Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)
Tanulmányok - Szinnyei József: Budenz József 1
. SZINNYEI JÓZSEF nak csak elenyésző csekély része az, amit anyanyelvén írt és adott ki. BUDENZ volt az első magyar összehasonlító nyelvész, aki nem autodidakta volt. BENFEYnek tanítványa, mégpedig nagyon kedves tanítványa volt és az indogermanisztikának akkori módszerével fogott hozzá új tanulmányaihoz. Igen jó megfigyelő volt. Azok közt a nyelvészeti dolgozatok között, amelyek az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a szorosabb értelemben vett magyar nyelvtudomány terén mozogtak, határozottan a kezdő BUDENZ dolgozatai voltak a legkiválóbbak. Mindjárt az első években írt egy magvar nyelvjárás tanulmányt és egy nyelvtörténetit. A magyar nyelv hovatartozása kérdésében eleinte éppúgy ingadozott a finnugorság és a törökség között, mint HUNFALVY. Vele együtt ő is azt vallotta, hogy „a magyar nyelv közepett van a finnugor és török nyelvek között", majd — szintén HuNFALVYt követve — a magyar nyelvet néhány más finnugor nyelvvel együtt mint „középcsoportot" állította a többi finnugor nyelv és a törökség közé; de akadémiai székfoglalójában (1862 elején) tovább ment egy lépéssel és úgy vélekedett, hogy a magyar nyelv „mintegy átmenetet teszen magából azon középcsoportból a törökségbe". Ennek az ingadozásnak az a magyarázata, hogy az összehasonlítás anyaga akkoriban még nagyon szegényes volt, mert a finnugorság és a törökség még kevéssé volt ismeretes. Mikor azonban REGULY hagyatéka az Akadémia birtokába jutott, és BUDENZ áttanulmányozta a csuvas anyagot s a finnugor anyagnak azt a részét, amelyet HUNFALVY neki adott át földolgozásra, meggyőződött arról, hogy a magyar nyelv határozottan finnugor, s azokat az elemeket, amelyeket előbb a magyar-török nyelvrokonság bizonyítékainak tartott, most már egészen más világításban látta. VÁMBÉRY ÁRMIN magyar és török-tatár szóegyeztetéseinek tüzetes bírálatában aztán (1871) BUDENZ fő vonásaiban véglegesen tisztázta a magyar nyelv és a török nyelvek viszonyát. Megállapításai alapján ma is azt valljuk, hogy lehet szó a finnugor és a török-tatár nyelvcsalád őszokon.