy újan cseperedett nyelvészünk védelme alá vette a tisztulni kezdett fogalomzavart. Facsaros furcsa fogásának a jegyzésben szol­gáltatok igazságot, itt pedig nyilvánítom , hogy az idézett helyen részletezett öt különbség mellett mindig rendületlenül állok, és most már megtoldom egy hatodikkal, sőt hetedikkel is." Ezután előadja még egyszer ismételve az 5-diket, azután a 6. és 7-dik különbséget, előadását ilyetén szavakkal fejezvén be (362. 1.) : „És ezennel áta­lában bevégzettnek nézem az egész ügyet, mert a ki a két pont hig­gadt és érett megfontolása után is a magyar igekötőket s az árja igepraefixumokat egyneműeknek, azon egy rovatba, kategóriába tar­tozóknak állítaná, az olyannak csak előítélete vagy rögeszméje el­len volnék kénytelen csatázni. Ilyen küzdelem pedig sem sikert nem ígérne,, sem becsületet nem szerezne." Brassai úr életeskedjék, gúnyolódjék bár tudományos érteke­zéseiben, a­mennyi neki tetszik, — mert ennek legalább az a haszna lehet, hogy a száraz tárgyat is némely olvasóknak élvezhetőbbé te­szi, s tudjuk, mily nagy kelete van a magyar konyhában a papriká­nak,­­ csak ne szórjon anathemákat azok fejére, kik valamelyik véleményében nem akarnak osztozni. A tudomány el nem ismerhet senkiben is infallibilis tekintélyt, s nevetségessé válik az , ki nagy fenyegetődzéssel maga magának követel ilyet. Avagy kinek a be-NYELVT. KÖZLEMÉNYEK. V. 4­­ 1 h­avi m ma

Next