Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 83. szám (1991)

A magyar kultúra terjesztése - Csík Miklós: A budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola

Összefoglalva: a kórusszervezésnek, az optimális munkafeltételek megteremtésének számos követelménye van. Ezekhez hozzá kell még vennünk a kellően tágas, de nem túl nagy próbaterem biztosítását is. Kiindulópontunk az alkalmilag együtt éneklők csoportja volt. Jelen témánk lezárásául visszatérhetünk a fellépésre szerveződő, rendszeresen együtt éneklő csoport kérdéseihez. Itt elsősorban a népdalkorszerűen működő, többnyire kis létszámú, egy szólamban éneklő együttest vehetjük figyelembe. Itt sem lehet közömbös természetesen a férfiak-nők vagy a mély és magas hangok aránya. Mivel a megszólaltatandó kórusmű „egydimenziós”, a hangszín, az életkor stb. különbségéből adódó problémák megoldása valamivel egy­szerűbb. Erre inkább a következő részben a kórus hangképzésével foglalkozva térünk ki. Itt csak megemlítjük, hogy „a színvonalas énekkari hangzás első feltétele, követel­ménye a kiegyenlítettség” (Kardos). Ez mind az éneklő csoport (népdalkor), mind a sokszólamú vegyeskar számára érvényes. ITTZÉS MIHÁLY A budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Három évvel ezelőtt, alapítványi támogatással indult útjára az az egyedülálló isko­latípus, melynek kimagasló eredményeit már országszerte ismerjük, és határainkon túl is nemzetközi elismeréseket mondhat magáénak. Közvetlenül a negyedik tanév megindulása előtt megkértük ifj. Sapszon Ferenc ének-zenetanárt, karnagyot, az iskola alapítóját és művészeti irányítóját, válaszoljon az iskolát érintő kérdéseinkre. Mi indította arra, hogy kórusiskolát szervezzen? - A gyermekekkel való foglalkozás, az ének-zenei általános iskolában eltöltött tíz év tapasztalatai világossá tették előttem, hogy a művészetekkel való nevelésre a jelenlegi struktúra alkalmatlan. A nevelés terén az elmúlt évtizedekben kevesen tudták, hogy kit, mire, miért, hogyan neveljenek. Gyakran még általános nevelési célt sem tűztek ki maguk elé. Az iskola légköre általában személytelen, és alkalmatlan arra, hogy a gyermekből a legjobbat és legnemesebbet előhozza, és arra, hogy a szeretetteljes követelés intézménye legyen. Az oktatás egyoldalú, csak a fejet fejleszti, nem veszi figyelembe, hogy az embernek szíve és gerince is van, így létrejön a „dézsafejű”, azaz sok ismerettel rendelkező, de testileg satnya, érzelmileg kiegyensúlyozatlan, fejletlen etikájú és szívbajban elpusztuló felnőtt. Érettségizett ugyan, de éretlen. Zenei téren a kodályi elképzelés néhány kivétellel az induláshoz képest az ének-zenei általános iskolában is visszafejlődött. Ezeket az iskolákat már nem hatja át a kezdeti kodályi szellem, nem mások attól, hogy ének-zenei iskolák. A vokális kultúra csak néhány iskola sajátja. A zenei nevelés egyre jobban nélkülözi a társadalmi megértést és visszhangot. A népdalt nyolc éven át éneklő gyer­mekek közül igen kevesek válnak éneklő emberré, s zenei készségekben is igen alacsony fokot sajátítanak el. Pedig ez csak minimális követelmény lenne. Mi tehát a Magyar Kórusiskola célja, nevelési és oktatási felépítése? - Az alapvető cél a nevelő iskola, tehát olyan komplex nevelés, amely a teljes egyéni­séget célozza meg a maga értelmi-akarati-érzelmi egységében, ezért gyermekközpontú. A zene alapvető szerepe az értelmi hatásban, az etikus cselekvésre való ösztönzésben, az őszinte érzelmek kialakításában, azaz a kodályi eszmék alapján áll. Ebben nagy

Next