Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Vargyas Lajos: Kodály Zoltán, mint rokonnépeink kutatója 215

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 215 sicht der Geschichte der lappischen Sprachforschung" című nyelvészettörténet dolgozata (SUSArk. XVI/3, 11—29). Gyakorlati jellegű munkássága körébe ki kell emelnünk a norvég-lapp irodalmi nyelv fejlesztése körül szerzett érde­meit s lapp nyelvű fordításait, amelyekkel jelentékenyen gazdagította a lappok szellemi világát. Szemináriumi tanárként egyebek közt a lapp nyelv gyakorlati használatára tanította a jövendő népiskolai tanítókat. , J. QVIGSTAD tudtommal utolsó nyelvészeti dolgozatai 92—93 éves korában jelentek meg: „Dobbeltkonsonant i Forlyd i lappisk" (Festskrift til Konrad Nielsen, Oslo, 1945) és ,,Das anlautende­n im Lappischen" (FUF. XXIX, 37-51). Mint annyi kis néptöredéknek, úgy a még lappul beszélő norvég­ lappok­nak a száma is egyre csökken. J. QVIGSTAD — honfitársával, KONRÁD NIELSEN-­nel együtt — múlhatatlan érdemeket szerzett magának azáltal, hogy a norvég­lapp nyelv oly nagy mennyiségű emlékét bocsátotta nyelvész kortársai ren­delkezésére, és mentette meg a jövő tudományos kutatás számára. Tudós­társai és tanítványai két emlékkönyv kiadásával juttatták kifejezésre tisz­teletüket és hálájukat J. QVIGSTAD iránt: „Festskrift til Rektor J. Qvigstad. 1853 4. apro 1928". (Tromsg Museums Skrifter. Vol. II. 1928, XVI + 376­­.) és „Liber saecularis in honorem J. Qvigstadii d. IV. Április a. D. MCMLIII editus I—II". (Studia Septentrionalia IV-V. Oslo 1953, 163 + 163­­.). LAKÓ GYÖRGY Kodály Zoltán, mint rokonnépeink kutatója A 75 éves Kodály Zoltánt ünnepli a nemzet e napokban, akinek élet­művében sokszorosan összefonódik a zeneszerző, a tudós, a pedagógus és a kultúrpolitikus munkája. Ennek az életműnek jelentős része szorosan kap­csolódik a Nyelvtudományi Közlemények célkitűzéseihez. Kodály pályája kezdetétől fogva nagy érdeklődést tanúsított nyelvrokonaink műveltsége iránt, mélységesen átérezte az olyan összehasonlító kutatások fontosságát, amelyek a magyar hagyományt rokonnépeink műveltség-állományával vetik egybe. Tudományos munkásságában az ilyen kutatások hozták a legdöntőbb eredményeket. Ő az úttörő, aki a zene területén végezte azt a munkát, amit a ,,nyelvhasonlítók" az urál-altaji nyelvekben. Illő tehát ez alkalomból végig­tekinteni eredményein. Már első munkájában, doktori értekezésében­ felhívja a figyelmet a magyar népdal egy sajátságos ritmusképletére, mely a Kalevala-runak egy ritmustípusával egyezik. A nyolc szótagos, kétütemű verssornak arról a fajtájáról van szó, mely nem négy-négy szótagra tagolódik, hanem hatra és kettőre, a végén két hosszú, elnyújtott hanggal. Talán merész volt ez az összevetés akkor, amikor Európa népzenéjéről alig lehetett valami áttekintése a kutatónak; kétségtelen azonban, hogy az azóta megismerhető anyagban még nem merült fel semmi, ami ellene mondana; még mindig csak e két helyen ismerjük jellegzetes stíluselemként, s ha nem is mertünk rá összefüggéseket építeni, de megmaradt további kutatásra csábító lehetőségnek.­ ­ A magyar népdal strófaszerkezete: NyK, XXXVI (1906), 95 — 136.

Next